Színesek és sokfélék: az amerikai nők történelmet írhatnak a félidős választásokon

Életünk legfontosabb választása – a kifejezés gyakran visszatér nemcsak Donald Trump kampányában, de a másik oldalon is, és az idei félidős választások tétjeit valóban hosszan lehet sorolni. Feminista szempontból is kiemelt jelentősége lehet a november hatodikai randevúnak: soha ennyi női jelölt nem pályázott még politikai tisztségre az Államokban.

A legnagyobb jelentőséggel bíró parlamenti helyeken túl – a 100 fős Szenátus harmada, 35 szék van versenyben, és a 435 fős Képviselőház egésze – 36 kormányzói tisztségről, 87 állami testület összetételéről, de öt város – köztük San Francisco és Washington – vezetéséről is döntenek ma az amerikai választók, néhány helyi referendum mellett.

Népszavazás Donald Trumpról

Trump számára, aki riválisánál kevesebb szavazattal lehetett elnök 2016-ban, az urnák most revanssal szolgálhatnak: az őt ért számtalan kritikával és támadással, sőt, magával a jelöltségét egykor kénytelen-kelletlen elfogadó Republikánus Párttal szemben is megerősítheti legitimitását, ha sikerül bizonyítania, hogy a szavazók mellette állnak.

Praktikusan, amennyiben sikerül megőrizni a törvényhozás két házában a többséget, az jóval hatékonyabb politikai hatalmat ad az elnöknek és a pártnak is: a Szenátusban – amelynek megtartása az utolsó adatok szerint valószínűnek tűnik – például további konzervatív főbírók kinevezésére nyílhat mód a következő években; a Képviselőházban – ahol a demokratáknak jóval nagyobb esélyük van fordítani – pedig további tér nyílhat a társadalmi szempontból konzervatív, gazdaságilag neoliberális reformok, így pl. a pénzügyi vagy környezetvédelmi szabályozás leépítése előtt.

Belföldi és nemzetközi szinten egyaránt súlyos üzenetet hordozhat, ha sikeresnek bizonyul Trump egyre radikálisabba forduló retorikája, amely a kampány finisében már végképp nem restellt olyan szélsőjobbos toposzokat pedzegetni, mint pl. a nemzetközi zsidó összeesküvés a migráció elősegítésére.

Ráadásul ezek a szólamok testet is öltöttek, nem csupán az állam jóvoltából, amely például embertelenül bánt és bánik számos kiskorú menekülttel, a tiltakozások ellenére is, de a kivételesen erőszakosnak bizonyult kampányfinisben is, amely számos, aktuálpolitikai indíttatású gyűlöletbűncselekményt tartogatott. A levélbombáktól, a rasszizmus, illetve a nőgyűlölet motiválta gyilkosságokon át, az USA történetének legtragikusabb antiszemita bűntettéig, amelyben a zsidók és a bevándorlók gyűlölete fonódott össze.

Amennyiben a választás eredményei visszaigazolják Trump stratégiáját, az nemcsak az amerikai politikában, de szerte a világon nagyobb svungot adhat a társadalmak megosztására irányuló, a kisebbségek és a konfekciószerűen gyártott bűnbakok ellen hergelő szavaknak és tetteknek;

a büszkén vállalt nacionalizmusnak és a népszuverenitás nevében elutasított nemzetközi együttműködésnek; a rövid távú és öncélú gondolkodásnak pl. a környezetvédelem terén; és persze a demokratikus alapelvek, pl. a sajtószabadság további erodálódásának.

Stratégiai dilemmák a másik térfélen

Demokrata oldalról a tét persze az, sikerül e lefaragni a hátrányból és döntő győzelmeket aratni, például a „House” visszaszerzésével. Méghozzá a számos hendikep és csapda ellenére, amelyeket a választási rendszer és az utóbbi évtizedben még inkább a republikánusok szája íze szerint alakított szabályok (a körzetek kialakítása, szavazói jog korlátozás stb.) állítanak a szavazatok számát illetően továbbra is jelentős fölénnyel rendelkező Kékek elé.

Ezen túl a legérdekesebb kérdés viszont az lesz, hogyan ítélkeznek a választók abban a meccsben, ahol a pártvezetés mérsékeltebb vagy balközépnek mondható platformjával szemben számos balosabb, nem ritkán alulról, illetve a párton kívüli formációk által felépített, és – az olyan régi, bevált márkák mellett, mint Elizabeth Warren vagy Bernie Sanders szenátorok – több új arc, generációs és egyszersmind ideológiai változást ajánló jelölt és erő sorakozott fel.

Feminista katalizátor-jellegű pillanat

Ennek a jellemzően fiatalabb, minden szempontból színesebb és mondhatni radikálisabb trendben jelentős szerep jut a nőknek, akik amúgy is rekordot rekordra halmoznak ezen a választáson. A CAWP (Center for American Women and Politics) összesítése szerint 257 női jelölt indul a félidős parlamenti választásokon – közülük 182-en új kihívók, róluk  részletes infografikát is készített a Washington Post. 235-en a Képviselőházba pályáznak (míg a korábbi rekord 2016-ban 167 volt), 22-en pedig a Szenátusba (itt a legmagasabb szám 2012-es: 18).

A 2017. január 21-én tartott megatüntetések óta Donald Trump első és eleddig talán leglátványosabb ellenzékét adó női mozgalmakkal nyilván összefüggő, kiugró aktivitás előképeként szokás 1992-t, a „nők évét” felidézni, amikor 51 nő jutott be a Kongresszusba (47 a Képviselőházba, 4 a Szenátusba), dupla annyi, mint az előző törvényhozási ciklusban.

Ebben a hullámban nagy szerepet játszott egy ma nagyon ismerősen hangzó szexuális zaklatási vád, a konzervatív Clarence Thomasszal szemben, akit Bush jelölt a Legfelső Bíróságba.

Országos érdeklődés kísérte egy korábbi alkalmazottja, Anita Hill szenátusi meghallgatását, ahol a kizárólag férfiakból álló jogi bizottság kíméletlenül, megalázóan bánt a zaklatásról beszámoló fiatal fekete tanárnővel.

Az epizód, akárcsak Kavanaugh bíró ügye az idén, nők sokaságának mutatta meg, hogy nincs helyük azokon a fórumokon, ahol a döntéseket hozzák.

Hasonló, katalizátor-jellegű pillanatok volt a nőszervezetek szerint a közelmúltban Hillary Clinton választási veresége, és persze a világszintű jelenséggé nőtt #metoo mozgalom, amelyek újra és újra bizonyították, hogy „még nem értünk el elég messzire”.

De van a nők reprezentációs szerepének megváltozása mögött egy mélyebb tendencia is, ami azzal függ össze, hogy melyek a legfontosabb témák a politikai vitákban. 1992-ben, csakúgy mint jelenleg az oktatás, az egészségügy, a betegápolás, azaz a női szerepekhez inkább kötődő területeket váltak a legfontosabb témává, a felmérések szerint a választók teljes körében ma az egészségbiztosítás a leglényegesebbnek ítélt kérdés.

Az, hogy a nők politikai egyenlőségéig még hosszú út van hátra, persze könnyedén kiolvasható a számokból is: a 100 szenátor között mindössze 23 nő van jelenleg, a 435 alsóházi képviselő között mindössze 84. Míg e két intézményben lassan, de biztosan javul az arány, a kormányzók közt épp csökkenő tendenciát látunk.

Egy aszteroida és a demokraták legifjabb reménysége

Ha egyetlen arcot kellene kiemelni a politika megújítását célzó, máris emblematikussá vált jelöltek közül, akkor kétség kívül a 29 éves Alexandria Ocasio-Cortez kerül elő, akiről már egy aszteroidát is elneveztek, és hamarosan a Kongresszus legfiatalabb tagja lehet.

A Puerto Rico-i felmenőkkel rendelkező Ocasio-Cortez saját bőrén tapasztalta meg a szegényebb családok kiszolgáltatottságát, amikor édesapja halála után, végrendelet hiányában őt és édesanyját is a kilakoltatás fenyegette. Az 1982-ben alakult Democratic Socialists of America (DSA) baloldali párt tagjaként Ocasio-Cortez büszkén vallja magát szocialistának, és az ő nevéhez fűződik az előválasztási időszak legnagyobb szenzációja: New York 14-es választókörzetében aratott győzelme a Demokrata Párt egyik nagyágyúja, a csaknem húsz éve képviselősködő Joseph Crowley felett.

 

Ocasio-Cortez közreműködött Bernie Sanders kampányában, majd az elveszített választások után otthagyta pincérnői állását, hogy két barátjával ellátogasson a Standing Rock rezervátumhoz, ahol akkortájt kemény küzdelem folyt a Dakota Access olajvezeték megépítése ellen. A neten gyűjtöttek be 1000 dollár adományt az aktivisták segítésére, és maguk is heteken át éltek az ellenállókkal. Az ifjú politikusnő szerint ez a tapasztalat, a saját közösségük érdekében mindenre kész polgárok, elsősorban indiánok, és a másik oldalon a vállalatok nevében, az emberek ellen fellépő, militarizált erők ébresztették rá, hogy „nem lehet tovább nem venni tudomást a politikáról”.

Épp a tábor elhagyásakor hívta fel a Bernie Sanders körében létrejött szervezet, a Brand New Congress, hogy megkérdezzék, lenne-e kedve indulni a képviselői versenyben, és velük kezdte meg a felkészülést. Személyében a Queens és Bronx határán lévő körzetnek, ahol a lakosság 70 százaléka színes bőrű és jelentős részük kétkezi dolgozó, olyan képviselője lehet, aki testközelből ismeri problémáikat.

A jelölt ingyenes köz- és felsőoktatást szeretne – szerinte a republikánusok adócsökkentéseiből fedezni lehetett volna az összes amerikai egyetemista diákhitelét –, és egyetemes, állami egészségbiztosítást, „mint a világ csaknem minden fejlett államában”. Radikális változást sürget az energiapolitikában: 2035-re 100 százalékban megújuló energiatermelést és a fosszilis energia használatának végét.

A demokrata párt két irányzata közötti lényegi különbséget világítja meg az alábbi videó, ahol Ocasio-Cortez azt veti ellenfele szemére, hogy ha valóban „fasisztának” tartja az USA Vám-és Határvédelmi szervét, az „illegálisakra” vadászó hírhedt ICE-t, akkor miért nem annak felszámolását követeli?

 

ICE is operating exactly as designed when it rips screaming children from parents. That’s exactly why we must abolish it.

We MUST have the moral and political courage to #abolishICE.

Weak half-measures do nothing. This is a defining moment of our time – the time to act is now. pic.twitter.com/0viiQ4qdz8

— Alexandria Ocasio-Cortez (@Ocasio2018) 2018. június 19.

Az indián nők éve

A nők – az amerikai politikában betöltött hátrányos helyzetükből kifolyóan, de egyúttal azért is, mert küzdelmeik összefonódnak a többi kisebbség emancipációs törekvéseivel, számos történelmi rekorddal kecsegtetnek ezen a választáson.

Idahóban pl. Paulette Jordan, amennyiben sikerülne legyőznie a republikánus Brad Little-t, nemcsak a demokraták 1995 óta tartó vereségsorozatát törné meg, de ő lenne az első női kormányzó, és az első őslakos indián – a Coeur d’Alene vagy Skitswish nemzetségből – aki az észak-nyugati állam élére állhat.

Az Új Mexikó egyes körzetében induló, 57 éves Deb Haaland pedig a Kongresszusban lehet első őslakos képviselőnő. A norvég-amerikai apától és a Laguna Pueblo nemzetségbe tartozó anyától származó politikus 46 évesen diplomázott indián jogból, és szintén radikálisnak mondható a környezetvédelem, a klímaváltozás elleni harc területén. A lányát egyedül nevelő Haaland fontosnak tartja az abortuszhoz való jogot, és megreformálná a bevándorlási politikát.

Hozzá hasonlóan a demokratáknak kedvező körzetben, a Kansas 3-ban indul a Ho-Chunk nemzetséghez tartozó Sharice Davids, a Kevert Harcművészetek volt bajnoka, aki vállaltan homoszexuális. De a republikánusok körében is találunk egy női Cherokee-jelöltet, Yvette Herrellt, aki konzervatív kereszténynek vallja magát, erősítené a határvédelmet, gyorsítaná a tartózkodási engedéllyel nem rendelkezők kitoloncolását – és Új-Mexikó kettes körzetében esélyes a győzelemre.

Muszlimok, feketék, latinók

A 37 éves, 3 gyermekes Ilhan Omar, aki 2016-ban lett a minnesotai törvényhozás tagja, Szomáliában született, és 14 éves korában, menekültként érkezett az USA-ba, miután családjával 4 éven át élt egy kenyai menekülttáborban. Muszlim édesapja és nagyapja is a demokrácia fontosságára nevelték, első politikai élménye is nagyapjához kötődik, az ő tolmácsaként vett részt először, 16 évesen egy caucuson (jelölt-jelölő gyűlésen).

A magát „demokratikus szocialistának” nevező Omar az első szomáliai-amerikai, aki szövetségi képviselő lehet, és az egyik első muszlim nő, aki a Kongresszusba kerülhet. Az erre a címre biztosan esélyes másik jelölt Rashida Tlaib, aki Detroitban született, palesztin és népes családból – ő a legidősebb 13 testvére közül. 2008 óta képviselő Michigan törvényhozásában, és egyedül indul, a számára elég szerencsésnek tűnő, 13-as számú körzetben. Tlaib, aki egyúttal az első palesztin-amerikai képviselőként is történelmet ír, „egyszerűen csak szerette volna, ha az olyan emberek, mint ő, is helyet kapnak az asztalnál”. A jelentős muszlim és arab-amerikai lakosságú körzetben az is célja, hogy „humanizálja” a palesztinok helyzetét.

A 44 éves, fekete Ayanna Pressley, aki szintén egy veterán demokratát, az 1998 óta folyamatosan újraválasztott, 66 éves Michael Capuanót ütötte ki a nyeregből, azaz a jelöltségből Boston egyik körzetében, Massachussetsben társaihoz hasonlóan azt ígéri, hogy közelebb lesz a nagyrészt színes bőrű és fiatal polgárokhoz, mint elődje. Ő is kihívó nélkül indul az USA egyik legbaloldalibb körzetében, miután a bostoni önkormányzatban is az első fekete képviselőnő lett 2009-ben.

Connecticut 5-ös körzetében egy „túlélő”, egy drogfüggő anya gyermekeként felnőtt, és 17 évesen maga is anyává váló Jahana Hayes indul, aki 2016-ban Barack Obama kezéből vehette át az év tanárjának járó oklevelet. Programjának fontos eleme a szövetségi oktatáspolitika elleni küzdelem, és persze egyáltalán nem ért egyet Trump azon ötletével, hogy a szövetségi oktatási költségvetésből finanszírozzák a a tanárok felfegyverzését az iskolai lövöldözések kivédése érdekében.

Texasban két latinó képviselőnő is esélyes, egyikük, a 47 éves Veronica Escobar, volt bíró, aki saját bevallása szerint a Trump keltette aggodalom miatt indul El Pasóban, és Texas állam első latina képviselője lehet, méghozzá a 16-os körzetében, ahol az egyik legizgalmasabb verseny zajlik a kampány másik sztárja, Beto ORourke és Ted Cruz között:

„Nagyon ijesztő számomra, ilyen aggodalmat még senki nem ébresztett bennem. … Aggódom a bolygó miatt. Aggódom a bevándorlók miatt. Aggódom a nők miatt. Aggódom az LMBT közösségért. Aggódom El Paso és a határ miatt.”

Finom tektonikai mozgások az egész országban, esetleg néhány földindulás

Hasonló rekordállításra készül a nagy hatalmú Oprah Winfrey médiasztár által is megtámogatott, 44 éves Stacey Abrams, aki már akkor is történelmi eredményt ér el, ha nem tudja megnyerni Giorgia kormányzói székét. Ő ugyanis az első fekete nő, akit egy párt jelöltként indít egy kormányzói választáson, amely amúgy is meredekebb a női jelölteknek: 22 állam élén még sosem állt nő, és jelenleg is csupán 6 női kormányzó akad az USA-ban. Idén 36 ilyen tisztség van versenyben, és 12 demokrata, illetve 4 republikánus nő aspirál e végrehajtói posztra.

Abrams kemény fába vágta a fejszéjét: egy konzervatív déli államban vállalkozott a megmérettetésre, ahol 1998 óta nem volt demokrata kormányzó, és 2016-ban Trump szavazói voltak többségben. Jellemző módon, a kampány egyik legfontosabb küzdelme az volt, hogy a jelenlegi kormányzó, Brian Kempf által bevezetett adminisztratív módosítások, amelyek miatt még néhány napja is 53 ezer polgár kérelme lógott a levegőben, ne akadályozzák meg az elsősorban érintett fekete lakosságot, hogy az urnákhoz járuljon.

A félidős választásokon jellemzően alacsonyabb a részvétel, mint az elnökválasztással egybekötött tisztújításon: 2016-ban mindössze a jogosultak 36 százaléka vette ki a részét a döntésből, amire a második világháború, pontosabban 1942 óta nem volt példa.

Kisebb fajta földindulások másutt is várhatók helyi szinten, New York államban például először juthatnak be a helyi testületekbe a mintegy félmilliós kolumbiai gyökerű lakosságból származó jelöltek, ráadásul egyszerre három fiatal nő: Catalina Cruz, Jessica Ramos és Julia Salazar.

Vermontban Christine Hallquist az első transz kormányzó lehet, Arizonának pedig először lesz női szenátora, itt ugyanis két nő mérkőzik a tisztségért, a republikánus  Martha McSally és a demokrata Kyrsten Sinema. Tennessee-ben hasonló rekordra készül a szintén republikánus Marsha Blackburn, aki jobb szereti, ha nem különböztetik meg, és őt is congressman-nek hívják. Pennsylvaniának is most lesz először női képviselője, ráadásul, ha a republikánus Pearl Kim, nyer, akkor egyben az első ázsiai származású képviselője is. A volt ügyész asszony úgy nyilatkozott, hogy maga is támogatja a #metoo mozgalmat, és a szexuális erőszak elleni küzdelemnek szerinte pártokon átívelő célkitűzéssé kell válnia.

Ahogy ebből a vázlatos felsorolásból is kitűnik, a nőknek meghatározó szerep jut abban, még a republikánus oldalon is, hogy megtestesítsék azokat a társadalmi változásokat, amelyek keltette frusztráció éppenséggel Trump sikerének egyik motorja.

Kérdés, hogyan tudnak hozzájárulni ahhoz a következő években, hogy alábbhagyjon a felülről is gerjesztett polarizáció, és az amerikaiak a lehető legszélesebb körben is elfogadják, hogy a sokféleség és az egyenlőség olyan értékek, amelyek elismerése nélkül nincs béke, nincs igazságosság, de hosszabb távon jólét sem.

Dobsi Viktória

Címlapkép forrása: Ocasio-Cortez Facebook-oldala.