Bezárás
Metapolitika

Egymásra talált a francia szélsőjobb és a magyar kormánypropaganda az újságírók lejáratásában

Vezető képünkön a Ojim.fr franciaországi újságírókról portrékat készítő szélsőjobboldali weboldal vezető grafikáját látják. Kép: ojim.fr.

A francia szélsőjobboldal kelet-európai projektje a volt mandineres újságírókból álló médiafigyelő műhely elindítása, amely a transzparens újságírás jelszavával valójában a nem kormánybarát média munkatársainak delegitimálásán dolgozik.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

Harcolnak az álhírek ellen, kiállnak a tudatos médiafogyasztás mellett, workshopokat, beszélgetéseket szerveznek, tagadják az objektív és alapnak tartják a transzparens újságírást. Első pillanatra jó hírnek tűnhet, hogy a Freedom House 2019-es jelentése alapján már csak félszabad magyar sajtóban egy olyan műhely jelenik meg, a magyar média általános állapotával kritikusan foglalkozik.

A franciaországi Observatoire du journalisme (az Újságírás Figyelőközpontja, OJ) magyar társszervezetét, a Transzparens [sic!] Újságírásért Alapítványt, Partos Bence, a Mandiner korábbi főszerkesztő-helyettese hozta létre 2018 őszén. Érdekesség, hogy a NER utánpótlás-képző intézményeként számon tartott Tombor András-féle Mathias Corvinus Collegium (MCC) közelébe került fiatalokat nemcsak az újságírók érdeklik. A K-Monitor beszámolójából kiderült, hogy 2018 év végén a Miniszterelnökség milliókat fizetett ki társadalmilag megkérdőjelezhető célokra.

A legifjabb NER-generáció legújabb médiaterveinek megvalósulására alig több, mint egy évet kellett várni: 2020 januárban élesítették internetes oldalukat, amely az Ojim.hu domain néven érhető el.

Az új műhellyel kapcsolatos első kétely rögtön megfogalmazódik, amikor a magyarországi újságírói szakma ellehetetlenülésének okaként az „átláthatatlan médiaműködéstjelölik meg bemutatkozásukban. Szintén gyanakvásra ad okot, amikor az Ojim.hu a magyar sajtóban érzékelt negativ jelenségek ellen az újságírók ellenőrzésével próbálna védekezni. Vagy ahogyan honlapjukon fogalmaznak:

„informálni azokról, akik informálnak téged”

A weboldal a médiában dolgozó szakemberek profilozását bevallottan stratégiai feladatnak tekinti, mégis az Ojim.hu külföldi alapítójának bemutatásakor néhány fontos információt elhallgattak. A látszólag médiakritikus profillal rendelkező projekt a francia szélsőjobboldal kulturális közegéből érkezett Magyarországra.

Francia-magyar illierális kooprodukció -magyarországi Ojim.hu munkatársai. Forrás: Ojim.hu

Francia-magyar illiberális kooprodukció – a  magyarországi Ojim.hu munkatársai. Forrás: Ojim.hu

Az újságírókat „ellenőrző” felület franciaországi támogatói és alapítója a múlt század 1960-as éveiben kezdtek el politizálni a francia etnikai nacionalista, szélsőjobboldalinak mondott Új Jobboldal mozgalomban. Cikkünkben bemutatjuk a magyarországi Transzparens Újságírásért Alapítvány franciaországi partnereinek történetét és támogatóit.

A Polémia alapítvány és Gramsci

Az Observatoire des journalistes et de l’information médiatique (OJIM) médiafigyelő weboldal ötlete Jean-Yves Le Gallou politikus, a francia szélsőjobb egyik kulcsfigurája és társai nevéhez fűzüdik. Le Gallou tevékenyen részt vett a Nemzeti Front (NF) 1998-as belső szakadásában. Megalapította a „zéró bevándorlást” követelő és a „francia identitást” védő Köztársasági Nemzeti Mozgalmat (MNR), 1994 és 1999 között az EP-képviselő. A politikus etnicista alapú gondolkodásának középpontjában a fehér faj védelme áll.

Le Gallou – négy évtizeddel Békés Márton, a Terror Háza kutatási igazgatója előtt – a baloldali olasz Antonio Gramscit jobbról értelmezte. A marxista filozófus a kulturális hegemóniáról szóló gondolataival magyarázta a burzsoázia fölényét. Gramsci szerint a politikai győzelem feltétele az ideológiai hegemónia. A francia Új Jobboldal (Nouvelle Droite) 1965-1985 között átvette ezt a metapolitikai koncepciót. De megfelelő eszközök híján több évtizeden keresztül a politikai csaták helyett ideológiai csatákat vívtak a baloldallal.

A fordulatot Le Gallou és az Új Jobboldal mozgalom számára – paradox módon – a globalizáció, a technikai forradalom és az internet hozta el. Ahogy Le Gallou fogalmazott: „izgalmasnak tűnt korábbi metapolitikánk felülvizsgálata az új technológiai eszközök által kínált lehetőségek a megváltozott környezet tükrében a domináns ideológia elleni küzdelemben.

Le Gallou 2008-ban tizenkét pontban fogalmazta meg a technológiai gramscizmus téziseit.

Az elméleti alapozást a tettek követték. Le Gallou még 2003-ban létrehozta a Polémia az Európai Identitásért, Biztonságért és Szabadságért Alapítványt. A politikus a francia szélsőjobb „réinformation” koncepcióját igyekezett megvalósítani egy alternatív médiahálózat kiépítésével és a fősodratú, hagyományos média diszkreditálásával. Az alapítványhoz köthető projektek (weboldalak: Novopress, Fdesouche, Métapo infos, Nouvelles de France ) elsősorban az interneten fejtik ki tevékenységüket. A fokozatosan terjedő új technológia segítségével az identitás védelmezői három irányba támadtak:

  • Pénzügyi hatalom
  • Politikai-adminisztratív hatalom
  • A média alkalmazottai

Számunkra most ez utóbbi irány a legérdekesebb. A folyamatos „reinformációs” tanulmányok mellett a Polémia olyan innovatív ötlettel rukkolt elő, mint például az egyik legsikeresebbé vált, 2010-ben elindított Bobards d’or elnevezésű díjátadó rendezvény. Ebben a paródiaműsorban a francia etnicista think tank intézet azokat a fősodorban dolgozó újságírókat díjazza, akik – szerintük – „nem haboznak szándékosan hazudni” a politikai korrektség (PC) érdekében.

Bobards d’Or 2018 – La cérémonie intégrale

A 2012-ben a Polémia Alapítvány által szervezett, a „Hatalmas támadás a médiadiktatúrával szemben” címet viselő 5. Reinformáció Napja rendezvényen egy újonnan indított weboldal – L’Observatoire des journalistes et de l’information médiatique (Ojim.fr). – alapítója is megjelent, aki korábban az Ipsen gyógyszergyártó céget vezette.

A tizennégy munkatársat foglalkoztató és adományokból működő weboldalt a francia elnökválasztás – Hollande vs. Sarkozy – idején indult el Claude Chollet vezetésével és elvbarátai támogatásával.

A nyári szabadegyetem hangulatú rendezvény tematikája a francia fősodratú sajtó elleni támadás volt. Vagy ahogy Le Gallou fogalmazott: „A Liberation újságírója a Rothschild Bank íródeákja. A Le Monde újságírója a Lazard bank fegyverhordozója. A szélsőbal és a nagytőke összejöttek, hogy elpusztítsák a nemzeteket és a hagyományokat. (…) Óriási ambícióink vannak. Nem kevesebb, mint egy kulturális forradalom elindítása, tüzet kell nyitni az oligarchák médiájára.

Ezt a feladatot Le Gallou az új felületre és Cholletre bízta.

A 68-as szélsőjobb mozgalom

Az 1960-as évek vége nemcsak a párizsi utcákon épített barikádokról, a diák-, és munkástüntetésekről szóltak. A szélsőjobboldali gondolatok 1968-ra a már említett Új Jobboldal néven formálódnak mozgalommá. Egy évvel később a mozgalom intézményesedik az 1969-ben megalapított etnonacionalista think tank, a Kutatói és Tanulmányi Csoportosulás az Európai Civilizációért (GRECE) körül.

Az intézmény negyven alapító atyját összekötötte a páneurópai nacionalizmus, akik olyan szélsőjobb francia szervezetekből érkeztek, mint:

A GRECE intézmény igazgatója Claude Chollet, az Ojim.hu egyik alapítója volt a hetvenes-nyolcvanas években.

Le Gallou és Chollet mellett az Ojim.fr 2012-es elindításában részt vett egy harmadik személy, Phillipe Milliau is, aki az egykori Identitárius Blokk vezetője volt.

Az ún. identitárius mozgalom a politikai szélsőjobb 21. századi kísérlete, amely széles körben elfogadott gondolattá alakitaná a társadalom tekintélyelvű és rasszista szervezését.

Franciaországban a mozgalom Génération identitaire elnevezéssel 2012-ben indult el. Eredetileg a Bloc identitaire szélsőjobboldali csoport ifjúsági szervezeteként tartották őket számon. Az mozgalom manifesztuma a Generation Identity: A Declaration of War Against the ’68ers (Az identitás generációja: Hadüzenet a 68-asok ellen, 2013), amelyet Markus Willinger osztrák diák irt.

Magyarországi előzmények

A 68-as szélsőjobb mozgalom jó néhány magyarországi olvasó számára sem lehet ismeretlen. Tagjait a budapesti kormányzati propaganda néhány éve kitartóan népszerűsíti. A Fidesz-közeli internetes portál, a Mandiner (innen érkezett Partos) 2018-ban interjúzott Cholettel. A cikk Objektív sajtó nem létezik címmel jelent meg.

A francia szélsőjobboldali ideológus 2018 szeptember 27-én a Hír TV Magyarország élőben című esti beszélgetős műsorában is járt. Chollet többek között az Újságírás Figyelőközpontja weboldal megalapításáról is beszélt. Szerinte a francia újságírók 95 százaléka „baloldali”, ez ellen akarnak tenni, plurális médiát akarnak.

A Kommentár 2019-ben Alain de Benoisttal készített interjút.

Jól láthatóan a jelenlegi magyar kormány ideológusai és a kormányzati propaganda tudatosan keresi a kapcsolatot a francia (és az európai) szélsőjobb ideológusaival, gondolkodóival, miközben bátran használ kifejezetten baloldali kritikai elméleteket is. A francia szélsőjobb és a magyar kormányzati propaganda legfeltűnőbb kapcsolódási pontjai:

  • Gramsci és bizonyos antikapitalista jelszavak az oligarchák ellen (a francia szélsőjobbbnál óriási vállalatok, holdingok vezetői, a Fidesz propagandájában Soros György személyesíti meg).
  • A „normális emberek” megvédése az „migránsoktól”, az iszlámtól és a globális elitektől.
  • Továbbá, az embereket a francia szélsőjobb és a magyar kormány is megvédené a „természetes” és „hagyományos” házassági és családi kötelék ellenségeitől és a politikai korrektség ártalmaitól is.
  • Etnopluralisták, fehér nacionalisták és a faji szegregáció hívei.

A fősodratú média delegitimizálása

Tavaly év végéig a hét éve működő, összesen több, mint négyezer cikket élesítő Ojim.fr több, mint kétszáz francia újságíró és médiaszakember portréját írta meg. Ezen kívül huszonöt különböző francia médiacsoportról készült infografika. Néhány portré megjelenése után a felület munkatársait megfenyegették, de erőszakos cselekmény nem történet.

A francia szélsőjobbról több cikket író David Doucet újságíró elemzésében megállapította, hogy az Ojim.fr megalapítása a szélsőjobboldali médiakritika professzionalizálódásának újabb lépcsőfoka volt. Ráadásul a franciaországi szélsőjobb első kelet-európai terjeszkedésének számít Magyarországon létrehozott társszervezet a médiában.

Doucet szerint a társaság célja

egyes franciaországi baloldali és liberális újságírók portréin keresztül a fősodratú média delegitimizálása.

Mindezt úgy érnék el, állítja Doucet cikkében, hogy az újságírói kritikai hozzáállást és társadalmi elköteleződést támadják munkájuk objektivitásának megkérdőjelezésével.

A francia újságírók profiljait böngészve feltűnhet, hogy a leírásokban baloldalra besorolt kollégák etnikai származása, feltételezett szexuális irányultsága vagy politikai irányultsága gyakran elsőbbséget élvez szakmai karrierjük leírása helyett. A hangsúlyok eltolásával, utalásokkal, konnotációk erőltetésével az újságírókat új értelmezési keretbe rakják.

A francia weboldal delegitimizáló technikáját hazai viszonyokra frissítve, szolgai módon lemásolták magyar identitárius elvtársaik is. Szily Lászlóról (444.hu) írt portréban már címben kiemelték, hogy az újságíró „bevallottan droghasználó”. Hont Andrásról (hvg.hu) az olvasó rögtön a lead elolvasása után megtudja, hogy nagyapja „zsidó és hithű kommunista” volt. A Dezső András (index.hu) szóló bejegyzés pedig rögtön azzal indít, hogy „büntetőeljárás indult” a több alkalommal szakmai díjban részesült újságíró ellen.

Ha eltekintünk a pártatlan felületnek álcázott Ojim.fr vagy Ojim.hu semlegesnek tűnő keretezésétől, felvillan előttünk a Pesti Srácok vagy a Kurucinfó primitív, személyeskedő kormányzati propagandista szóhasználata,

Ettől függetlenül az eddig ismert francia és magyar újságírókról írt Ojim portrék nagyobb része tényszerű maradt. Az eddig megírt portrékon érezni, hogy az OJIM olyan semlegességre törekszik, ami cikkeiket szélesebb körben is olvashatóvá teszi.

Apáti vs. Plankó

A magyar weboldal indulásáról a francia társszervezet is beszámolt: a magyar fiatalokat a francia weboldal inspirálta, de saját saját stílusban, önállóan fognak működni.

Mint írták, a magyar felület „a kiegyensúlyozottság jegyében” az oldal hat újságíró portréjával jelentkezett, amelyek közül „három a hatalomhoz, három az ellenzékhez áll közel”. A francia ojim.fr végül megemlítette a „két híres magyar újságíró vitáját” is. Apáti Bencét a „Magyar Nemzet, konzervatív újság”, Plankó Gergelyt a „részben Soros György által alapított befolyásos website” újságírójaként mutatták be.

Partos Bence alapító-tulajdonos a Plankó-Apáti vitával kapcsolatban a Portfoliónak elmondta, hogy ők egy közéleti-politikai entitásoktól független, mozgalmi jellegű szervezet, „ezért megengedhetjük magunknak, hogy olyan platformként funkcionáljunk, ahol minden közéleti oldal reprezentálhatja magát.” Hozzátette: a Zsurnaliszta Vitaest sorozat lényege, hogy a közéleti újságírók véleménye végre érdemben megütközhet és kialakulhat egy párbeszéd a különböző oldalak között.

Apáti vs. Plankó: Szabad-e a sajtó Magyarországon?

Az Átlátszó megkérdezte a vita újságíró résztvevőjét, hogy tisztában volt-e a rendezők franciaországi partnerének hátterével. Plankó Gergely elöljáróban jelezte, hogy magát a nyilvános vitát jó kezdeményezésnek tartja, ami kifejezetten hiányzik a közéletből, ezért mondott igent a felkérésre.

A francia szervezettel kapcsolatos kritikámat elmondtam a szervezőnek. A Transzparens Újságírásért Alapítvány pedig szerintem a nevében nagyobbat állít magáról az indokoltnál. Az eseménynél azt a megoldást választottuk a 444-nél, hogy az egészet kitesszük videón mindenféle kommentár nélkül, így mindenki maga alkothat róla véleményt, legyen akár médiaszereplő, vagy mezei Youtube-néző,” válaszolt a 444.hu újságírója.

Hiába jött ki jobban a beszélgetésből Plankó Gergely, a két fél a legalapvetőbb tényeket sem tudta azonosan nézni, ezért nem is alakulhatott ki valódi vita. A legtanulságosabb rész a műsor végén látható. A közönség soraiból hozzászóló, az Egy hétig kerestük, de nem találtunk no-go zónákat Malmőben című svédországi riportot forgató Sarkadi Zsolt újságírónak védekezni kellett a helyszínen soha nem járó, a no-go zónák helyzetét nem ismerő, saját előítéletei alapján érvelő „publicistával” szemben.

Összefoglalva

Az elmúlt évek egyik legnagyobb tanulsága, hogy az európai szélsőjobb mozgalmak egyre hatékonyabban képesek a globális világ körülményeihez alkalmazkodni. Nemzetközi hálózatokba szerveződnek és átveszik a liberális demokrácia fősodratú sajtójának formai kereteit, és új szavakat találnak ki ugyanazon jelenségekre.

Erről szól a francia Ojim weboldal eddigi története is. Szövegei is formailag megfelelnek az újságírás általános szabályainak és formanyelvének: újságrókról készült interjúkat, beszámolókat olvashatunk.

A kortárs európai szélsőjobb egyik legfontosabb tulajdonsága a rejtőzködés. Ezt a rejtőzködő attitűdöt az Ojim weboldalakról is elmondhatjuk: első látásra nem találkozunk olyan jelekkel, amelyek alapján beazonosítható lenne a felület politikai hovatartozása. Amikor a francia sajtó szélsőjobb kapcsolatairól faggatta Chollet-et, ő is visszautasította a szélsőjobb címkét.

Chollet egyébként magát szívesen nevezi egy Beppe Grillo-féle trendi populistának.

Ami viszont biztos: a magyar bevándorás-ellenes szélsőjobb kettős mércéje és kognitív disszonanciája. Évek óta hallani a kormánypropagandában, hogy a magyarországi baloldali és a liberális embereket, civil szervezeteket külföldről segítik. Most egy olyan történetet ismertünk meg, ahol a Fidesz-közeli Mandiner volt munkatársai egy internacionalista projektben vesznek részt, ahol a francia fél adja a know-how-t.

Vezető képünkön a Ojim.fr franciaországi újságírókról portrékat készítő szélsőjobboldali weboldal vezető grafikáját látják. Kép: ojim.fr.

Irta: Bőtös Botond

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom