Bezárás
Franciaország

A Notre-Dame katasztrófája és újjáépítése is az állam és az egyház közös felelőssége

Hétfőn este néhány óra alatt a tűz martalékává vált Párizs egyik legismertebb, emblematikus épülete, a Notre-Dame katedrális jelentős része. Bár a tűz eredete továbbra is ismeretlen, paradox módon épp akkor következett be a katasztrófa, amikor a székesegyház évek óta tervezett, egyre sürgetőbbé vált restaurációs munkálatai végre elindultak.  

Adj 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka!

Április 11-én, négy nappal a végzetes tűz kitörése előtt látványos akció keretében emelték le a párizsi székesegyház központi huszártornyának 16 bronzszobrát. A 3 méter magas, 250 kilós szobrok jó 150 éve nem hagyták el helyüket, a katedrális 19. századi újjáépítését vezető Viollet-le-Duc által felállított faszerkezetű, ólomborítású tornyot, amely 45 méterre emelkedett a székesegyház tetőzete fölé.

A 750 tonnás torony a tegnapi tűzvész talán legdrámaibb pillanatában, valamivel 8 óra előtt összeomlott; a 16 szobor, köztük a Szent Tamásként ábrázolt Viollet-le-Duc alakja csak a szerencsés időzítésnek köszönheti, hogy megmenekült az enyészettől.

Az évente 10-12 millió látogatót fogadó Miasszonyunk templom tető- és gerendaszerkezetét, illetve központi huszártornyát elemésztő tűz valamivel este hét óra előtt keletkezhetett. A tűz oka eddig ismeretlen, a tűzoltók szerint a felállványozott tető alatti faszerkezetben keletkezett, és a párizsi ügyészség nem szándékos tűzokozás címén indított előzetes vizsgálatot.

A Le Monde 2 évvel ezelőtti videóján a 42. perctől látható a tölgyfagerendák erdeje:

A belügyminisztérium illetékes államtitkára 23 óra előtt jelentette be, hogy a tűz intenzitása csökkent, és feltehetően sikerült az épület szerkezetének megóvni, de a tető kétharmadát elpusztította a tűz. Az „erdőnek” is nevezett, 110 méter hosszú, 13 méter széles és 10 méter magas tölgyfa-gerendaszerkezet, amely a 13. században készült el, de egyes darabjai még korábbiak, már az enyészeté.

A párizsi tűzoltók szóvivője hajnali fél négykor közölte, hogy a tűz felett átvették az uralmat, és nagyrészt eloltották, de kisebb fészkek még maradtak. Bár erre utaló információk már éjszaka is voltak, de a tűzoltók reggel hatkor biztosítottak mindenkit arról, hogy a katedrális régészeti kincstárában őrzött műtárgyakat mind egy szálig sikerült kimenekíteni az épületből.

A reggeli órákban még nem ismert, hogy a templom világhírű ékességei, így pl. az üveg- és rózsaablakok vagy az orgona milyen állapotban vannak,

A Le Monde újságírója szerint egyes ablakok kitörtek a tűz közben, de a Szajnára néző homlokzat 13. századi rózsaablaka, úgy tűnik jobb állapotban van. A nemzeti emlékművek felügyeletéért felelős szervek már éjjel megkezdték a károk felmérését, és annak megállapítását, mely műtárgyak azok, amelyek azonnali beavatkozásra szorulnak.

A kulturális miniszter ma reggel arra figyelmeztetett, hogy továbbra is nagyon instabil a helyzet: a hajók kereszteződése és az északi mellékhajók boltozata is beomlott éjszaka, ráadásul a boltozat felett még víz, és vízzel átitatott üszkös fa, azaz jelentős súly található, a törékeny szerkezetet pedig bármely további omlás veszélyezteti.

Párizs emblematikus épületének nagyívű restaurációs munkálatai tavaly nyáron kezdődtek, ekkorra a légszennyezést különösen megszenvedő, több mint 800 éves székesegyház, amelynek 1163-ban megkezdődött építése egykor csaknem 200 évig húzódott, már meglehetősen aggasztó állapotba került.

A katedrálist is felügyelő történelmi emlékművek felelős építésze, Philippe Villeneuve 2013-ban érkezett posztjára, és eléggé megrémült az épület állaga miatt. Ahogy 2017-ben fogalmazott a katolikus La Croix napilapnak, „az állam ugyan költött az utóbbi években is az épületre, de inkább kisebb összegeket, most azonban mindenki egyetért abban, hogy nagyobb horderejű munkákra van szükség”. A Time magazin fotósa meg is örökített néhány lehangoló részletet, így pl. a PVC-csövekkel kipótolt vízköpőket, omladozó kődíszítményeket.

Az állam és az egyház elválasztását biztosító törvény alapján az épület az előbbi tulajdona, és az utóbbi ingyen használhatja. A karbantartás elvileg az egyház feladata, amelyhez az állam évi mintegy 2 millió euróval járul hozzá.

A lényegében 2013-ban fogant restaurációs projekt végül tavaly júliusban vált a nagyközönség számára is láthatóvá, és első etapja éppen a huszártorony restaurálását célozta. A 96 méter magasra ágaskodó torony ólom- és faszerkezetének, illetve szobrainak restaurációja a tervek szerint 2021-re zárult volna le, ennek az összességében 3-4 évre becsült első szakasznak a finanszírozása – 11 millió euró – már biztosítva volt.

Ezután került volna sor a keleti (hátsó) homlokzat és a sekrestye rendbe tételére. Az előbbi becsült költsége 2017-ben 25-30 millió euró lett volna, az utóbbi pedig – amelynek már minden veszélyes, azaz lepottyanni képes elemét (a vízköpőket, szobrokat stb.) eltávolították, újabb 10 millió euró.

A hosszabb távú tervek között a kereszthajók és a főhajó restaurációja szerepelt, ezekkel együtt immár egy 20 éves projektnek tűnt a Notre-Dame felújítása, amelynek vegyes, állami és magánfinanszírozására 2017 májusában jött létre megegyezés az egyházmegye és a francia állam között. Az utóbbi arra vállalt kötelezettséget, hogy évi 2 millió eurós hozzájárulását a magánadományok függvényében növeli: minden, az egyházi alapítványhoz beérkező euróhoz rak egy újabb eurót, maximum évi 4 millió euró értékben.

10 év alatt tehát a tervek szerint maximum 60 millió állt volna rendelkezésre a felújításra. A párizsi egyházmegye gazdasági felelőse 2017-ben úgy vélte, hogy valójában 150 millióra lenne szükség, és azt remélte, ha a magánmecenatúra mozgósítható, az állam is nagylelkűbb lesz majd.

2017 júliusában a Notre-Dame kommunikációs vezetője úgy nyilatkozott, hogy az amerikai adományozók megnyerése lehet a siker kulcsa, és évi 5 millió euró összegyűjtését egyáltalán nem érezte lehetetlennek. Bár szerinte a franciák alapból úgy gondolják, elég, hogy adókat fizetnek, ha az amerikaiak jó példával járnak elöl, majd ők is a zsebükbe nyúlnak. A Friends of Notre-Dame egyesület 2018 végére egyébként már 3,8 millió eurót gyűjtött be, és elnöke elmondása szerint az amerikaiak valóban csaknem annyit adományoztak, mint a franciák.

A francia adományozók hozzáállást is alapvetően változtathatta meg az április 15-ei tűzvész, és maga a köztársasági elnök, Emmanuel Macron jelentette be éjszaka, hogy a katedrálist „újjáépítjük”, és nemzeti gyűjtés indul a költségek fedezésére.

Macron a tűz oltásában résztvevő mintegy 400 tűzoltó munkája előtt is tisztelgett, majd ígéretet tett rá, hogy „a legnagyobb tehetségeket fogjuk mozgósítani, és újjáépítjük a Notre-Dame-ot, mert ezt várják a franciák, mert ezt érdemli a történelmünk, mert ez a legmélyebb sorsunk”.

Ekkorra már több magángyűjtés is indult az interneten, és este 11 óra előtt a nemzeti emlékművek alapítványa is bejelentette, hogy keddtől nemzeti gyűjtést indít a katedrális újjáépítésére.

A feladat nagyságát talán érzékelteti, hogy a hétfőn leégett tető fölött magasodó állványzat tavaly nyáron megkezdődött felállítása még nem is ment végbe. Az összesen 500 tonnás szerkezet felépítése még csak a végéhez közelített.

Magától értetődő, hogy az éveken át pontosított restaurációs tervek is füstbe mentek tegnap éjjel, és csak az akár 800 fokos forróság, valamint a tűz, illetve az oltás során keletkezett károk alapos felmérése után kerülhet sor az újjáépítés megtervezésére.

Az egyik kézenfekvő párhuzam a reimsi katedrálisé, amelyet az első világháborús bombázások és egy tűzvész rombolása után két évtized alatt építettek újjá, vasbetonnal megtámogatva. 2017-ben Philippe Villeneuve még úgy tervezte, hogy a párizsi Notre-Dame felújítása „ökológikus” lesz, azaz visszatérnek az eredeti anyagokhoz, nem utolsósorban azért, mert pl. a kövek állagromlásáért részben a 19. századi, Viollet-le-Duc-féle újjáépítés során alkalmazott kötőanyagok voltak felelősek.

A hétfő éjszakai politikai reakciók nyomán úgy tűnhet, semmi kétség afelől, hogy a francia állam, a kormány, akárcsak Párizs városa és a régió is – jelenleg 3 különféle párt irányítása alatt – afféle „szent egységbe” tömörült, hogy megmentse az ország több évszázados történelmének és jelenének egyaránt emblematikus épületét.

Jean-Michel Leniaud, az Institut national du patrimoine tudományos tanácsának elnöke szerint azonban félő, hogy a választott megoldások a lehető legolcsóbbak lesznek. A művészettörténész úgy véli, hogy Emmanuel Macronnak a pénzgyűjtés bejelentése helyett arra kellett volna ígéretet tennie, hogy a “Nemzet személyesen viseli majd gondját a műemléknek, amely a Nemzet szívében él”. Szerinte nagyon rossz ómen, hogy a tűzvész még véget sem ért, és máris pénzt kérnek a politikai vezetők. A Notre-Dame-nak “központibb szerepe volt a francia történelemben, mint a versailles-i kastélynak, mint a reimsi katedrálisnak, a Saint-Denis bazilikának vagy a Diadalívnek”.

A műemlékvédő úgy látja, kollektív felelőtlenség következménye a tegnapi tűzvész, bármi is legyen a közvetlen kiváltó oka: “Mi úgy gondoljuk, hogy a műemlékek mindörökké kitartanak, csak úgy maguktól…

A huszártornyot a harmincas évek óta nem restaurálták, holott “mindannyian tudjuk, hogy az ilyen típusú épületekben, az állam és az egyház közötti gyerekes konfliktusok miatt, az elektromos vezetékek rémisztő állapotban vannak. Így volt ez a Notre-Dame-ban, akárcsak több más templomban, még a legnagyobbakban is.

Aminek meg kellett történnie, megtörtént. A valódi karbantartás és a napi figyelem hiánya okozta a katasztrófát egy óriási jelentőségű építményben… a felelősség kollektív, mert ez az ország legkollektívebb műemléke.

A vita egyelőre meg sem kezdődött, és persze nehéz lenne megjósolni, milyen hosszú távú döntésekbe torkollik majd a tegnap már világméreteket öltő nekibuzdulás. Optimista hozzáállással azt is mondhatnánk, bár a károk egyelőre felbecsülhetetlenek, a székesegyház Párizs szívében újra főszerepet kap a franciák életében, akiknek módjában áll majd eldönteni, mennyit hajlandóak áldozni a nemzet lelkéhez is hasonlított emlékmű jövőjére.

Dobsi Viktória

Frissítés 2019.04.16., 16:30.: A magánadományok csapdája

Több rendkívül nagylelkűnek tűnő magánadomány felajánlásáról adott hírt délelőtt a sajtó: az LVMH luxuskonglomerátum, a világ vezető luxuscégét vezető Bernard Arnault és családja 200 millió eurós felajánlást tettek; a szintén luxusmárkákban utazó Pinault-család pedig még az éjszaka jelezte, hogy 100 millió eurót tud mozgósítani.

E nagylelkű gesztusok értékét némileg árnyalja, hogy a francia adórendszer egyik sokat kritizált kiskapuja óriási – a cégek esetében maximum 60%, magánszemélyekében 66% – adókedvezményt biztosít a mecénásoknak.

Tavaly őszi jelentésében a Számvevőszék is kritizálta az államnak évente 900 millió euróba kerülő vállalati mecenetúra adókedvezményt, amely 15 év alatt tízszeresére duzzadt. Többek között a képviselők is kérték a kormánytól, már 2017-ben, hogy módosítson a kedvezmény feltételein, amire a jövő évi költségvetésben – úgy tűnt – esély is nyílik. Ha a helyzet nem változik, a fenti, 300 millió eurós felajánlásból 180 millió közpénzből kerülne finanszírozásra.

A Bettencourt-család (l’Oréal) kétszer 100 millió eurót, a Franciaországban adót szinte egyáltalán nem fizető Total olajvállalat pedig 100 millió “speciális adományt” ajánlott fel.

Kiemelt kép forrása: Twitter.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom