1 %
EN

klímakatasztrófa

15 éve figyelmeztették a spanyol kormányt a Gloriához hasonlatos viharok kockázatára

9
Girona

Különösen pusztítónak bizonyult az év első nagy vihara Spanyolországban, a Gloria elementáris erővel figyelmeztetett, hogy a Földközi-tenger visszaköveteli jogos tulajdonát, a partot. Bár kutatók és természetvédők évtizedek óta kongatják a vészharangot, hogy a partvonal beépítése, a folyók és a természetes strandok nyújtotta védelem felszámolása csak súlyosbítani fogja a klímaváltozás hatásait, most már a sorozatos katasztrófák is nekik adnak igazat.

Minimum 13 halott és további eltűntek, 62 millió euróra becsült kár a mezőgazdaságban és haltenyészetekben, elárasztott települések, sár-, jég- és hótömeg, hurrikánszerű szél, a Földközi-tenger nyugati részében valaha mért legmagasabb hullámok: a Gloria névre keresztelt ciklon múlt héten söpört végig Spanyolországon számos rekordot megdöntve. Az év első nagy vihara már a hetedik a szezonban, és mérlege még ijesztőbb, ha azzal vetjük össze, hogy tavaly egész évben 26 halálos áldozatot követeltek a szélsőséges időjárási epizódok, és már ez is rekord volt.

A legnagyobb pusztítás az ország keleti partvidékén következett be, Katalóniától egészen a dél-keleti csücsökben fekvő Murcián át – ahol 4 hónap alatt ez a harmadik durva áradás – Málagáig .

Éppen azon a területen, amelyről már 15 évvel ezelőtt megállapította a spanyol környezetvédelmi minisztérium kutatása, hogy az ország egyik legsérülékenyebb pontja, amely védtelen a klímaváltozás várható hatásaival – a strandok visszaszorulásával, az áradásokkal és a partvonal módosulásával – szemben.

A másfél évtizedes figyelmeztetést felidéző eldiario.es szerzője szerint, minden jel arra mutat, hogy a Gloriához hasonló jelenségeket már az új normalitásként kell elfogadni a térségben, ahol január-február táján gyakori az a jelenség, hogy az európai kontinens belsejéből érkező, pólusi-szibériai hideg légtömegek hirtelen csökkentik a hőmérsékletet. Ez azonban most egy rég nem tapasztalt módon stabil anticiklonnal ötvöződött Nagy-Britannia felett – ennek a két jelenségnek a kombinációja idézte elő a 110 Km/h sebességű széllökéséket és a folyamatos 100 km/h-s szélfújást Spanyolország keleti partjain.

Bár a Földközi-tengerre nem jellemzők a nagy hullámok, most elementáris erővel ostromolták a szárazföldet, számos település épített tengeri sétányát szétzúzva, és rekordokat döntögetve: 8,44 méter magas hullámverést mértek Valenciában (ez 20-30 percen keresztül a hullámok felső harmadának átlaga), ami csaknem két méterrel több, mint a 2017-ben felállított eddigi legmagasabb mérés. Egyben a Földközi-tenger nyugati részén valaha mért legmagasabb adat: a becslések szerint 13,5 méteres vízóriások is akadtak, ami jóval fölülmúlja a 2003-as 8,15 métert.


Mallorca szigetének egyes pontjain vagy a katalóniai Gironában egyes hullámok kétszer olyan magasra emelkedtek, mint négyemeletes lakóházak – és ez az elképesztő hullámverés borította be tajtékkal egyes települések utcáit, ami szintén teljesen szokatlan a térségben. Ezzel párhuzamosan a dagály során a tengerszint szintén eddig nem regisztrált magasságba emelkedett, a valenciai Gandiában 80 centiméteres eltérést mértek az átlagoshoz képest.


Ahogy a történtekről beszámoló eldiario.es szerzője megállapítja: a Földközi-tenger szó szerint visszakövetelte természetes tulajdonát. Azt a természetes tulajdont, amelyet annak ellenére sajátított ki egyre nagyobb, gyakran már abszurd mértékben a lakosság és a turisztikai szektor, hogy a kutatók már jóideje kongatják a vészharangokat.

A spanyol kormány adatai szerint az összesen 8000 kilométer hosszú tengerpart negyede strand, az ezekre érvényes szabályozást utoljára a néppárti kormány módosította, 2013-ban. A szakértők már akkor azt hangoztatták, hogy a törvény (ley de Costas), amely 75 évvel meghosszabbította a köztulajdonban lévő területeken lévő számos építmény engedélyét, még sérülékenyebbé és védtelenebbé teszi a tengerpartot a klímaváltozás hatásainak.

Egy évvel később a témának szentelt konferencián nemzetközi és spanyol kutatók állították egyhangúlag, hogy a spanyol tengerpart nem készült fel – az Egyesült Államokhoz és Latin-Amerika több országához hasonlóan – a klímaváltozás előidézte kockázatokra, és a jelenlegi szabályozás ráadásul az egész társadalomra hárítja annak költségét, hogy egyesek a víz közvetlen közelében élnek, vagy itt végeznek gazdasági tevékenységet.

Annak ellenére, hogy a kutatók figyelmeztettek a tengerszint jövendőbeli emelkedésére, a partvonal első kilométere 75%-ban beépített, és nem áll rendelkezésre az egyik legfontosabb védelmi faktor, a folyók hordaléka. Ahogy azt Miguel Ángel Losada andalúziai professzor kifejtette, azért, mert a folyókon létesített gátak visszatartják az általuk szállított homokot, az andalúziai gátak pl. két-harmad részben telítettek ezzel az üledékkel. Problémát okoznak a folyó- és vízgazdálkodás más aspektusai is, pl. a modernizált mezőgazdasági termeléssel megspórolt vizet a folyóban kellene hagyni, és nem újabb és újabb mezőgazdasági területek öntözésére használni.

Lehetne javítani a helyzeten, de csakis akkor, ha a helyi és nemzeti kormányok és a társadalom elismeri, hogy komoly probléma van a partvonalon, amelynek drámai következményei lehetnek az országra nézve.

Spanyolország nemzetközi imázsa és nemzeti önképe is megnehezíti, hogy a társadalom és a döntéshozók szembe nézzenek a nyilvánvaló ténnyel, hogy a sol y playa, „nap és strand” szlogen jegyében teljesen fenntarthatatlan módon urbanizálódtak a tengerparti szakaszok. Csak a legutóbbi gazdasági válságot felvezető monumentális ingatlanlufi robbanása hozott némi kényszerű józanságot 2007 után, de érdemi korrekcióra nem került sor az utóbbi évtizedben sem.

Most néhány év, vagy akár néhány hónap leforgása alatt szembesülnek egész települések a ténnyel, hogy nyilván nem lehet évente többször újjáépíteni a partmenti létesítményeket, az újra és újra víz alá kerülő utcákat és épületeket. Ilyen különösen nagy károkat okozó viharok akadtak persze korábban is, az említett konferencián 2014-ben, Losada az egy évvel korábbi, kantábriai viharok pusztítását hozta fel példaként. Az általuk okozta károkat úgy finanszírozták, mintha baleset történt volna, holott ez nem baleset volt, hanem a parti rendszerek működésének logikus következménye – húzta alá a kutató –, csak éppen nem készült fel rá az ország. Az elmúlt évek mérlege alapján ezt egyre nehezebb tagadni: 2017 januárja után, 2018 telén és 2019 elején katasztrofális hatású viharokkal szembesült számos spanyol régió.

A konferencián felmerült egyébként a 2005-ös New Orleans-i katasztrófa mérlege is: Robert Dalrymple, a Johns Hopkins Egyetem professzora szerint, ha a kormány hajlandó lett volna néhány millió eurót az infrastruktúrákra költeni, elkerülhette volna az utólag kifizetett 14 milliárd dollárt (ráadásul az ebből kiépített védelmi rendszer néhány éven belül már nem is nyújt majd teljes védelmet.)

A Földközi-tenger esetében Kelet-Spanyolország legnépszerűbb strandjainak többsége az Ebro, az ország legbővizűbb folyójának torkolatába érkező hordaléktól függ. Csakhogy a folyók szabályozása, a zsilipek és gátak, illetve a partmenti urbanizációs fejlesztések radikálisan lecsökkentették a torkolatba érkező homok mennyiségét: a folyó szabályozása előtt évi 30 millió tonna mára 100 ezer tonnára csökkent. Az állam évente jelenleg 10 millió eurót költ különféle programok keretében arra, hogy feltöltse a strandokat – ez a homok pedig évről-évre gyorsabban illan el a klímaváltozás kiváltotta erózió miatt.

A Gloria okozta károk sorában fontos megemlíteni a keleti partvidék természetvédelmi területeit is, köztük magát az Ebro-torkolatot, amely – ahogy az alábbi műholdfelvételen is látszik – gyakorlatilag víz alá merült. A kutatók szerint ugyan nagyrészt esővízről van szó, és majd csak utólag derül ki, pontosan mekkora része veszett el a partnak, de a fejlemény a jelenlegi baloldali koalíciós kormány által várt „legrosszabb forgatókönyveken” is túltett. A tenger nagyjából 3 kilométerre hatolt be a szárazföldre, „elnyelte az északi strandokat”, és a gazdák szerint mintegy 3000 hektár rizsültetvényt árasztott el a sós víz.

Egy másik súlyosan érintett természetvédelmi terület a délebbre, Murcia tartományban található Mar Menor, egy tengertől elzárt öböl, de egy másik híres lagúna, az Albufera de Valencia is megsínylette a vihart, itt 40 cm-rel emelkedett a vízszint.

A Geográfusok Nemzeti Egyesülete már tavaly is figyelmeztette az új, szocialista kormányt, hogy szükség van a 2013-as törvény módosítására, hogy megvédjék a partot a tengerszint-emelkedés és az egyre gyakoribb és egyre pusztítóbb viharokkal szemben. A Geológusok Kollégiuma pedig most, már a Gloria elvonulása után szólított fel a partvidék „dekonstrukciójára”, a jövendő katasztrófák elkerülése érdekében.

A folyók üledékének visszatartása és a part első vonalában épült lakóházak és infrastruktúrák tömege megakadályozza a strandok természetes megújulását. Közép- és hosszútávon szerintük érdemi változást hozhat, ha a part közelében fekvő építményeket áthelyezik a szárazföld belseje felé.

Jó példa lehetne pl. Barcelona, ahol már lebontottak gyárakat és más létesítményeket az első vonalból, de további lépésekre lenne szükség. Így pl. az egyik legfrekventáltabb vasútvonal (Barcelona-Mataró) közvetlenül a part mellett halad – az egészet beljebb kéne vinni, amivel nemcsak a jövendőbeli balesetek kockázata csökkenne, de a strand természetes korlátként védene a tengerrel és a viharokkal szemben.

A katalán fővárosban az első becslések szerint 12 millió eurós kár keletkezett, a barcelonai strandokon 30%-kal csökkent a homok mennyisége, az önkormányzat, csakúgy mint több szomszédos település, katasztrófa sújtotta területté nyilvánítását kéri.

Az év elején megalakult baloldali koalíciós kormány január 21-én jelentette be a klímavészhelyzetet, és azt ígéri, 100 napon belül a parlament elé viszi a törvénytervezetet, amely biztosíthatja az ország nettó karbonsemlegességét 2050-re. Ez a hozzáállás épp ellentétes az országot 2011 és 2018 között irányító Néppártéval (Partido Popular, PP), amelynek például első dolga volt a madridi önkormányzat visszaszerzése után, hogy újra beengedje az autókat a korábban korlátozott forgalmú városközpontba. A madridi régióban és Andalúziában is a jobbközép Ciudadanos és a szélsőjobboldali, klímaszkeptikus Vox támogatásával kormányzó PP által elvesztegetett évek után most komoly esély nyílik változásra a partvonal, az urbanizáció vagy a vízgazdálkodás szabályozásában is.

Vissza a múltba: az új madridi polgármester felpörgetné az autós forgalmat a városközpontban

A szélsőjobb segítségével kormányzó néppárti polgármester már júliustól véget vetne a városközpontban jelentősen lecsökkent autós közlekedés korlátozásának. Ez volt az előző, civil-baloldali városvezetés egyik legfontosabb és objektíve sikeresnek mondható projektje, a Madrid Central, amelynek felszámolása még azokat sem lelkesíti, akik korábban kritizálták.

Ráadásul ma több érintett régiót szintén baloldali koalíciók irányítanak, ami elvben segíthetne a helyi és országos klímavédelmi célok összehangolásában. A napokban már akadt is néhány olyan helyi politikai vezető, akik felvállalta, hogy nem lehet az eddigi infrastruktúrákat újjáépíteni: „mert azok tovább rontják a klímavészhelyzetből adódó helyzeteket vagy katasztrófákat. Az ilyen módon való építkezés a tengertől vett el területeket, amelyeket most a tenger nagy erőkkel követel vissza” – fogalmazott Mónica Oltra a valenciai önkormányzat alelnöke.

Pártjának, a baloldali-nacionalista Compromísnak más tagjai is hasonló szellemben képzelik el az újjáépítést, amely a geológusok tanácsát követve „dekonstruálná”, leépítené a strandokat. Kisvárosokban, ahol a tengeri sétányt elnyelte, majd darabokban köpte ki a tenger, éppúgy, mint a fővárosban, a korábban korrupciós biznisszekkel összefonódó megaprojektekről ismert Valenciában, ahol a polgármester azt vetette fel, állítsák vissza a korábbi dűnerendszert, ha az védelmet adhat a városnak.

A Földközi-tenger vidéke a klímaváltozás kockázatainak különösen kitett terület, és a Gloriához hasonló gigantikus viharok mellett számos más fenyegetéssel kell számolnia Spanyolországnak, így elsősorban az elsivatagosodással, továbbá erdőtüzekkel, a mezőgazdasági vagy turisztikai szektor jelenlegi működésének fenntarthatatlanságával.

A tengerpartok átengedése a tengernek, a természet nyújtotta védelem felismerése, megbecsülése és rekonstrukciója, amennyiben megvalósul az elvesztegetett évtizedek után, azért is tanulságos lehet, mert azt bizonyítja, hogy a kutatók munkája, a közös erőfeszítéssel felhalmozott tudás már jóval a katasztrófa bekövetkezése előtt is rendelkezésre állt. Csak használni kellett volna ahelyett, hogy egy zsákutcában tövig nyomjuk a gázpedált.

Dobsi Viktória

Kiemelt kép: Girona, Punta Montgó a l’Escala, forrás: Twitter.

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!

Megosztás

Ajánló