Trojka-botrány: orosz bank működtetett egy dollármilliárdokat tisztára mosó offshore-hálót

Újabb, moszkvai székhelyű pénzmosodát leplezett le a szarajevói székhelyű OCCRP és partnerhálózata. Ez már az OCCRP által leleplezett negyedik, és az eddigi legnagyobb pénzmosoda-botrány. A legutóbbi, az azeri feketekassza működését leleplező cikksorozatban a szervezet magyar partnere az Átlátszó volt; ekkor derült fény arra, hogy Magyarországra is érkezett kilencmillió dollár az azeri pénzmosodán keresztül.

De mi is a pénzmosoda és hogyan működik? Magyarul a „feketekassza” kifejezés talán jobban leírja, miről is van szó: olyan összetett rendszerről, amely bűnözők, szupergazdagok és korrupt politikusok számára lehetővé teszi, hogy az illegálisan szerzett millióikat tisztára mossák, befektessék, elkerüljék, hogy adót kelljen utánuk fizetni – azaz azt csináljanak a feketén szerzett pénzzel, amit csak akarnak, anélkül, hogy erre a hatóságok rájönnének.

A most leleplezett pénzmosoda azért különleges, mert a középpontjában Oroszország egyik legnagyobb privát befektetési bankja áll, a Trojka Dialog.

Az OCCRP és litván partnere, a 15min.lt internetes oldal 238 ezer cég mintegy 1,3 millió tranzakciójának adatai szivárogtak ki.

A kiszivárogtatás különlegessége, hogy ezúttal nem csak annak kedvezményezettjeire derült fény, hanem arra is, ki találta ki és működtette a rendszert.

A „Trojka Pénzmosoda” legfontosabb célja az volt, hogy nagy összegeket vigyen ki Oroszországból. Ám sokkal több volt, mint pénzmosoda. Ennek segítségével orosz oligarchák és politikusok titokban részvényeket vásárolhattak állami vállalatokban.

Ingatlanokat vásároltak Oroszországban és külföldön egyaránt, luxusyachtokat vettek, világhírű énekeseket hívtak a pénzből a privát bulijaikra vagy magánorvosi számlákat fizettek.

A működése közben az ügyfelek több ingatlant vásároltak Angliában, Spanyolországban és Montenegróban, de volt aki a hálózaton keresztül vásárolt magának művészeti alkotásokat, vagy vett jegyet a focivébére.

A pénzmosoda használói úgy védték kilétüket, hogy szegény emberek nevét és iratait használták a tranzakciókhoz – ők voltak például a rendszert működtető offshore cégek névleges tisztségviselői.

Hogyan csináljunk pénzmosodát?

A 2006 és 2013 között dollármilliárdokat eltüntető Trojka Pénzmosoda különlegessége, hogy a Trojka Dialog bank egyébként egy valós befektetési bankként üzemelt, míg a háttérben rendkívül bonyolult hálózattal folyamatosan tüntették el az ismeretlen helyekről érkező pénzeket.

A Trojka Dialog és pénzmosodája az évek alatt lehetővé tette az orosz elit tagjainak, hogy dollármilliárdos összegeket irányítsanak át offshore cégekhez.

A működése közben a pénzmosodába 4,6 milliárd dollárt csatornáztak be, és körülbelül 4,8 milliárd dollárt pörgettek ki rajta keresztül.  

A bonyolult céghálón belül, papíron pedig összesen 8,8 milliárd dollárt mozgattak ide-oda, hogy a befektetett pénz lekövethetetlen legyen. Mindebben olyan nyugati bankok is szerepet játszottak, mint a Deutche Bank, a Raiffaisen vagy a Citigroup.

A Trojka Dialog bank a nemzetközi porondon is mozgott mindeközben: az amerikai Citibankkal partneri viszonyban nem csupán privát befektetéseket kínált, hanem nyilvános részvénycsomagokat is értékesített. Így lett, hogy a befektetők 20 százaléka az amerikai vállalattól érkezett. Később, 2012-ben az állami Sberbank vásárolta fel a céget.

A milliárdos bankvezér és az örmény vendégmunkás

A Trojka Bankot a kilencvenes évek elején alapították, és az örmény származású orosz bankvezető, Ruben Vardanyan alatt Oroszország legnagyobb privát befektetési bankja lett. Vardanyan nem ismeretlen a bankvilágban: korábban felszólalt a davosi világgazdasági fórumon, Örményországban pedig dollármilliókat költött jótékony célokra.

A nemzetközi pénzügyi világban az orosz bankrendszer nyugatbarát képviselőjeként ismerték, aki azért dolgozik, hogy minél jobb legyen az orosz üzleti környezet – még egy menedzsment-iskola alapításában is részt vett.

Éles ellentétben áll Vardanyan alakjával a pénzmosoda egy másik kulcsfigurája. Armen Usztyan is örmény, és ő is gyakran Moszkvában van, ahol vendégmunkásként építkezéseken dolgozik. Amikor épp nincs munka, hazamegy a fűtetlen örményországi lakásába feleségéhez és szüleihez.

Usztyannak több, a Trojka Pénzmosodához köthető dokumentumon szerepel az aláírása, ám azt állítja, ezeket sohasem látta. Neve és útlevele fénymásolata szerepel azon 75 offshore cég egyikének dokumentumait között, amelyek a Trojka pénzmosodáját működtették.



Mire használták a Trojka Pénzmosodát?

A Trojka-ügy kapcsán megszerzett iratokban feltűnik többek között a seremetyjevói reptérnél történt üzemanyagcsalással kapcsolatos pénzek egy része. A reptérnél 2003 és 2008 között ismeretlenek komplex üzemanyag-árusítói láncot hoztak létre, aminek következtében többszörösére drágult az üzemanyag ára, míg az adó amit be kellett volna fizetni a tranzakciók után, lassan elszivárgott.

A csalás következtében a repülőjegy-árak is drágultak.

Az ügy kapcsán 2006 és 2007 között feltehetően legalább 200 millió dollárt tűnt el fantomcégekben, míg az orosz állam 40 millió dollár adóbevételtől esett el.

Az OCCRP újságírói arra is találtak nyomokat, hogy legalább 69 millió dollár vándorolt Putyin egyik közeli barátjának, Sergei Roldugin orosz csellistához kötődő vállalatokhoz. Roldugin meglepően nagy vagyonát még korábban, a Panama iratok kapcsán vették észre az OCCRP-nél.

Az újságírók olyan összegeket is találtak, amelyeknek egy része a Szergej Magnitszkij orosz ügyvéd által feltárt széleskörű, 230 millió dolláros adócsalás részeként tűnt el. A pénz több mint felét, 130 millió dollárt a Trojka pénzmosóin keresztül tüntettek el ismeretlenek. Magnitsky miután leleplezte a csalást, börtönbe került, ahol rossz egészségügyi körülmények, és külső fizikai beavatkozás miatt meghalt.

A pénzmosoda négy alapeleme

Összesen négy dolog kell egy sikeres pénzmosoda működtetéséhez. Először is, kell egy olyan bank, ami elég lazán értelmezi a pénzmosás elleni szabályokat. Szükség van még egy átláthatatlanul bonyolult offshore-céghálóra, amely a fent említett banknál vezeti a számláit. Ehhez segítség kell, hiszen szükség van egy olyan csapatra, amely pillanatok alatt képes cégeket létrehozni, és eltűntetni azok tulajdonosait és számláit offshore országokban. A világban számos ügyvédi iroda nyújt ilyen szolgáltatásokat.

Negyedszer pedig szükség van olyan emberekre, akik mindehhez a nevüket adják, akik mögött a valódi tulajdonosok és haszonélvezők elbújhatnak: névleges igazgatókra és részvényesekre a cégekhez és a számlákhoz, hogy aláírjanak. De ez már csupán részletkérdés.

Kell még egy olyan kereskedelmi bank, amelyik nem kíváncsiskodik túl sokat, amikor a pénzmosással foglalkozó cégek egymás között utalgatják a pénzeket. Így esett a választás a litván Ukio Bankas-ra.

A litván bankban legalább 35 számlát vezettek a Trojkához kapcsolható cégek, de mivel ekkor még Litvániában nem az euró volt a hivatalos fizetőeszköz, ezért a pénzt további európai pénzintézetekhez utalták, mint például az osztrák Raiffeisenhez, vagy a német Commerzbank AG-hoz.

A nyugat-európai bankok csak nagyritkán kérdeztek rá a pénz forrására. Miután az egyik ilyen kérdésnél a Ukio dolgozói is felülvizsgálták az esetet, egy rakás gazdaságilag értelmetlen pénzmozgást találtak az offshore cégek között, azonban mire bármit tehettek volna, a pénz már eltűnt Rolduginhez kapcsolható cégben.

A Ukio bankot egyébként 2013-ban megszüntette a litván kormány, mert nem tartotta be a piacot szabályzó intézmények kéréseit, és úgy ítélték, hogy túlságosan kockázatos ügyeket is hajlandóak finanszírozni. A botrányos bankról és annak Oroszországba szökött vezetőjéről itt írtunk korábban:

Saját bankját „rabolta ki” egy litván milliárdos, majd Oroszországba szökött

A litván Vlagyimir Romanov több mint négy évvel ezelőtt szökött Oroszországba, és a nyomozók azóta próbálják visszaszerezni a pénzt, amit Romanov vélhetően saját bankjától, az Ukio Bankastól lopott el. A Paradise Papers-botrányban kiszivárgott dokumentumok nyújtanak betekintést az ügybe. Egy jelentős összeg egy bonyolult céghálón, egy londoni ingatlanon keresztül került orosz körök kezébe.

A Trojka Pénzmosoda alapvetően a cserén alapult. Az offshore fedőcégek számlákat állítottak ki nem létező termékekre, amelyek eladásával és vásárlásával a pénz útja egy idő után követhetetlen volt.

A Trojka bank volt a jéghegy csúcsa: alatta tartóoszlopként üzemelt három, a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett cég. Ez volt a Brightwell Capital Inc., a Gotland Industrial Inc., és a Quantus Division Ltd. volt.

A három cég 2006 környékén kezdett kisebb összegeket utalni egy offshore cégek alapításával foglalkozó cégnek, az IOS Groupnak, majd az elkövetkezendő hat évben rendszeresen fizettek nekik 5 és 40 ezer euró közötti összegeket, összesen 143 ezer eurós értékben.

Erre példa, amikor a Quantus Division fizetett összegeket az IOS csoportnak a Kentway SE cég létrehozására és karbantartására, majd azon keresztül több millió dollárt utaltak át a Sandalwood Continental nevű, Rolduginhez köthető cégnek.

Ami a megbízott igazgatókat illeti: a fent említett Armen Usztyan 34 éves vendégmunkás Moszkvában, valamiért mégis ott a neve több pénzmosó cég papírjain.

Az ő nevéhez köthető a Dino Capital SA, amin keresztül az aláírásával jóváhagyott legalább 70 millió dolláros pénzmozgást. A férfi természetesen erről nem is tudott.

Viszont elmondta: amikor munkát keresett Moszkvában, egy örmény férfi akinél lakott. Ő mondta neki, hogy a testvére egy befektetési banknál dolgozik, és segít majd neki munkát találni. Az Usztyan által később hivatkozott címen az újságírók Nerses Vagradyan nevét találták, akinek a bátyja, Samvel több millió dollárt kapott a Trojkához kapcsolható Brightwell Inc-től.

Nem Uszytan volt az egyetlen aki így járt. Egy másik, szintén örmény származású férfi, Edik Yeritsyan neve szintén feltűnik a papírokon, de ő azt állítja, hogy nem tud semmiről, mivel három éve, egy autóbaleset miatt elvesztette az emlékezetét. Usztyan megerősítette, hogy együtt laktak Moszkvában, amikor együtt dolgoztak egy építkezésen.

 Vardanyan: „nem tudtam semmiről”

A Trojka Pénzmosodával kapcsolatos kérdésekre Vardanyan azt mondta: a Trojka Dialog bank egy átlagos befektetési bankként működött, amikor ő vezetett. Hangsúlyozta, hogy rengeteg pénz mozgott a bankban, és nem tudhatott minden egyes kliensről és átutalásról.

Valóban nincs rá semmi bizonyíték, hogy bármikor is nyomozás vagy belső vizsgálat folyt volna ellene a pénzmosoda-ügyben. Aláírása is csupán egyetlen érintett dokumentumon szerepel: épp egy hitelt hagyott jóvá, amelyet az egyik érintett offshore cég kapott.

Hangsúlyozta: a bank mindig a nemzetközi pénzpiaci szabályok szerint járt el. Amikor a fiktív üzletekről kérdezték, úgy válaszolt: 2006 és 2010 között, árfolyamtól függően 63-85 milliárd dollárnyi rubel volt a bank bevétele, és ekkora cégben egyszerűen nem látott minden tranzakciót.

Vardanyan és családja több, mint 3,2 millió dollárt kapott az American Express kártyájára, amiből az Angliában tanuló gyerekeinek az oktatását fizette. Az üggyel kapcsolatban azt mondta:

„értsétek meg, nem vagyok angyal, de Oroszországban három lehetséges út közül választhatsz: forradalmárkodsz, elhagyod az országot, vagy konformista leszel. Én konformista vagyok.”

A pénzmosodák káros hatásai



A hasonló feketekasszák és pénzmosodák működése aláássa a gazdasági növekedést, az embrek biztonságát és tovább súlyosbítja a leszakadó rétegek helyzetét – magyarázza Louise Shelley, a washingtoni George Mason University terrorizmussal, határokon átnyúló bűnözéssel és korrupcióval foglalkozó központjának alapítója és vezetője.

„Azok az országok, ahol pénzmosás zajlik, óriási mennyiségű olyan tőkét veszítenek el, amelyet infrastruktúra-fejlesztésre, oktatásra, egészségügyre, vállalkozásfejlesztésre” mondta Shelley.

„Amikor ennyire sok pénz fekszik a határokon kívül, akkor azzal sokféle bűnös dolgot lehet kezdeni. Bele lehet szólni választásokba. Álhírgyárakat lehet finanszírozni belőle” tette hozzá.

Szerző: Paul Radu

Magyar összefoglaló: Kőműves Anita és Tremmel Márk. Az eredeti, angol nyelvű cikket itt olvashatja.

Kiemelt grafika: Edin Pasovic / OCCRP