Bezárás
GHÁNA

Miért halt meg a ghánai oknyomozó újságíró? – a legszabadabb afrikai országban is a közbeszéd eldurvulása gyilkolt

A vezető képen a “Malawi’s human harvest” című malawii szervkereskedelem bemutatásáról szóló tényfeltáró riport készítőit, Darius Bazargan londoni székhelyű dokumentumfilmest (jobbra), Anas oknyomozó újságírót (középen, maszkban) és Ahmed Hussein-Suale oknyomozó újságírót látják (balra). Fotó: Darius Bazargan, twitter.

Hét hónappal ezelőtt a ghánai labdarúgást és a kormányzó Új Hazafias Néppártot (NPP) korrupciós botrány rázta meg. Nem sokkal később a jobboldali kormánypárt legfőbb támogatója saját televíziós csatornáján nyilvánosságra hozta az esetet feltáró egyik oknyomozó újságíró személyes adatait és lakhelyét. Az újságírót január 16-án meggyilkolták. Az eset a politikai közbeszéd eldurvulása mellett az oknyomozó újságírás módszertani dilemmáiról is szól. Alakíthatja-e aktívan az eseményeket egy újságíró a körülményekre hivatkozva? 

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!

Egy órával éjfél előtt Ahmed Hussein-Suale újságíró autójával hazafelé tartott madinai otthonába január 16-án szerdán. Az estét barátaival és rokonaival töltötte, amikor valaki felhívta, hogy egyik gyermeke rosszul lett. Madina egy több mint százezer lakosú település, amely a szekuláris, multikulturális Accra, a nyugat-afrikai Ghána fővárosának külvárosa. A sűrűn lakott városrész nem túl biztonságos egy beépített munkát végző újságíró számára, de Hussein-Suale nem akart innen elköltözni, hiába figyelmeztette három hónappal korábban a hozzá közel álló iszlám prédikátora.

A Ghána északi, elmaradottabb és szegényebb vidékéről származó újságíró néhány száz méterre járt otthonától, amikor észrevette, hogy követik. Hussein-Suale kiváló autóvezető hírében állt, de egy manőver közben elszámította magát és egy út menti üzletbe tolatott. A két motoros tovább követte az újságírót majd közelről rálőttek. Két golyó a mellkasát, egy harmadik a nyakát találta el. Esélye sem volt a túlélésre, a helyszínen azonnal meghalt. Személyes tárgyaihoz nem nyúltak.

Ghána és a világ megdöbbent

A gyilkosság óriási felháborodást keltett Ghánában, a helyi közéletet sokkolta az eset. Nana Akufo-Addo, Ghána elnöke hivatalos twitter-csatornáján fejezte ki együttérzését a gyászoló családdal és a tettesek azonnali elfogását követelte. Élesen elítélte a gyilkosságot az ENSZ ghánai koordinátora is, az UNESCO igazgatója, a FIFA elnöke, és a Transparency International globális korrupció-ellenes szervezet is.

A Ghánai Újságírók Szövetsége (Ghana Journalists Association, GJA) szerint egy újságíró elleni támadás egyben a sajtószabadság elleni támadás is. Az eset kapcsán figyelmeztették a ghánai kormányt korábbi ígéretükre, miszerint szigorúbb védelmi tervet fognak kidolgozni az újságírók számára. Válaszában a ghánai kormány információs minisztere bejelentette, hogy a GJA-val együtt dolgozzák ki a ghánai bloggereket és újságírókat védő tervet, függetlenül szerkesztőség vagy a platform méretétől.

A gyilkossággal kapcsolatban közleményt adott ki a 31 ghánai keresztény egyházat tömörítő Ghánai Keresztény Tanács (Christian Council of Ghana, CCG) nevű ernyőszervezet is. Nyilatkozatukban leszögezik:

Az újságírók nem ellenségek, hanem partnerek a nemzet fejlődésében. Mint az információk közvetítői fontos szerepet töltenek be a demokratikus döntéshozatali rendszerben, mivel munkájuk átláthatóbbá teszi társadalmunkat. Az újságírók tájékoztatási és őrkutya szerepe segít közösségünk biztonságának megőrzésében.

Egy rádiós nemzet

Egy ghánai szurkoló rádión hallgatja a válogatott meccs kommentálását, Accrában, 2014 június 26-án.

Egy ghánai szurkoló rádión hallgatja a válogatott meccs kommentálását, Accrában, 2014 június 26-án. Fotó: AP Photo/Christian Thompson

Ghána az afrikai kontinens egyik legstabilabb demokráciája, noha az utóbbi években az autoriter jelenségek náluk is felütötték a fejüket. Az újságíró meggyilkolása elsősorban azért is sokkolta Ghánát, mert az országban magyar szemmel elképzelhetetlenül szabad, élénk és változatos médiavilág működik. Az ország 1992-es demokratizálódása óta a nyomtatott és online sajtó, a rádió és a televízió folyamatosan fejlődött.

A rádiókban és a televíziós csatornákon nagyszámú, angol és helyi nyelvű hírműsorokban kritizálják a helyi politikai figurákat, beleértve az elnököt és a hatalmon lévő pártot is. Az újságírók, megmondóemberek és a hétköznapi állampolgárok szabadon, megtorlásától való félelem nélkül fejezték ki politikai véleményüket. Legalábbis mostanáig. Nézzünk néhány konkrét adatot.

A Riporterek Határok Nélkül (Reporters Sans Frontières, RSF) civil szervezet 2018-as sajtószabadság ranglistáján Ghána a legjobb afrikai országként a 23. helyet foglalja el. Emlékeztetőül: ugyanezen a listán Szlovákia 24., Csehország a 34., Magyarország a 73., Szerbia a 76., Bulgária a 116., Oroszország a 148. helyen áll.

A Nyugat-Afrika Média Alapítvány (Media Foundation For West Africa) és az RSF közös, három hónapig tartó vizsgálata alapján született tanulmány megállapította: Ghánában a legnépszerűbb hírforrás a rádió (62,9%): az országban 481 regisztrált rádióállomás működik. A legelterjedtebb az online média (80,2%). Az 51 működő ghánai tv-csatornát a lakosság több, mint a fele (56%) nézi, és a második legnépszerűbb (25%) hírforrás.

Ghánában a sajtó elleni erőszakos támadás ritka. Az amerikai Committee to Protect Journalists (CPJ) adatai szerint 1992 óta Ghánában mindössze egy újságírót lőttek le. A legnagyobb múltra visszatekintő, globális újságírói szakszervezet, az Újságírók Nemzetközi Szövetsége (International Federation of Journalists, IFJ) szerint Afrikában 2017-ben összesen 8 újságírót öltek meg.

Ghána. Az Aranypart (Golden Coast) néven is ismert egykori brit gyarmat északi része hagyományosan szegényebb, déli területe gazdagabb. Ghána történelmét az 1957-es függetlenné válásától katonai uralom jellemezte. Az a liberális alkotmányos demokrácia és a többpártrendszer bevezetése 1992-ben a Negyedik Köztársaság korát nyitotta meg.

Az ország közéletét két nagy párt határozza meg: az Új Hazafias Párt (New Patriot Party, NPP) konzervatív, jobbközép, kapitalista formáció kormányoz. A szociáldemokrata, baloldali Nemzeti Demokrata Kongresszus (National Democratic Congress, NDC) ellenzékben politizál. Az NPP szavazóinak etnocentrista, az NDC multietnikus szavazótábora van.

Afrika egyik legstabilabb demokráciájában a kilencvenes évek konszenzuskereső politikáját fokozatosan kiszorította a 2000-es évektől a győztes parlamenti párt kizárólagos dominanciája. A többségben lévő párt kiüresítette a parlamenti vitákat, és a törvénykezést a párt politikai céljainak kizárólagos elérése vezeti, függetlenül annak ellentmondásaira és negatív társadalmi visszhangjára. Még több aktuális és izgalmas információt Ghánáról itt olvashat.

Ki volt a meggyilkolt újságíró?

A képen Ahmed Hussein-Suale oknyomozó újságírót látják.

A képen Ahmed Hussein-Suale oknyomozó újságírót látják. A kép forrása: modernghana.com

Ahmed Hussein-Suale (1987-2019) az Afrikában széles körben ismert oknyomozó csoport, a ghánai Tigrisszem Magánnyomozó Iroda (Tiger Eye Private Investigations, TEPI) egyik munkatársa volt. Az újságíró meggyilkolása utáni napokban kevés személyes információt közöltek róla.

Több helyen azt írták, hogy 31 éves (itt, itt és itt), de az útlevele alapján 1967-ben született. A lelőtt újságíró két feleséget és nyolc gyermeket hagyott maga után. Egy másik cikkben úgy fogalmaztak, hogy nem tudták megállapítani gyerekei számát, “a jelentések szerint négy vagy öt gyereke lehetett.

Hussein-Suale a TEPI legutóbbi, a brit BBC által koordinált munkájában is részt vett (lásd kiemelt képünket). Ebben egy a kelet-afrikai Malawiban elkövetett sorozatgyilkosságnak jártak utána, amelyben az áldozatok testrészeit rituális mágiához használták fel. A dokumentumfilm 2018 augusztusától a BBC afrikai Youtube-csatornáján is megtekinthető Malawi’s human harvest címmel.

Hussein-Suale fedésben, álnévet használva dolgozott a csoportnak, személyét a ghánai nyilvánosság nem ismerte. Az egyik legolvasottabb ghánai hírportál szerint még családja és közvetlen ismerősei sem tudták, hogy a TEPI tagja.

A Tigrisszem Magánnyomozó Iroda

A digitális forradalom napjainkban az újságírók munkáját is megváltoztatta. Ez az új korszak az afrikai újságírók között is egy új generációt nevelt ki. E generációnak az egyik világszerte díjakkal elismert oknyomozó csoportja a Tigrisszem Magányomozó Iroda. A csoport rendszeresen együttműködik olyan nemzetközi és ghánai szervezetekkel, mint például a brit BBC, a quatari Al Jezeera televízió, a Ghánai Kikötői Hatóság vagy a helyi kormány.

Munkájukat olyan törvényes regionális és nemzetközi kezdeményezések segítik, mint a CENOZO, a Global Witness, a West Afrika Leaks és az Afrileaks. Ezeknek az újságírói hálózatoknak köszönhetően a különböző afrikai országok médiái szorosabb együttműködésre is képesek.

A szervezet több veszélyes, titkos nyomozást is folytatott emberkereskedelem, embercsempészet, emberi jogok megsértése vagy korrupció témájában. A csoport vitatható módszerekkel született munkáinak köszönhetően ma már világszerte tudomásunk van  a mezőgazdasági, kereskedelmi, szexipari területen végzett gyerekmunkáról is.

Oknyomozó munkáik során rendszeresen használnak rejtett kamerákat és beépített újságírókat. Ezek segítségével mutatták be a közvéleménynek, hogyan fogadnak el kenőpénzt magas rangú bírák (2015 november), hogyan dolgoznak a hamis papírokkal dolgozó nigériai doktorok (2016 április), de lelepleztek egy kínai szexpiacot (2014 március) is Accrában.

Az ügynökség honlapja szerint titkosügynöki és hírszerzési feladatokat, munkavállalói háttérelemzést, titkos kamerák felszerelését, repülőtéri és céges biztonsági feladatokat is vállal.

A csoport világszerte ismerté vált munkája a ghánai labdarúgás korrupt világát tárta fel.

Number 12 – “Amikor a kapzsiság és a korrupció normává válik”

A filmet 2018 június 6-án mutatták be Ghánában. Ezrek álltak az accrai Nemzetközi Kongresszusi Központ előtt sorban, hogy bejuthassanak a premierre. Az alkotók szerint a ghánai fociban eluralkodott a korrupció, ami hatással volt a válogatott eredményeire is: Ghána nem jutott ki a 2018-as oroszországi világbajnokságra.

Az oknyomozó csoport a film vetítése előtt közleményt adott ki, amelyben a előre jelezték, hogy a film hatására a korrupt ghánai futballvezetés összeomlik és a ghánai foci újra a nézőkről és a benne dolgozókról fog szólni. A film címe is a “tizenkettedik játékosra”, azaz a szurkolóra utal.

A film egyik kulcsjelenete Kwesi Nyantakyi, a Ghánai Labdarúgó Szövetség (GFA) elnökének, és a FIFA-tanács tagjának, illetve az afrikai foci egyik legbefolyásosabb emberének tettenérése. Az elnök egy rejtett kamera előtt vett át mosolyogva fekete műanyag zacskóba csomagolt 65 ezer dollárt. Rejtett kamera azt is rögzítette, amikor Nyantakyi elnök beleegyezett, hogy mint a GFA elnöke segít a szaud-arábiai üzletembernek bemutatkozó oknyomozó újságírónak létrehozni az üzletet, az átvett kenőpénzért cserébe.

A felvételen nem látható üzletember valójában Ahmed Hussein-Suale fedett oknyomozó riporter volt.

A film másik állításának hatására, miszerint a ghánai fociban széles körben elterjedt a korrupció, Nana Akufo-Addo ghánai elnök feloszlatta a teljes labdarúgó-szövetséget. A FIFA nemzetközi labdarúgó szövetség és az Afrikai Labdarúgó Szövetség, amely a kontinens legfelsőbb futballszervezete, közel két tucat játékvezetőt és tisztségviselőt tiltott el, vagy függesztett fel a film hatására. A szövetség elnökét Kwesi Nyantakyi elnököt örökre eltiltották a labdarúgástól.

A filmben a ghánai futball, és sportélet tisztviselői – játékvezetők, mérkőzés-ellenőrök, a GFA és ghánai Országos Sporthatóság (NSA), illetve a ghánai Új Hazafias Párt magasrangú politikusai is szerepeltek. A tényfeltáró munka megrengette a ghánai közéletet.  A botrány érintette a kormánypártot és az elnököt is. Nana Akufo-Addo, a korábban NPP színekben politizáló ghánai elnöke is elhatárolódott a korrupciós botrányba keveredett futball-elnöktől.

De nem mindenki reagált ilyen visszafogottan a ghánai foci korrupciós ügyeit bemutató filmre.

A Hazafias Párt „ökle”

Kennedy Agyapong (1960) politikus, üzletember és filantróp. Ingatlan-, hűtőház-, és médiacégeivel vált fiatal korában milliomossá. Feleségével együtt több ghánai bevásárlóközpont és médiavállalat tulajdonosa. Agyepong a jelenlegi kormányzó jobboldali NPP parlamenti képviselője, a párt legfőbb anyagi támogatója, és ökle.

Egy saját újtát járó különc, aki többet megengedhet magának és pártja ezt elnézi neki. Noha a politikus-üzletember számos alkalommal szólalt fel a korrupció ellen, megszólalásai sokszor ellentmondásosak voltak. Ghánában már évek óta nem értik: legalább saját pártja miért nem próbálja megfegyelmezni?

A gyakorlat azt mutatja, hogy az NPP számos alkalommal levehette volna róla a kezét, de nem tette meg. Agyapong valójában az NPP közéleti fegyvere. Megszólalásai évek óta mérgezik a ghánai közbeszédet. 2012-es országgyűlési választás évében letartóztatták, amikor baloldali politikusok lincselésére szólította fel az embereket. 2015-ben Agyapong rátámadt a Ghánai Választási Bizottság volt elnökére is, aki, Agyapong szerint, szexuális szolgálatatásokért cserébe tölthette be a pozíciót.

Ismert: Charlotte Osei 2015-ig vezette az intézményt, aki az ország függetlenné válása óta a bizottság első női elnöke volt. Agyapong képviselő szavai ellen az Accra-környéki Anyakirálynők Társulata, a ghánai gender, és szociális-, és a külügyminiszter is tiltakozott. A képviselőt bocsánatkérésre szólították fel. Agyapong mögött végül párttársai összezártak. Az NPP kommunikációs igazgató-helyettese Agyapong kijelentésében nem talált semmi rosszat.

Agyapong filantrópként a ghánai fiatalokkal foglalkozó oktatási programokba szállt be, iskolákat, piacokat épített. Humanitárius munkáit az ENSZ 2017-ben a Globális Méltóság Díj odaítélésével ismerte el.

A ghánai médiapiac első pillantásra lenyűgöző lehet a tv-csatornák, rádiók és a print napilapok nagy száma miatt. A helyi média tulajdonosi hálózatának koncentrációja a ghánai média csökkenő pluralitását mutatja. A nyomtatott lapok piacát az állami cégek uralják. A tv-csatornák, a rádiók és az online média kis létszámú, óriási médiavállalatok tulajdonában működnek. E vállalatok tulajdonosai szinte kivétel nélkül kapcsolatban állnak valamelyik nagy ghánai politikai párttal. E szűk médiatulajdonosi kör egyik tagja Agyapong is. További részletek: Ki uralja a médiát Ghánában?

Hussein-Suale meggyilkolása után a ghánai közvélemény egy része a kormánypárti politikust azzal vádolta, hogy hozzájárult az újságíró halálához. Az emberek még jobban felháborodtak, amikor a gyilkosság másnapján Agyapong képviselő repülővel elhagyta az országot.

Kiderült: a politikus csak egy üzleti útra távozott Ghánából. Előtte a rendőrség kihallgatta a tavaly nyáron bemutatott és az oknyomozó újságírók lejáratását szolgáló film miatt, de nem láttak indokot letartóztatására.

De mi ez a lejárató film?

“Ez a fiú nagyon veszélyes” – Így működik a propaganda Ghánában

Ez a fiú nagyon veszélyes, és pont itt él, Madinában. Bárhol is találkoznak vele, vágják pofozzák meg. Ha birtokaikra lép, verjék meg, és ha gondjuk támad ebből, állom a számlát, bármi is legyen a vége. Mutassák meg a fotóját, hogy lássa mindenki. Most, hogy megmutattam a fotóját, önök is tudják már, hogy itt él Madinában. Van egy másik képünk is róla, nagyítsák ki a képernyőn, és nézzék meg jól.

Így uszította híveit az NPP fő támogatója az oknyomozó csoport munkatársa ellen a “Number 12” vetítése után, az általa birtokolt NET2 tv-csatornán.

Ahmed fotójának nyilvános bemutatása miatt halt meg beépített emberünk”nyilatkozta Latif Abubakr, a Tigrisszem Magánnyomozó Iroda kreatív igazgatója. Hozzátette: Hussein-Suale személyéről senki nem tudott, amíg a Kennedy Agyapong képviselő be nem mutatta a kollégájukról készült fényképet és nem hozta nyilvánosságra tartózkodási helyét.

Ahmed egyik barátja szerint az újságírót különösen megrázta személyének felfedése. Nem véletlenül: a felvétel bemutatásának másnapjától kezdve Ahmed rendszeresen kapott halálos fenyegetéseket. Több furcsaságot is érzékelt maga körül. A fenyegetések miatt először a helyi rendőrségen tett bejelentést.

Június 28-án Agyapong hatalmas tömeg előtt bemutatta a “Ki figyeli a megfigyelőket?” (Who Watches the Watchmen?) című ellenfilmjét. Az “NPP ökle” elmondása szerint azért készítette el saját, az újságírók lejáratását célzó filmjét, mert nem értett egyet az oknyomozó csoport módszereivel.

Az első nyilvános vetítést a KenCity Group, az Agyapong-család által tulajdonolt ghánai médiacsoport székházának udvarán szervezték meg. A film levetítése előtt már hetek óta felhergelt párthívek valóságos extázisban nézték végig az alkotást.

Hussein-Suale szeptemberben az amerikai Committe to Protect Journalists felé jelezte, hogy amióta felfedték személyazonosságát a nyilvánosság előtt, több halálos fenyegetést is kapott, és félti az életét. Ahmed családja szerint ha a képviselő nem mutatta volna be arcképét a nyilvánosság számára, fiuk ma is élne.

A képviselő és az oknyomozó csoport közötti vita még a “Number 12” film júniusi bemutatása előtt robbant ki. Agyapong képviselő halálosan megfenyegette a Tigrisszem Magányomozó Iroda munkatársait. A csoport vezetőjének, Anas Aremeyaw Anas riporternek a torkát akarta elvágni. A twitteren #iamanas hashtag alatt ghánai polgárok arcukat eltakaró fotókat kezdtek posztolni a Anas védelmében. Anas 2018 június 8-án 25 millió ghánai cedi megfizetését követelte a rágalmazó képviselőtől az accrai Legfelsőbb Bíróságon.

De ki is ez az arcát mindig eltakaró titokzatos újságíró?

Anas Aremeyaw Anas – egy ghánai szuperhős és kritikája


Ghánában, de az afrikai kontinensen valóságos mítosz veszi körbe, a fiatal generáció tagjai és a középosztály hősként tekintenek rá. Anas Aremeyaw Anas, a meggyilkolt Ahmed Hussein-Suale főnöke, jelenleg Afrika egyik leghíresebb és munkamódszerei miatt legellentmondásosabb újságírója.

Anas újságíró 1999 és 2018 között 28 oknyomozó munkát készített.

Kennedy Agyapong populista és gyűlölködő támadása antidemokratikus. A politikus azzal támadja Anast és munkatársait, hogy munkájukhoz nem jogszerűen használnak rejtett kamerákat. A ghánai törvények értelmében azonban jogszerű Anasék kamerahasználata.

Ugyanakkor a rejtett kamerás munkák megközelíthetők az újságírói szakmai kontextusában is, amelyben már nem ennyire egyértelmű a ghánai oknyomozó kolléga munkáinak megítélése.

Az újságírói kritika megfogalmazásához most Sulemana Braimah, a Nyugat Afrika Média Alapítvány ügyvezető igazgatóját hívom segítségül. Braimah cikkében úgy érvel, hogy bár a technológia fejlődése befolyásolja az újságírói gyakorlatot is, de az alapelv, miszerint egy újságíró soha nem lehet az általa megfigyelt esemény aktív szereplője, nem sérülhet. Braimah ebből az alapelvből kiindulva nem is tekinti Anas a ghánai labdarúgásban feltárt korrupciós riportját újságírói munkának.

Mint fogalmazott: A technikai fejlődés hatására az újságírás műfaji határai tovább bővülnek. De ami biztos, hogy létezik egy elv, ami nem változhat. Az újságíró nem lehet saját munkájának színésze, társszerzője vagy alakítója. Amikor ez történik, az már valami más, de nem újságírás. A Tigrisszem Magánnyomozó Iroda  “Number 12” című dokumentumfilmjét Anas Aremeyaw Anas újságíró egy nem újságírói munkájának látom.

Anas ezzel szemben úgy érvel, hogy az ő munkamódszere a “naming – shaming – jailing” azaz a “megnevezni –  megszégyeníteni – bebörtönözni” háromszintű alapelvre épül. Anas és csapata megmutatja bűncselekményt elkövető embereket, nyilvánosságra hozza történeteiket és a rendőrséggel szorosan együttműködve biztosítja, hogy a törvény szerint járjanak el velük. Anas szerint munkamódszereik nem biztos, hogy az Egyesült Államokban vagy Nagy-Britanniában eredményesek lennének.

Szerinte a ghánai típusú társadalmakban az oknyomozó újságírók által feltárt esetek csak akkor érik el a megfelelő hatást, ha az Agyapong és a Braimah által is kritizált módszerekkel élnek. Anas érvelése szerint ha a tényfeltáró újságírás hagyományos módszerét használták volna például a ghánai fociban feltárt korrupciós anyagukban, akkor szerinte az esetek döntő része ismeretlen maradt volna a társadalom előtt és nem adott volna esélyt a megtisztulásra sem. Anas szerint fontos, hogy az ilyen típusú újságírás nem lehet a személyes bosszú eszköze.

A csoport munkamódszereivel kapcsolatos leggyakoribb vád, hogy a törvények megsértésével szerezte be információit. Például állami tisztviselők megvesztegetésével. A vádra Anas úgy reagált, hogy a nem szokványos eszközöket csak a végső esetben veti be. Másrészt, a fedett ügynöki módszereket az emberkereskedelem, a közéleti korrupció feltárásában Anas továbbra is hatékony munkamódszernek látja. Az afrikai oknyomozó szerint nem lehet a közvéleménytől megtagadni a nagy erejű bizonyítékokat, például a videófelvételeket, de úgy, hogy közben az újságíró tartsa tiszteletben az információ megszerzésének korlátait.

Anas Aremeyaw Anas 2018 júliusában az International Press Institut (IPI) nigériai konferenciáján mutatta be fedett újságírói technikáját.

Hogy halad a nyomozás?

Tíz nappal a gyilkosság után nem derültek ki újabb részletek a gyilkosságról. A rendőrség jelezte: nem fognak rohanni a nyomozással. Egy nyugalmazott katonai tisztviselő szerint Hussein-Suale halála politikailag motivált akció lehetett.

A parlamenti baloldali ellenzék sajtótájékoztatóján felszólították a hatóságokat az NPP fő támogatója, Kennedy Agyapong parlamenti képviselő és médiamogul azonnali letartóztatására és az gyilkosság kivizsgálására. Más vélemények szerint az ellenzéki NDC politikusainak csendben kéne maradni az üggyel kapcsolatban.

A “Number 12” dokumentumfilmben több magas rangú kormánypárti (NPP) politikus, az elnök és helyettesének neve is elhangzott korrupciógyanús ügyletek kapcsán. A közvélemény egy része elégedetlen a vizsgálatok eddigi eredményével, sokan nem értik, a helyi rendőrség miért nem terjeszti ki a nyomozást az NPP további tagjaira is. A rendőrség eddig csak Agyapong képviselőt és Nyantakyit, a futballszövetség volt elnökét hallgatta ki. Ugyanakkor Akuffo Addo elnök és helyettese nyilatkozataikban kiálltak Anas munkája mellett és továbbra is támogatásukról biztosították.

Az Egyesült Államok közben elítélte a gyilkosságot és az FBI csatlakozhat a nyomozáshoz. Az amerikai Georgia állam ghánai származású képviselője, Hank Johnson levelében jelezte Mike Pompeo külügyminiszternek, hogy az amerikai külügyminisztérium vizsgálja meg Kennedy Agyapong NPP parlamenti képviselő ellen az USA-ból való kitiltás és egyéb szankciók bevezetésének lehetőségét. Johnson szerint Hussein-Suale munkája és az USA sajtószabadságról szóló elvei indokolják a szükséges beavatkozást.

Írta: Bőtös Botond

A vezető képen a “Malawi’s human harvest” című malawii szervkereskedelem bemutatásáról szóló tényfeltáró riport készítőit, Darius Bazargan londoni székhelyű dokumentumfilmest (jobbra), Anas oknyomozó újságírót (középen, maszkban) és Ahmed Hussein-Suale oknyomozó újságírót látják (balra). Fotó: Darius Bazargan, twitter.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom