„Nem az apartheidre Palesztinában” – Ötven volt európai vezető tiltakozik Trump közel-keleti terve ellen

Nem az apartheidre Palesztinában – ezzel a címmel írtak nyílt levelet az elmúlt időszak meghatározó európai politikusai, elsősorban volt külügyminiszterek. A politikai vezetők, akik között akad több egykori kormány- és államfő is, a palesztin-izraeli konfliktus rendezésére január végén bemutatott amerikai tervet kritizálják, és felszólítják az Európai Uniót, hogy lépjen fel a palesztin területeknek a tervben felvázolt annexiója ellen.

Az elmúlt évtizedek európai diplomáciájának élvonalából került ki az a félszáz aláíró, akik az El País spanyol napilapban február 26-án megjelent nyílt levelet jegyzik. Többségük volt külügyminiszteri, illetve közel-keleti ügyekért felelős tisztet töltött be hazájában, az EU-ban vagy más nemzetközi szervezetben. A legismertebb nevek között találjuk a spanyol Javier Solanát, volt külügyminisztert és NATO-főtitkárt, az EU volt külügyi biztosát, Jack Straw brit ex-külügyminisztert és Chris Pattent, az EB volt elnökét. De akad a listán több egykori kormányfő is: így a francia Dominique de Villepin vagy az olasz Massimo d’Alema, Svájc két volt elnöke és lengyel, ír vagy svéd kollégáik. A lista szinte egész Európát lefedi Norvégiától Szlovéniáig, csupán néhány kivétellel – így pl. több kelet-európai állam, hazánk mellett Bulgária, Románia vagy Szlovákia sem képviseltetik magukat.

Az évszázad dealje

A nyílt levél egyrészt Donald Trump január 28-án bemutatott közel-keleti rendezési terve ellen tiltakozik, másrészt felszólítja a jelenlegi európai vezetőket, hogy lépjenek fel a palesztin területek annexiója ellen.

This is what a future State of Palestine can look like, with a capital in parts of East Jerusalem. pic.twitter.com/39vw3pPrAL

— Donald J. Trump (@realDonaldTrump) January 28, 2020

Az aláírók „mély aggodalmuknak” adnak hangot Donald Trump „Béke a prosperitásért” nevet viselő „víziójával” kapcsolatban, amelyet az amerikai elnök, szokásos szerénységével az „évszázad megállapodásának” is titulált. A nyílt levél aláhúzza, hogy az amerikai kezdeményezés ellentmond a nemzetközi tárgyalások keretében rögzített paramétereknek, így az ENSZ vonatkozó határozatainak, és a nemzetközi jog legalapvetőbb elveinek is.

„A béke előmozdítása helyett éppenséggel a konfliktus további gerjesztését idézheti elő, ami az izraeli és palesztin civilek kárára válik, miközben súlyos következményekkel járhat Jordánia és az egész régió számára is.”

A terv „lehetővé teszi a megszállt palesztin területek jelentős és vitális fontosságú részeinek annexióját, és bátorítja az illegális izraeli telepek építését. Csupán az egyik fél követeléseit ismeri el Jeruzsálem esetében, és nem nyújt igazságos megoldást a palesztin menekültek számára. Az általa a jövőbe vetített palesztin „államnak” sem ellenőrzése, sem szuverenitása nem lesz a fragmentálódott területek felett. A tervben szereplő térkép olyan palesztin enklávékat javasol, amelyek folyamatos izraeli katonai ellenőrzés alatt állnak, és a dél-afrikai, dermesztő Bantusztán-tervre emlékeztetnek” – szögezik le az egykori diplomaták.

A dél-afrikai fennhatóság alatt álló területeken a fekete lakosság számára létrehozott szegregált régiókat nevezték bantusztánnak, amelyek az 1948-ban intézményesített és hivatalosan 1991-ben felszámolt apartheid politika keretében jöttek létre. Az e területeknek nyújtott látszólagos autonómia ürügyével megvonták lakóiktól állampolgári jogaikat, így nemcsak földrajzilag-fizikailag, de jogaikat, állampolgárságukat tekintve is elkülönítették őket a fehér lakosságtól.

A többek között Trump veje, Jared Kushner által menedzselt „béketerv” arra kötelezi a palesztinokat, hogy mondjanak le Jeruzsálemről, egy működőképes állam lehetőségéről a Jordán nyugati partján, és az 1948 után elmenekült ötmillió palesztin visszatéréséről. Ezért „cserébe” a terv ígéretet tesz nemzetközi befektetésekre 50 milliárd dollár értékben. Csak Ciszjordánia nem annektált részein jöhetne létre egy olyan entitás, a mintegy 2,5 millió lakos számára, amelyben azonban a személyek és a javak mozgását továbbra is az izraeli állam felügyelné, a palesztin területeknek nem lenne saját határátkelője, kikötője vagy reptere sem.

Bár Donald Trump úgy vázolta az elképzeléseket, mint egy win-win szituációt, az valójában nemcsak azért aszimmetrikus, mert lényegében az izraeli fél, azon belül is nacionalista jobboldal kívánságaira épül, hanem azért is, mert az Izraelnek tett engedmények azonnali hatályúak, míg a palesztinoknak több feltételt is teljesíteniük kell, így pl. a Gázát irányító Hamasz leszerelését, mielőtt a terv bármely „előnyét” élvezhetnék – többek között le kellene mondaniuk a nemzetközi büntetőbíróságon indított eljárásokról.

Ahogy az alábbi ábrán is látható, a palesztinoknak „felajánlott” konfetti állam elveszítené közvetlen kapcsolatát Jordániával, a Jordán folyó völgyére, melyet 1967 óta az izraeli hadsereg tart ellenőrzése alatt, Izrael kiterjesztené szuverenitását, akárcsak azokra a ciszjordániai – a nemzetközi, de olykor az izraeli jog szerint is illegális – telepekre, amelyek révén a palesztin területek a leopárdbőr mintázatát veszik fel. Ezek között „utak, hidak és alagutak innovatív megoldásai” vagy korszerű infrastruktúrák biztosítanák az átjárást, Gáza és Ciszjordánia között pl. egy nagysebességű vasútvonal.

A Trump szavaival „osztatlan” Jeruzsálemen kívül, a 2002-ben Izrael által önkényesen emelt kerítésen túli falvakban jöhetne létre az a „főváros”, amelyet a palesztinok Jeruzsálem pótlékaként kapnának. Nemcsak a muszlim vallás által szentnek tekintett városrészekről kellene lemondaniuk, hanem itt minden felekezet tagjai imádkozhatnának, azaz az eddig erre nem jogosult zsidó hívek is. A terv „területcsere” gyanánt egyrészt a jelenleg izraeli arabok által lakott régiókat, másrészt néhány sivatagdarabot ajánlana fel.

„A Béke a prosperitásért sem a kétállami megoldás, sem a konfliktus más, legitim megoldását nem segíti elő. A megszállt területek aktuális valóságát formalizálja, amelyben a két nép úgy él együtt, hogy jogaik nem egyenlőek. Ez az eredmény pedig az apartheid jellemzőivel mutat hasonlóságot” – foglalják össze a nyílt levél szerzői, akik azt is hozzáteszik, hogy nem használják könnyelműen e kifejezést.

Végezetül az aláírók üdvözlik Josep Borell az EU külügyi főképviselője, és az Európai Unió e témában tett elítélő nyilatkozatait, és egyet értenek azzal az általuk kifejezett véleménnyel, hogy amennyiben az annexió megvalósul, azt meg kell kérdőjelezni, ugyanis ez szembemenne azzal az alapvető nemzetközi normával, amely tiltja egy terület erőszakkal történő megszerzését.

Véleményük szerint a nemzetközi közösségnek, és különösen az Európai Uniónak meg kell akadályoznia, hogy egy ilyen típusú forgatókönyv megvalósuljon, annak érdekében, hogy a palesztinok jogai és méltósága, az izraeli demokrácia jövője és a szabályokra alapozott nemzetközi rend biztosítva legyen.

Arra kérik az Európai Uniót, hogy utasítsa el Trump projektjét, és hozzon azonnali és hatékony intézkedéséket az annexió fenyegetésének feltartóztatására, és így próbálja megvédeni a nemzetközi normák érvényesülését.

Nem várunk, hanem cselekszünk

Bárhogyan is ítéljük meg a január 28-án Washingtonban, Benjamin Netanjahu jelenlétében bemutatott amerikai tervet, az nyilvánvaló, hogy óriási ajándék a március 2-án újabb választásokra készülő, jelenleg megbízott kormányfőnek. Sőt, az amerikai elnök nyílt beavatkozásának tekinthető a választási kampányba. A 3 év óta lebegtetett terv bejelentésére történetesen épp néhány órával azután került sor, hogy elhárult az utolsó akadály Netanjahu vád alá helyezése előtt, és az izraeli államügyész, Avichai Mandelblit továbbította ennek hivatalos iratait az illetékes bíróságra.

Az ország történetében példa nélküli vádemelés nyomán március 17-én kerülhet sor a tárgyalás első napjára, a vádirat felolvasásával – a jobboldali Likud élén több mint 13 éve hatalomban lévő elnök ellen korrupció, csalás és bizalommal való visszaélés gyanújával indult eljárásban Netanjahu 10 év börtönt kockáztat. A négy éves előkészítő nyomozás után induló perben 300 tanút idézhetnek be, és ahogy a Likud is emlékeztet rá, az akár évekig elhúzódó jogerős ítéletig nem tiltják a törvények, hogy „Bibi” vezesse a kormányt.

Netanjahu, aki Izrael valaha volt legjobb barátjának nevezte Donald Trumpot, megköszönte, hogy az elismerte szuverenitását a Jordán völgye és a ciszjordániai telepek felett. A miniszterelnök irodája még aznap jelezte, hogy a hét vége előtt a kormány elé terjeszti az annexióról szóló rendeletet. Bár az annexió rendkívül komplex és számos kockázatot is felvető helyzetet hozna létre, azt elvben Netanjahu legfontosabb riválisa, Beni Ganz is támogatja, csak épp nem azzal a sietős lázzal, ami a miniszterelnököt jellemzi.

A Likud központi bizottsága még 2017-ben szavazott arról, hogy nem korlátozná a ciszjordániai telepek építését és az izraeli szuverenitás érvényesítését. 2015 óta pedig a parlament elé számos olyan kezdeményezés került, amely ezeket – a nemzetközi jog szerint illegális telepeket – Izraelhez köti; a Yesh Din nevű jogvédő szervezet szerint összesen 60 ilyen törvénytervezet született, amelyek közül hatot fogadtak el.

Ez a folyamat kihat az izraeli jogállam, a demokrácia és az állampolgári jogok számos területére, ugyanis ezzel párhuzamosan számos támadás történt a Legfelső Bíróság, az izraeli arab kisebbség, a megszállással kritikus civil szervezetek, illetve a projekttel kritikus baloldali csoportok ellen – állapította meg a Le Monde tudósítójának januári cikke.

Bár Netanjahu támogatottsága nem nőtt a felmérések szerint Trump tervének bemutatása nyomán, a megbízott kormányfőt ez nem riasztotta el attól, hogy további gesztusokat tegyen ultraortodox, illetve szélsőjobboldali, nacionalista szövetségesei és szavazóik felé.

Február 27-én csaknem 1800 lakás építésére adott engedélyt a ciszjordániai telepeken. „Nem várunk, hanem cselekszünk. Egy centimétert sem adunk Izrael földjéből az araboknak, de ehhez lakóházak építésére van szükség” – fogalmazott ebből az alkalomból a szélsőjobboldali Yamina koalíciót vezető védelmi miniszter, Naftali Bennett.

Két nappal korábban a kormány már bejelentette, hogy 3500 lakás építését tervezi egy olyan ciszjordániai területen, ahol beduinok élnek, Jeruzsálem közelében. E telepek terve ellen a palesztinok és civil szervezetek azért is tiltakoztak, mert kettőbe szelnék Ciszjordániát. De Netanjahu múlt héten újabb kelet-jeruzsálemi projekteket is emlegetett: 2200 lakás építését a Har Homa telepen, és 3000 lakást „zsidó lakosoknak” Givat Hamatos körzetében. Ez utóbbi projekt ellen a brit és a francia diplomácia is tiltakozott. Jelenleg összesen több mint 600 ezren élnek Ciszjordánia telepein, illetve Kelet-Jeruzsálemben az izraeli állam által megszállt és annektált palesztin szektorban.

Mérgezett ajándék

A „telepek olyanok, mint a rák”, mondta 1976-ban Jichák Rabin, Izrael ötödik miniszterelnöke, mert úgy képzelte, hogy a kétállami megoldás a béke és Izrael biztonságának kulcsa. Ma, az annexió lehetséges következményeit mérlegelve, úgy is tűnhet, hogy az valójában mérgezett ajándék Izrael számára.

Először is, számos praktikus akadálya van. Ahogy Michael Sfard, izraeli ügyvéd vázolta egy interjúban a napokban, az annexió bejelentése várhatóan óriási dühöt váltana ki Ciszjordániában, amely Jordániát is elérhetné, ahol egy esetleges eszkaláció veszélybe sodorhatná II. Abdullah király trónját, és megkérdőjelezhetné az Izraellel kötött békemegállapodást.

Egy ilyen kaotikus helyzetben nem kizárt a Palesztin Hatóság összeomlása, ami arra kötelezné az izraeli hadsereget, a megszálló hatalmat, hogy vegye át az ellenőrzést – tankok Rámalláhban, harmadik intifáda… a következmények megjósolhatatlanok.

Az annexió nemzetközi szempontból is rendkívül káros helyzetet teremtene, folytatja Sfard, hiszen megkérdőjelezné a nemzetközi jog és világrend egyik legfontosabb pillérét, amely a nácik bukása után szilárdult meg: tilos erőszakkal szerezni újabb területeket. Ha az amerikaiak ezt lehetővé teszik Izrael számára, „ki érteti meg majd az oroszokkal, a kínaiakkal vagy a marokkóiakkal, hogy nincs joguk ugyanezt megtenni„?

Az ügyvéd emlékeztet arra, hogy ha ma az izraeli közvélemény többsége támogatja is Trump annexiós tervét, az egyrészt az eddigi kudarcoknak, másrészt egy több évtizedes politikai munkának köszönhető, amelynek zömét Benjamin Netanjahu végezte el. Ebben, az izraeli társadalom fokozatos jobbra tolódását előidéző folyamatban sorsdöntő szerepe volt a félelem, a gyűlölet és a delegitimáció szólamainak, amelyek egyre fokozták a lakosság paranoiáját, és normalizálták, hogy a más véleményen lévők, akárcsak az arabok egyként kiérdemelték az áruló, külföldi ügynök, ötödik hadoszlop vagy az antiszemitizmus címkéjét. Michael Sfard ügyvédi irodája tíz éve még csupán olyan ügyeket vitt, amelyek az izraeli állam és a palesztinok vagy beduinok konfliktusáról szóltak. Ma az iroda ügyeinek felét a jogvédők védelme teszi ki – ez a változás pedig szerinte elsősorban Netanjahu rezsimjének köszönhető.

Végezetül, az annexió logikája végleg felszámolja a két állam – egyébként már rég aláásott – esélyét. Izraelnek két választása van: vagy nem lesz a továbbiakban demokratikus, és egyfajta apartheidet alkalmaz, vagy pedig szavazati jogot ad mindenkinek, és létrehoz egy olyan, többnemzetiségű államot, ahol a zsidók nem feltétlen lesznek többségben. Mindkét esetben a cionizmus álmának feladásáról van szó – foglalja össze a dilemmát a Le Monde publicistája.

Az egyetlen állam realitása

A „másik oldalról” egyelőre egyáltalán nem világos, mit is lehetne lépni, azon túl, hogy a palesztinok 95% elutasítja Trump tervét. Khalil Tafakji, palesztin geográfus, a korábbi palesztin békedelegációk térképészeti tanácsadója a jeruzsálemi Arab Tudományok Társaságának elnöke. Az izraeli belbiztonsági szervek gyakran vonják kérdőre, legutóbb február 26-án tartották benn, „de csak 4 órára, és ezúttal nem foglalták le számítógépeit”. Az utazásairól, találkozókról érdeklődtek, és feltehetően azért nehezteltek, mert a geográfus találkozott egy uniós delegációval, és a kihallgatást megfélemlítésnek vagy figyelmeztetésnek szánták.

A fenti interjúban szintén megszólaló Tafakji szerint a Trump-terv olyan, mintha a Fehér Házban fogtak volna egy izraeli térképet, és egy az egyben lemásolták volna, a 2000-es évek elején kezdődött fal és kerítés vonala pl. majdnem teljesen megegyezik a jövendő palesztin kvázi-állam határával.

A geográfus szerint mindenki számára világos, hogy a két állami megoldás halott. Bármi is legyen Trump tervének sorsa. Az utóbbi évek azt is bizonyították, hogy semmit sem érdemes várni sem az ENSZ-től, sem Európától. A reális jövő egyetlen állam, a jelenlegi erőviszonyok alapján egy zsidó állam a Földközi-tengertől a Jordán folyóig, két népnek két jogrendszerrel, azaz az apartheid. Ezzel a katasztrofális, de realista perspektívával szemben a palesztinok 55%-a, főleg a fiatalok új vezetőket, új működést és új stratégiát akarnak. Már csak az a kérdés, akadnak-e olyan személyek, akik átvehetnék a stafétát.

Dobsi Viktória

Kiemelt kép forrása: Netanjahu Facebook-oldala.

Adj 1 százalékot az Átlátszónak! Adószám: 18516641-1-42 Átlátszónet Alapítvány
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri vagy rendszeres adománnyal, vagy az szja 1 százalékod felajánlásával!