Így lopta szét Gambiát egykori elnöke: egzotikus állatok, magángép és luxusautó-flotta közpénzből

Több, mint két évtizeden keresztül magántulajdonaként kezelte országát Gambia elnöke, Yahya Jammeh, legkevesebb egymilliárd dollár közpénzt térítve el saját maga számára. Az OCCRP több tízezer dokumentum feldolgozása után most megmutatja, hogyan volt ez lehetséges.

Európában csupán kevesen hallottak Yahya Jammehről, aki néhány éve még egy kis afrikai ország, Gambia elnöke és egyben teljhatalmú ura volt. Jammeh katonatisztként kezdte, majd egy 1994-es államcsíny révén került hatalomra a kétmilliós nyugat-afrikai országban.

Az államcsíny után gyorsan ráérzett a hatalom ízére, és mindent elkövetett, hogy bebiztosítsa magát: kormánya széles körű emberjogi visszaéléseket követett el, tüntető diákok közé lövetett, brutálisan elfojtott ellenzéki pártokat, börtönbe záratott vagy meggyilkoltatott kritikus újságírókat és törvényen kívül helyezve az LMBT közösséget.

Közben ő maga egyre feltűnőbb kijelentéseivel és bizarr életmódjával vonta magára a nemzetközi sajtó figyelmét: többek között azt állította magáról, hogy gyógynövények segítségével a hét bizonyos napjain képes gyógyítani az HIV/AIDS betegséget. Egy sor fellengzős címet adományozott magának, szülőfalujában, Kanilai-ban felépített rezidenciáját pedig egzotikus állatokkal valamint egy katonai kiképzőtáborral egészítette ki.

Az ország nyugdíjkasszáját is kifosztotta

A kicsi és szegény közép-afrikai országot uraló Jammeh és szűk köre által eltulajdonított közpénzek nagyságára csak most derült fény: az OCCRP birtokába került több tízezer dokumentum – kormányzati levelezés, szerződések, banki kivonatok, belső jelentések  – tanúskodik a lopás valódi méretéről.

Jammeh jövedelmező partnerségekre lépett egy sor külföldi üzletemberrel, köztük a libanoni Mohamed Bazzival, a Hezbollah terrorszervezet finanszírozójával. Ennek a partnerségnek az eredményeként az állami telekom-cégből 364 millió dollárt sikerült eltulajdonítania. Két román üzletember, Nicolae és Dragoş Buzăianu révén az elnök 325,5 millió dollárnyi törvénytelen jövedelemre tett szert faügyletekből.

Továbbá sikerült úgy kijátszani egymás ellen Kínát és Tajvant, hogy több, mint 100 millió dollárnyi segélyt kapjon az országa, melyet aztán ellopott.

További 71,2 millió dollárt a gambiai központi bank, 55,2 millió dollárt pedig az állami olajvállalat vagyonából irányított saját bankszámlájára, végül pedig 60 millió dollárt az ország nyugdíjalapjából tulajdonított el.

Jammeh ellen a mai napig nem emeltek vádat: miután 2016-ban elvesztette a választásokat, Egyenlítői-Guineába menekült.

Szépségverseny, miközben az egészségügy romokban

De mi lett az ellopott pénzzel? Annak egy részét a Kanilai-ban felépített fényűző rezidenciájára költötte, ahol saját mecsetet, egy dzsungelharc gyakorlására alkalmas kiképzőtárbort valamint kisebb állatkertet épített.

Szintén sokba került Jammeh pazarló életmódja, a luxusautókból álló flottája, a magánrepülőgépe: ezeket az elnök nyilván nem havi hatezer dolláros fizetéséből fizette.

A diktátor adott megítélésére, így nem fukarkodott látványos és drága rendezvényekkel: 2010-ben, Michael Jackson halála után például emlékkoncertet szerveztek, egy másik alkalommal a Miss Black USA szépségversenyt szervezték meg 1,1 millió dollárból.

Mondanunk sem kell, hogy az ország mélyszegénységben élő lakosságát egyik rendezvény sem segítette semmivel: Gambia egészségügyi szolgáltatásai romokban hevernek, közszolgáltatások alig vannak, és kevesebb, mint ezer kilométer aszfaltozott út van az országban. 2017 végén Gambia államadóssága 489 millió dollár volt – nagyjából fele annak az összegnek, amit az elnök eltulajdonított.

Az elnök évtizedeken keresztül, szisztematikusan, változatos eszközökkel lopta szét az országot, derül a dokumentumokból.

Bár az eltulajdonított közpénz nagy része Jammeh offshore cégeinek bankszámláira vándorolt, a diktátor több alkalommal bőröndben szállíttatta a pénzt magához az ország jegybankjából.

Lefoglalta az állami olajvállalat bankszámláin levő pénzt

Mindezt zavartalanul megtehette: a kulcsfontosságú intézmények élén mindenhol a saját emberei ültek, a tiltakozókat pedig gyorsan elhallgattatta az a negyven fős, Jungulers nevű egység, mely az elnöki gárda testőreiből állt. A Human Rights Watch 2015-ös jelentése szerint hozzájuk vezetnek a szálak számos személy rejtélyes eltűnése, politikai ellenfelek megkínzása, több, mint ötven bevándorló kivégzése valamint két újságíró halála ügyében.

Jammeh uralmát jól jellemzi az a történet amikor az elnök lefoglalta, majd saját céljaira elkobozta az állami olajvállalat bankszámláin levő pénzt, miután az olajvállalat egyik vezetője megkérdezte az államelnöki hivatalt, vajon a vállalat mentesülhetne-e az adófizetési kötelezettség alól.

Jammeh Gambiát teljes egészében irányítása alatt tartotta, és híres volt arról, hogy „mikromenedzsel”, vagyis a legapróbb részletekbe is beleszól. Minden miniszternek meg kellett várnia a jóváhagyását, az elnök nélkül semmi nem történhetett – nyilatkozta Fatou Camara, aki 2011 és 2013 között kétszer volt az elnök sajtófelelőse.

Gambia egy kicsi, viszonylag békés szigetnek számít az olyan polgárháborúk által feldúlt országok mellett mint Elefántcsontpart, Libéria és Sierra Leone így a nemzetközi közösség különösebben nem is foglalkozott Jammeh viselt dolgaival.

Központi bank, mint malacpersely

Az elnök és szűk köre számára az ország központi bankja egyfajta saját takarékpénztárként működött: noha itt elvileg magánszemélyek nem nyithattak bankszámlát, az elnök küldöttei korlátlan bejárással rendelkeztek, és gyakran meg is jelentek, dollár- valamint euró-kötegekkel teli bőröndöket pakolva a bejáratnál várakozó autókba.

Az OCCRP egy olyan esetről is tud, amikor az elnöki hivatal levélben kért készpénzt a helyettes jegybank-elnöktől – a jegybank pedig nem ellenkezett. A rendelkezésre álló adatok szerint Jammeh az évek során 71 millió dollárt vett ki saját célra a jegybanki tartalékokból.

Jammeh az állam bevételeihez is hozzányúlt: az állami mobilszolgáltató, a Gamtel által befizetett adók nagy része – több, mint 80 százalék, vagyis 360 millió dollár – magáncégeken keresztül elpárolgott. A bankszámára valóban beérkező összeg nagy része fölött az elnöki hivatal rendelkezett.

Szintén az elnök költötte el a Gamtel fejlesztésére félretett pénzét; a Katar által országának megítélt adományból például magánrepülőgépet vásárolt.

A névleg állambiztonsági célokra tartalékolt összegeket első feleségére, Zeinab-ra költötte; az országos ifjúsági fejlesztési alapból több tucatnyi ösztöndíjat osztott ki szépségversenyek résztvevői számára, továbbá az elnöki magánrepülőgép karbantartását és üzemanyagát állta ebből a pénzalapból.

1995-ben Gambia egyike volt azon afrikai országoknak, akik elismerték Tajvan függetlenségét – cserébe 100 millió dollár külföldi segélyt kapott. Ennek a segélynek alig húsz kedvezményezettje volt, a pénz nagy része fölött Jammeh és köre rendelkezett.

Meglepetés: elismerte a vereségét

Az elnökhöz közel álló egyik üzletember Mohamed Bazzi – őt az Egyesült Államok a Hezbollah terrorszervezet egyik finanszírozójaként tartják számon. Kiderült, Bazzi húsz hónapon keresztül havi 500 ezer dollárt utalt személyes bankszámlájáról az elnöknek – a kifizetéseket egy jövőbeli telekom-üzlet reményében rendelte el, melyben Bazzi egy üzlettársa, a libanoni Ali Charara lett volna érdekelt.

Jammeh jobbkeze és parancsainak első számú végrehajtója Sulayman Badjie tábornok, a katonai erők parancsnoka volt. Ő egyben az elnök illegális fakitermelés-érdekeltségeit is védte, illetve kézben tartotta.

Szintén fontos figura volt Nuha Touray, aki az elnöki hivatal akaratát tolmácsolta a kormány különféle szervei fele. Ő írt alá több, bankszámlák lefoglalását célzó parancsot, és szintén ő bocsátotta el azokat a hivatalnokokat, akik nem engedelmeskedtek az utasításoknak.

Az elnök – miután elvesztette a 2016-os elnökválasztást – mindenki megelepetésére elismerte vereségét.

Miután utóda, Adama Garrow elkezdte kivizsgálni az uralma alatt elkövetett visszaéléseket, az Egyenlítői Guinea elnökének a magánrepülőjén elmenekült az országból, és azóta Egyenlítői Guineában, egy kényelmes farmon él.

Szerző: Khadija Sharife, Mark Anderson Közreműködött: Saikou Jammeh, Attila Biro Adatok: Daniela Lepiz, Khadija Sharife, Mark Anderson

Magyar nyelvű összefoglaló: Sipos Zoltán. Az OCCRP eredeti, sokkal bővebb összeállítását itt találja.