Bezárás
Bankrendszer

3,7 milliárd eurós rekordbüntetést kér a francia ügyészség az adócsalással vádolt UBS bank perében

15 évvel azután, hogy először figyeltek fel a gyanús üzelmekre a svájci székhelyű UBS francia leányvállalatánál a hatóságok és a törvénytisztelő alkalmazottak, bíróság elé került Párizsban a magánvagyon kezelésében világelső pénzintézet. A vád masszív, rendszerszintű adócsalás és adóelkerülés megszervezése, illegális ügynöki tevékenység és ezek leplezése. A másfél évtizedes késlekedés ezúttal nemcsak az igazságszolgáltatás lomhaságából ered: az UBS és az adócsalók felelősségre vonását hosszú éveken át az államszervezet csúcsán akadályozták.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

A genfi székhelyű UBS bank és gall leányvállalata franciaországi kalandjai kiváló alappal szolgálnának egy izgalmas bűnügyi sorozathoz: tisztességes és hősies banki alkalmazottakkal, akik saját főnökeikkel is dacolva harcolnak egy adócsalási szisztéma leleplezéséért; a francia pénzügyi felügyelet és bűnüldözés szinte minden ágazatának dolgozóival, aki közül néhányan szintén partizánakcióba kezdenek, hogy nyomozásaiknak és az eltussolt bűntényeknek végre legyen következménye; az állam legfelsőbb szintjéig tetten érhető bűnrészességgel, amelyet a köztársasági elnök, egy korrupt államügyész és egy titkosszolgálati csúcsszerv „elkötelezett” vezetőjének triója testesít meg.

Filmvászonra kívánkozó előzmények

Mindehhez a hátteret a francia magasélet helyszínei, sport- és kulturális rendezvények VIP-szektorai adják, amelyek hátterében, ha a producerek is úgy akarnák, megjelenhetne a nemzetközi adócsalás számos helyi következménye is, pl. az állami kiadások megkurtítása miatt demonstráló egészségügyi dolgozók, a nagyvárosok utcáin sokasodó hajléktalan emberek vagy mondjuk a túlságosan leterhelt adóellenőrök mindennapjai.

Az UBS-sztori váza ráadásul már könyv formájában is megjelent, méghozzá 6 évvel ezelőtt, a már említett titkosszolgáknak, nyomozóknak és banki dolgozóknak köszönhetően, akik végképp megelégelték, hogy 2003 óta feltárt szabálytalanságok és egyértelműen törvényszegő gyakorlat semmilyen komoly szankciót nem vont maga után.

Antoine Peillon könyvének borítója; kép: Facebook

Számtalan, alaposan alátámasztott riasztásuk, anonim bejelentéseik, majd nyomozati eredményeik – a bank vezetéséhez, a bankfelügyelethez és a különféle hatóságoknál – csupán azt eredményezték, hogy a bankoknál serényebben igyekeztek megsemmisíteni (pl. elektronikai „balesetek” révén) az illegális tevékenység nyomait, és több lázadozó alkalmazottat is elbocsájtottak.

Ezért hőseink végül egy újságíróhoz fordultak, akit jól elláttak dokumentumokkal, így jelenhetett meg 2012 márciusában Antoine Peillon Az a Franciaországnak hiányzó 600 milliárd című kötete, amelynek nyomán, alig három héttel később a párizsi ügyészség végre megbízott két vizsgálóbírót az UBS aktáival.

Peillont néhány héten belül meghallgatta egy hirtelen megalakult szenátusi bizottság, a számvevőszék és frissen kinevezett vizsgálóbíró is. Júniusban házkutatást tartanak az UBS párizsi fiókjában, és megkezdődőnek a kihallgatások, őrizetbevételek.

Ez a 2003 végén kezdődött történet, amelybe az évek során bekapcsolódott – a terrorizmussal vagy más illegális tevékenységgel összefüggésbe hozható számlák és pénzmozgások miatt fennálló nemzetbiztonsági kockázat okán – a polgári, gazdasági és katonai hírszerzésen kívül a vám- és pénzügyőrség, de a tengerészet is, idén, azaz 15 évvel később került bíróság elé.

Ahogy anno részletesen is írtunk róla, mindehhez szükség volt a politikai őrségváltásra is, ugyanis ekkor, 2012-ben penderítette ki a hatalomból a szocialista választási győzelem a bevezetőben említett triót: Nicolas Sarkozy köztársasági elnököt, Philippe Courroye párizsi államügyészt és Bernard Squarcinit, aki 2008-ban, Sarkozy megválasztása után került az általa létrehozott titkosszolgálati csúcsszerv, a belső hírszerzésért felelős DCRI (Direction centrale du renseignement intérieur) élére.

Masszív, kivételes horderejű, szisztematikus jellegű bűntettek

A párizsi törvényszéken október 11-én kezdődött perben múlt csütörtökön került sor a Nemzeti Pénzügyi Ügyészség képviselőinek vádbeszédére, amelyben rekordméretű, 3,7 milliárdos büntetést indítványoztak az UBS AG anyavállalat esetében, az adóelkerülési rendszer kiépítéséért, és 15 millió eurót a francia leányvállalat (UBS France) részére. Ez utóbbit törvénytelen ügynöki tevékenységgel és az anyacég adócsalási gyakorlatának kifehérítésével gyanúsítják. Az egyik ügyész szavaival “masszív, kivételes horderejű, szisztematikus jellegű bűntetteket” tártak fel.

A vád tehát lényegében az, hogy 2004 és 2012 között a svájci bank francia ügyfeleknek ajánlott számlanyitási lehetőséget kifejezetten adóelkerülési céllal és erre felépített konstrukcióval, nemcsak a francia fiókokban, hanem Svájcból ingázó ügynökökkel is.

A bankok e célból szervezett luxus eventjeiken vadásztak újabb kliensekre – vagyonosokra, hírességekre, jól menő vállalkozókra – miközben nemcsak erre nem volt engedélyük, de a francia adózóknak ráadásul be kell jelenteniük külföldi számláikat is, azaz az anonim számlák nyitásával eleve csalás elkövetésére buzdítottak.

A hatóságok első gyanúi, és a belső auditot vezető Nicolas Forissier első figyelmeztetései után a bank titkos könyvelési technikákat vezetett be – az UBS szerint a banktitok jobb védelmében, a vád szerint a nem deklarált svájci számlák leplezésére.

Hat, különféle szintű felelős ellen is eljárás folyik, rájuk 50 és 500 ezer euró közötti pénzbüntetéseket, és hat hónaptól két évig terjedő, felfüggesztett börtönt szabna ki az ügyészség. A legsúlyosabb tételek Raoul Weilt, az UBS AG volt vezetőjét, és a nyugat-európai részlegért egykor felelős Dieter Kiefert célozzák, de a „vádlottak padján” találjuk a a francia leánycég volt felső vezetőit is.

A magánvádlóként fellépő gazdasági minisztérium költségvetési alosztályának ügyvédje szerdán 1,6 milliárd eurós kártérítést követelt a pénzintézettől.

A Svájcba menekített vagyonok végső summája ma is kérdéses, a pert előkészítő vizsgálóbírók 2008-ban 8,5 milliárd euróra, 2006-ban pedig 10,6 milliárd euróra becsülték, a vádirat pedig ez utóbbi összeget rögzíti, amelynek elvileg felét lehetne kiszabni büntetésként a francia büntetőjog szerint.

A bank megpróbálta elkerülni a pert, de túlságosan magasnak ítélte a felajánlott büntetést, amely a 2014-ben megítélt, szintén rekordmagas összegű kaució, 1,1 milliárd euró (1,2 milliárd svájci frank) összege lett volna.

A képmutatás fesztiválja

Az utóbbi évek során összesen 3,7 milliárd eurót legalizáltak és telepítettek haza az UBS svájci számláiról francia polgárok, emlékeztettek az ügyészek, akik „sajnálatosnak, ha nem elkeserítőnek” találták, hogy a vádlottak az elemi tisztelet gesztusait sem adták meg a volt alkalmazottaknak, akik panaszt tettek a bank vezetésére.

A tárgyalásról beszámoló Mediapart portál szerint a franciául kb. riadóztatónak, a riasztás megindítójának (lanceur d’alerte) nevezett alkalmazottakat, akik előbb főnökeik, majd a hatóságok felé is jelezték a szabálytalanságokat, tehát e volt dolgozókat érő támadások irritálták leginkább a vád képviselőit. Az UBS ügyvédjei az egész per során megpróbálták hitelteleníteni, árulókként vagy zsarolóként, értéktelen személyekként bemutatni őket. Mindez abból is érzékeltetett valamit, hogyan bánhattak velük korábban, amikor még a bank kötelékében dolgoztak.

A már említett Forissier, aki az ügy egyes számú közérdekű szivárogtatójának tekinthető, és akit súlyos hibára hivatkozva bocsátottak el, ma is pereskedik volt munkaadójával. A Le Temps svájci napilapnak adott interjújában úgy fogalmazott, hogy szakmai rehabilitációját várja a pertől: „Ez az UBS dosszié keresztbe törte a karrieremet. Én nem akartam közérdekű bejelentő (lanceur d’alerte) lenni. A fejemen tapostak. Megaláztak.”

A vád képviselői azt is furcsának találták, hogy az UBS a nyomozás, majd a tárgyalás kezdete óta úgy tesz, mintha nem értené, mi lenne a probléma. Holott hasonló ügyben már elítélték korábban is: 2009-ben 780 millió dollár (685 millió euró) pénzbüntetést szabtak ki az USA-ban a bankra, mert amerikai polgárokat arra buzdított, hogy „menekítsék” Svájcba a pénzüket. A per elkerülése érdekében 4450 amerikai kliens adatait is átadták a hatóságoknak. (Ez az amerikai dosszié egyébként a franciaországi eseményekre is katalizátorként hatott.)

Az UBS előtt ráadásul a HSBC bank ellen is hasonló vádakkal indult eljárás, csakhogy a londoni székhelyű pénzintézet 300 millió euró befizetésével megúszta a pert.

A tengeren túlról érkezett a vád másik fontos tanúja, az amerikai “Key Clients” szektor egykori igazgatója, az UBS-nek 2007-ig dolgozó, és 2010-2012 között az Egyesült Államokban bebörtönzött Bradley Birkenfeld.

A mára “megtért” Birkenfeld könyve, a “Lucifer bankára” történetesen épp most jelenik meg Párizsban, az UBS nemzetközi hálózatának tevékenységét részletezve. Az egykor gazdag jenkiket becserkésző Birkenfeld végül 104 milliós csekket kapott jutalmul az amerikai államnak tett szolgálataiért, és kinyilvánított célja az, hogy ez az eddig “egyedülálló francia per példaértékű legyen. És az UBS veszítse el franciaországi működési engedélyét.

Szerinte volt munkaadója nemcsak az alkalmazottakat hagyta cserben, őrölte fel és fenyegette meg, de a svájci adófizetők, a részvényesek és “mindenki túlságosan drágán fizetett ezért az őrületért”.

A francia ügyészség álláspontja tehát az, hogy a banki titokra, a svájci pénzügyi szektor stabilitására stb. való hivatkozás ez esetben nem állja meg a helyét, és az UBS AG, illetve az UBS France teljesen tisztában voltak azzal, hogy megszegik a francia törvényeket.

A következő napokban kerülhet sor az UBS ügyvédjeinek érvelésére, akik várhatóan azt igyekeznek majd bizonyítani, hogy a megcélzott bírság teljesen abszurd, és nem állnak rendelkezésre a feltételezett törvénysértések bizonyítékai.

A bank továbbra is kategorikusan tagadja, hogy a részben vagy teljesen általa szervezett luxusprogramok, vadászatok, koncertek, vacsorák stb. során illegális ügynöki tevékenység révén próbáltak volna felhajtani új kuncsaftokat.

Holott már Peillon is részletezte könyvében az összes olyan trükköt, amelyet az ügynökök alkalmaztak annak érdekében, hogy egy esetleges vizsgálat esetén se ők, se a kliensek ne bukhassanak le. A „Cross Border” misszióban résztvevők számára nemcsak a mobilok és számítógépek blokkolását írták elő ellenőrzés esetén, hanem könyvelésüket is csupán kézírásos és kódolt formában vezethették, nevek nélkül: ún. tejes füzetekben és tehenészeti dossziékban.

November 8-án az UBS egyébként az USA-ban is kapott egy rossz hírt, az amerikai igazságügyi minisztérium ekkor jelentette be, hogy pert indít a bank ellen, mert „2006 és 2007 között az Amerikai Egyesült Államokban és az egész világon becsapta a befektetőket” jelzálogalapú pénzügyi termékei (RMBS) eladásakor.

A vád szerint a bank (akárcsak más, szintén beperelt cégek) nem tájékoztatta megfelelően a vásárlókat a termékek kockázatairól, és ezzel nemcsak azok brutális veszteségeihez járult hozzá, hanem magához a pénzügyi válsághoz is.

A Le Monde közli az UBS álláspontját is, e szerint az, hogy maga is jelentős veszteségeket szenvedett az amerikai ingatlanpiac beomlásakor, azt is bizonyítja, hogy nem tudatosan tévesztette meg a befektetőket.

A Helvét Konföderációban is nagy figyelemmel kísért per várhatóan november 15-ig tart Párizsban.

Dobsi Viktória

Kiemelt kép: UBS logó, kép: twicepix; forrás: Wikipedia.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom