Oroszország háborús fegyvertárának része a dezinformáció, így egyáltalán nem meglepő, hogy az Azovi-tenger bejáratának, a Kercsi-szorosnak a blokkolása is kiemelt téma lett az orosz kormányzati médiában. Ám mindez nem csak azt jelenti, hogy a konfliktus kiéleződésével egy időben megszaporodtak az Ukrajnával és az Azovi-tengerrel kapcsolatos álhírek. Az EU álhírellenes csoportja, az East Stratcom Task Force elemzése szerint már 2017 szeptemberében is jelentek meg olyan orosz dezinformációk, amelyek a Kercsi-szoros lezárást készítették elő.

Régen minden jobb volt – ajándékozz karácsonyra 2019-es Átlátszó-előfizetést!

Orosz hadihajók november 25-én tüzet nyitottak ukrán hajókra, majd lezárták a Kercsi-szorost, amely az Azovi-tenger bejárata. Az oroszok őrizetbe is vettek ukrán tengerészeket, akiket illegális határátlépéssel vádolnak. Történt mindez annak ellenére, hogy egy korábbi megállapodás értelmében mind Ukrajna, mind Oroszország használhatja a szorost.

A feszültség mára enyhült; december 4-én az oroszok feloldották az azovi-tengeri ukrán kikötők blokádját és már a hajóforgalom is helyreállt. Igaz, az oroszok még mindig ellenőrzik a szoroson áthaladó hajókat. A Kercsi-szorosban kialakult konfliktus azonban nagyon feszült volt: kockázatairól és következményeiről Rácz András Oroszország-szakértő írt elemzést a PC blogra.

Öt pontban a Kercsi-szorosban lezajlott orosz-ukrán incidensről és hatásairól

A november 25-én a Kercsi-szorosban lezajlott, ukrán hadihajók elleni orosz támadás az első eset volt, hogy orosz fegyveres erők orosz zászló alatt hajtottak végre akciót ukrán katonai egységek ellen. A támadás egyértelműen megsértette az Azovi-tenger és a Kercsi-szoros közös használatáról szóló, 2003-as orosz-ukrán megállapodást.

Az Azovi-tengeri incidens előkészítése azonban már sokkal hamarabb megkezdődött a (dez)információs térben.

Már 2017 szeptemberében megjelent egy olyan hír, melynek egyetlen forrása „helyi újságírók” voltak, mely szerint az ukrán kormány az Azovi-tenger fenekét mélyíti egy NATO-flotta számára. Semmiféle hiteles forrása nem volt a hírnek, amelyet hamar cáfolt Ukrajna is.

Ezután egy darabig csend volt, ám idén júliusban megjelent egy olyan hír, mely szerint Ukrajna kolerával fertőzte meg az Azovi-tenger vizét Mariupol városánál. A „hír” szerint az oroszbarát „Donyecki köztársaság” hatóságai már egy évvel korábban megtalálták a kolerát a vízben, de az ukránok nem tettek semmit, ami veszélyt jelent a szomszédos Oroszország számára. További részleteket ír a cikk arról, hogy Mariupol környékén megemelkedett a kolerás esetek száma, illetve hogy a turistáknak azt ajánlják, de fürödjenek az Azovi-tengerben, ám erre csak kevesen hallgatnak.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint Mariupol környékén nincs jelen kolerafertőzés. Az ukrán egészségügyi szervezet is kiadott egy közleményt, mely szerint nem jegyeztek fel egyetlen kolerás esetet sem a szóban forgó térségben.

Egy idén szeptemberi tévéműsor pedig egyenesen azt állítja: a nyugati hatalmak, élükön az Egyesült Államokkal, Szíria helyett immár Ukrajna területén akarják „lejátszani” a háborút Oroszországgal. Úgy vélik, ezért egyre több „nyugati provikációra” lehet majd számítani a konfliktus kiélezésének az érdekében – ráadásul éppen az Azovi-tenger partjánál.

Egy másik tévéműsorban idén októberben pedig telefonról bejátszották egy „idős orosz katona” szavait, aki azt állította: amikor 1993-94-ben az akkori Jugoszláviában szolgált, találkozott egy amerikai számítógépes játékkal, amely egy orosz-ukrán konfliktus szimulált. A „háború” helyszíne pedig a Fekete-tenger volt.

A műsorvezető pedig ebből rögtön levonta azt a következtetést, hogy az Egyesült Államok már a kilencvenes évek eleje óta arra készül, hogy megtámadja az orosz flottát a Fekete-tengeren.

Nem sokkal később pedig, amikor Brüsszel és Moszkva között vita tört ki arról, hogy a Fekete-tenger vajon európai vagy nem európai tenger-e, az orosz állami tévé, a Pervij Kanal „orosz beltengernek” nevezte az Azovi-tengert.

Az összes felsorolt álhírt az köti össze: mind Ukrajnát állítja be agresszorként, egy olyan országként, amely a nyugati hatalmak, különösen az Egyesült Államok parancsára és annak segítségével provokálja Oroszországot.

Kiemelt grafika: East Stratcom Task Force

Megosztás