Bezárás
Lobbik

8 év alatt legalább 251 millió eurót költött az öt vezető olajcég, hogy kilúgozzák az EU klímavédelmi politikáit

A világ öt legnagyobb nyilvánosan működő olajcége, a BP, a Chevron, az ExxonMobil, a Shell és a Total az utóbbi 8 évben legalább 251 millió eurót költött brüsszeli lobbitevékenységére, állapítja meg 4 civil szervezet múlt héten közreadott jelentése.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

A Föld Barátai hálózat európai és francia tagozata, a Corporate Europe Observatory (CEO) brüsszeli watchdog NGO, a Food & Water Europe és a Greenpeace közreműködésével létrejött anyag az olajlobbi által regisztrált költségeket és aktivitást összegezte, de persze ez csak a szektor nyomásgyakorlásra irányuló erőfeszítésének látható-nyilvános része.

A fenti több mint 80 milliárd forintnak megfelelő összeg két tételből adódik össze: az öt vállalat 123,3 millió eurós lobbitevékenységet deklarált, további 128 millió eurót pedig az általuk alkotott, különféle nyomásgyakorló csoportok. Összesen 200 lobbista szolgálja ma is az öt multinacionális cég érdekeit az uniós intézményekben.

Forrás: FOEEurope

Arról az öt cégről van szó, amelyek 1988 és 2015 között a bolygó üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátásának 7,4% százalékáért voltak felelősek a 2017-es Carbon Majors Report szerint, és csak az elmúlt évben több mint 82 milliárdos profitot termeltek, miközben vezetőik csaknem 80 millió dollárral lettek gazdagabbak.

A jelentés megállapítja, hogy a 2010 óta született klíma- és energiapolitikai törvények kevésbé ambiciózusak lettek az érintett vállalatok érdekeinek megfelelően. Így például az EU 2030-as klímacéljai úgy kerültek elfogadásra, hogy semmilyen célkitűzést nem fogalmaztak meg az energiatakarékosság terén, és a megújuló energiák arányára vonatkozóan is nagyon alacsony elvárásokat rögzítettek – miközben a földgáz jelentős szerepet kap az EU 2050-ig terjedő, hosszú távú stratégiájában.

Az iparági lobbi évekre lebontott költése, forrás: FOEEurope

Az olajcégek regisztrált lobbiköltsége épp abban az évben, 2014-ben volt a legmagasabb, amikor az EU a 2030-as klíma- és energetikai célokat hozta tető alá. A szerzők szerint az ekkor elköltött 34,3 millió eurónak is köszönhetően az Európai Bizottság javaslatai konzervatívabbak lettek, és elégtelenek ahhoz, hogy az eredeti céloknak megfelelően az 1,5 fokos emelkedés alatt maradjon a globális hőmérséklet-emelkedés, és Európa a klímaváltozás előidézésében vállalt szerepéhez képest vegye ki részét a nemzetközi erőfeszítésekből.

327 hivatalos tárgyalás a Juncker-érában, hetente egy a legmagasabb rangú tisztviselőkkel

A szerzők kiemelik, hogy alapvető ellentmondás van a kőolaj- és földgázkészleteket kitermelő vállalati szektor profitigénye és a célkitűzés között, hogy a maradék fosszilis energiahordozókat a föld alatt tartsuk a globális hőmérséklet-emelkedés korlátozásának érdekében. Ahogy mondjuk nem hívnánk meg a farkasok érdekképviseletét egy bárányjóléti államtitkárság tanácsadói közé, furcsának tűnhet, hogy az olaj- és gázszektor óriásainak munkatársai ilyen szimbiózisban lehetnek az európai döntéshozókkal.

Jean-Claude Juncker mandátuma (2014-2019) alatt az 5 olajóriás és szakmai egyesületeik összesen 162,9 millió eurós – kb. 52 milliárd forintnyi – lobbiköltséget deklaráltak Brüsszelben, és 327 hivatalos tárgyaláson vettek részt az uniós biztosokkal, kabinetjeikkel és főigazgatókkal. Azaz hetente átlagban több mint egy találkozón.

Nem túl meglepő módon a legtöbb, 51 megbeszélésre az energia- és klímaügyi biztos Miguel Arias Cañete és/vagy kabinetje részvéttelével került sor. Cañete ellen egyébként anno súlyos összeférhetetlenségi vádak is felmerültek, kinevezése ellen 24 óra alatt 400 ezer aláírás gyűlt össze.

Penetráns macsó megnyilvánulásai mellett elsősorban azért tartották alkalmatlannak a posztra, mert a spanyol néppárti kormány tagjaként éppenséggel nem a fenntarthatóbb működésért dolgozott: aktív szerepet vállalt a spanyol megújulók szektorának bedöntésében, miközben favorizálta a palagáz kitermelést. Ráadásul maga is érdekelt volt a szektorban: bár 2014 szeptember közepén megszabadult két olajvállalatnál bevásárolt részvényeitől, kritikusai szerint továbbra is fennálltak olajipari és energetikai érdekeltségei több, közvetlen családtagjaihoz köthető vállalkozáson keresztül.

Több, mint félmillió aláírás a spanyol EU-biztosjelölt ellen

24 óra alatt 400 ezren írták alá azt a petíciót, amely arra hívja fel az uniós parlamenti képviselőket, ne támogassák egy olajbáró, azaz a spanyol Miguel Arias Cañete megválasztását az energia- és klímaügyekért felelős biztosi posztra.


A második legnagyobb számú találkozót (44) az energiaunióért felelős biztos, Maroš Sefcovic csapatával szervezte meg az olajlobbi; Elżbieta Bieńkowska, a belső piac, ipar- vállalkozás és kkv-politikai biztosával és /vagy kabinetjével 20, Frans Timmermans első alelnök és kabinetje esetében pedig 13 találkozóra került sor. 54 értekezlet az EB Európai Bizottság energiaügyi főigazgatójával, Dominique Ristorival is összejött.

A cégek persze nemcsak saját jogon végeznek regisztrált lobbitevékenységet, hanem olyan egyesületek révén is, amelyek az iparág együttes érdekeit képviselik. Ezek közül a tanulmány kettő emel ki:

  • CEFIC (Association of the European Chemicals Industry): 75 millió euró 2010 óta; sz egyesület többek között a hidraulikus rétegrepesztés (angolul hydraulic fracturing, fracturing, vagy röviden fracking) révén nyert olajat és gázt promotálja, illetve az EU megnyitását az amerikai palagáznak.
  • FuelsEurope: 13 millió euró.

Ahogy arról még tavasszal írtunk, az ExxonMobil első európai parlamenti (EP) nyilvános meghallgatására március 21-én került volna sor. Azonban, akárcsak 2017-ben a Monsanto, az ExxonMobil is megtagadta, hogy válaszoljon a képviselők kérdéseire a klímaváltozás tagadásával kapcsolatban.

Ehelyett inkább leszólta – alapvető tévedésekkel és gondatlansággal vádolta meg – azokat a kutatókat, akik feltárták, hogy bár a cégnél már a hatvanas években felmérték, milyen hatásai lesznek a növekvő üvegházhatású gáz kibocsátásnak, a következő évtizedekben óriási energiát és pénzt fordítottak arra, hogy megtévesszék a közvéleményt, és kételyeket ébresszenek a klímaváltozás tudományos tényeivel kapcsolatban.

A Monsanto után az ExxonMobil lobbistáit is kitilthatják az Európai Parlamentből

2010 óta minimum 35 millió eurót fordított az uniós intézményekben való lobbizásra az amerikai ExxonMobil, amelynek első európai parlamenti (EP) nyilvános meghallgatására március 21-én került volna sor. Azonban, akárcsak 2017-ben a Monsanto, a világ egyik legnagyobb olajvállalatának számító ExxonMobil is megtagadta, hogy válaszoljon a képviselők kérdéseire.


A meghallgatás után több mint 100 európai civil szervezet és több képviselő, köztük a Zöldek kezdeményezték a cég kitiltását az EP-ből. A döntés előtti napon az EP frakcióvezetői mindannyian kaptak egy levelet a FuelsEurope egyesülettől, amely magát az „európai olajfinomító ipar hangjának” nevezi, és többek között az ExxonMobil részvételével létrejött féltucat érdekvédelmi szervezet egyike.

A levélben többek között azzal fenyegették meg finoman a képviselőket, hogy a texasi cég kizárása roppant rosszul esne azoknak a vállalatoknak, amelyek finanszírozni tudnák az EU energiaátmenettel kapcsolatos terveit, amelyekre közpénzből nem futja majd… Nem tudni, hogyan hatott a fenyegetés – akárcsak az ExxonMobil saját nevében írt emailek – de a cég mindenesetre megőrizhette belépőjét az EP-be.

Ártalmatlanított francia energiatörvény

A jelentés kitér arra a franciaországi lobbitevékenységre is, amely az utóbbi 2 évben a párizsi törvényhozásban sikerrel akadályozta meg a fosszilis energiahordozók kitermelésének korlátozását. Maga a tavaly ősszel lemondott környezetvédelmi miniszter, Nicolas Hulot is elismerte utólag, hogy a hatalmi körökben erős a lobbik jelenléte.

Az ő nevével fémjelzett törvény eredeti törekvése az volt, hogy véget vessen a fosszilis energia kitermelésének: 2021-től fokozatosan leállítva a még folyamatban lévő projekteket, és leállítva az újabb kitermelési engedélyek kiadását.

A Föld Barátai Egyesület által megszerzett dokumentumok illusztrálják, hogyan sikerült az olajlobbinak lényegében teljesen kiüresítenie a törvényt, többek között a kanadai Vermilion cég „legitim” profitvárakozásának veszélyeztetése miatt, a vállalat azzal fenyegetőzött, hogy az úgynevezett ISDS, vagyis a befektetők és államok jogvitáinak rendezésére létrehozott választott bírósági eljárás keretében támadja meg a döntést. Az Államtanács a magánszektor „jogainak és szabadságának” védelme mellett foglalt állást, ezért a kormány egy jóval lightosabb tervezetet nyújtott be, ami aztán a – szintén intenzív lobbitevékenységgel övezett – parlamenti folyamatban tovább hígult. Végeredményként a miniszter több kitermelési engedélyt írt alá, mint elődje.

A brit képviselő, aki az iparág reklámarca lett

Egy másik konkrét példa a lobbitevékenység elképesztő szabadságára a brit liberális demokrata Chris Davies EP-képviselőé, aki 15 év uniós mandátum után úgy döntött, magánlobbicéget alapít. Többek között olyan eljárások érdekében ajánlotta fel szolgálatait, mint a szén-dioxid leválasztás és tárolás (Carbon Capture & Storage, CCS). Ez az olajcégek stratégiájában fontos szerepet kapó álmegoldások egyike, amelynek lényege, hogy nem kell rögtön lemondanunk a fosszilis energiahordozókról, elég ha „leválasztjuk és a föld alá visszük” őket. A több évtizede óriási támogatásban részesülő kutatások ellenére ez a nagyon költséges technika még mindig csak kísérleti fázisban van.

Az olajlobbi jellemzően az ilyen zsákutcák irányába igyekszik tolni a közpolitikákat, elterelve a figyelmet és erőfeszítéseket a klímaváltozás egyetlen lehetséges ellenszeréről: ha a még a földben lévő fosszilis energiahordozók ott is maradnak.

Ahogy korábban írtuk, hasonlóan kérdéses vagy csupán részleges megoldást kínálnak még az olajóriások által promotált olyan koncepciók, mint a karbonpiac, a technológiai semlegesség elve, a gáz mint tranziciós, átmeneti üzemanyag, a gázüzemű közlekedés vagy a bioüzemanyag.

Davies képviselő részt vett többek között a Shell és BP által benyújtott módosítási javaslatokban, és még azzal is eldicsekedett, hogy „megzsarolta” a Bizottságot annak érdekében, hogy támogatásokat harcoljon ki a CCS-bemutató projekteknek, amelyek utólag egyébként kudarcnak bizonyultak.

A legszebb az egészben, hogy Davies az idén újra EP-képviselő lett, miközben LinkedIn-profilján közzé is tette, hogy a CCS-technikát előmozdító csoport kialakításán dolgozik Brüsszelben, szeptembertől pedig egy reklámhoz is adta nevét és arcát:

A gázszektor túl nagy befolyással rendelkezik az uniós források felhasználására

Az EU a Connecting Europe Facility (CEF) program keretében, amelynek célja a határmenti infrastruktúrák fejlesztése, a rendelkezésre álló 30,4 milliárd eurós keretnek több mint hatodát energetikai projektekre fordítja.

Bár a CEF egyik célkitűzése a klímaváltozás elleni küzdelem, 2014 óta kb. 1,6 milliárd eurót költött gázprojektekre, holott nyilvánvaló, hogy az új létesítmények építése éppenséggel eltávolít bennünket ettől a céltól.

Az EU-nak ráadásul saját gázlobbicsoportja is van, az ENTSO-G (European Network of Transmission System Operators for Gas), ahol megtaláljuk a kontinens legnagyobb gázvezeték építőit és üzemeltetőit. E csoport feladata többek között a jövendő gázigény felmérése, amelyet jellemzően felülbecsül.

Olajeurók finanszírozzák a klímatárgyalások szervezését

Az ENSZ keretegyezményének jegyében szervezett nemzetközi tárgyalásokat több ízben szponzorálták a fosszilis energiában érdekelt cégek.

COP21 szponzorok

A CEO összefoglaló ábrája a párizsi COP21 vállalati szponzorjairól. Forrás: CEO.

Így pl. a tavaly a lengyelországi Katowicében megrendezésre került COP24 támogatói között ott találjuk a legnagyobb lengyel olajvállalatot, a LOTOS-t, amely tevékenységének kiterjesztését tervezi az Északi-sarkkörre. Valamint a gázszektort vezető PGNiG-t (amelynek tervei között szerepel a palagáz-kitermelés növelése, illetve az amerikai palagáz növekvő importja); akárcsak a legnagyobb hazai elektromosáram-termelő PGE-t, amelynek még vannak szénerőművei is.

A jelentés kiemeli, hogy a BusinessEurope munkaadói föderáció, a legnagyobb befolyással rendelkező brüsszeli lobbiszervezet, egy 2018-ban kiszivárgott memó alapján olyan stratégiákat reklámoz tagjainak, amelyek az ÜHG-kibocsátás csökkentését célzó európai kezdeményezések megakadályozását, késleltetését vagy kiüresítését szolgálják. A BusinessEurope vállalati tanácsadó csoportjának (Corporate Advisory and Support Group) egyaránt tagjai az olyan cégóriások, mint a BP, ExxonMobil, Shell, Total, valamint az EDF, Engie, ENI, Equinor, Lukoil, OMV és a Repsol. A szervezet óriási lobbiköltségei nem szerepelnek a fenti összesítésekben.

Megszabadítani a közpolitikákat a fosszilis energiahordozóktól

Ennek az anyagnak publikációjával indult a 4 szervezet közös #FossilFreePolitics kampánya, amelyhez már csaknem 200 civil szervezet csatlakozott – köztük a Magyar Természetvédők Szövetsége, amely együttműködik a Föld Barátai hálózattal –; céljuk megszabadítani a politikát a fosszilis energiahordozóktól.

Ahogy a kampány kezdeményezői megállapítják, a fosszilis energiacégek évtizedeken át tagadták a tudományos eredményeket, szabotálták a klímavédelmet, és miközben milliárdos profitra tettek szert, tovább melegítették a bolygót: gazdasági modelljük megöli a jelenünket és jövőnket.

Épp ezért nem engedhetjük meg, hogy az iparág szereplői továbbra is aláássák a demokráciánkat. Ahhoz, hogy a klímapolitikákat valóban a közérdek határozza meg, az iparági képviselőket ki kell zárni a döntéshozatali folyamatokból, ahogy az korábban a dohányiparra történt.

A felhívás szerint „tűzfalat kell húzni” a politikai döntéshozatal és a fosszilis energiaipari cégek képviselői közé; fel kell hagyni a lobbikkal való találkozókkal, nem szabad székeket felajánlani a szakértői és tanácsadó szerveknél, a kormányzati kutatói testületekben.

Ki kell zárni a döntéshozók esetében az összeférhetetlenségi problémákat: a forgóajtók működését a köztisztségviselők és az olajcégek között, az utóbbiaktól kapott mellékes jövedelmet, konzultációs állásokat meg kell tiltani. Meg kell szüntetni a fosszilis iparágaknak járó kedvezményes bánásmódot, és a velük kialakított partneri viszonyt. A kampány első lépésként a brüsszeli köröket célozza, de ezeknek a céloknak persze az alsóbb, nemzeti és helyi szinteken is érvényesülnie kellene.

Dobsi Viktória

Kiemelt kép: A Shell 2016-ban működésbe állt platformja a malajziai Sabah állam partjainál. Forrás: Facebook.

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom