Bezárás
Brazília

Befektetők, farmerek és hittérítők: Bolsonaro újabb offenzívája az őslakosok ellen

Nemcsak az őslakos törzsek területeit, életmódját és kultúráját, de egészségüket és az életüket is veszélyeztetik a brazil elnök és kabinetjének legújabb lépései. Az elvben az indiánok kulturális és gazdasági “integrációját” célzó döntések, amelyek a gazdasági érdekcsoportok mellett egyes vallási szervezetek kedvét is keresik, a népirtás kockázatát is magukban hordozzák. 

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

Az indián megváltozott, fejlődött. Az indián egyre inkább olyan emberi lény, mint mi” – fogalmazott egy Facebook-videóban január 23-án Brazília elnöke, Jair Bolsonaro, akinek politikai pályafutása során már több ízben voltak hasonló kijelentései. A leghírhedtebb talán az az alkalom, amikor azt fájlalta, hogy a „brazil lovasság nem volt annyira hatékony, mint az Egyesült Államokban, ahol kiirtották az indiánokat”.

A 2018-as megválasztása után tavaly januárban – Orbán Viktor jelenlétében – beiktatott szélsőjobboldali elnök rögtön hozzálátott, hogy ígéreteihez híven megpróbálja megváltoztatni az őslakosok jogait védő intézményes politikát.

Így első munkanapján a mezőgazdasági minisztérium hatáskörébe utalta az őslakosok területeinek kijelölését és szabályozását, amely addig egy állami szerv, az Igazságügyi és Állampolgársági Minisztérium alá rendelt Funai (Fundação Nacional do Índio) kompetenciája volt. A mezőgazdasági miniszter asszony, a vegyszereket a beteg növények gyógyszerének nevező Tereza Cristina Corrêa da Costa Dias egyenesen a parlament agroipari érdekeket védő képviselőcsoportjának éléről érkezett. A területek kijelöléséért felelős posztra pedig az agrárlobbi egyik legnagyobb érdekvédő szervezetének volt vezetője, Nabhan Garcia került.

Bár az elnök számos hasonló döntésének törvényerőre emelkedését megakadályozta a parlament, ahol pártja kisebbségben van, illetve az igazságszolgáltatás, az offenzíva eredményeként tavaly rekordokat döntött az amazóniai őserdőben végbement pusztítás, és elterjedt nézet, hogy a végrehajtó hatalom gesztusai kifejezetten bátorították az erdőkből újabb gazdaságilag hasznosítható területeket kihasító illegális tevékenységet.

Szabad utat adni a bányászati és ipari projekteknek

Idén februárban újabb fejlemények jelezték, hogy az offenzíva folytatódik. Az elnök február 5-én írt alá egy törvényjavaslatot, amely megnyitná az őslakos területeket az ipari tevékenységek számára: többek között bányászati, mezőgazdasági tevékenység, gáz- és kőolajkitermelés, és vízerőművek építését tenné lehetővé. Az aranykitermelés kivételével a törvényjavaslat nem ad rá módot, hogy az őslakosok megvétózzák a projekteket, csupán konzultálni kell velük – annak ellenére, hogy az alkotmány rögzíti, ezeken, a szövetségi állam tulajdonában lévő területeken az őslakosoknak van kizárólagos használati joga. A szöveg arra is módot ad, hogy egy projekt hatásvizsgálata a távolból készüljön el.

A tervezet Jair Bolsonaro szerint egy régi álmot teljesít be, és helyrehozza, hogy a korábbi kormányok „jogi bizonytalanságot” teremtettek azzal, hogy nem szabályozták a kérdést.

Könnyen lehet, hogy ez a szöveg sem emelkedik törvényerőre, de célja nem is ez elsősorban. A parlament elnöke még tavaly szeptemberben kijelentette, hogy egy ilyen jellegű szöveget sosem tűzne napirendre. Inkább arról van szó ismét, hogy az elnök – akárcsak akkor, amikor az erdőirtásokat legitimálta, ezúttal is azt üzeni a befektetőknek, kivitelezőknek, hogy vágjanak bele a beruházásokba, és majd utólag megkapják a szükséges engedélyeket – magyarázta Felipe Milanez a Bahiai Egyetem professzora a francia Mediapart portálnak.

Kaucsukgyűjtők, bérgyilkosok, misszionáriusok

Az őslakosok között találunk olyan elszigetelt csoportokat is, akiknek sosem volt kapcsolata a brazil állammal, vagy ha volt is, megszakították azokat. Az ő védelmük azért kiemelten fontos, mert számukra az idegenekkel, más civilizációkból, ökoszisztémákból érkezőkkel való találkozás nagyon veszélyes lehet, immunrendszerük ugyanis nem feltétlen készült fel a más civilizációkból érkező kórokozókra.

Ilyen, elszigetelt népek ma elsősorban Dél-Amerikában, Dél-Ázsiában és Óceániában élnek még – jellemzően túlélőkről és leszármazottaikról van szó, akiknek sikerült élve átvészelni egy korábbi, végzetesnek bizonyult találkozást a külső világgal. Nyugat-Amazónia elszigetelt törzsei például abból a kisebbségből kerülnek ki, akik túlélték a 19. század végén, a gumiláz idején megjelent vállalkozások brutalitását: e területen az őslakosok zömének nem volt ilyen szerencséje.

A huszadik század során is több hasonló, népirtás jellegűnek mondható támadás történt e csoportok ellen, néhány éve, 2015-ben került elő egy 1970-ben „elveszett” dokumentum, az úgynevezett Figueiredo-jelentés, amely 1967-ban készült, és 7000 oldalon részletezte az előző 3 évtizedben az őslakosok ellen elkövetett atrocitásokat. Tömeggyilkosságok, kínzások, rabszolgatartás, vegyi támadások, szexuális bűntettek sorát követték el a nagy földtulajdonosok megrendelésére és az őslakosok védelmével megbízott állami intézmény (SPI) támogatásával.

Az egyik leghírhedtebb, a déli félteke 11. szélességi fokáról elnevezett mészárlásra 1963-ban került sor, amikor egy kaucsukkitermeléssel foglalkozó cég, az Arruda, Junqueira&Co vezetőinek utasítására egy kisrepülőgépből dinamitot dobtak a Cinta-Larga indiánok csoportjára, a túlélőket pedig, köztük gyerekeket és nőket bérgyilkosok koncolták fel.

A 30 halálos áldozattal járó mészárlás ügyében csak az egyik résztvevőt ítélték el 10 év börtönre, de egy évvel később kegyelmet kapott, a Survival International szervezet dokumentációja szerint. A Figueiredo-jelentés nyomán ugyan állami hivatalnokok ellen is indultak eljárások, de senki nem került börtönbe – azonban ezek az események is hozzájárultak, hogy létrejött a Funai.

Egy frissebb példa lehetne a ma alig néhány száz tagból álló Zo’é törzs, az egyik elszigetelt csoport esete, akiket a nyolcvanas években a floridai székhelyű New Tribes Mission szervezet tagjai környékeztek meg evangelizációs céllal. 1982-től előbb csak a levegőből figyelték meg őket, és dobtak le nekik ajándékokat, majd néhány expedíció után 1987-ben felállítottak egy hittérítő állomást is, illegálisan területük határában, ahol idővel rendszeres kapcsolatuk lett a törzs egyes tagjaival.

A kísérletnek az vetett véget, hogy a Zo’ék körében több pusztító betegség ütötte fel a fejét. 1982 és 1988 között a törzs tagjainak negyede életét vesztette. A tragédiáról értesülő Funai 1991-ben kitiltotta a misszionáriusokat, és mediátorokkal, egészségügyi segítséggel próbálta orvosolni, amit lehetett. A törzs egyébként azóta is kapcsolatban áll az állami szervekkel, néhány tagjuk 2011-ben a fővárosban is járt, és arról próbáltak tárgyalni, miben segíthetné őket az állam – pl. oktatási program, egészségügyi képzés szerepelt a felvetések közt.

A fenti epizód következményeként a Funai felbontotta a hittérítő missziókkal kötött megegyezéseket, és megtiltotta számukra az őslakosok földjére való belépést.

Néhány évvel később újra előkerült a New Tribes Mission, pontosabban a Missão Novas Tribos do Brasil (MNTB) neve a törzzsel kapcsolatban. A szervezet két egykori tagja a tiltás ellenére visszatért a területre, ahol többek között rendkívül értékes paradiófák teremnek. A Legfelsőbb Bíróság tiltása ellenére a Zo’ék mellett létesítettek egy telephelyet, egyikük, a diókereskedelemmel foglalkozó Manoel Ferreira de Oliveira földjén. Az ügyészség vádja szerint a két volt misszionárius a törzs mintegy 90 tagját tartotta kvázi rabszolgaságban 2010 és 2012 között, dolgoztatták őket, miközben karámokban laktak, és ételt is alig kaptak, a diógyűjtésért „cserébe” ócska ruhadarabokat, használati tárgyakat adtak nekik.

Ahogy a fenti példák is illusztrálják, ezek, az őslakosokat egyként fenyegető, egyrészt ideológiai-vallási indíttatás, másrészt gazdasági haszonlesés vezette törekvések olykor kéz a kézben járnak, ahogy az a jelenlegi rezsim politikáiban is tetten érhető.

A Funai „elszigeteltek” védelméért felelős posztjára történetesen egy evangéliumi keresztény misszionáriust neveztek ki február elején, akinek személye ellen nemcsak a Funai dolgozóinak szervezetei, de egyes kormányzati szervek és az ENSZ illetékes megbízottja is tiltakozott.

Ricardo Lopes Dias antropológus 1997 és 2007 között maga is az MNTB-nél dolgozott, többek között az Amazonas-medencében élő Matsés törzs térítésével foglalkozott, egy 2015-ös disszertációjában azt írta a The Guardian szerint, hogy még ifjúkorában döntött úgy, életét a hittérítésnek szenteli. Kinevezésével a Funai által ellenőrzött 107 törzs adataihoz férhet hozzá, és ő lesz a felelős a látogatási engedélyek kiadásáért is.

Az ENSZ őslakosok jogait felügyelő megbízottja, Victoria Tauli-Corpuz felszólította a brazil államot, hogy vonja vissza a kinevezést, amely szerinte „veszélyes döntés, és a genocídium kockázatát hordozza az elszigetelt törzsek esetében”. Hasonlóan fogalmaztak a Funai szakértői, akik szerint

a népirtás és a kulturális trauma veszélyén felül súlyos összeférhetetlenség, hogy a posztot egy olyan szervezet volt tagja töltse be, amely missziója szerint „minden őslakos csoportban egyházat akar létesíteni” – ez ugyanis ellentétes többek között e népek kulturális-vallási önrendelkezéshez való jogával.

Lopes Dias kinevezését ezen felül több őslakos szervezet, de a brazil katolikus püspöki karhoz kötődő, az őslakos népek jogaiért fellépő civil szervezet is elfogadhatatlannak tartja.

Az antropológus-teológus ugyan azt állítja, hogy mandátuma csupán technikai jellegű, és lemondott a hittérítésről, de egy február 13-án publikált felvétel szerint előző munkahelyén nem egészen így gondolják.

A The Intercept által közölt telefonbeszélgetésben az MNTB elnökének fia, Edward Mantoanelli Luz azt mondja, hogy „új elnököt rakunk a CGIIR élére (ez az elszigetelt indiánokkal foglalkozó koordináció a Funain belül)… Hogy teljesen megváltoztassuk ezt a politikát.”

A Glenn Greenwald által alapított portálnak Mantoanelli azt mondta, hogy valójában nem Lopes Diast szánták erre a pozícióra, de nagyon pozitívan nyilatkozott a jelöltről. A The Intercept emlékeztet, hogy Mantoanelli több ízben is vitatható módon lépett fel az őslakosokkal kapcsolatban, „álantropológusként”, illetve gazdasági érdekcsoportok, pl. farmerek „konzulenseként”.

A brazil politika, sőt maga a parlament legnagyobb hatalmú lobbijai, a Biblia-frakciónak is nevezett evangéliumi keresztények és a „ruralisták”, azaz a nagy földtulajdonosok csoportja már évek óta verseng a Funai vezetéséért. Már Bolsonaro elődje, az elnöki székbe vitatott módon került és korrupcióval vádolt Michel Temer is evangéliumi keresztényeket nevezett ki a szervezet kulcspozícióiba, a rövid idő után távozni kényszerülő lelkipásztor és fogorvos Antônio Toninho Costa nyilvánosan is megvádolta azzal a ruralista frakciót, hogy teljhatalomra törnek a Funaiban.

Harc az őslakosok lelkéért és földjeiért

Lopes Dias kinevezése arra is utalhat, hogy a neoprotestánsok újra felülkerekednek – a misszionárius vonal megerősödése pedig összefügghet a nő- és családügyi, illetve emberi jogi miniszter asszony, Damares Alves fellépésével. Damares Alves szintén lelkipásztor, tagja egy olyan ernyőszervezetnek, amelyben a ma már Ethnos360 névre keresztelt New Tribes Mission is helyet kapott, és maga is részt vett egy egy olyan evangéliumi keresztény alapítvány létrehozásában, amely egyenesen gyerekgyilkossággal vádolja az őslakos törzseket. A brazil szövetségi ügyészség viszont ezt az alapítványt gyanúsítja gyerekek elrablásával és gyerekkereskedelemmel, illetve az őslakosok elleni gyűlölet szításával – írja a The Intercept.

Február elején a miniszterasszony bejelentette, hogy egy másik, észak-amerikai alapítású misszionárius szervezet, a Jovens com uma Missão (Jocum) részt vesz az amazóniai esőerdőben élő Suruwahá törzs „mentális krízisének” kezelésében (a törzset közelebbről ismerők szerint valójában hagyományosnak tekinthető, rituális öngyilkosságokról van szó). A Jocumot a kétezres évek elején több ízben is kitiltotta az igazságszolgáltatás a Suruwahák földjéről, miután őket is rabszolgatartással és más törvénysértésekkel vádolták meg.

Ahogy e példák is érzékeltetik, Bolsonaro megválasztásával, több olyan, egymással egyébként rivalizáló csoport remélt és kapott de facto nagyobb hatalmat, amelyeknek egyaránt érdeke az őslakosok jogainak megnyirbálása, az azokat védő szabályozás törvényi és gyakorlati leépítése.

Persze nem ez az egyetlen kisebbség, amelynek létezését fenyegeti a politikai rezsim, amely Orbán Viktor felejthetetlen definíciója szerinta modern kereszténydemokrácia most itt, Európában leginkább alkalmasnak tűnő definícióját” testesíti meg. De talán ezek, a lakosság alig 0,4 százalékát (kb. 900 ezer főt) kitevő csoportok azok, akiknek jogai az egyik legfontosabb korlátot jelentik az ország természeti kincseinek lehető leggyorsabb kitermelését szorgalmazó gazdasági csoportok számára.

Az őslakos szervezetek a kezdetektől hangsúlyozzák, hogy több száz éve küzdenek a túlélésért, és nem most fogják feladni. Januárban 40 év után először gyűltek össze az amazóniai őserdőben élő törzsek képviselői, csaknem félezren, hogy megvitassák a közös stratégiát Bolsonaro “népirtási és természetgyilkos tervei ellen”. Ahogy az egyik legismertebb képviselőjük, a 89 éves Raoni Metuktire is megfogalmazta, harcuk, népeik és földjeik védelme az egész emberiség érdekében áll.


Ahogy az Amazonas-medence tavalyi tűzvészei kapcsán támadt nemzetközi felháborodás is megmutatta, fontos, hogy ebben a küzdelemben kívülről is kapjanak segítséget. A brazil nagybefektetők egy részét ugyanis, úgy tűnik, mérsékletre inthette, hogy néhány hét alatt nagyon megromlott az ország imázsa. Persze a jelképes nyomásgyakorláson túl még fontosabb és hatékonyabb lehetne, ha Brazília gazdasági partnerei elvárnák az emberi jogi és környezetvédelmi normák betartását, sőt megerősítését.

Ahogy korábban írtuk, épp ezért volt nagyon rossz üzenet az Európai Unió részéről tavaly nyáron a Brazília mellett Uruguayt, Argentínát és Paraguayt tömörítő Mercosurral kötött szabadkereskedelmi egyezmény elfogadása. És éppen ezért lenne fontos, az ígéreteken túl a gyakorlatban is csökkenteni az EU országaiba érkező olyan áruk importját, amelyeket nyilvánvaló jogtiprás árán hoztak létre, vagy olyanokat, mint pl. a takarmány szója vagy a marha- és csirkehús, amelyekről pontosan tudjuk, hogy évről-évre újabb földeket hasítanak ki az őserdőkből.

A diktatúra nosztalgiája

Az emberi jogi és környezetvédelmi normák betartása pedig még kevésbé valószínű, ha feltűnnek a horizonton a történelem legsötétebb árnyai.

Az elmúlt napokban többen is figyelmeztetnek azokra az aggasztó jelekre, amelyek az 1964-es államcsínnyel indult katonai diktatúrát idézik meg: március 15-ére szélsőjobboldali csoportok szerveznek tüntetéseket szerte az országban a Kongresszus, azaz a brazil törvényhozás és a Legfelső Bíróság ellen. A demonstrációk egyik követelése, hogy az elnök zárassa be az intézményeket, egyes felhívásokon a katonai diktatúra AI-5-ként rövidített rendelkezései szerepelnek, amelyek 1968-tól szinte teljhatalmat adtak az elnöknek, és felfüggesztettek több alkotmányos jogot.

“A tábornokok a nép parancsait várják”; egy WhatsAppon terjedő kép, forrás: eldesconcierto.cl.

Kedden került nyilvánosságra, hogy Jair Bolsonaro maga is a tüntetésen való részvételre buzdít WhatsApp csatornáján, az információt közreadó újságírónő, akit azóta halálos fenyegetések értek, később azt is publikálta, hogy a gazdasági miniszter, Paulo Guedes is részt vesz egy olyan WhatsApp-csoportban, ahol cégvezetők, pénzügyi befektetők, politikai kommentátorok, bloggerek a március 15-ei tüntetés támogatását tervezik.

A diktatúrát köztudottan dicsőítő Bolsonaro 22 fős kormányában eddig 7 katona volt, köztük öten már tartalékosak vagy leszereltek, akárcsak maga az államfő. Február közepén újabb 2 aktív katonával bővült a kabinet. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az észak-keleti Ceará államban a katonai rendőrség sztrájkoló, fellázadt egységei, akik szintén Bolsonarót éltetik, a múlt héten rálőttek egy, az akciójuk ellen tiltakozó, ellenzéki szenátorra, könnyen lehet olyan érzésünk, hogy a demokratikus intézményrendszer és a társadalmi béke maradéka sincs biztonságban. Ezek hiányában pedig a legvédtelenebbek csak magukra számíthatnak.

Dobsi Viktória

Kiemelt kép: Bolsonaro Facebook-oldala.

Adj 1 százalékot az Átlátszónak! Adószám: 18516641-1-42 Átlátszónet Alapítvány
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri vagy rendszeres adománnyal, vagy az szja 1 százalékod felajánlásával!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom