A Monsanto után az ExxonMobil lobbistáit is kitilthatják az Európai Parlamentből

2010 óta minimum 35 millió eurót fordított az uniós intézményekben való lobbizásra az amerikai ExxonMobil, amelynek első európai parlamenti (EP) nyilvános meghallgatására március 21-én került volna sor. Azonban, akárcsak 2017-ben a Monsanto, a világ egyik legnagyobb olajvállalatának számító ExxonMobil is megtagadta, hogy válaszoljon a képviselők kérdéseire. A Zöldek ezért kezdeményezték a klímaváltozás tényét több évtizeden át meghamisító cég kitiltását az EP-ből, épp azon a napon, amikor egy brit NGO jóvoltából az is kiderült, hogy a világ öt vezető olajcége 1 milliárd dollárt költött arra 5 év alatt, hogy a klímaváltozás megfékezése ellen lobbizzon.

A tavaly 20,8 milliárd dolláros profitot termelő ExxonMobil az utóbbi másfél évtized adatai alapján a világ tíz legnagyobb, legmagasabb bevétellel rendelkező, piaci kapitalizációja alapján legértékesebb és a legjövedelmezőbb cége közé tartozik – egyúttal azon óriásvállalatok közé, amelyek a legtöbbet költötték arra, hogy akadályozzák a klímaváltozás elleni küzdelmet.

Az 1988-2015 közötti időszakban a globális ipari üvegházhatású gáz-kibocsátás két százalékáért felelős cégnél már a hatvanas években tisztában voltak vele, hogy a fosszilis tüzelőanyagok idézik elő a klímaváltozást. Miután felismerték, hogy ez a tény mekkora kockázatot jelent a vállalat jövőjére nézve, a dohányipar módszereit másolva, nekigyürkőztek, hogy megtorpedózzák a mérvadó tanulmányok tudományos hitelét.

A hetvenes évektől a kétezres évekig a cég óriási erőfeszítéseket és pénzt fordított arra, hogy aláássa a klímaváltozással és a fosszilis energiahordozókkal kapcsolatos tudományos konszenzust, hogy segítse a klímaváltozást tagadó intézményeket, és megakadályozza a különféle helyi és globális szinten formálódó, klímavédelmi szabályozást.

Tagadás helyett időhúzás

2015-től azonban már jogi problémái is támadtak abból az Egyesült Államokban, hogy módszeresen meghamisította az igazságot, és megtévesztette a közvélemény mellett saját részvényeseit is. Tavaly októberben New York állam főállamügyésze nyújtott be keresetet, amely szerint a cég évekig félrevezette a befektetőket a klímaváltozással kapcsolatos szabályozásnak a saját tevékenységére jelentett kockázatait illetően.

Ennek is köszönhetően megváltoztatta kommunikációs stratégiáját, és bár továbbra is pénzel olyan szervezeteket, amelyek tagadják a klímaváltozást, saját retorikájában már elismeri a globális a felmelegedés tényét. Ahogy a Corporate Europe Observatory (CEO) brüsszeli szervezet napokban közzé tett összefoglalója megállapítja, a tagadás helyett ezentúl az időhúzás taktikája lett a domináns. Azaz a cég álmegoldások promociójával próbálja elterelni a figyelmet a klímaváltozás egyetlen lehetséges ellenszeréről: ha a még a földben lévő fosszilis energiahordozók ott is maradnak.

A CEO szerint ilyen álmegoldások a következők:

– Karbonpiac: ne a szabályozó hatóságok, hanem a „piac”, azaz az Exxon Mobil és a legnagyobb környezetszennyező cégek dönthessék el, hogyan kell csökkenteni a karbonkibocsátást. Maga az európai piac a CEO szerint teljes kudarc, részben épp azért, mert az ExxonMobil sikeresen lobbizott annak érdekében, hogy az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének (European Emission Trading Scheme, ETS) ne legyen sok értelme.

– Technológiai semlegesség: ne lehessen kiemelkedő módon támogatni a megújulókat.

– A gáz mint tranziciós, átmeneti üzemanyag: a szén felől a gáz (akár az olyan, nagyon sokat támadott kitermelési módok, mint a palagáz) legyen az átmenet a megújulók felé.

– Szén-dioxid leválasztás és tárolás (Carbon Capture & Storage (CCS)), azaz nem kell lemondani a fosszilis energiahordozókról, elég ha „leválasztjuk és a föld alá visszük” őket – a több évtizede óriási támogatásban részesülő kutatások ellenére ez a nagyon költséges technika még mindig csak kísérleti fázisban van.

– Gázüzemű közlekedés: az elektromos járművek helyett legyenek ún. megújuló gázhajtásúak a járművek (annak ellenére, hogy tanulmányok igazolják, hogy a gáznak csak minimális előnye van a klíma és a levegőszennyezés tekintetében, a benzinhez vagy a dízelhez képest).

– Bioüzemanyag: a kőolajat helyettesítsük be algákból, gabonából vagy más forrásból származó biomasszával, még akkor is, ha az bizonyítottan földrablással jár, vagy éhezéssel fenyegeti a helyi lakosságot.

Nem bízzák a véletlenre

A kommunikációs stratégia megváltozása azonban egyáltalán nem gátolta meg abban a céget, hogy szövetségeseivel egyetemben olyan lobbicsoport hálózatot működtessen, amely megpróbálja elérni, hogy az EU döntéshozói ne fenyegessék a fosszilis energia kitermelésének zavartalanságát, és az Unió klímacéljai továbbra se érjék el a kívánatos mértéket.

Az NGO összesítése szerint a cég 2010 óta 35 millió eurót fektetett regisztrált lobbitevékenységre az uniós intézményekben. Az EU Átláthatósági Regisztere (Transparency Register) szerint tavaly 3,5 millió eurót költött e célra. Ez az első, 2010-es regisztrációja óta a legalacsonyabb összeg, ami a korábbi években 4-5 millió euró körül alakult. 12 bejelentett lobbistája van, akik közül hatnak van belépési engedélye az EP-be.

Emellett azonban a CEO gyűjtése szerint az ExxonMobil több olyan érdekvédelmi szervezetben is tag, amelyek más cégek mellett az ő érdekeit is képviselik Ilyenek pl.

• International Association of Oil & Gas Producers (IOGP): 350.000 euró, 7 lobbista;
• CEFIC (Association of the European Chemicals Industry): 12,3 millió euró, 76 lobbista;
• FuelsEurope: 2,5 millió euró, 15 lobbista;
• Concawe (olajipari kutatások): 1,6 millió euró, 16 lobbista
• Amerikai Kereskedelmi Kamara az EU-ban (AmCham EU): 1 millió euró, 26 lobbista;
• BusinessEurope (munkaadói föderáció): 4,25 millió, 30 lobbista.

E csoportok évi összesen 22 millió eurós lobbiköltséget és 170 lobbistát regisztrálnak az EU-ban. Ezen felül az ExxonMobil még olyan nemzeti hatáskörű szervezeteknek is tagja, amelyek nem szerepelnek az uniós nyilvántartásban.

Egy másik csoportot és lobbieszközt alkotnak azok a think tankek, amelyeket szintén finanszíroz a cég, bár hivatalosan 3 ilyet nevez meg, a CEO szerint megfeledkezik arról, hogy évente 15.000 eurós tagsági díjjal hozzájárul a Centre for European Policy Studies (CEPS) működéséhez is, amely a többiekhez hasonlóan rendszeresen szervez olyan eseményeket, ahol helyet ad a cég szempontjainak vagy képviselőinek.

Biztos, ami biztos, az ExxonMobil még profi tanácsadó cégek lobbistáin keresztül is igyekszik nyomást gyakorolni (pl. olyan lazább, esti programokon keresztül, ahol a képviselők beszédeit, parlamenti kérdéseit, háttérinformációit szerkesztő asszisztenseket hívják meg néhány italra) – ilyenek pl. a FTI Consulting, Burson Cohn & Wolfe, Fleishman-Hillard.

Végezetül a cég képviselői 2014 novembere óta 27 alkalommal találkoztak az Európai Bizottság (EB) felső vezetőivel. A kereskedelmi egyesületek lobbistái összesen 457 találkozót regisztráltak az EB vezető tisztségviselőivel, azaz a biztosokkal, kabinetjük tagjaival vagy a főigazgatókkal. Ezek között persze nem szerepelnek a különféle magáneseményeken, szülinapokon vagy más rendezvényeken közösen eltöltött percek, illetve az alacsonyabb beosztású közszolgákkal való érintkezés sem.

A magáncégek kiemelt jelentőségű lobbieszköze a hírhedt „forgóajtó” is, azaz a cég olyan munkatársai, akik közpolitikai feladatok ellátására szegődnek el, az EU-ban vagy nemzeti szinten, vagy fordítva: innen mennek a magánszférába. A CEO összefoglalója példaként egy olyan személyt említ, Marcus Lippoldot, aki Magyarországon is megfordult. Méghozzá a MOL csoportnál, 5 évvel azután, hogy 2008-ban az ExxonMobiltól az Európai Bizottság Energiaügyi Főigazgatóságára került. Munkaviszonyát fenntartva, fizetetlen szabadsága alatt dolgozott a MOL-nál, majd a szaúdi állam tulajdonában lévő Saudi Aramcónál, a világ egyik legnagyobb környezetszennyezőjénél.

José Manuel Barroso és a Goldman Sachs – uniós közszolgák a forgóajtóban

„Szégyentelen képviselője annak a vén Európának, amit a mi generációnk meg fog változtatni” – a külkereskedelemért felelős francia államtitkár e kemény szavakkal fejezte ki sokak felháborodását, miután múlt héten kiderült, hogy az Európai Bizottságot 10 éven át elnöklő José Manuel Barroso az amerikai Goldman Sachs bankhoz igazol.

És ezzel még mindig nincs vége: bár az ExxonMobil saját jogán nem képviselteti magát az EB szakértői csoportjaiban, amelyeknek nagy befolyása van a különféle szabályozásokra, és elsőként jutnak hozzá az EB terveinek első verzióihoz, azért az egyesületeken keresztül itt is asztalhoz ülhetnek alkalmazottjai. Így van ez a Gáz Koordinációs csoportban, akárcsak az Európai Fenntartható Szállítási Fórumon, és 2016-ig így volt az azóta megszűnt az uniós palagáz kitermelés érdekében lobbizó, az EB által létrehozott csoportban is (European Science and Technology Network on Unconventional Hydrocarbon Extraction).

Ami az Európai Parlamentet illeti, ide az ExxonMobil 6 lobbistájának van akkreditációja, a különféle egyesületeknek, amelyekben részt vesz, összesen 72 van, a cég által alkalmazott három tanácsadó cégnek pedig 142: azaz a CEO szerint 220 olyan lobbista van a EP-ben, akik valamiképp az olajóriáshoz köthetők.

Az Európai Parlamenthez kapcsolódik az Európai Energia Fórum (EEF), amely a uniós honatyákat az iparági képviselőkkel hozza össze, és kevésbé szabályozott lobbilehetőségeket biztosít. Az EEF havonta két vacsorával összekötött vitát rendez Brüsszelben, illetve Strasbourgban, illetve tájékoztatókat a parlamenti asszisztensek számára energiaügyi kérdésekben, továbbá látogatásokat energiatermelő üzemekbe az EU tagállamaiban.

Felszabadítani az uniós döntéshozás fórumait az olajcégek befolyása alól

A CEO összeállításának konklúziója – nem meglepő módon – az, hogy az ExxonMobil által létrehozott lobbihálózat bizonyosan hozzájárult ahhoz, hogy az Európai Unió függése a fosszilis energiahordozóktól nem csökkent a kívánatos mértékben az utóbbi években.

A watchdog szervezet úgy látja, hogy egy ilyen cégnek, amely évtizedeken át küzdött a klímaváltozás és az azt kiváltó okok elhallgatásáért – amennyiben az EU komolyan veszi a párizsi klímaegyezményben foglaltakat –, egyszerűen nincs helye az uniós döntéshozók közelében, hanem a lehető legnagyobb távolságban kéne tartani.

A vállalat cinizmusát jól illusztrálja, hogy nem is jelent meg az EP által rendezett meghallgatáson, ami egyúttal jó alkalom lenne arra, hogy megbüntessék, a 2017-ben hozott új szabályok szerint, amelyeket eddig csak a Monsanto ellen vetettek be. Ezen felül, a CEO szerint az is kívánatos lenne, ha a vállalat nem vehetne részt a parlamentben vagy a Bizottság szervezésében létrejövő eseményeken; ha lobbistáit kitiltanák a szakértői csoportokból; ha az EB-biztosok és EP-képviselők a jövőben nem vennének részt olyan eseményeken, amelyeken a cég képviselteti magát; ha betiltanák a cég felé nyíló forgóajtókat; és korlátoznák a cég és az EP képviselők, beosztottjaik, illetve az EB vezetőinek kapcsolatát.

Mindez üzenetértékű lenne a többi, fosszilis üzemanyagokban érintett cég számára, és az első lépés afelé, hogy az EU klímapolitikája felszabaduljon a szóban forgó cégek több évtizedes befolyása alól.

Évi 200 millió dollár a klímavédelem ellen

Történetesen épp március 22-én jelent meg a brit InfluenceMap szervezet beszámolója is, amely szintén azt állapítja meg, hogy a világ legnagyobb olajcégei nagyon is veszélyes és képmutató lobbierőt alkotnak.

Számításaik szerint e vállalatok annyit költenek a klímaváltozás elleni küzdelem fékezésére, amennyit a saját környezeti tudatosságuk reklámozására.

Az NGO összesítése szerint a BP, a Shell, az ExxonMobil, a Chevron és a Total 2015 és a párizsi klímaegyezmény óta évente 200 millió dollárt, azaz öt év alatt egymilliárd dollárt fordítottak a klímavédelmi politikák akadályozására.

A pódium élén a brit BP áll, évi 53 millió dollárral, őt követi az amerikai Shell (49), ExxonMobil (41) és Chevron (29), majd a francia Total (29).

A beszámoló szerint a cégek egyre többet áldoznak arra, hogy a közösségi oldalakon kritizálják a szabályozás lehetőségeit, és szembehelyezkedjenek azokkal. Így pl. az amerikai félidős választások során több mint 2 millió dollárt költöttek a Facebook és Instagram célzott hirdetéseire, amelyek a fosszilis energiák jótéteményeit hangsúlyozták.

És a lobbitevékenység sikereket is aratott, a BP-nek pl. 13 millió dollár árán (ebből 1 ment a közösségi oldalakra) sikerült megakadályoznia egy karbonadó kivetését Washington államban, ahol egyébként a legmagasabb volt az 5 cég lobbiköltsége.

A vállalatok eközben jelentős összegeket áldoznak arra is, hogy reklámozzák saját ökológiai elkötelezettségüket: e műfajban az ExxonMobil az aranyérmes, 56 millió dollár elpengetésével.

BREAKING Our new report finds oil majors have spent over $1bn on climate lobbying and misleading branding since the #ParisAgreement.

Find out in our latest report: https://t.co/PfhWRL2hGb#climatechange #BigOilLobby pic.twitter.com/9s1L2lx2Yr

— InfluenceMap (@InfluenceMap) 2019. március 22.

A cégek tehát kétszínű játékot űznek, mivel a klímaváltozás nyílt tagadását már nem engedhetik meg maguknak, a nyilvánosság előtt megpróbálnak zöldebb fényben feltűnni, miközben hatalmas erőket mozgósítanak a fosszilis energiahordozókat visszaszorító törekvések ellen. Az alacsony kibocsátású megoldások kifejlesztését célzó ráfordításaik minimálisok azokhoz képest, amit a fosszilis energiával kapcsolatos tevékenységeikre fordítanak.

A jelentésről beszámoló sajtó az érintett cégek véleményét is idézi, akik mindannyian visszautasítják annak vádjait. A The Guardianban a Shell kijelenti, hogy „maximálisan elkötelezett a párizsi klímacélok mellett. És nem kíván elnézést kérni azért, mert az egész világ politikusaival és szabályozó hatóságaival beszél, hogy hallassa hangját azzal kapcsolatban, hogyan kell fellépni egy ilyen fontos kérdésben, mint a klímaváltozás„.

A Chevron is úgy látja, hogy azért dolgozik együtt a törvényhozókkal, hogy „kiegyensúlyozott és transzparens törvények szülessenek az üvegházhatású gáz-kibocsátás csökkentése érdekében”.

Dobsi Viktória

Kiemelt kép forrása: ExxonMobil Facebook.