Megint sötét van Venezuelában: csődöt mondtak a kormányközeli ifjak túlárazott erőművei

Venezuela energetikai infrastruktúrájának felújítását néhány éve egy olyan cég végezte, amelynek nem volt tényleges szakmai tapasztalata, az állami megbízáshoz közbeszerzési pályázat nélkül jutott, és a kivitelezést a szükségesnél jóval magasabb áron végezte. A felújítást végző cég vezetői azóta busás vagyonra tettek szert, a cég által épített erőművek azonban nem, vagy csak lényegesen az ígért kapacitás alatt működnek, tovább súlyosbítva ezzel az energetikai válságot. 

Venezuelát nem először sújtják áramszünetek. 2010-ben az ütött-kopott infrastruktúra és az aszály következtében az ország elektromos rendszere az összeomlás szélére került, és az emberek zajos tüntetéseken fejezték ki nemtetszésüket. Az akkori venezuelai elnök, Hugo Chávez népszerűsége mélyponton volt.

A 2010-es válság idején a felső tízezerből származó, jó összeköttetésekkel rendelkező fiatalok siettek Chávez segítségére.

Az akkor 29 éves Alejandro Betancourt és 26 éves unokatestvére, Pedro Trebbau úgy döntöttek, hogy saját áramszolgáltató vállalatot indítanak Derwick Associates néven.

Bár egyik aranyifjúnak sem volt tapasztalata az energiaágazatban, a cégük csillaga üstökösként ívelt fölfelé.

Állami megrendelések

A Derwick Associates 2009 és 2011 között, mindössze 14 hónap alatt ötmilliárd dollárnak (közel 1,5 ezermilliárd forintnak) megfelelő értékben kötött szerződéseket venezuelai állami energiaipari vállalatokkal; a cég a szerződésekben tizenegy új erőmű építését és egy már létező erőmű kibővítését vállalta.

A szerződéseket pályázati nélkül ítélték oda, mivel Chávez az energiaproblémák miatt felfüggesztette az egyébként szokásos közbeszerzési procedúrát.

Ezért nyomorog Venezuela népe: Chávez és Maduro emberei szétlopták az országot

Venezuelában épp súlyos politikai válság zajlik, amelynek egyik legfontosabb oka az országot 1999 és 2013 között vezető Hugo Chávez, illetve utóda, Nicolas Maduro elnök korruptsága, ami brutális gazdasági válságba sodorta az országot. Venezuela sorsáról már több cikkben is beszámoltunk.

A szerződések ráadásul előrefizetésről rendelkeztek. Ez azt jelentette, hogy a berendezéseket a Derwicknek nem a saját pénzéből kellett megvásárolnia, sőt jellemzően még az építési munkákkal és a berendezések üzembe helyezésével kapcsolatos költségeket is előre kifizették az állami megrendelők – derült ki abból a beszámolóból, amit Simon Saturno villamosmérnök készített a Transparencia Venezuela korrupcióellenes szervezet részére a Derwick Associates által végzett fejlesztésekről.

Az Egyesült Államok volt venezuelai nagykövete, Otto Reich 2013-ban keresetet indított Betancourt, Trebbau és egy további személy ellen, akik a kereset szerint nagy összegű kenőpénzeknek köszönhetően jutottak az állami szerződésekhez. A keresetet később elutasították.

Külföldi vagyon

A Derwick alapítói gyorsan meggazdagodtak. 2010-ben három, Betancourthoz és Trebbauhoz köthető céget is alapítottak Spanyolországban, és mindhárom cég drága ingatlanok vásárlásába kezdett.

A Derwick Associates International nevű céget 2011-ben jegyezték be; a cégiratok szerint Betancourt és Trebbau ügyvezetők voltak a cégben. 2012-ben ez a cég egy 1,636 hektáros haciendát vásárolt Toledóban; a birtokon egy régi kastély is található.

Pedro Trebbau az ügyvezetője egy Eiffel Real State nevű, 2010-ben alapított cégnek; ez a cég a tulajdonosa egy fényűző lakásnak Madrid egyik leggazdagabb negyedében. Egy másik madridi luxuslakás tulajdonosa a Guanabana Real State nevű cég; ennek a cégnek az ügyvezetője Alejandro Betancourt, valamint édesanyja, Lilia-Cristina Lopez.

Az Egyesült Államok volt venezuelai nagykövete, Otto Reich által benyújtott kereset szerint Betancourtnak van egy 11,5 millió dollárt (több mint 3 milliárd forintot) érő tetőtéri lakása New Yorkban. 2016-ban pedig Betancourt egy olyan cégcsoport élén állt, amely 50 millió eurót (több mint 16 milliárd forintot) fektetett egy divatos napszemüvegeket forgalmazó cégbe, a Hawkersbe.

Hálájuk jeléül

A Compagnie Bancaire Helvetique (CBH) nevű svájci banktól tavaly kiszivárgott pénzügyi dokumentumok még több információval szolgáltak a Derwick Associates tulajdonosainak vagyonáról. Ezekből a kiszivárgott iratokból derült ki az is, hogy Betancourtnak és Trebbaunak a venezuelai állami olajtársaság jövedelmező kőolajmezők hasznosítási jogát adta át.

Egy kiszivárgott belső feljegyzésben, amelyet egy banki átvilágítás részeként a CBH két alkalmazottja küldött a bank vezetőségének, az áll, hogy Betancourt és Trebbau a kőolajmezők hasznosításához való jogot jutalom gyanánt kapták a venezuelai kormánytól, hálából a 2009–2010-es energiaválság idején nyújtott segítségükért.

A feljegyzés szerint a Derwick vezetőinek azért tett gesztusokat a venezuelai kormány és az állami olajtársaság, a Petroleos de Venezuela (PDVSA), mert a válság idején a cég áramfejlesztőket importált és helyezett üzembe az áramkimaradások által leginkább sújtott területeken.

A feljegyzésben az áll: „Hálájuk jeleként a PDVSA, amely számos, az Orinoco-medencében található [kőolaj]kutat értékesített jelentős olaj- és gázipari cégeknek, megengedte a Derwick Associatesnek, hogy vezesse a kitermelést egy olyan kútból, amelynek a hozama naponta több mint 100 000 hordó.” 2012-es árakon ennyi kőolaj évi hárommilliárd dollárt (közel ezermilliárd forintot) érhetett.

A 2013. január és szeptember közötti időszakban Betancourt CBH-nál vezetett számlájára összesen több mint 115 millió dollárnyi (kb. 38 milliárd forintnyi) utalás érkezett. Betancourtnak és Trebbaunak van egy Francisco Convit nevű partnere is a kőolaj-kitermelést végző cégben; Convit CBH-nál vezetett bankszámlájára ugyanebben az időszakban több mint 77 millió dollárt (kb. 25 milliárd forintot) utaltak.

Orosz szál

A CBH-tól kiszivárgott feljegyzésből az is kiderült, hogy Betancourtnak, Trebbaunak és Convitnak egy csendestársa is volt: az orosz, állami tulajdonú Gazprombank. 

Egy Barbadoson bejegyzett, Derwick Oil and Gas nevű cég (ügyvezetők: Betancourt, Trebbau, és Convit) a Gazprombankkal közösen hozta létre a Gazprombank Latin America Ventures (Gazprombank LAV) nevű céget; a Gazprombank LAV pedig a venezuelai állami olajtársaság, a PDVSA egyik leányvállalatával közösen egy Petrozamora nevű céget hozott létre.

A Petrozamora volt az a cég, amely megkapta annak az olajkútnak a hasznosítási jogát, amelyre a CBH-feljegyzés úgy hivatkozik, mint amelyet Betancourték a venezuelai állami olajtársaságtól hálából kaptak.

Gyenge teljesítmény

Az erőművek, amelyeket a Derwick Associates a válság alatt épített, súlyosan alulteljesítettek, és a venezuelai adófizetők alaposan ráfizettek a céggel kötött állami szerződésekre.

A Derwick Associates által épített tizenegy erőművet összesen ötmilliárd dollárból (kb. másfél ezer milliárd forintból) valósították meg, ám a Transparencia Venezuela 2018-as elemzése szerint a projektek valós költsége csupán 2,1 milliárd dollár (kb. 600 milliárd forint) volt.

Vagyis a cég 138 százalékkal számlázott túl a venezuelai kormánynak.

A Transparencia elemzéséből az is kiderült, hogy a tizenegy erőmű közül három 2014 óta nem működik, és egyik sem nyújtja az ígért teljesítményt. A szerződésekben szereplő 3516 megawattos vállalt kapacitáshoz képest a Derwick által épített erőművek jelenleg csupán 827 megawattot termelnek.

Venezuela legnagyobb acélipari vállalata, a Siderurgica del Orinoco (Sidor) 2010-ben két elektromos erőmű telepítésére kötött megállapodást a Derwick-kel. A Derwick csak az egyik erőművet építette meg, de az sem működött rendesen, mert nem volt megfelelő a gázellátása. A Derwick teljes árat számolt fel az eredetileg vállalt 440 megawattért, jóllehet az erőmű ténylegesen csak 185 megawattot szolgáltatott.

A másik Sidor-erőműhöz vásárolt berendezéseket még csak össze sem szerelték. Ráadásul az erőműhöz vásárolt turbinák több mint 60 százaléka használt volt, bár a Derwick tulajdonosai ezt tagadták.

Egy parlamenti bizottság 2017-ben górcső alá vette a Derwick egyik részprojektjét, és megállapították, hogy a cég 1,5 milliárd dollárt (kb. 425 milliárd forintot) számolt fel az alig 551 millió dolláros (kb. 160 milliárd forintos) költségre.

Csöbörből vödörbe

Venezuelában az energetikai- és kőolajipari korrupciónak nem csak elvont, hanem nagyon is valós társadalmi következményei vannak.

Az országnak jelentős olajtartalékai vannak, és a kormány 2000 és 2014 között közel 37,7 milliárd dollárt (11 ezer milliárd forintot) költött az ország energetikai infrastruktúrájának korszerűsítésére. Ennek az összegnek több mint 12 százaléka a Derwick Associatesnél landolt.

Ennek ellenére Venezuelát továbbra is áramszünetek sújtják: egy helyi civil szervezet 2019 januárjában több mint ezer áramkimaradásról számolt be országszerte csak abban a hónapban.

2019. március 7-én egész Venezuela megbénult, miután tűz ütött ki az ország legnagyobb villamosenergia-szolgáltatója, a Guri-vízerőmű fővezetékeiben.

Napokig csak az ország néhány pontjáról lehetett elérni az internetet, és a legtöbb, az országba érkező vagy onnan induló repülőjáratot késleltették vagy törölték. Caracasban a metró majdnem egy hétig leállt, és a kormány kénytelen volt négynapos szabadságot hirdetni.

A Doctors for Health nevű civil szervezet szerint a kórházakban legalább 24 ember halt meg az áramszünet miatt.

Winston Cabas, a Venezuelai Villamosmérnökök Szövetségének elnöke egy 2019. március 11-én Caracasban tartott sajtótájékoztatón elmondta, hogy azok a hőerőművek, amelyeknek a Guri-vízerőmű meghibásodása esetén az energiaszolgáltatást pótolniuk kellett volna, nem működnek. A hőerőműveket, amelyekre Cabas hivatkozott, a Derwick Associates építette.

Írták: Az El Pitazo és az OCCRP munkatársai

Fordította: Orosz Kata. Az eredeti, angol nyelvű cikket itt olvashatja.

Kiemelt grafika: OCCRP