Bezárás
Fekete autó

Újabb eltüntetett aktivisták: kommunista diákoktól félti az üzemeket a kínai rezsim

Több tucat munkajogi aktivistára, köztük híres egyetemek diákjaira vagy friss diplomásaira csapott le az utóbbi hónapokban a kínai állam, többeket bűnbandákra emlékeztető módszerekkel hurcoltak el otthonukból vagy az egyetemekről. A civil szerveződések elleni hadjárat eszkalációjának tűnik, hogy ezúttal olyan fiatalokra vadászik a rezsim, akik – büszke marxistaként, maoistaként vagy kommunistaként – hisznek a munkásmozgalomban, és a gyári dolgozók érdekérvényesítéséért, illetve korábban eltűnt társaik kiszabadulásáért kampányoltak. 

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

Furcsa körülmények között tartóztattak le november elején minimum tucatnyi baloldali aktivistát – főleg diákokat – több kínai nagyvárosban. Kilencüket november 9-én fogták el, köztük a Pekingi Egyetem öt hallgatóját, másokat pedig Sanghajban, illetve a déli Kuangtun tartományban, Sencsen és Kanton városában. Pénteken Közép-Kína legnépesebb településén, Vuhanban vittek el három fiatalembert.

Az érintettek barátai és egy jogvédő szervezet szerint fekete ruhás férfiak csoportjai „állították elő” az aktivistákat, otthonukban, illetve az egyetemi kampuszokon, többeket megvertek, mielőtt autókba tuszkolták volna őket – számolt be a történtekről többek között a The New York Times. A South China Mornin Post összesen 22 munkajogi aktivistáról tud, nagyrészt diákokról vagy frissen végzett hallgatókról, akik “eltűntek” ezen a hétvégén, és közülük 16-ról nincs azóta hír.

Bűnük az volt, hogy részt vettek egy szolidaritási kampányban, amely nyáron vette kezdetét, a hegesztő berendezéseket előállító Jasic sencseni gyárával, ahol júniusban a dolgozók a „rabszolgasághoz” hasonló körülményeik miatt kezdtek el lázadni. Legfőbb céljuk egy szakszervezet létrehozása volt.

A hatóságok elutasították a követelést, Kínában a független szakszervezeteket nem engedélyezik, minden érdekképviseletnek regisztrálnia kell a központi föderációba, amely jellemzően a vállalatok menedzsmentjének oldalán áll.

A munkások azonban nem adták fel, és folytatták a mozgósítást, akciókat és petíciókat, mígnem júliusban több tucat dolgozót letartóztattak a hatóságok.

Addigra azonban létrejött egy támogatói hálózat, és július 29-én Kína több sarkából utazott Sencsenbe a legjobb egyetemek több tucat hallgatója és friss diplomása, hogy kiálljon a dolgozók követelései mellett, amivel országos jelentőséget kapott a helyi konfliktus. A Pekingi Egyetem egyik diákja, Yue Xing nyílt levélben hívta fel társait az ország összes egyetemén, hogy támogassák ők is a Jasic dolgozóit.

Augusztus 11-én szintén ismeretlen férfiak vitték el a szolidaritási mozgalom egyik fő szervezőjét, Shen Mengyut, egy másik elitegyetem hallgatóját; Yue Xing pedig augusztus 24-én „tűnt el”, több más társával együtt. A The Guardian 50 eltűnt diákról írt, akik egy lakásban gyűltek össze, ahol rájuk tört a rendőrség:

A CNN információi szerint hivatalos tájékoztatás azóta sem született az ügyben, a diákok hollétéről sem tudni.

Az „eltűnések” nyomán A Pekingi Egyetemen létrejött a Találjuk meg Yue-t Mozgalom, amely a diákok szabadon engedéséért próbált fellépni, ennek egyik fő szervezőjét, Zhang Shengyét a kampuszon kerítette be november 9-én a fekete kabátos férfiak csoportja, és miután megverték, egy autóhoz hurcolták. Az akcióban mások is megsérültek, többek között egy Yu Tianfu nevű diák, aki a közösségi médiában felháborodott posztban számolt be a történtekről.

A CNN megszólaltat egy amerikai professzort, Eli Friedmant, akinek anyaintézménye, a Cornell Egyetem októberben függesztette fel az együttműködést kínai partnerével, miután úgy találta, hogy sem az akadémiai szabadság, sem a cserediákok biztonsága nem kielégítő.

Múlt szerdán fény derült végül a Pekingi Egyetem verziójára is: egy üzenetben tudatták a hallgatókkal, hogy feltártak és likvidáltak egy illegális szervezetet, amelynek célja az államhatalom megdöntése volt, és amely beférkőzött az intézmény Marx Társaságába.

A CNN tudósítója látta is ezt az üzenetet, akárcsak egy másikat, amely arra figyelmezteti a diákokat, hogy amennyiben csatlakoznak vagy támogatják a dolgozók munkajogi követeléseit, akkor „számolniuk kell a következményekkel”.

Közben a Kommunista Párt helyi bizottsága jelezte, hogy létrehoznak az egyetemen egy belső „felügyeletért és menedzsmentért” felelős hivatalt, amely a fegyelem növelésének érdekében napi ellenőrzéseket és őrjáratokat is bevezet majd. Mindez abban a felsőoktatási intézményben, amely egykor a liberális értelmiségiek paradicsoma volt, amelynek történetében fontos szerepet töltött be a hallgatók társadalmi aktivizmusa, és amely az ország egyik legjobbika.

Más jelek is utalnak arra, hogy a diák aktivisták miatt komolyan aggódnak a hatóságok: nemrég az egyetem korábbi párttitkára került a rektori székbe, és az új párttitkár, Qiu Shuiping, korábban, 2013 és 2014 között belbiztonsági vezető volt.

Mindez persze egy általánosabb állami erőszakhullám részeként is értelmezhető, Peking emberi jogi aktivisták és vallási szervezetek ellen is egyre keményebben lép fel.

Ezúttal azonban legalábbis ironikus, hogy progresszív, magukat büszke marxistának, maoistának, illetve kommunistának tartó diákok ellen indult be az elnyomó gépezet.

A letartóztatottak zöme a Jasic gyár dolgozói mellett kampányolt, de a diákok demonstráltak már Apple-alkatrészeket gyártó üzemek munkakörülményeivel kapcsolatban, vagy jobb betegbiztosítást követelő bányászok oldalán. Yue Xin a kínai egyetemi kampuszokon indult #MeToo mozgalom egyik vezetője is volt.

A kínai állam szélsőséges erélye a civil aktivisták ellen persze nem új keletű. Hogy csak egyetlen abszurdnak tűnő példát említsünk, három évvel ezelőtt azért került börtönbe 5 feminista aktivista, mert március 8-ára matricakampányt terveztek a nők zaklatása ellen, pl. a tömegközlekedési eszközökön.

Ezt a roppant felforgató tervet egy hónap börtönnel szankcionálták a hatóságok, és a fiatal nőket csak a nemzetközi kampány hatására engedték szabadon, továbbra is megfigyelés alatt tartva őket.

A dolgozók érdekérvényesítő küzdelmeit támogató diákok ugyan csak egy kisebbséget képviselnek, de számuk az utóbbi években növekedésnek indult. Ahogy az eddigiekből is kitűnik, a kínai rezsimnek esze ágában sincs lehetővé tenni olyan politikai aktivizmust, amely felett nincs kontrollja. Az viszont, hogy ezúttal a névleg kommunista hatalom lép fel az ideálokat kissé másképp értelmező diákok ellen, még nyilvánvalóbbá teszi a rendszer képmutató jellegét.

A kínai egyetemeken általában kötelező jelleggel oktatják a „marxizmust”, de a kelet-kínai Nanking Egyetemén a múlt hónapban azért tartóztattak le diákokat hasonló módszerekkel, mert tiltakoztak, miután az egyetem vezetése nem hagyta, hogy marxista egyesületet hozzanak létre.

Azaz, ahogy Patrick Poon, az Amnesty International Hong Kong-i munkatársa fogalmaz: „Ha a kínai kormány nem képes elfogadni és tolerálni ezeknek a magukat büszkén marxistának valló diákok követeléseit, az azt jelenti, hogy semmilyen kritikát nem hajlandóak elfogadni”.

Mindennek szimbolikus jelentőséget is ad, hogy jövőre több olyan politikailag érzékeny történelmi esemény kerek évfordulója is esedékes, amelyben kiemelkedő szerep jutott a diákságnak.

1919. május 4-én kezdődtek azok a diáktüntetések, amelyek nyomán a kínai küldöttség a kormánnyal szembe menve nem írta alá a párizsi békeszerződést, és hetven évvel később, április közepén indult diákok, értelmiségiek és dolgozók részvételével az a tiltakozási hullám, amelyet júniusban vérbe fojtott a hadsereg. A Tienanmen téri vérengzésként ismert megtorlás halálos áldozatainak száma ma sem tisztázott, a különféle források szerint néhány száz és 10 ezer között lehet.

Az értelmiségi elithez tartozó diákok elleni fellépés nemcsak ironikus, de elég kétségbeesett gesztusnak is tűnik, hiszen ez inkább csak olaj a tűzre, állapítja meg Geoffrey Crothall, a szintén Hong Kong-i China Labour Bulletin szervezettől. Eközben a demonstrációkat kiváltó mélyebb okokat, azaz „az alacsony béreket, rossz munkafeltételeket és a szakszervezeti tevékenység tiltását” továbbra sem óhajtja orvosolni a hatalom.

A diákok pedig, úgy tűnik, egyelőre nem adják fel: a „Találjuk meg Yue-t Mozgalom” új nevet kapott, most már a Pekingi Egyetem Eltűnt Diákjainak hollétét kutatják, és egy vasárnap közzé tett nyílt levél újra szabadon engedésüket követeli:

„Nem hagyhatjuk, hogy azok, akik másoknak gyűjtöttek tűzifát, halálra fagyjanak a hóban, és nem hagyhatjuk, hogy azok, akik létrehozták a szabadság ösvényét, csapdába essenek a tüskék között.”

Dobsi Viktória

Kiemelt kép: a Jasic gyár dolgozóival szolidáris fiatalok csoportja, forrás: Twitter Jasic Workers.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom