Bezárás
Franciaország

Egy Putyin-közeli oligarchával üzletelhetett Macron volt „testőre”

Vincent Crase, Alexandre Benalla

A múlt év júliusában robbant Benalla-affér időről-időre újabb meglepetésekkel szolgál azóta, levakarhatatlan koncként tapadva Emmanuel Macron amúgy is egyre vitatottabb személyéhez. Az elnök és felesége személyi biztonságáért tavaly júliusi elbocsátásáig felelős Alexandre Benalla több szálon is kötődik egy gyanús “orosz szerződéshez”, amelyről múlt csütörtökön közölt újabb bizonyítékokat, köztük az elnököt is érintő hangfelvételeket a Mediapart portál. Négy nappal később a párizsi ügyészség házkutatást próbált tartani a lapnál, ami ha nem is példátlan, de nagyon ritka és aggasztó támadás a sajtószabadság ellen.

Add az adód egy százalékát az Átlátszónak!

További részletek: atlatszo.hu/azenadombol

Az elmúlt hat hónapban újabb és újabb megdöbbentő elemekkel gazdagodó Benalla-sztori legnagyobb horderejűnek bizonyult információit főleg a Mediapart portál szállította. Itt jelent meg például év végén a bizonyíték arra, hogy Benalla állításával ellentétben nem szolgáltatta vissza diplomáciai útleveleit, amelyekkel tavaly július óta számos üzleti célú úton vett részt “Franciafrika” országaiban.

Az oknyomozó anyagaival már Nicolas Sarkozy elnöksége óta jelentős hírnévre szert tett média azt is tavaly decemberben szellőztette meg, hogy a Benalla-ügy egyik fontos szereplője, a Macron pártjának biztonságáért egykor felelős Vincent Crase, volt csendőr üzleti kapcsolatban állt egy Putyin-közeli oligarchával, akiről több európai igazságszolgáltatás is azt gyanítja, hogy az orosz maffiához is köthető.

A nagyközönség számára Benalla és Crase neve is tavaly júliusban vált ismertté, amikor a Le Monde napilap beazonosította őket a május elsején készült videókon, amint tüntetőkkel erőszakoskodnak a rendőrség társaságában. Azóta mindkettőjükkel szemben több vizsgálat folyik.

Ki verhet tüntetőket, és ki ölhet büntetlenül? Macron első komoly krízise, a Benalla-affér

Szerda este óta, amikor a Le Monde nyilvánosságra hozta, hogy Emmanuel Macron közeli munkatársa, a biztonságáért felelős Alexandre Benalla látható egy május elsején készült videón, ahol egy tüntetés helyszínén ütlegel egy fiatal férfit, szinte az egész francia nyilvánosság a Benalla-ügy körül pörög.


A tavalyi botrány robbanása előtt néhány héttel, még júniusban Crase csaknem 300 ezer euró bevételre tett szert vállalkozásán keresztül Iszkander Mahmudov jóvoltából – ekkor még a République en Marche (LREM) alkalmazásában állt, a párt biztonsági felelősének helyetteseként. A Mediapart szerint ennek az összegnek a fele azután egy másik, alvállalkozóként dolgozó céghez vándorolt, amelynek Alexandre Benalla volt az egyik tanácsadója 2013 és 2015 között.

A két férfit évtizedes barátság köti össze, Crase részt vett még 2009-ben Benalla képzésében a csendőrségnél. 2017 novembere és 2018 májusa között a köztársasági elnökség biztonságáért felelős katonai parancsnokságnál szervezte a tartalékosok 14 fős egységét – erre a munkára, akárcsak korábban az LREM pártnál betöltött feladatára Benalla ajánlotta.

A tavaly nyári botrány nyomán – amely általában is megkérdőjelezte Macron kabinetjét, vezetési stílusát és az Élysée-palotában uralkodó állapotokat – Benallát végül elbocsátották. Bár felettesei azonnal értesültek az elnök közvetlen biztonságáért felelős fiatalember májusi túlkapásairól, akkor csak két hetes felfüggesztéssel „figyelmeztették”. Vincent Crase pedig július 31-én távozott a pártnál betöltött munkahelyéről, akkori főnöke, Christophe Castaner viszont azóta belügyminiszter lett.

Iszkander Mahmudov a nyolcvanas évek fordulójának privatizációi nyomán lett Oroszország egyik legvagyonosabb embere, a Forbes 6,5 milliárd euróra becsüli személyes vagyonát. A Crase cégével kötött szerződés családjának és vagyonának védelmére vonatkozik.

A mai Üzbegisztán területén 1963-ban született Mahmudovnak több értékes francia ingatlanja is van: köztük egy kastély, egy villa és több vadászterület. A Mediapart szerint ezek mögött bonyolult cégháló lelhető fel, leágazásokkal több európai adóparadicsomba, így ciprusi, luxemburgi és monacói kanyarokkal.

Mahmudov ipari birodalma kiterjed a vaskohászat, a szénbányászat és a vasúti rendszerek gyártásának területére, és a gyanú szerint személyesen is régóta kötődik egy moszkvai bűnszervezethez – állítja a portál spanyol és német jogi eljárásokra hivatkozva. Spanyolországban többmillió euró értékben vádolják pénzmosással Mahmudov egyik, Alicantéban bejegyzett cégét.

A Mediapart szerint Crase Mars nevű vállakozását még 2017 augusztusában alapították, Macron megválasztása után, és kevéssel azelőtt, hogy a volt csendőr az Élysée alkalmazottja lett tartalékosként. A tárgyalások egy Mahmudovhoz közeli francia üzletemberrel még 2017 őszén kezdődtek volna, és tavaly júniusban – tehát miközben még mindkét férfi Emmanuel Macronnak és pártjának dolgozott – került sor a 294 ezer eurós kifizetésre egy monacói számláról.

Ennek az összegnek több, mint fele, csaknem 170 ezer euró pedig annál a Velours csoportnál landolt, ahol Benalla korábban feltűnt tanácsadóként.

A férfi az újságnak és parlamenti meghallgatásán is tagadta, hogy bármi köze lenne a szerződésekhez és Mahmudovhoz, a közvetítőként beazonosított üzletembert pedig szerinte csak kétszer látta életében, még a kampány előtt. A Mediapart verziója szerint viszont többször is találkoztak 2018 első felében, sőt, egy tavaly augusztusi közös csocsózást fotó is megörökített, egy, a francia-afrikai bizniszben közismert figura kastélyában.

Másfél hónappal a cikk publikálása után újabb érdekességgel állt elő a portál, méghozzá olyan hangfelvételekkel, amelyek állítása szerint Benalla és Crase beszélgetéseit rögzítik.

Ezekből az derül ki többek között, hogy

– a két férfi azután is találkozott és kapcsolatban állt, hogy vádat emeltek ellenük, és megtiltották számukra az egymással való kommunikációt;

– Benalla állítása szerint a vádemelés után is kapcsolatban maradt az Élysée palotával több hónapon át, és maga Macron is bátorította, de nem csak a „főnök” áll mellette, hanem a „Madame”, azaz Brigitte Macron is, akárcsak Ismaël Emelien, Macron tanácsadója;

– a két férfi egyaránt hazudott volna tavalyi parlamenti meghallgatásán, és Benalla személyesen is részt vett volna a Mahmudov-féle szerződés előkészítésében.

A Mediapart által ellenőrzött információk szerint Benalla tudott róla, hogy Mahmudov ügyeiben a francia igazságszolgáltatás is vizsgálódik, és annak ellenére, hogy Macron kötelékében speciális nemzetbiztonsági státuszban volt, többször is találkozott az orosz oligarchát képviselő francia üzletemberrel, Jean-Louis Haguenauerrel. Ez utóbbi azt állítja, hogy Benalla javasolta neki, hogy Crase cégével kössön szerződést.

A szerződésről 2018 júniusában már Benalla részvételével folytatódtak a megbeszélések, és a „május 1.” botrány robbanása után a szereplők kissé idegesebbek lettek. Crase-tól a bank bekérte a 300 ezer eurós monacói utalást igazoló szerződést, és a Velours – saját hírnevét féltve – változtatni akar a feltételeken.

Benalla és Crase dühösek, utóbbi azt javasolja, egy másik alvállalkozóval folytassák, Benalla pedig azt sürgeti (ahogy az alábbi videóban hallható), hogy Crase szálljon ki a cégből, és találjanak az élére valaki mást, különben az igazságszolgáltatás ráteheti a kezét.

Azzal nyugtatja barátját, hogy megússzák majd az egészet, és idővel kiveszik a cégből a pénzt, és „szétbulizzák magukat Marokkóban meg Szenegálban”. Benalla stílusa még az eddig megismertnél is lezserebb, nemcsak a “főnök” támogatásával henceg, de azzal is, hogy 26 évesen már két parlamenti vizsgálóbizottság is a nyomában van.

A portál szerint végül tavaly október 16-án létre is jött egy másik cég, a France Close Protection, ugyanarra a címre bejelentve, ahol korábban a Mars is működött, élére pedig Benalla egy másik kedves ismerőse, egy volt katona, Yoann Petit kerül. November óta Alexandre Benalla is a cég alkalmazottja, havi jó 12 ezer eurós juttatással, miközben ma is kapja 3 000 euró körüli munkanélküli járulékát.

Bár az „orosz szerződéssel” kapcsolatos kételyek már a decemberi cikk nyomán ismertek voltak, egészen február 4-ig semmilyen hivatalos reakció nem érkezett a hatalom részéről : egyetlen képviselő, pártvezető, kormánytag sem nyilatkozott semmit az ügyben, állapítja meg a portál.  Eközben Macron és csapata rendszeresen foglalkoznak az orosz befolyás kérdésével a médiában és a politikában, fokozott óvatosságra intve mindenkit.

Az Élysée elvileg indíthatott volna belső vizsgálatot, jelezhette volna a problémát az igazságszolgáltatás felé. Ehelyett, az újság megkeresésére csupán annyit válaszolt, hogy már folyamatban van egy eljárás, amely feltár majd mindent, amire a „sajtóban megjelent pletykák” vonatkoznak.

Négy nappal a hangfelvételek közlése után azonban két ügyész és három rendőr jelent meg a Mediapart szerkesztőségében – történetesen épp akkor, amikor a főszerkesztő egy tárgyaláson vett részt.

Egyébként egy másik érdekes ügyben: Denis Baupin volt zöld képviselő perelte be az újságot jó hírnevének megsértése miatt, mert a portál szót adott több nőnek is, akik szexuális zaklatással vádolták. Az ügy a Zöld párton túl is fontos változásokat indított el, és Baupin annak ellenére jelentette fel a portált és az annak nyilatkozó nőket, hogy a bíróság már megállapította, az általuk leírtak bizonyítható tények, csak épp elévültek.

A szerkesztőség nem járult hozzá a házkutatáshoz, amihez – bírói felszólítás hiányában – joguk volt, forrásaik és más folyó ügyekre vonatkozó dokumentumok védelmében. Bár jó néhány esetben borzolták a legmagasabb körök idegeit, házkutatási kísérletre még sosem került sor a lapnál. Az akció azért is meglepő, mert négy nappal korábban a Benalláék ügyében vizsgálódó bírók felszólították az újságot a hangfelvételek átadására, amit meg is tettek.

További furcsaság, hogy a magánélet védelmének megsértése, illetve illegális lehallgató berendezések használatának gyanújával indult előzetes nyomozást nem az érintettek kezdeményezték, hanem maga a párizsi ügyészség, élén egy olyan ügyésszel, akinek kinevezésénél maga Macron bábáskodott – a szokásjoggal ellentétben, és számos kritikát kiváltva. A Mediapart legfrissebb, szerdai értesülései szerint az ügyészség eljárását kiváltó információk a miniszterelnöki kabinetből érkeztek.

Ahogy a Le Monde emlékeztet rá, Franciaországban nagyon ritka, de nem példa nélküli a házkutatás szerkesztőségekben – azonban az elmúlt két évtizedben történt két esetben az Emberi Jogok Európai Bírósága elítélte a francia államot a szólásszabadság megsértéséért.

Kedden több mint három tucat szerkesztőség – köztük jobb- és baloldali, alternatívabb és mainstream média, valamint több állami csatorna dolgozói – adtak ki közös nyilatkozatot, elítélve a forrásvédelem ellen irányuló, „különösen aggasztó” kísérletet.

Ahogy korábban írtunk róla, Emmanuel Macronnak már hatalomra kerülésekor több aggasztó gesztusa is volt a sajtó felé. Az elnök viszonya a médiához továbbra sem mondható transzparensnek, és ez, akárcsak a napokban tárgyalt törvény a tüntetők jogainak korlátozásáról, arra utal, hogy a macroni politika – feltételezett liberális jellegével ellentétben – egyre határozottabb autoriter irányt vesz.

Dobsi Viktória

Címlapképen Vincent Crase és Alexandre Benalla 2018. május 1-én (forrás: YouTube)

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom