Litván bank segített pénzt mosni és adót csalni az orosz Trojka-botrány haszonélvezőinek

Legkönnyebben egy bankon keresztül lehet piszkos pénzt tisztára mostni. Minél kevésbé szigorú a bank, annál könnyebb pénzmosásra használni. Szüksége volt egy ilyen bankra az orosz Trojka Dialog banknak is, amely orosz oligarcháknak és bűnözőknek segített adót csalni, pénzt mosni és vagyonukat külföldre menekíteni. Ráadásul egy olyan bank kellett, ami az Európai Unióban is működik, így találták meg a litván Ukio bankot.

Az orosz Trojka Dialog befektetési bank egy offshore céghálót hozott létre és működtetett, amelyet oligarchák, nagybefektetők és bűnözők használták adócsalásra, pénzek külföldre menekítésére, és pénzmosásra. A Trojka-pénzmosoda működését az OCCRP és partnerei tárták fel, részletesen itt olvashat róla:

Trojka-botrány: orosz bank működtetett egy dollármilliárdokat tisztára mosó offshore-hálót

Újabb, moszkvai székhelyű pénzmosodát leplezett le a szarajevói székhelyű OCCRP és partnerhálózata. Ez már az OCCRP által leleplezett negyedik, és az eddigi legnagyobb pénzmosoda-botrány. A legutóbbi, az azeri feketekassza működését leleplező cikksorozatban a szervezet magyar partnere az Átlátszó volt; ekkor derült fény arra, hogy Magyarországra is érkezett kilencmillió dollár az azeri pénzmosodán keresztül.

Ám az orosz bankot és ügyfeleinek tranzakcióit mind a banki szabályozók, mind a nemzetközi banki partnerek árgus szemekkel figyelték, ezért a pénzmosoda működtetőinek szüksége volt egy külföldi bankra, amelynél az ügyfelek megbízottjai számlát nyithattak anélkül, hogy túl sok kérdést tettek volna fel nekik.

Egy olyan bankra volt szükségük, ahol a belső ellenőrzési osztály hajlandó akár több tízezer, rendkívül gyanús tranzakciót engedélyezni – még akkor is, ha azoknak üzleti szempontból semmi értelme.

Itt jött a képbe a litván Ukio Bankas.

Bankszámlák Litvániában

2006-tól kezdve a Trojka-pénzmosoda egy írországi cégregisztrációs irodán keresztül legalább 75 céget hozott létre a Brit Virgin-szigeteken, Panamában és más offshore-paradicsomban. Ezek a cégek közül legalább 35-ről biztosan tudható, hogy a litván Ukio Bankasnál nyitottak számlát – bár az Ukiónál számlát vezető Trojka-cégek száma valószínűleg ennél is magasabb.

 Az Ukio Bankasnál vezetett számlákat a Trojka-pénzmosoda pénzügyi tranzakcióinak lebonyolítására használták.

A pénzt jellemzően egy „üres” cég offshore számlájára utalták, majd onnan kisebb összegekben tovább utalták más „üres” cégeknek, nem létező kereskedelmi ügyletek örve alatt.

Az állítólagos kereskedelmi ügyleteket le is papírozták. Például a Quantus Division Ltd. – a Trojka-pénzmosoda egyik központi cége – tranzakcióit dokumentáló iratok hol úgy jellemzik a céget, mint amely„élelmiszerárukat” forgalmaz, másutt „bútorok”, „szellőzőrácsok”, „polírozott áruk”, „világítási cikkek”, „fémáruk”, vagy egyszerűen csak „árucikkek” szerepelnek a cégprofilban.

A pénzeket előbb euróra váltották, majd az Ukio Bankason keresztül vitték be az európai bankrendszerbe, méghozzá a litván banknak az osztrák Raiffeissen Bank International-nél, a német Commerzbanknál, és más nyugati pénzintézeteknél vezetett közvetítőszámláit (másnéven vostro számláit) felhasználva.

Az EU-tagállam Litvániában működő Ukio Bankas kulcsszerepet játszott a Trojka-pénzmosodában a kezdetektől egészen addig, amíg 2013-ban a Litván Nemzeti Bank visszavonta a működési engedélyét kockázatos hitelkihelyezések, rossz minőségű pénzügyi eszközök, és a banki szabályok megsértése miatt.

A hatóságok később azzal vádolták meg az Ukio Bankas tulajdonosát, Vlagyimir Romanovot, hogy „kirabolta” a saját bankját.

Saját bankját „rabolta ki” egy litván milliárdos, majd Oroszországba szökött

A litván Vlagyimir Romanov több mint négy évvel ezelőtt szökött Oroszországba, és a nyomozók azóta próbálják visszaszerezni a pénzt, amit Romanov vélhetően saját bankjától, az Ukio Bankastól lopott el. A Paradise Papers-botrányban kiszivárgott dokumentumok nyújtanak betekintést az ügybe. Egy jelentős összeg egy bonyolult céghálón, egy londoni ingatlanon keresztül került orosz körök kezébe.

Oroszországból Litvániába

Vlagyimir Romanov karizmatikus, orosz származású üzletember, aki az Ukio Bankas mellett több sportcsapatnak is a tulajdonosa, és még egy politikai pártot is alapított fogadott hazájában, mielőtt a bankját bezáratták a hatóságok.

Az Ukio Bankas Litvánia egyik legrégibb kereskedelmi bankja volt: Romanov még 1989-ben nyitotta meg a bankot Litvánia második legnagyobb városában, Kaunasban. A bankszektorba való belépés sikeresnek bizonyult, és 2013-as bezárásáig az Ukio volt Litvánia ötödik legnagyobb hitelintézete volt.

Romanov érdekeltségeit az Ukio Banko Investicine Grupe (UBIG) nevű globális cégcsoportban egyesítette, amely Litvániából indult, de hamarosan a régió számos más országában is terjeszkedni kezdett. 2011-ben, alig két évvel az Ukio összeomlása előtt Romanov állítólag Litvánia 21. leggazdagabb embere volt, akinek nettó vagyonát 165 millió litasra (kb. 15,5 milliárd forintra) becsülték.

A bank barátai

Litvánia pénzügyi bűncselekményekkel foglalkozó nyomozóirodáját 2010-2012 között Vitalijus Gailius vezette; a férfi azóta parlamenti képviselő. Abban az időszakban, amikor ő volt a nyomozóiroda igazgatója, két nagy litván bank ellen nyomoztak pénzmosás ügyében – az egyik az Ukio volt.

Évekkel később Gailius azt mondta az OCCRP-nek, hogy oka volt feltételezni:

mielőtt ő került volna a nyomozóiroda élére, az Ukio Bankast a szervezeten belülről védték, ezért a nyomozóiroda több alkalmazottjától is megvált.

„Az átszervezés során sok magasrangú beosztottat elbocsátottunk; nem ötöt, nem tizet, hanem jóval többet” – mondta a korábbi igazgató, bár konkrét neveket nem árult el.

Vissza Oroszországba

2013 februárjában Romanov bankja bajba jutott: a Litván Nemzeti Bank „kockázatosnak” nevezte az Ukio működését. Ekkor az Ukio Bankas kötelezettségei mintegy 320 millió euróval (több mint száz milliárd forinttal) haladták meg a bank vagyonát. A hatóságok fizetésképtelenné nyilvánították az Ukiót, és véglegesen visszavonták a működési engedélyét.

Az Ukio Bankas összeomlása után a hatóságok azzal vádolták Romanovot, hogy ellopta a saját bankja vagyonát. A litván hatóságok hivatalos vizsgálatot indítottak a feltételezett sikkasztás ügyében.

Médiabeszámolók szerint Romanov 2013. májusában váratlanul Oroszországba utazott. Nem sokkal távozása után orosz orvosok tájékoztatták a litván hatóságokat, hogy Romanovnak stroke-ja volt, és orvosi ellátásra szorul.

A litván hatóságok arra kérték az orosz kormányt, hogy tartóztassa le Romanovot és adja ki Litvániának. Romanovot Moszkvában állítólag letartóztatták 2014. áprilisában, de szinte azonnal szabadon is engedték.

2014. augusztusában Oroszország hivatalosan elutasította Litvánia kiadatási kérelmét, és menedékjogot adott Romanovnak.

A jelenleg 71 éves Romanov azt állítja, hogy elvesztette a vagyonát. Az OCCRP-nek és a 15min.lt litván hírportálnak adott írásos válaszában a bankár azt nyilatkozta, hogy a pénzmosás vádja „mese”, és azzal vádolta az újságírókat, hogy egy Litvánia ellen irányuló külföldi összeesküvéshez asszisztálnak. Romanov a litván államot azzal vádolja, hogy ellopta a bankját, és a pénzmosás vádját ennek igazolására használja.

Írta: Šarūnas Černiauskas

Fordította: Orosz Kata. Az eredeti, angol nyelvű cikket itt olvashatja.