Luxusjachtokra költötte a Trojka-pénzmosodán átpörgetett pénzt egy orosz szenátor

A Szardínia szigetén található, milliárdosokat és jachtjaikat kiszolgáló Costa Smeralda klubba csak meghívásos alapon lehet bekerülni. Valentin Zavadnikov egykori orosz szenátor évek óta a klub tagja. Zavadnikov 2006 és 2012 között, még szenátorként több tízmillió dollárt költött két fényűző szuperjacht építtetésére és fenntartására. Ezeket a Trojka-pénzmosodán keresztül finanszírozta, csakúgy, mint a lánya szőlészetét és borászati iskoláját is.

A szenátor hobbiját több tucat offshore cégen keresztül finanszírozták; az offshore cégek a Trojka Dialog orosz befektetési bank után Trojka-pénzmosoda néven elhíresült céghálózatba tartoztak. Zavadnikov egykor a Trojka Dialog bank részvényese és igazgatója volt.

Trojka-botrány: orosz bank működtetett egy dollármilliárdokat tisztára mosó offshore-hálót

Újabb, moszkvai székhelyű pénzmosodát leplezett le a szarajevói székhelyű OCCRP és partnerhálózata. Ez már az OCCRP által leleplezett negyedik, és az eddigi legnagyobb pénzmosoda-botrány. A legutóbbi, az azeri feketekassza működését leleplező cikksorozatban a szervezet magyar partnere az Átlátszó volt; ekkor derült fény arra, hogy Magyarországra is érkezett kilencmillió dollár az azeri pénzmosodán keresztül.

A Trojka pénzmosoda cégei hét év leforgása alatt legalább 137 millió dollárt (kb. 39 millárd forintot) költöttek jachtozással kapcsolatos és Zavadnikovhoz köthető cégek kiadásaira.

Zavadnikov sikeres üzletember. Karrierjének legjelentősebb állomása a Synergy – azóta Beluga Group nevet viselő – vállalat társtulajdonosi pozíciója volt; ez a cég a szeszesitalok legnagyobb gyártója és forgalmazója Oroszországban.

Zavadnikov 1998-tól 2001-ig a hatalmas állami villamosenergiaszolgáltató vállalat, az Orosz Egyesített Energiarendszerek (RAO UES) igazgatótanácsának helyettes elnöke, 2001 és 2012 között pedig Szaratov régió szenátora volt.

Az üzletemberben, aki már gyermekként is vitorlázott, 2004 körül újjáéledt a szenvedély a versenyszerű vitorlázás iránt.

Az orosz energetikai szektor befolyásos üzletembereivel – köztük az olajmágnás és milliárdos Leonyid Lebegyevvel – közösen megalapította a Synergy versenycsapatát.

A csapat jachtjainak éveken át két Gibraltáron bejegyzett cég, a Gateway Overseas Ltd. és a Scottsburg Manor Ltd. volt a tulajdonosa. Ebben az időszakban a Trojkához tartozó offshore cégek közel 22 millió dolláros (kb. 6 millárd forintos) kölcsönt folyósítottak a két cég Litvániában vezetett bankszámláira; több mint kétszer annyit, mint amennyit a csapat hivatalos szponzorai utaltak ugyanezekre a számlákra.

A pénzt két versenyvitorlás építésére, valamint edzésre, egyenruhákra, médiamegjelenésekre és nevezési díjakra költötték.

A Gateway Overseas Ltd. tulajdonosa Zavadnikov és négy csapattársa; a csapat vezérigazgatója, Makszim Logutyenko vezeti a Scottsburg Manor Ltd-t. A Scottsburg bankszámláját a több pénzmosási ügyben is érintett litván Ukio Bankasnál a Trojka Dialog nyitotta meg – ezzel a Scottsburg is a Trojka pénzmosodát alkotó cégháló részévé vált.

A Gateway és a Scottsburg összesen 1,6 millió eurót (több mint félmillárd forintot) költött a Synergy-versenycsapat tagjainak fizetésére. A két cég további 250 000 eurót (kb. 80 millió forintot) fizetett ki a versenycsapattal együtt hajózóknak, például Szergej Picsugin ukrán olimpikonnak tanácsadói díj és egyéb költségek címén.

A Synergy csapatának fizetett vitorlázói közül a többség a lettországi Parex banknál vezetett számlát. A Parex egykori nemzetközi kapcsolatokért felelős vezetője, John Christmas bejelentést tett belső visszaélések miatt, és azt nyilatkozta a Bloomberg News-nak, hogy a Parex kizárólag piszkos pénzek parkoltatására szolgált. (A bank azóta bedőlt.)

A Gateway és a Scottsburg együttesen kevesebb, mint 8 millió dollárt fizetett vissza a Trojka pénzmosoda cégeitől kapott, összesen 22 millió dolláros kölcsönből.

Luxusnyaraló a vízen

Zavadnikov egy Purus Ltd nevű, a Trojka pénzmosoda céghálójába tartozó fedőcéget használt a jachtjával kapcsolatos költségek kifizetésére. A Purus Ltd-t szintén a brit adóparadicsomként ismert Gibraltáron jegyezték be.

2006 áprilisában a Purus szerződést kötött a Heesen Yacht nevű, világhírű holland hajógyárral egy 47 méteres, hat kabinos, motoros jacht, a Celestial Hope építésére. Zavadnikov azt nyilatkozta a két évig készülő, díjnyertes jachtról a SuperyachtNews.com weboldalnak, hogy a Celestial Hope kényelmes bázist biztosít neki a regatták során.

A Purus közel 18 hónapon át összesen 13,6 millió eurót (több mint négymillárd forintot) utalt a Heesen Yachts-nak.

A fedőcég tucatnyi, a Celestial Hope-nak nyújtott szolgáltatás kifizetést is intézte, például bor és szeszes italok vásárlását, valamint étkeztetési szolgáltatást koktélpartikra.

A Purus mindössze két év alatt több mint 20 millió eurót (több mint hatmilliárd forintot) költött, főként jachtozással kapcsolatos kiadásokra. A pénz a Trojka pénzmosodába tartozó egyéb cégektől érkezett a Purushoz kölcsönök formájában, és szinte azonnal el is költötték.

A pénzmosodát alkotó szövevényes cégháló jellege miatt nehéz megállapítani, honnan származtak eredetileg a pénzek. Ám 2008 januárjában a Purusnak háromezer eurót (kb. 950 000 forintot) utalt a Roberta Transit nevű moszkvai cég.

Ez a moszkvai cég is benne volt abban a hatalmas adócsalási botrányban, amelyet az azóta elhunyt Szergej Magnyitszkij orosz jogász leplezett le. A Roberta Transittől kapot pénzt a Purus azonnal továbbutalta René van der Velden híres holland hajóépítőmérnöknek.

Nagyobb, drágább, jobb

Még mielőtt a Heesen hajógyár befejezte volna a Celestial Hope-ot, Zavadnikov máris újabb, még nagyobb szabású terveket szövögetett.

2007-ben egy újabb, 55 méteres jacht építésére szerződtette a Celestial Hope építését kivitelező vállalkozói csoportot.

A Quinta Essentia névre hallgató szuperjachtot edzőteremmel, masszázsszalonnal, üveglifttel, és számos más luxuskategóriás elemmel szerelték fel.

Nem a Purus volt az egyetlen, a Trojka pénzmosodához tartozó cég, amelyik a Quinta Essentia építését finanszírozta. 2009 és 2011 között egy másik gibraltári székhelyű cég, a Molly Enterprises több mint 42 millió eurót (több mint 13 milliárd forintot) költött jachtozással kapcsolatos költségekre; ez a cég vett például Zavadnikov új hajójára egy 10 000 eurós zongorát és egy 24 000 eurós dohányzóasztalt.

2009 decemberében a Purus 32 millió euróért (kb. tízmilliárd forintért) értékesítette a Celestial Hope-ot.

A Gateway Overseas Ltd., valamint a három, a Trojka pénzmosodához tartozó cég – a Scottsburg, a Purus, és a Molly Enterprises – összesen legalább 137 millió dollárt (kb. 39 millárd forintot) költött jachtozásra és ezzel kapcsolatos költségekre; a pénzek főként más, a pénzmosodához tartozó cégektől érkeztek, kölcsönök formájában.

 Víz és bor

A Fattoria di Montemaggio névre hallgató, Toszkánában található szőlőbirtok tulajdonosa Valerija Zavadnikova, az egykori szenátor lánya. A szőlőbirtoknak és a Quinta Essantia szuperjacht építését finanszírozó Molly Enterprises-nak közös a tulajdonosa: egy ciprusi székhelyű, a Trojka pénzmosodához tartozó cég, a Deepline Consultants. A Deepline Consultants tényleges tulajdonosa maga Zavadnikov.

Az Ukio Bankastól kiszivárgott banki dokumentumok tanúsága szerint a Deepline Consultants 4,5 millió euróval (kb. másfél milliárd forinttal) bevásárolta magát Valerija Zavadnikova szőlőbirtokára, és ezzel többségi tulajdonossá vált.

Ezután a Deepline további 4,5 millió eurós, öt éves futamidejű kölcsönt folyósított a szőlészetnek. A pénz más, a Trojka pénzmosodához tartozó cégektől érkezett, és nincs rá bizonyíték, hogy a szőlészet visszafizette volna a kölcsönt.

A Deepline Consultants Zavadnikov számos másik üzleti vállalkozásában is felbukkant, ahogyan más, a Trojka pénzmosodához tartozó cégek is. Zavadnikov és lánya a pénzmosodához tartozó cégeket használták többek között arra, hogy az Egyesült Királyságban ingatlanügynökségeknek fizessenek, exkluzív alpesi wellness hotelekben szálljanak meg, vagy luxuskörülmények között vonatozzanak.

A Deepline Consultants legalább 28 000 eurót (kb. 9 millió forintot) költött Valerija Zavadnikova esküvőjére, amelyet Caprin tartottak.

Öt hónappal később pedig ugyanez a cég fizette a nő 9 900 eurós (kb. három millió forintos) tandíját egy borászati ​​marketing és menedzsment témájú mesterképzésért egy bordeaux-i üzleti iskolában.

Sem Zavadnikov, sem a lánya nem válaszoltak az újságírók megkeresésére, és a pénzük eredetére, valamint a jachtjaik és egyéb üzleti vállalkozásaik mögött álló fedőcégekkel kapcsolatos kérdésekre.

Intő jelek

Nincs rá bizonyíték, hogy Zavadnikov vagy a lánya bűncselekményt követett volna el. A Trojka Dialog által létrehozott, összetett pénzügyi struktúrák azonban megnehezítik a jachtok és egyéb luxuskiadások finanszírozásának nyomon követését.

Az ilyen céghálózatokat fel lehet használni bűncselekmények elkövetésére, ám mivel a működésük nem átlátható, vizsgálat szükséges annak eldöntésére, hogy történt-e törvénysértés.

Max Heywood egy 2017-es, a Transparency International-nél megjelent jelentésben írt róla, hogy a jachtokra költött, vissza nem fizetett kölcsönök intő jelek, amelyekre a pénzügyi szabályozóknak oda kellett volna figyelniük.

Ám mivel a luxuscikk-szektort ritkán sorolják magas kockázatú kategóriába, Heywood szerint „a pénzmosás elleni szabályozásnak még az alapjait sem tartatják be ebben az ágazatban.”

Írta: Jonny Wrate és Šarūnas Černiauskas

Fordította: Orosz Kata. Az eredeti, angol nyelvű cikket itt olvashatja.

Kiemelt kép: a Quinta Essentia 2012-ben. Fotó: Tony Hisgett/CC-by-SA-4.0