Ukrajna fiatal, új elnöke, Volodymyr Zelensky – akit nyugaton ambiciózus reformerként üdvözölnek – lelkes közösségi médiafelhasználó, aki népszerű Instagram- és Facebook-fiókjait is bevetette választási kampánya során, hogy minél több embert érjen el.
De Zelensky nem állt meg itt. Áprilisi földcsuszamlásszerű megválasztása óta Facebook bejegyzéseire továbbra is tízezrek reagálnak, és több ezer hozzászólást kap. Sőt, az elnöki hivatal vezetője szerint „nincs is szüksége újságírókra” a választópolgárokkal való kommunikációhoz, hiszen közvetlenül is megszólíthatja őket.
A VoxUkraine által nemrégiben elvégzett vizsgálat szerint azonban éppen Zelensky Facebook oldalán volt a legtöbb kamu felhasználó az ukrán politikusok között – 27 926 hamis fiókot találtak. Az elemzett időszakban ők posztolták az összes megjegyzés majdnem egynegyedét. Hasonló arányok voltak a többi vezető ukrán politikus esetében is.
Az orosz internetes trollok amerikai és európai választásokba való beavatkozása az utóbbi években kiemelt téma lett, különösen az Internet Research Agency felfedezése óta, amely egy erőforrásokkal jól ellátott „trollgyár” Szentpéterváron. Azonban egyre világosabban látszik, hogy az ukrán trollgyárak – amelyeket helyi politikusok és kampányvezetők, nem pedig külföldiek pénzelnek – hasonló befolyással bírnak az országban.
Hogy megértsék, hogyan működnek ezek a mechanizmusok, a Slidstvo.Info fedett újságírót küldött egy ukrán trollgyárba, hogy a nyári parlamenti választások előtt belülről tapasztalja meg a rendszert.
A másfél hónap alatt amíg ott dolgozott, a Slidstvo.Info újságírója rájött, hogy ezeket a közösségi média manipulációs technikákat olyan politikusok is alkalmazták, akik nyilvánosan felléptek az ilyen módszerek ellen. A trollgyár például támogatta Sviatoslav Vakarchukot is, akinek a reformpárti Holos nevű pártja 20 képviselői helyet szerzett a parlamentben.
Az újságíróknak nem sikerült kideríteniük, hogy kik fizetnek a trollgyárnak, ezért nem világos, hogy kaptak-e közvetlen megbízást valamelyik kampánycsapattól. Vakarchuk azt állította, neki nem volt tudomása arról, hogy trollok működnek a támogatására. Egy másik ismert politikus, Anatoliy Hrytsenko elnökjelölt, akit szintén támogatott a trollgyár, nem nyilatkozott az eset kapcsán.
A trollgyár cégszerű működése sem kevésbé félrevezető, mint az általa előállított tartalom. Doping és PRagmatico – ezt a két márkanevet használták az ügyfelek és a saját alkalmazottaik számára, de ezek közül egyik sem volt cégként nyilvántartva. A munkalehetőséget kínáló hirdetésekben pozitív tartalmak készítését emlegették. A társaság készpénzben, feketén fizetett az alkalmazottainak, ami Ukrajnában is illegális.
Az újságíró beépülésének első lépése a felvételi beszélgetés volt. Vaszil Bidun újságíró jelentkezett egy pályázatra egy álláskereső portálon, ahol „szövegírót” kerestek. Bidunt behívták egy állásinterjúra, ami egy tipikus lakóépületben zajlott, egy kijevi belvárosi apartmanház harmadik emeletén. Semmi jel nem utalt a Dopingnak nevezett társaságra.
Az interjút vezető férfi nem kérdezte Biduntól, hogy van-e tapasztalata vagy megfelelő végzettsége. Ehelyett felkérte az újságírót, hogy azonnal kezdje meg a munkát havi 9000 hrivnya (365 dollár) fizetésért – ami nagyjából megegyezik egy ukrán McDonald’s pénztárosának a bérével. Azt is mondta, hogy a társaság nyilvántartásba vétele még folyamatban van, ezért a fizetést készpénzben kapják majd.
Az iroda tiszta volt és szerényen berendezett. Az egyetlen megkülönböztető tulajdonsága egy nagy, nyitott erkély volt, ahol a fiatal alkalmazottak gyakran dohányoztak.
A trollfarm éjjel-nappal működött, az alkalmazottak három műszakban dolgoztak reggel 8 és este 11 óra között. Bidun a reggeli műszakot választotta. Az első napján egy felügyelő röviden elmagyarázta a munkát: a dolga az lesz, hogy kamuprofilok nevében kommenteljen ukrán politikai oldalakon a közösségi médiában. Ehhez több tucat hamis fiókhoz férhetett hozzá, amelyeket más alkalmazottak készítettek.
Naponta több feladatot kaptak, a felügyelők adták azokat a témákat, amelyek a bejegyzések, kommentek alapjául szolgáltak.
Biduntól azt várták, hogy a 7 órás műszak során mintegy 300 hozzászólást írjon, akár a politikusok személyes Facebook oldalain, akár a népszerű ukrán híroldalak által közzétett cikkek alatt. Azt tanácsolták neki, hogy gyorsan írjon a kvóta teljesítése érdekében, anélkül, hogy a nyelvhelyesség miatt aggódna.
„A való világban az emberek nem olyan képzettek” – magyarázta egy menedzser. „Tehát, ha nyelvtani hibákat vétenek, még akár jó is lehet.”
A felügyelők megbízásait kérdés nélkül hajtották végre. Bidun mellett mintegy tíz másik ember dolgozott az adott műszakban. Kollégái többnyire fiatal férfiak és nők voltak, akik látszólag kevéssé törődtek a politikával – a munka pedig nem követelt ideológiai meggyőződést. És kevés idő maradt a beszélgetésre is, hiszen teljesíteni kellett a napi kvótákat.
Az első napokban Bidun egy olyan csoportba került, amelynek feladata a Hromadyanska Pozytsiya támogatása volt, egy olyan politikai párté, amelyet Anatoliy Hrytsenko volt védelmi miniszter vezetett. Az utasítások szerint pozitív megjegyzéseket kellett tenni a pártról, magáról Hrytsenkóról és a párt többi jelöltjéről.
Kampányában Hrytsenko, aki egy nyugdíjas ezredes, a tisztességes és erős vezetés fontosságát hangsúlyozta. Kampánya alatt aktivisták és progresszív politikusok támogatták, az elnökválasztáson az ötödik volt, körülbelül 7 százalékos szavazati aránnyal.
Most, amikor a parlamentbe kerülés volt a tét, a kijevi trollgyár több száz pozitív megjegyzést írt róla, miközben az ellenfeleiről ugyanennyi negatívat.
„Bármi lehet a támadás alapja” – mondta egy felügyelő az alkalmazottaknak. „Bármilyen témát be lehet dobni és meg lehet vitatni. Hibáztassák a régi kormányt, az oligarchákat. Mondják el, hogy a Parlamentben mindenki az oligarchák bábja, és hogy minden képviselő korrupt. Az új kormányt is lehet hibáztatni: mondják, hogy ők még tapasztalatlanok, és jobb, ha olyanra szavazunk, aki politikai tapasztalattal rendelkezik. Beszéljenek bármiről, de mindig az legyen a végkövetkeztetés, hogy Hrytsenko a legjobb.”
A trollgyárról készített elemzés szerint az alkalmazottak közel huszonnégyezer hozzászólást tettek közzé a „Hrytsenko projekt” részeként. A választások előtt néhány héttel azonban a projekt véget ért – talán mert az előzetes felmérések szerint úgy tűnt, Hrytsenko pártja mégsem éri el a parlamenti küszöböt.
A választások után a Slidstvo.Info interjút kért a veterán politikustól, aki azonban ezt nem vállalta. Amikor az újságírók a sajtóreferensén keresztül tettek fel kérdéseket, Hrytsenko “amatőröknek” hívta őket és megtagadta a válaszadást. Amikor pedig sikerült telefonon utolérniük, letette a kagylót.
Miután Hrytsenko kiesett a versenyből, Bidun és kollégái új feladatot kaptak. Most egy másik politikust, Sviatoslav Vakarchukot kellett támogatniuk.
Vakarchuk népszerű, feddhetetlen előéletű politikus, aki a showbizniszből érkezett. Ő a frontembere az Okean Elzy-nek, amely talán a világ legnépszerűbb ukrán együttese. A zenekar több mint 20 éve koncertezik.
Az elnökválasztás előtt Vakarchukot Petro Porošenko akkori elnök egyik legfontosabb versenytársának tekintették. Végül azonban a népszerű énekes úgy döntött, hogy nem indul az elnöki címért. Ehelyett Vakarchuk létrehozta a Holos (Hang) pártot, 2019 nyarán elindult vele a parlamenti választásokon, és kampánya során a korrupció elleni harcot nevezte meg az egyik fő feladatnak.
Néhány nappal korábban, a felügyelők utasításait követve, Bidun és a többi „troll” még kritizálták Vakarchukot, és Anatoliy Hrytsenkohoz képest gyenge és tapasztalatlan politikusként ábrázolták őt.
Aztán fordult a kocka:
„Vakarchuknak igaza van: az öreg politikusoknak menniük kell.”
„Mennyi ideig kell még elviselnünk a régi politikusok gonosz trükkjeit?”
„Új arcokra van szükség a politikában; Sviatoslavnak igaza van: 28 éve üres ígéretekkel etetnek minket. Utat a fiataloknak, utat a Holosnak!”
Nem világos, ki fizette a trollgyárat Vakarchuk népszerűsítéséért. A választási kampány során a jelölt kampánycsapata azt bizonygatta az ukránoknak, hogy soha nem vették igénybe internetes trollok szolgáltatásait.
A Slidstvo.Infonak adott interjújában Vakarchuk azt mondta, még azt sem tudta, mi az a trollgyár.
Később a bizonyítékok ellenére is tagadta, hogy politikai pártja ilyen technikákat alkalmazott volna. „Hivatalosan is kijelentem, hogy a Holos párt soha nem hagyta jóvá, nem hagyja jóvá és soha nem fogja jóváhagyni az ilyen módszereket” – mondta Vakarchuk, és azt sugallta, hogy az újságírókat átverték.
2013-ban a Novaja Gazeta újságírói fedték fel az Olgino nevű orosz ügynökség munkáját, amely fizetett kommentelők seregét hozta létre a Kreml pozícióinak védelme, és ellenfelei megtámadása érdekében.
Politikai szakértők szerint ez a fajta online tevékenység Ukrajnában már 2007-ben elkezdődött.
„Akkoriban észrevettük, hogy a politikai pártok külön részlegeket hoznak létre azzal a céllal, hogy népszerű publikációk hozzászólásain keresztül terjesszék az információkat” – mondta Oleksiy Koshel, az ukrán választási bizottság elnöke.
„Az egyik legnagyobb ilyen csoportnak körülbelül 50 bérkommentelője van, akik több száz profilt használva, megjegyzéseken keresztül terjesztik az információkat.”
A Doping/PRagmatico számára végzett munkája során Bidun olyan belső jelentésekhez fért hozzá, amelyek pontosan leírják, hogyan hozták létre a hamis fiókokat. A munka alaposságát bizonyítja, hogy komoly erőfeszítéseket tettek azért, hogy a profilok igazinak tűnjenek.
Minden fiók több hónapon keresztül készült: ezalatt a trollgyár alkalmazottai sok barátot szereztek a kamu profilnak, híreket, linkeket és mémeket osztottak meg falaikon, hogy valóságosnak tűnjenek. Az egyik módszer az volt, hogy a profilképet az Ukrajnában tiltott orosz Vkontakte orosz közösségi oldal igazi felhasználóitól loptak. Egy „Lutszkban élő, Jurij nevű ukrán férfi” profiljához például több képet is átvettek egy Voronyezsből származó, Igor nevű orosz férfi fiókjából.
Orest Biloskurskii ukrán szociológus, a Slidstvo.Info számára összehívott fókuszcsoport segítségével megvizsgálta, hogy a közösségi oldalak használói vajon felismerik-e az ilyen kamuprofilokat.
A tíz különböző életkorú, nemű és szakmájú ember szinte egyhangúan kijelentette, hogy szégyenteljesnek tartják a hamis fiókok használatot. Amikor azonban a kijevi székhelyű trollgyár dolgozói által készített hamis profilokat és azok hozzászólásait megmutatták nekik, nehezen ismerték fel a kamu fiókokat. A csapat két részre oszlott, és a résztvevők nem tudtak megegyezni abban, hogy egy adott profil vagy bejegyzés valóságos személy vagy fizetett troll volt-e.
A VoxUkraine elemző platform szakértői összeállították azon kritériumok listáját, amelynek segítségével a közösségi média használói felismerhetik a hamis profilokat. A feladat azonban nem egyszerű, több lépésből áll, és ezt valószínűleg a legtöbb ember nem csinálja végig.
„A hamis profilok mindössze 4 százaléka jelentkezett be legalább egy földrajzi helyen” – mutatott rá Maryna Ott, a szervezet elemzője, miközben a kutatás során azt találták, hogy az igazi emberek ennek a tízszeresét is produkálhatják.
„Ezen túlmenően a kamu profilok mindössze 20 százaléka ír hozzászólást a saját bejegyzései alá, miközben a valódi embereknél ez a mutató eléri a 80 százalékot ”- mondta Ott.
Hogy megtudják, milyen típusú szolgáltatásokat kínálnak, a Slidstvo.Info más újságírói felkeresték azt a helyet, ahol Bidun dolgozott. Úgy mutatkoztak be, mintha egy olyan politikus asszisztensei lennének, aki egy új pártot akar létrehozni.
Az újságírókkal Valeriy Savchuk, egy politikai tanácsadó találkozott, akit Bidun tapasztalatai szerint vezető szerepet töltött be a trollgyárban. Savchuk nyitott volt a nyújtott szolgáltatások típusait illetően bármilyen politikus számára, felajánlva a trollkodást is, amit ő „hírnév menedzselő szolgáltatásnak” hívott.
„Nem számít, mit írnak, csak az, hogy írnak. A hozzászólások inkább a figyelemfelkeltést célozzák” – magyarázta, azt hangsúlyozva, hogy a megjegyzéseknek nem kell pozitívnak lenniük ahhoz, hogy hatékonyak legyenek.
Savchuk elmondta, a választások során tízezer hozzászólás havonta 5000 és 7000 dollár közötti összegbe kerül. Ez kommentenként nagyjából 60 centet jelent. A szolgáltató szépen profitálhat a dologból, mert Bidunnak hozzászólásonként körülbelül 5 centet fizettek.
Egy hónappal a megbeszélés után a Slidstvo.Info munkatársai újra felkeresték Savchukot, akkor már újságírói minőségben, és kérték, hogy kommentálja a munkáját. Savchuk azúttal tagadta, hogy bármilyen kapcsolatban állna azzal a trollgyárral, ahol Bidun dolgozott.
Pár nappal azelőtt hogy ez a riport megjelent, szeptember 16-i hírlevelében a Facebook tucatnyi ukrán profil, oldal és csoport bezárását jelentette be „megtévesztő viselkedés” miatt. A tevékenység a PRagmatico-hoz kapcsolódott, amelyet „PR-cégnek” neveztek. Ugyanekkor a Slidstvo.Info által azonosított hamis felhasználói fiókok is eltűntek.
Szerzők: Yevheniia Motorevska, Dmytro Replianchuk, Vasyl Bidun. Fordította Katus Eszter.
Az eredeti cikket angolul itt lehet elolvasni: Inside a Ukrainian Troll Farm
Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!
Az Európába irányuló ukrán cigarettacsempészettel szembeni magyar állami toleranciáért cserébe állíthatták helyre Kárpátalján a Turul-szobrot, amelynek lebontásához a jelenlegi magyar állam Ukrajnával szembeni politikája is hozzájárult.
John Faunce amerikai katonatiszt, aki részt vett az ukrán különleges erők kiképzésében, az Átlátszónak beszélt tapasztalatairól.
Csütörtök reggel kitört az orosz-ukrán háború. Miközben egyre másra érkeznek a hírek a menekülőkről, a lelőtt gépekről, az orosz csapatok...
A 2018 végén forgatott dokumentumfilm az OCCRP-től megszokott nagyszabású nemzetközi ügyek helyett két ellopott traktorról szól, mert a korrupció talán...
