Bezárás
Szerbia

Szultánt buktatna utcai tüntetésekkel a szerbiai demokratikus ellenzék

Egy véres inggel és egy megvert ellenzéki politikussal kezdődött. De ahogy egy külföldi újságíró kollégának nehéz elmagyarázni 2018 decemberében, miért mennek ki az emberek demonstrálni egyre több településen Magyarországon, úgy ennyiből azt is nehéz megérteni, miért kezdtek el tüntetni az emberek Szerbia fővárosában, Belgrádban.

Év végi támogatási kampány

Közeledett november 23-án a péntek este, a közép-szerbiai Kruševac városában besötétedett. Az emberek többsége egy pillanatra próbálta elfelejteni a munkáját. Borko Stefanović és kollégái azonban a város központja felé tartottak, ahol az idén szeptemberben megalakult Szövetség Szerbiáért ellenzéki tömörülés tartott gyűlést. Egy tíz pártból álló csoportosulásról beszélhetünk, amely többek között a frissen alakult a középbal, pro-európai Közösen Szerbiáért vagy a már hagyományosnak számító, a 90-es években, a Slobodan Milošević rezsimje elleni ellenállás idején fénykorát élő Demokratikus Pártból állt össze, hogy megtörjék vagy korlátozzák Aleksandar Vučić elnök és a kormányzó Szerb Haladó Párt hatalmát.

A Szerb Haladó Párt (SNS, Srpska napredna stranka)

  • Az SNS-t Tomislav Nikolić és Aleksandar Vučić alapította 2008-ban, miután kiváltak – emlékeznek még Vojiszlav Seseljre? – a Szerb Radikális Pártból.
  • Nikolić nyerte az elnöki választásokat 2012-ben, az SNS vezetését Vučić vette át. A párt megnyerte az országgyűlési választásokat is, Vučić védelmi miniszter lett és első miniszterelnök-helyettes.
  • Az SNS megnyerte a 2014-es előrehozott parlamenti választásokat is: abszolút többséget szerez a parlamentben, illetve a városok többségében, beleértve a belgrádi közgyűlést is. Vučić miniszterelnökké nevezték ki.
  • Ma az SNS uralja a szerb politikát, a hétmillió lakosú Szerbiában minden hetedik szerb a párt tagja.
  • Az SNS ideológiáját nehéz meghatározni: a párt leginkább egy kaméleonra emlékeztet, amely mindig próbál megfelelni az aktuális keresletnek. “A valóságban a párt ideológiája a hatalom. A párthoz olyan emberek kötődnek, akiket az érdekel leginkább, hogy a szervezet birtokolja a hatalmat Szerbiában“, legalábbis így jellemezte a pártot Boban Stojanović politológus.
  • Az SNS és az Európai Unió kapcsolata meglehetősen bonyolult. Az Vučić-kormány az EU-csatlakozás mellett áll, de elsősorban a közös piac, és kevésbé az EU alapelvei miatt. Brüsszel nem állt ki hangsúlyosabban az EU alapelvei mellett és fenntartásokkal, de támogatja a Vučić-kormány csatlakozási szándékát, mert az biztosítja a stabilitást az országban.

De ennyire még ne siessünk előre. Egyelőre még mindig Kruševac városkában járunk, ahol a Szövetség Szerbiáért csoport egyik alapítója, Borko Stefanović éppen dolgára siet. Ugyanő korábban a középbal Demokrata Pártban politizált, de három évvel ezelőtt, ideológiai viták miatt, otthagyta a pártot. Megalapította saját szervezetét, a Szerb Baloldal (Levica Srbije) nevű pártot. Stefanović tehát éppen a pártgyűlésre tartott, és még csak nem is sejtette, hogy a találkozó helyett hamarosan egy kórházban köt ki.

A politikus később a VICE szerbiai kiadásának elmondta, hogy nem sokkal a támadás előtt észrevettek egy fiatal, kapucnis férfiakból álló csoportot, akik “követték és fotózták őket.” Az addig megfigyelő üzemmódban követő férfiak fémrudakat vettek elő, és Stefanovićra rátámadtak. A baloldali politikusra mért ütés egyike a férfi tarkóján csattant. Úgy gondolom, hogy szerencsém volt a szerencsétlenségben. Ha egy kicsit feljebb vagy lejjebb ér az ütés, valószínűleg most nem beszélgetnénk,” mondta öt nappal később a VICE riporterének.

A megvert szerb politikusnak aztán a Szerbiai Baloldal két aktivistája sietett a segítségére, az egyik támadó foga és szája bánta a támadást, a másikat a fején ért néhány válaszcsapás, végül menekülőre fogták, miközben Stefanović összeszedte a földről véres ruháját. A rendőrség később kiadott hivatalos jelentése szerint, hogy a három támadót és még néhány társukat elfogták, és megteszik a szükséges intézkedéseket a bűncselekmény kivizsgálására. A legújabb fejlemény, hogy a támadókat a rendőrség elengedte.

Stefanović sajtótájékoztatót tartott, ahol kijelentette: a hatóságok részéről nem érez komoly szándékot, hogy a felbujtók kilétét kiderítsék.  Stefanović és sokan a szerbiai ellenzékből úgy gondolják, hogy a támadás valódi felelőseit felsőbb szinteken kell keresni. Nem hiszem, hogy véletlenül támadtak meg,” hangsúlyozta a megvert politikus, aki még hozzátette: “szervezett, átgondolt akciónak tűnt. Hátulról, fasiszta, gyáva módon támadtak meg, hogy megállítsanak és elhallgattassanak. Tudom, ki ezért kik a felelősek, a rendőrség is tudja. Egy helyi üzletemberhez kapcsolódó nagyobb csoport, akiknek valaki parancsot adott.”

Ki rendelte el az ellenzéki politikus megverését?

És kire gondolhatott Stefanović? Ez az ember nem más, mint a mai Szerbia egyik leghatalmasabb embere, Bratislav Gašić, aki az SNS egy társalapítója és Aleksandar Vučić közeli szövetségese, az első Vučić-kormány (2013-2017) honvédelmi minisztere. Gašić tavaly lemondott összes pártbéli funkciójáról, miután kinevezték a szerb titkosszolgálat (BIA) élére.

Ezt követően módosították a szerbiai nemzetbiztonsági és titkosszolgálati törvényt úgy, hogy a BIA igazgatói hatáskörét megerősítsék. A döntés kritikusai szerint a BIA állami hírszerző intézményből kormányzati hírszerzői szolgálattá alakították át, amelynek célja az ellenzék és másképp gondolkodók üldözése.

Sokkal rosszabbnak látja a jelenlegi helyzetet, mint a 2000 előtti körülményeket (ez az év a Milošević-rezsim végét jelképezi Szerbiában  – BB) Božo Prelević ügyvéd, aki vélhetően tudja, mit beszél, hiszen korábban a Slobodan Milošević elleni vádiratot állította össze, és részt vett a Zoran Đinđić-gyilkosság kivizsgálásában is.

Stefanović ellenzéki politikust Kruševac város egyik olyan negyedében támadták meg, amelyet a köznyelvben Gašić-városnak is hívtak: a BIA igazgatója ott született és járt iskolába, és egy ideig (2012-2014) a város polgármestere is volt.

Stefanović bizonyítékok hiányában nem nevezte meg támadóit, de a támadásért közvetve a politikai elitet vádolta meg. “Nem hiszem, hogy Vučić vagy Gašić adta volna ki a parancsot a támadásra, mert az később kiderülhet, és azt Vučić is nyilatkozta, hogy a támadás neki is hatalmas károkat okozott. Olyan dahik tették, akik leváltak a szultánról, vagy akik így szerettek volna a szultánnak bizonyítani, hogy képesek ellenségei fejét betörni,” nyilatkozta az N1 tévének.

A dahi és a szultán

A dahik a mai szerbiai politikai szlengben olyan kormányhű figurák, akik helyi szinten saját érdekeiket részesítik előnyben, de egyúttal a szultán felé is elkötelezettek. A szultán alatt a Vučić-kormány értendő. Történelmi metafórákról van szó, ami a szultán esetében arab eredetű uralkodói méltóságnév, amit a térségbe betörő török Oszmán Birodalom vezetője is viselt. A dahi (szerbül: dahije) olyan muzulmán vallású, szerb területen élő renegát elitharcos, aki fellázadt Isztambul ellen. Rövid zsarnoki uralmuknak (1801-1804) a dahik elleni lázadás, vagy a szerb nemzeti történelemben első szerb felkelés néven vonult be a történelembe. Ha magyarul szeretne olvasni a korszakról akkor az 1875-ös Magyar Szemlét és a Magyar Tudományos Akadémia 2016-os könyvét ajánlom.

Stefanović az N1 tévében folytatott beszélgetés során még elmondta, megtámadásáért a jelenlegi kormánynak kell a felelősséget viselni, mert ez a hatalom osztotta fel egész Szerbiát saját pártfogói között. “A párt emberei egész országrészeket irányítanak. Az a fasizmus, amikor valakit politikája miatt akarnak elhallgattatni vagy amikor a Vučić-kormány propagandája úgy beszél politikai ellenfeleiről, mintha azok egy rágcsálónál vagy egy csótánynál is kevesebbek lennének. Hét éve az ellenzéket ellenségnek tartják, akik szerintük árulók, rablók és bűnözők. Megosztották a társadalmat a hatalom mellett és ellene állókra. Amikor valaki ellentmond, automatikusan kényelmetlenné válik,” jellemezte a Vučić-rendszert az ellenzéki politikus.

“Csak a síp, soha többé puskát!”

Budapesten parlamenti képviselők a magyar köztévé épületéből történő erőszakos eltávolítása miatt másnap több ezren tüntettek a közmédia épülete előtt. Szerbiában Stefanović megverése váltott ki tüntetéshullámot. Az első tiltakozó menet a támadás helyszínén, Kruševacban, a “Soha többé véres ingeket!” molinóval indult útjára, ami azóta is a tiltakozások egyik fő mottója. Decembertől az ellenzéki politikai pártok Belgrádban is tiltakozó meneteket szerveztek, minden szombaton. A december 8-án tartott elsô belgrádi menet a “Csak a síp, soha többé puskát!” jelmondat mögött vonult. A síp korábban a Milošević-rezsim elleni tiltakozás szimbóluma volt.

Az első belgrádi tüntetésről az egyik állami szerb média a valóságtól eltérően tudósított. Barbara Životić riporter a menet elvonulása után jelentkezett be a helyszínről, így az egyszeri tévénéző azt érzékelhette a helyszíni tudósítás alapján, hogy alig csupán néhány embert érdekelt az esemény. De nézzük meg a RTV Studio B tévécsatorna tudósítását!  A youtube videón a bejelentkező Životić riportert és alatta a tüntetők menetéről készült valós idejű felvételt látják:

“Soha többé véres ingeket” elnevezésű tiltakozó menet, amelyen egyébként nagyon kevesen vettek részt, és akadályozták a városi forgalmat, egy óriási képmutatás, mivel éppen azok az emberek, akik a menetet szervezték, hívják az embereket lincselni, megerőszakolásokra, és államcsínyre, ami nagyon-nagyon képmutatónak tartunk. Főleg most, amikor hazánknak egyébként is nyugalomra lenne szüksége a rendkívül feszült koszovói helyzet miatt,” tudósított a helyszínről egy kicsit később Životić riporter.

A kormányzati propaganda ellentétes hatást ért el. A tüntetések híre akkor terjedt igazán el, amikor a Facebookon és Twitteren felkapták az első menetről beszámoló Studio B üres utcáit mutogató képeit és a riportert párhuzamos valóságból származó kijelentéseit (például: a tüntetők lincselni akarnak). Miközben Vučić elnök nyilvánosan kiállt a kormánypárti csatorna hamis hírt gyártó riportere mellett. Egy helyi DJ és zenei producer feldolgozta Barbara riportjának részleteit. A feldolgozás a belgrádi klubok slágere lett.

Az élő bejelentkezés pillanatok alatt a belgrádi tüntetéssorozat egyik erős szimbólumává vált, egy héttel később a tömeg már Barbara nevét skandálta.

A december 8-i belgrádi tüntetés (10 ezer fő) megismétlődött december 15-én (20 ezer fő) és december 22-én (50 ezer fő) is. A belgrádi tüntetéseken résztvevők száma folyamatosan növekedett. A legutolsó tüntetésen a résztvevők száma megduplázódott az előző menethet képest. Az első tüntetésen a negyvenes korosztály vett inkább részt, a második menetben, sűrű hóesésben a fiatalok vitték a prímet.

A december 22-i tüntetésen a menet üzent Orbán Viktornak is: “Orbán, értsd meg, mi nem fogjuk őt kiadni!” A felirat arra utal, hogy ha a mai szerb ellenzék hatalomra kerül hatalomra, ők nem fogják Vučić elnököt elengedni, mint a macedónok Gruevski bukott miniszterelnököt. Kép forrása: Branislav Seničić, Twitter.

A demonstrálók minden esetben ugyanazon az útvonalon haladtak: a gyülekező a Diákok terén volt, aztán a menet a szerb közmédia épülete elé vonult, végül a demonstráció a belgrádi parlament épülete előtt fejeződött be. Mindenki eltökéltnek látszik: addig jönnek demonstrálni szombatonként, amíg a hatalom nem enged követeléseinek, jelentették be. A következő, sorrendben negyedik belgrádi tüntetést december 29-én, szombaton tartják.

Halott a szerb szabad média is

A tüntetés-sorozat azonban nem csak a Stefanović politikus elleni támadásról szól. Hiába vonult több tízezer ember az utcákon, a kormánypárti média figyelmen kívül hagyta ezt az apró részletet. De a szerbiai emberek úgy érzik, hogy sokuk véleményét egyszerűen nem hallgatják meg Európában sem. Másrészt, az Európai Unió nem tekinti kihívásnak és problémának a szerbiai kormányzati cenzúrát.  A szerbek úgy érzik, hogy az EU politikusai befogják fülüket a szerbiai kormány piszkos ügyei vagy erőszakos fellépése hallatán, mert a legfontosabb a régió békéjének és stabilitásának megőrzése. 

A szerb állam által tulajdonolt Telekom Srbija (TS) november közepén jelentette be, hogy 200 millió euró értékben megvásárolta a szerbiai kormánypárt magasrangú pozícióját betöltő testvérpár által tulajdonolt Kopernikusz társaságot. Szakértők állítása szerint a Telekom Srbija túlfizette a Kopernikust, amikor a kábeltévéket működtető társaság azt állította, hogy 200 ezer felhasználójuk van. (A TS ezer eurót fizettett/felhasználó).

Ezt az összeget nem sokkal később a két utolsó, még nem a Vučić-kormány ellenőrzése alatt álló TV-állomás megvásárlására használták fel. A Kopernikus társaság december 3-án jelentette be, hogy megállapodott a két országos lefedettséggel rendelkező Prva Srpska Televizija (Prva TV) és az O2 TV csatornák, valamint három weboldal, többek között a B92.net tulajdonosával, az Antena Grouppal.

Ez az üzletkötés azt is jelentette, hogy 2018 decemberétől az összes nagy tv-csatornát és nyomtatott médiát a Vučić-kormányhoz köthető emberek birtokolják. Szerbiában tehát hasonló helyzet alakult ki média-fronton, mint Magyarországon. Ez az új helyzet egyben azt is jelenti, hogy az ellenzéki pártoknak nincs terük és lehetőségük programjuk terjesztésére, így marad az utcai politizálás.

Ahogy már említettem, a Telekom megvásárolta az 02-t és a Prvát. A formális vevő a Kopernikus. Ha eddig volt valami fény, az most teljesen kialszik,” kommentálta a hírt a Twitteren Dragan Đilas, Belgrád egykori polgármestere (2008-2013), és a B92 rádió egykori szerkesztője, újságíró, a Milošević-rezsim elleni tüntetések egyik szervezője volt.

A Blic szerint Đilas nevéhez fűződik a szeptemberben megalakult Szövetség Szerbiáért tömörülés ötlete is.

A Koszovó-kártya

A szerb belpolitikai feszültség egyébként egy olyan kritikus időben alakult ki, amikor Szerbia és Koszovó közötti kapcsolat romlott a koszovói hadsereg létrejöttével. Ismert: december 13-án a koszovói parlament megszavazta a koszovói biztonsági erők hadsereggé alakítását. A koszovói szerb képviselők a szavazást bojkottálták.

A fejlemény önmagában is veszélyezteti a Balkán és dél-kelet Európa stabilitását, de Szerbiára nézve is komoly nemzetbiztonsági kockázatokat jelenthet. Vučić elnök az ENSZ Biztonsági Tanácsának rendkívüli összehívását javasolta. A NATO nyugalomra felszólította Belgrádot és Pristinát.

Csakhogy, szerb szemszögből nézve, a Belgrád és Pristina között folytatott tárgyalások zárt ajtók mögött zajlanak. A helyi közvéleménynek – független szerbiai média hiányában – egyszerűen fogalma sincs a részletekről, miről tárgyalnak a nevükben.

Egy gyanús gyilkosságról

És a rendkívül érzékeny nemzetközi koszovói helyzetben ott van még az Oliver Ivanović gyilkosság is, amely tovább bonyolítja a szerbiai-koszovói szerb-koszovói albán kapcsolatokat. A meggyilkolt koszovói szerb politikus halála többeknek is jól jött.

Halálával kapcsolatban két fő narratíva létezik, természetesen az egyik a szerb a másik a koszovói albán narratíva. A hivatalos belgrádi elmélet szerint Ivanović halálával a koszovói albánok így üzentek a szerbeknek, hogy egyoldalúan kikiáltott Koszovóban a szerbeket többé nem látják szívesen. Emlékezetes: az 1998-1999-es koszovói háborúban 200 ezer koszovói szerb hagyta el hazáját. Az albán narratíva azt állítja, hogy Ivanović halála Belgrád műve. Szerintük erre a kivitelezés professzionalizmusa és az a tény utal, hogy korábban Ivanović elismerte a Szerbiától független Koszovót, ami nagyjából hazaárulásnak számít Belgrádban.

Nem zárható ki, hogy a mitrovicai politikus halálát nem közvetlenül a politika, hanem múltja okozhatta. Ivanovićot 2014-ben kilenc év börtönre ítélték albánok meggyilkolása ügyében az Európai Unió koszovói rendőri és igazságügyi missziójának (EULEX) kezdeményezésére. Más állítások szerint nem követte el a bűncselekményeket, hívei szerint az eljárásnak politikai motivációi voltak. Végül elengedték. Halála mögött lehet a mitrovicai alvilág is. Ivanović magán jellegű üzletei miatt égett már le étterme, irodája vagy az éppen a bent alvó, de megmenekülő feleségére gyújtották rá házukat, és kocsija is robbant már fel.

A tüntetők minden felvonuláson követelték Ivanović halálának tárgyilagos kivizsgálását.

Ha szeretne még több részletet megismerni az Ivanović gyilkosságának hátteréről, és körülményeiről, akkor ezt az angol nyelvű riportot olvassa el.

Vučić cinikus reakciója

Aleksandar Vučić elnök minden demonstráció után kijelentette: határozottan nem tervezi, hogy lemondjon vagy, hogy egyáltalán foglalkozzon a tüntetők követeléseivel. “Mit akarnak, új választásokat? Az önök hazugságai és sületlenségei miatt nem szándékozok visszavonulni. Akkor sem tettem meg, amikor négy hónapig vonulgattak (itt Vučić a kinevezése után hónapokig tartó ellenzéki menetekre utalt), előre szólok, most sem jutott eszembe lemondani. Felőlem nyugodtan összejöhet öt millió ember, tarthatunk egy választást, de nyomás alatt nem tárgyalok,” nyilatkozta az első belgrádi tüntetés után a szerb elnök.

Valóban: Vučić hasonlóan kényelmes pozícióban van, mint Magyarországon Orbán. Mindketten a haza és a nemzet megmentője klasszikus pózában tetszelegnek választóik előtt, amely jelenleg Szerbiában és Magyarországon is kényelmes többséget biztosít számukra. Orbán Magyarországon a migráns-kártyát, Vučić Szerbiában a Koszovó-kártyát játszotta ki e cél elérése érdekében. Orbán és Vučić szinte teljesen uralja a helyi médiát, a velük szemben álló ellenzéknek nem maradt más lehetőség, mint az utcai politizálás.

“Disco, But No Lead Singer”

Szerbia ma olyan, mint a kommunista Jugoszlávia: Szerbia nem jogállami elvek, hanem a legerősebb ember akarata alapján működik. A kormány irányvonalának nem megfelelő médiákat elhallgattatják. Aki a mindent uraló kormánypárt tagja, azok számára vannak lehetőségek az előrelépésre, aki az ellenzékhez tartozik, azokat elnyomják. Vučić olyan, mint egy politikai buldózer. Ha az ellenzéki megmozdulások szervezői nem fogalmazzák meg követeléseiket, a tüntetések elhalnak a következő hetekben,” foglalta össze az eddigi utcai eseményeket Slobodan Georgiev, a Balkáni Tényfeltáró Újságírók Hálózata (BIRN) szerkesztője a BalkanInsight weboldalon “Disco, But No Lead Singer” című helyszíni elemzésében.

A vezető kép az első, december 8-i meneten készült, molinón a felirat: “Soha többé véres ingeket!” Kép forrása: B92.net

Írta: Bőtös Botond

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom