Bezárás
Franciaország

Macron nem foglalkozik a klímaválsággal, és előhúzta a „bevándorlás-kártyát”

Még saját pártjának icipici “bal szárnya” is lázad ellene, hogy Emmanuel Macron is elővegye a francia politika régi toposzát, és “tabuk nélküli vitát” gerjesszen a bevándorlás, a szekuláris modell vagy a közbiztonság kérdéséről. Az elnök személyesen is meglovagolja a szélsőjobb néhány régi vesszőparipáját, pedig a franciákat a felmérések szerint sokkal jobban aggasztja a munkanélküliség, a jóléti rendszerek működése, a vásárlóerejük vagy épp a klímaváltozás.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

Egyenesen New Yorkból, az ENSZ-csúcsról üzente haza múlt héten Emmanuel Macron francia államfő, hogy a „papír nélküli”, azaz tartózkodási engedéllyel nem rendelkező külföldieknek járó egészségügyi szolgáltatások körét érdemes lenne megvitatni, mert: „talán akad egy kis túlzás, néhanapján” ezzel kapcsolatban… A téma a szélsőjobb egyik réges-régi vesszőparipája Franciaországban, de másutt is gyakran előkerül, pl. kampányidőszakban, annak ellenére, hogy a szakértők véleménye következetesen az, hogy olcsóbb és biztonságosabb a befogadó társadalmak számára, ha az alapvető egészségügyi szolgáltatásokat biztosítják még a rendezetlen helyzetű külföldieknek is.

Macronnak ugyan nem szokása a hazai aktualitást külföldi interjúiban kommentálni, és a néhány százezer „sans-papiers” ügye eltörpülni látszik az ENSZ-csúcs és a múlt hét fő témájához, a klímaválsághoz képest – de a köztársasági elnök az elmúlt hetekben határozottan felpörgette a bevándorlással kapcsolatos, Franciaországban már évtizedes távlatban is lerágott csontnak számító topikokat.

Szeptember 16-án a kormány és pártja tagjait szólította fel, hogy a jövőben képviseljék aktívabban a bevándorlás, a közbiztonság és a szekularizáció témáit.

Méghozzá személyesen tette tiszteletét a parlamenti frakció és a kormány közös rendezvényén – fittyet hányva arra a mítoszra, amely a hatalmi ágak szétválasztásáról és az elnöki funkciótól elvben elvárt „pártokon felüliségről” szól, és amely saját hatalomgyakorlásához – így pl. központi irányítású pártjának működéséhez képest egyre abszurdabb.

Szeptember 30-án és október 2-án pedig vitát rendeztek volna kezdeményezésére a törvényhozás alsó- és felsőházában a bevándorlás kérdéséről, amire ezentúl elvileg évente egyszer sor kerülne. A Jacques Chirac ex-köztársasági elnök halála miatt egy héttel elhalasztott vitának konkrét apropója ugyan nincs, a képviselők nem is szavaznak majd, de a kormány által javasolt keretszöveg feltehetően a szokásos területeken javasol szigorításokat a jelenlegi rendszerhez képest.

Szembenézni a bevándorlás kérdésével

A köztársasági elnök indoklása szerint nem szabad átengedni legfőbb ellenzékének, a szélsőjobbnak a bevándorlás, a szekularizáció és a közbiztonság kérdését. Tény, hogy Macronnak egyelőre nincs más komoly ellenfele. Felemelkedésével párhuzamosan lényegében lenullázódott a szocialista párt – a szavazók rájöttek, hogy a konzervatívok és Macron mellett felesleges még egy formációt fenntartani, amit egyre nehezebb megkülönböztetni a jobboldali kollégáktól. A hagyományos jobboldal, a Republikánusokká átnevezett néppárt is elég okafogyottá vált, miközben gazdasági programját épp megvalósítja a köztársasági elnök, sokasodnak a bíróság elé kerülő korrupciós ügyek, és népszerű vezetőket sem sikerült találni. A radikális baloldal is több sebből vérzik, azaz a szélsőjobbos Nemzeti Tömörülés (Rassemblement National, RN) lehet a jövő márciusban esedékes önkormányzati választások egyik legesélyesebb versenyzője.

Emmanuel Macron 2017-es megválasztása után sokáig tartotta magát a kampányában is használt, humanitárius retorikához – még ha a kormány intézkedései a valóságban ennek több szempontból is ellentmondtak, legyen szó az Olaszországból érkező vagy a Calais környékéről Nagy-Britanniába vágyó migránsokról, a szüleikkel fogva tartott gyerekekről, vagy épp a menekültek befogadásához elégtelen intézmények állapotáról. Idővel azonban, a Macron politikája keltette ellenállás növekedésével párhuzamosan egyre gyakrabban került elő a bevándorlás és menekülthelyzet mint probléma az elnöki kommunikációban is.

Első ízben a sárgamellényes-mozgalom lecsitítása érdekében rendezett konzultáció kapcsán került csizmaként az asztalra a bevándorlás, mint megvitatandó kérdés, ami még az elnök amúgy nagyon is engedelmes pártjában, a République en Marche-ban (REM) is elég nagy megrökönyödést váltott ki. Először Macron tavaly december 10-én tartott beszédében bukkant fel hirtelen és váratlanul a „szekularizáció” kérdése, és az a cél, „hogy egyetértésre bírjuk a nemzetet saját magával a mélyebb identitását illetően, hogy szóba hozzuk a bevándorlás kérdését. Szembe kell néznünk vele.”

Ugyanis annak ellenére, hogy különösen kezdetben a sárgamellényes-mozgalom egyes csoportjaiban jelentős befolyással bírtak szélsőjobboldali aktivisták és eszmék – ami idővel nagyrészt visszaszorult –, a bevándorlás és a szekularizáció kérdése nem igazán maradt napirenden. A szombaton immár 46. hete utcára vonuló sárgamellényesek sokkal inkább olyan dolgokra koncentráltak, mint az adózás, adóigazságosság, jóléti szolgáltatások, decentralizáció, demokratikus deficit, a politikai képviselet kritikája – a közvetlen demokrácia lehetséges formái stb.

A nemzeti konzultáción, amelyre három hónapon át szerte az országban a helyi önkormányzatok, polgármesterek szervezésében került sor, jellemzően ugyan nem azok vettek részt, akik korábban a körforgalmakban lázadtak Macron és elhagyatottságuk ellen, de itt sem került előtérbe a bevándorlás-problematika – ami elég nagy meglepetésnek bizonyult ahhoz képest, hogy a politikusok és a média jelentős része tényleg fáradhatatlan e téma fenntartásában.

„Miközben humanistának állítjuk be magunkat, néha túlságosan engedékenyek vagyunk”

Ennek ellenére Macronnak a konzultációt lezáró konklúziójában újra előkerült ez a jolly joker, majd szeptemberben ismét, saját csapataiban is némi ribilliót okozva meghirdette, hogy „szembe kell nézni e kérdéssel”, méghozzá a nép nevében: ”Burzsoá pártnak kell lennünk, vagy sem?”

A valóságban egyáltalán nem bizonyos, hogy a népi rétegek rasszistábbak vagy idegengyűlölőbbek lennének Franciaországban, mint a felsőbb osztályokba tartozók – az ezen a téren végzett közvélemény-kutatások ugyanis gyakran nem veszik számításba, figyelmeztetnek a téma kutatói, hogy az elit ügyesebben kezeli a kommunikációs kódokat, társadalmi normákat, azaz megnyilvánulásaiban kevésbé feltűnő az az előítéletes vagy elutasító gondolkozás, ami az alsóbb csoportokban kendőzetlenül megjelenik.

Amikor Macron a „széplelkű burzsoákról” beszél, akik a „városközpontok menedékében” élnek, és szembeállítja őket a szegényebbekkel , akik „elszenvedik” a bevándorlás terhét is, egy meglehetősen régi politikai hagyomány fikciójához, egy mesterségesen konstruált ellentéthez nyúl – állítja pl. Patrick Simon szociológus, a Demográfiai Tanulmányok Nemzeti Intézetének (Ined) igazgatója.

„Könnyű humanistának lenni, ha nem a gettóban élünk”, szól a klasszikus, amelyet nemcsak a jobboldali Nicolas Sarkozy vagy Jacques Chirac variált saját szája íze szerint, de korábban szocialista elődeik is (az utódokról, így pl. Manuel Valls volt kormányfőről már nem is beszélve). Csakhogy a „gettókban”, ahol Franciaországban éppenséggel keverednek az új és a régebbi bevándorlók leszármazottai a már legalább két generáció óta ott születettekkel, az emberek többsége jóval nyitottabb, baráti-kapcsolati körük jóval kevertebb, mint az előkelőbb negyedekben, állapítják meg a friss kutatások is, mondja Simon.

Ha vannak is feszültségek, középtávon inkább harmonikus a keveredés. Miközben másutt, ahol kisebb a bevándorló-gyökerűek aránya, és a szélsőjobboldal sikeresen vetette meg a lábát, az, hogy a lakosság egy része veszélyként tekint a bevándorlókra, jellemzően „politikai munka” eredménye, amely olyan problémák felelőseivé teszi meg az „idegeneket”, amelyekről valójában nem ők tehetnek.

A politikusok a szavazókra és a szélsőjobbra hivatkozva veszik elő újra és újra a bevándorlás problémáját, ami siker esetén persze sokakkal hiteti el, hogy valóban ez a legfőbb gondjuk.

Lehet, hogy az Emmanuel Macron által meghirdetett vita, akárcsak konzervatív elődje, Nicolas Sarkozy „nemzeti identitás” vitája kicsit felpörgeti az érdeklődést – de a mérések szerint a közelmúltban a franciák elsősorban a nyugdíj, a munkanélküliség, az oktatás és a társadalmi mobilitás kérdései érdekelték- húzza alá Patrick Simon egy nemrég készült interjúban.

Egy augusztusi IFOP-felmérés szerint ugyan a megkérdezettek 44%-a szerint fontos küzdeni az illegális bevándorlás ellen – ezt emeli ki a címadás is – de ez csak a 9. helyen szerepel a fontos problémák listáján. Élen az egészségügy, a biztonság/terrorizmus, az oktatás, ezt követi a bérek és vásárlóerő, környezeti problémák, munkanélküliség, bűnözés, leszakadó prekariátus helyzete.

Láss csodát, épp ezeket a területeket érintik Emmanuel Macron folyamatban lévő reformjai. Az oktatás másfél éve szinte folyamatosan fortyog – diákok és tanárok tiltakoznak többek között az érettségi és felvételi rendszer érdemi konzultációs nélkül megvalósult átalakítása ellen.

A nyugdíjrendszer sokadik reformja ellen szeptember 13-án többéves összehasonlításban is masszív sztrájkot szervezett a “párizsi BKV”. Ez volt a beharangozója a sokasodó szakszervezeti akcióknak: ügyvédek, orvosok, ápolók, utaskísérők szálltak be a táncba 3 nappal később, majd következett a legnagyobb energiaszolgáltató, az EDF; szeptember 21-én pedig a nagy szakszervezeti konföderációk tüntettek, egy vasutas sztrájkkal kiegészülve. Ha nem is látszik még egy, az egész országot „lebénító” megmozdulás, de ez még nyilván csak a kezdet, és pl. december 5-re határozatlan idejű munkabeszüntetést ígér a fővárosi közösségi közlekedés 5 szakszervezete…

A szociális és ökológiai fordulat ezúttal is elmarad

Ugyan Macron ősztől fordulatot ígért – a sárgamellényes krízisre is válaszolva, amelyet kezdetben a társadalom óriási többsége támogatott, és amely szokatlanul hosszú és kitartó mozgalomnak bizonyult: a nyári hónapokban tapasztalható lankadás után az elmúlt hetekben újra maximális rendőri készültséget rendelt el a kormány a klímatüntetők és mellényesek „kezelésére”.

De a jövő évi büdzsé tervezete is bizonyítja, hogy az eddigi irányon nem óhajt változtatni: az adócsökkentésekkel párhuzamosan folytatódik a jóléti szolgáltatások leépítése, és a klímavédelemre sem kerül plusz forrás.

Eközben akárcsak eddig, a továbbiakban is jóval nagyobb mértékben favorizálja a leggazdagabbakat: a vagyonadó és a tőkejövedelmek adójának módosítása 2018-2020 között 15 milliárd euró pluszt hagy náluk, ami a szerényebb háztartások adócsökkentéseinek triplája – állapítja meg a Mediapart portál gazdasági elemzője, Romaric Godin.

A nagyvállalatok társasági adója 33,3%-ról 31%-ra csökken, és 2022-re 25% a cél. A kiadáscsökkentés célszámai komoly megszorításokat vetítenek előre, miközben növekszik az állam autoriter funkcióit fenntartó intézmények költségvetése: a hadseregé 1,7 milliárd, a rendőrségé 500 millió, az igazságszolgáltatásé 200 millióval. (A tavaly novemberben indult sárgamellényes akciók nyomán egyébként eddig 3000 elmarasztaló bírói ítélet született, ezek harmada letöltendő börtön – írja az igazságügyi minisztérium adataira hivatkozva a Bastamag portál. A rendőri túlkapások miatt 313 nyomozást indított a belső felügyelet, de egyelőre senki ellen nem indult eljárás.)

A szociális juttatásokra fordított költségvetési tétel reálértéken csökkenést eredményez – azaz nagyrészt itt spórolja meg a kormány az adócsökkentéseket – a munkanélküli biztosítás elvileg november 1-én életbe lépő reformja például jövőre 480 millió, 2022-től pedig évi 2 milliárd eurót „spórol meg”, azaz vesz ki a munkanélküliek zsebéből. (Itt a szakszervezetek egyelőre jogi úton támadták meg a kormány terveit.)

De az egészségügyi biztosítás kiadási oldalát is jelentősen csökkenti a végrehajtó hatalom – annak ellenére, hogy a sürgősségi osztályok ápolói szerte az országban szimbolikusan sztrájkolnak tavasz óta, jelenleg 264 osztályon, és néhány napja, látva, hogy a kormány érdemben nem foglalkozik követeléseikkel – így sem az ágyak száma, sem a dolgozók létszáma nem fog nőni – az orvosokat is csatlakozásra, a kórházi dolgozókat “felkelésre” szólították fel.


A közép- és felső osztályoknak nyújtott adócsökkentések inkább a megtakarításokat, mint a fogyasztást fogják növelni – azaz az EU gazdasági pangásának időszakára Macron politikái élénkítő hatással sem bírnak majd. Ezt a szegényebbeknek nyújtott juttatások és az állami beruházások segíthetnék elő, amelyek legsürgetőbb célja az ökológiai átmenet szükségleteinek kielégítése lehetne – állapítja meg Godin.

Szedjenek szemetet a korzikai tengerparton, menjenek tüntetni Lengyelországba!

A kormány erre a célra 800 milliós keretnövelést céloz, azaz a honvédelmi büdzsé emelkedésének felét. Miközben független szakértők szerint a 2014 óta tartó emelkedés ma is túlságosan szerény , ennek többszörösére lenne szükség, az állam, a vállalatok és a háztartások jelenlegi, évi 40 milliárd eurós beruházása helyett évi 50-70 milliárdra, állítja pl. az Institute for Climate Economics (I4CE).

Ráadásul Franciaország jelenleg negatív kamattal tud hitelt felvenni 15 évre, azaz most lenne érdemes eladósodni a jövőbe való beruházás érdekében. Az I4CE a múlt héten bemutatott büdzsével kapcsolatban arra is felhívja a figyelmet, hogy az országnak nagyon gyorsan le kellene szorítania a “klímagyilkos” beruházásokat, amelyek jelenleg majdnem olyan magasak, mint a klímavédelemre fordított források. Ahogy az is sajnálatos, hogy a tervezett adókban csak elvétve jelennek meg ökológiai szempontok – a más területeken oly merész és ambiciózus kormány a sárgamellényes tiltakozások nyomán lemondott arról, hogy ezen a téren bármilyen lépést tegyen.

A klímavédelmi büdzsé emelésének 800 millió eurós összege egyébként nagyságrendileg körülbelül annyi lehet, amibe a cikk elején említett orvosi alapszolgáltatás kerül az államnak a tartózkodási nélküli külföldiek esetében.

Ha az adócsökkentések révén elröppent milliárdokkal és a klímaváltozás kapcsán ténylegesen szükséges erőfeszítéssel hasonlítjuk össze ezt a tételt, elég pontosan kirajzolódik, hogy a „bevándorlásról” szóló „vita” nem több, mint egy régi és elég átlátszó trükk annak leplezésére, hogy Emmanuel Macron sem a „nép”, sem az ökológiai válság akut problémáit nem kívánja megoldani, célja továbbra is elsősorban az intézményrendszer neoliberális átalakítása.

És hiába tett rá ígéretet többször is, hogy változtat a „stílusán”, cinizmusa, akárcsak a társadalmi mozgalmak iránti megvetése, illetve színlelt vagy valós tudatlansága újra meg újra kiütközik. Mint pl. abban az ENSZ-csúcs előtt adott interjúban, amikor a szerte a világon tüntető millióknak, köztük a francia fiataloknak azt üzente, „hogy minden pénteken felvonulni szimpatikus dolog”, de jobban örülne neki, ha inkább valami kollektív akciót szerveznének: pl. „minden pénteken szedjenek szemetet a korzikai strandokon vagy folyópartokon”.

A tétlenség legfőbb felelősei amúgy is a keleti országok, az észtek, a magyarok, de főleg a lengyelek, akik júniusban Brüsszelben aláásták az EU karbonsemlegességét célzó döntést 2050-re. A fiatalok igazán segíthetnének neki, hogy sikerüljön megmozgatnia ezeket az országokat: „Menjenek tüntetni Lengyelországba!”

Dobsi Viktória

Címlapkép: Emmanuel Macron Facebook-oldala.

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom