Bezárás
Klímakatasztrófa

Csaknem kétmillió francia támogatja az állam beperelését, ha nem tesz meg mindent a klíma védelmében

Történelminek mondható sikert aratott 4 civil szervezet franciaországi petíciója, amelyben a lakosság támogatását kérik a francia állam ellen indítandó keresethez. A december 17-én indult kezdeményezés már több mint 1,9 millió aláírásnál jár, és akárcsak az utóbbi hónapokban sűrűsödő klímavédelmi akciók, arra utal, hogy a lakosság jelentős része elvárná, hogy a kormány és az állam sokkal nagyobb erőbedobással küzdjön a klímaváltozás ellen: az „ökológiai átmenet” legyen az állami politikák központi eleme, legfőbb prioritása.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!

Bár bízott a kampány sikerében, azt álmában sem gondolta az a 4 civil szervezet, amely közismert személyek és youtuberek összefogásával indította meg az állam elleni akciót néhány nappal karácsony előtt, hogy ez lesz minden idők legsikeresebb francia petíciója. A 10 nap alatt 1,8 millió aláírás nemcsak a gyorsaság terén múlt fel minden eddigi kezdeményezést, de az aláírók számát tekintve is: a sárga mellényesek idén májusban indított petíciója a benzináremelés ellen csaknem 1,2 millió támogatónál jár, míg a szocialista kormány munkajogi reformja ellen 1,4 millió aláíró jött össze 2016-ban.

A 4 NGO – Notre affaire à tous (‘Mindannyiunk ügye’), Greenpeace France, Oxfam France és az Alapítvány a természetért és az emberért – december 17-én hétfőn levélben fordult a köztársasági elnökhöz, Emmanuel Macronhoz, a kormányfőhöz, Edouard Philippe-hez és mintegy 10 kormánytaghoz. A kb. 40 oldalas előzetes kártérítési igény bejelentése feltétele annak, hogy a szervezetek beperelhessék a francia államot vétkes mulasztás miatt.

Az évszázad legfontosabb ügye

E levelekkel egy időben indult a petíció, amelyet két tucat, a maga területén közismert személyiség, elsősorban művészek és népszerű youtuberek videója kísér. Ezekben egyszerű, közérthető módon mondják el, hogy azt akarják elérni, a francia állam tartsa tiszteletben a klímavédelemmel kapcsolatos ígéreteit, „védje meg életünket, területeinket és jogainkat”.

A klíma átalakulásának jelei már mindenütt érzékelhetők, veszélyben a mezőgazdaságunk, szennyezett a levegő, amit lélegzünk, de mindenütt, a „déli” és „északi” országokban egyaránt a lakosság legsérülékenyebb csoportjait veszélyeztetik leginkább ezek a folyamatok.

„Az államokat és a gazdasági szereplőket elvakítják a rövid távú kérdések, és nem hallgatnak sem a legkiszolgáltatottabbak, sem a tudósok, sem az egyesületek szavára. Miközben a katasztrófa elkerülését célzó beruházások zömét a leggazdagabbaknak kellene finanszírozni, a középosztályra és a legszegényebbekre is ugyanolyan mértékű teher hárul. A klímaváltozás elleni harc nem mehet a legkiszolgáltatottabbak rovására.”

Ez a szöveg egyik kulcsfontosságú gondolata a mai francia belpolitikai helyzetben, amelyet továbbra is meghatároz a sárga mellényesekként ismertté vált tüntetők okozta válság. Ahogy korábban is írtuk, a december 29-én immár hetedik szombaton akciózó sárga mellények mozgalmának egyik értelmezése az volt, hogy az üzemanyag ára és adóterheinek növelése ellen indult tiltakozás környezetvédelem-ellenes. Emmanuel Macron már meg sem említette az „ökológiai átmenetet” december 11-ei válságkezelő beszédében – ami úgy tűnik, nem igazán győzött meg egyelőre senkit: a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a franciák többsége továbbra is támogatja a demonstrációk folytatását.

Eközben a környezetvédő hálózatok és szervezetek jelentős része azonosulni tudott a sárga mellényesek adóigazságosságot célzó követelésével, sőt, a zöld mozgalmak pontosan tudatában vannak, hogy a szegényebb és a klímaváltozás következményeinek leginkább kiszolgáltatott csoportok védelme, terheik csökkentése az egész klímavédelmi harc egyik legfontosabb követelménye.

Az elmúlt hetekben számos fórumon találkoztak a hatalom által éppenséggel egymás ellen hangolt, egymás ellen kijátszott „zöld” és „sárga” csoportok, és ahogy ebből a petícióból, a civilek nyilatkozataiból is kiviláglik, hogy a közös pontokat keresik. Az „ökológiai átmenetért” felelős miniszter épp ellenkezőleg, úgy nyilatkozott, hogy a petíció válasz a sárga mellényeseknek, akik gyakran problémaként tekintenek a környezetvédelemre.

Pedig a kezdeményezés nagyon is világos, és nem az aránytalanul nagy terhek ellen tiltakozó polgárokat, hanem éppenséggel az államot célozza, mert az késésben van, és ígéreteivel ellentétben nem tartja be az üvegházhatású gázkibocsátás szükséges csökkentését, miközben a klímaváltozással szembeni egyenlőtlenségek máris érzékelhetően fokozódnak az országban.

A Klíma-energia Obszervatórium szeptemberben publikált adatai szerint Franciaország 2017-ben 6,7%-kal haladta meg saját célkitűzéseit a káros gázkibocsátás, és 4,2%-kal az energiafogyasztás terén:

Forrás: Observatoire Climat-Energie

Az e cikk írásakor már több mint 1,9 millió aláíró az államtól várja el, hogy hozza meg a szükséges politikai döntéseket, miközben garantálja a társadalmi igazságosságot.

„Le kell csökkentenie a kőolajtól való függőséget, és alternatívákat kell nyújtania a közlekedés terén. Be kell ruháznia a lakóhelyek felújításába, bátorítania kell a megújuló energiák használatát, felhagyva a fosszilis és az atomenergia használatával. Biztosítania kell mindenki számára az elégséges, egészséges és minőségi táplálékhoz való hozzáférést, a mezőgazdászok számára megfelelő jövedelmet kell garantálnia és küzdenie kell az erdőirtások ellen. Létre kell hoznia olyan infrastruktúrákat is, amelyek nélkülözhetetlenek a változásokhoz való alkalmazkodáshoz, és a vízpartok védelméhez.”

Végezetül, a szöveg más hasonló keresetekre hivatkozik, ezek közül a legismertebb talán a holland igazságszolgáltatás októberi döntése, amellyel arra kötelezte a kormányt, hogy drasztikusabban csökkentse az üvegházhatású gáz-kibocsátást. De sokasodnak az ilyen jellegű kezdeményezések, és részleges sikerek: Kolumbiában 25 fiatalnak sikerült elismertetnie a Legfelső Bírósággal, hogy szükséges fellépni az erdőirtás és a klímaváltozás ellen, Pakisztánban pedig egy földműves fia próbálta elérni, hogy a bíróság kötelezze arra az államot, hogy hozzon törvényt olyan klímavédelmi szabályokkal, amelyek révén szülei gazdasága és joguk az élelemhez biztosítható.

Hónapvége, világ vége: a rendszert változtassuk meg, ne a klímát!

A franciaországi kampány látványos sikere, amelyről persze a szervezői is tudják, hogy önmagában nem hoz megoldást, egy átfogóbb változásba illeszkedik. Az jó ideje érzékelhető, hogy a különösebben erős zöld mozgalommal vagy párttal országos szinten nem rendelkező Franciaországban a lakosság egyre tudatosabban elsődleges fontosságú politikai kérdésként tekint a környezet- és klímavédelemre. Ebből a folyamatból egyáltalán nem látszik hasznot húzni a zöld párt, cserében akad több olyan kisebb szervezet, kezdeményezés, amelyek munkája nyomán „alulról” indultak be változások. Eközben a tudományos-kutatói-értelmiségi közeg, és a művész-alkotói szféra, plusz a média (különös tekintettel a közmédia egyes műsoraira pl. a mezőgazdaság vegyszerhasználat terén) is sokat tett azért, hogy mind a problémák, mind a lehetséges megoldások a társadalmi viták részévé váljanak.

Ősz óta havi rendszerességgel szerveződnek az úgynevezett klímamenetek az egész országban, azaz ez a tudatosodási folyamat elért abba a fázisba, ahol a polgárok – ráébredve arra, hogy a politika továbbra is süket a különféle figyelemfelhívó akciókra – más eszközöket keresnek.

Ebben a folyamatban fontos epizód volt Emmanuel Macron legnépszerűbb minisztere, Nicolas Hulot tévés producer, újságíró lemondása augusztus utolsó napjaiban. Hulot-t ugyan számos kritika érte a tárcánál töltött 15 hónap alatt a rengeteg kompromisszum miatt, lemondása viszont nagyon is hatásosra sikerült, és kézzelfogható bizonyítékát adta, hogy Macron ígéretei e téren sem hoztak kézzel fogható eredményeket, csak csalódásokat.

A lemondás tehát mindenki számára nyilvánvalóvá és immár nem leplezhetővé tette, hogy hiányzik a legmagasabb szinten a szükséges politikai akarat. Hogy valójában nem a lakosság, hanem a vezetők azok, akik nem akarják vagy nem tudják felfogni, mennyire sürgős cselekedni, és ők azok, akik képtelenek felülemelkedni a jelenlegi működésen és prioritássá tenni a környezetvédelmet. Hulot távozása szinte katalizátorként hatott, és még nagyobb láthatóságot adott a régebb óta szerveződő és most kifutó kezdeményezéseknek.

Ilyen volt pl. a Juliette Binoche nevével is fémjelzett nyílt levél, amelyhez 200 művész, köztük Pedro Almodóvar, Tarr Béla, Sophie Marceau vagy Patti Smith is csatlakozott, és amely tömören összefoglalta a programot:

„Úgy véljük, hogy hiteltelen bármely politika, amelynek konkrét, felvállalt prioritása nem e kataklizma elleni harc. Úgy véljük, hogy nem vehető komolyan az a kormány, amelynek elsődleges és felvállalt célja nem annak megvédése, ami még menthető. Olyan politikákat javasolunk, amelyek tartják a távolságot a lobbiktól, és még akkor is, ha a belőlük fakadó intézkedések népszerűtlenek. A túlélésről van szó. Épp ezért, lényegét tekintve nem ítélhetjük mindezt másodrendűnek. Rengeteg küzdelem legitim. De ha ezt elveszítjük, egyetlen másikat sem folytathatunk majd.”

Egy nappal e nyílt levél után, szeptember 4-én jelent meg egy másik felhívás, amelyet zöld és baloldali szervezetek, pártok képviselői, szakszervezeti vezetők, elismert közgazdászok, az államapparátus volt és jelenlegi felső vezetői közül is többen aláírtak, és amely az ökológiai átmenethez szükséges forrásokra koncentrált.

A szöveg, amelyről a sárga mellényesek akciói kapcsán is írtunk, leszögezte, hogy csak politikai akarat és szuverenitás kérdése, hogy Franciaország azonnal elő tudja teremteni azt, a becslések szerint 45-75 milliárd euró körüli, a GDP 2-3 százalékára rúgó összeget, amit a modellváltás megkíván.

Az állami szerepvállalásnak kell azt a keretet biztosítani, amely a vállalatok és magánszemélyek megtakarításait e cél érdekében mozgósítja, ösztönöz és garanciát biztosít, összefogja, mozgósítja a lokális kezdeményezéseket – és európai szinten is kiharcolja, hogy ezek a befektetések ne számítsanak a strukturális költségvetési hiány meghatározásakor.

Ez a két példa, akárcsak az ősz óta havi rendszerességgel szervezett klímamenetek, illetve az év végére időzített jogi kereset és petíció átütő sikere mintha arra utalna, hogy a francia társadalom nagy energiákkal keresi a nyomásgyakorlás eszközeit saját politikai, és az azzal szorosan összefonódó gazdasági elitjével szemben a klímavédelem és ezzel szoros összefüggésben egy igazságosabb társadalom építéséért. A sárga mellényesek nagy nyilvánosságot kapott mozgalma is ebbe a trendbe illeszkedik, és éppenséggel nem a környezetvédelem ellenében, hanem az e kérdésekre érzéketlen, sőt azokat szisztematikusan szőnyeg alá söprő politikai szereplők, a lakosságot nem-képviselők ellenében lázad.

Ahogy a december 8-án a sárga mellényesekkel közös akciókat is szervező zöldek üzenték a tüntetéseken: a hóvége és a világ vége problémái összefüggenek – a rendszert, és nem a klímát kellene megváltoztatnunk.

Tüntetés a klímáért december 8-án; fotó Elise Prévot, forrás: Facebook

2019 egyik legizgalmasabb kérdése tehát az lesz, sikerülhet-e odáig fokozni a nyomást, hogy ténylegesen változzanak az eddig következetesen neoliberális, ergó éppenséggel a klímavédelem és a társadalmi igazságosság ellenében ható politikák. És persze nemcsak Franciaországban, hanem mindenütt, ahol a hatalmon lévők megpróbálják leplezni, hogy tétlenül és felelőtlenül kiszolgáltatnák jövőnket rövid távú céljaik érdekében.

Dobsi Viktória 

Kiemelt fotó forrása: Notre affaire à tous Facebook. 

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom