1 %
EN

Korrupció

Politikai támadást sejt a francia radbal az ellene zajló korrupciós nyomozások hátterében

10
44079043 10156838375288750 3048262053748801536 N

„Az én személyem szent!” „Én vagyok a köztársaság! Ne nyúljon hozzám.” „Nincs semmilyen ügy. Csak be akarnak mocskolni. Macron egy kicsinyes figura a miniszterei bandájával egyetemben. Ez már nem a demokrácia normális állapota!” Ilyen és hasonló kinyilatkoztatások kíséretében zajlottak a Lázadó Franciaország párt székhelyén és vezetőinél tartott házkutatások múlt kedden. A jó tucatnyi rendőrségi akciót politikai támadásnak minősítette a radikális baloldali párt, és annak alapítója, köztársasági elnökjelöltje, Jean-Luc Mélenchon, aki azóta már a sajtót is azzal vádolja, hogy kiszolgálja Emmanuel Macron óhajait.

A műsor múlt kedden 9 óra magasságában vette kezdetét, amikor Jean-Luc Mélenchon, veterán francia politikus, a magyarra Lázadó Franciaországként fordított France Insoumise (FI) volt elnökjelöltje elindította az első Facebook-live-ot a lakásában folyó házkutatásról.


Itt még nyugodt hangnemben fejtette ki, miért tartja politikai agressziónak a házkutatás tényét, és azt is hogy már hónapok óta folyik ellenük ez a „zaklatás”. A következő órákban viszont olyan jelenetekre került sor, amilyeneket ritkán látunk az európai politikában.

A párt székhelyén folytatott házkutatást valamivel később már a tagság kisebb csoportja igyekezett megakadályozni, és itt végképp elszabadultak az indulatok. Mind verbálisan, mind a tettek szintjén, ahogy a videók is illusztrálják az arrébb lökdösött ügyésszel, az őrjöngő pártvezetőkkel, a kocsmai kötözködések hangulatában „lázadó” Mélenchonnal.

 

Kedd óta e videók nagy karriert futottak be, ami akár bele is illene egy tudatos stratégiába (bár vélhetően inkább spontán reflexek gyümölcse), az FI, és elsősorban a JLM-nek is nevezett jelölt nagy kommunikációs újítása a tavalyi kampány során ugyanis épp ezek a „fiatalos” műfajok voltak: live közvetítések, YouTube vlogok, a vitára és meggyőzésre folyamatosan bevethető cyber hadsereggel kiegészülve. Kérdés azonban, mit gondolnak a választók, elsősorban a szimpatizánsok ezekről az epizódokról, melyek a sajtó csaknem egészében nagyon negatívan csapódtak le.

Több okból is. Elsőként azért, mert Mélenchon mai megnyilvánulásai nagyon is hasonlítanak azokra a reakciókra, amelyeket korábban ő maga kritizált riválisainál. Az utóbbi években számos magas rangú politikus magánlakásában és irodájában folyt házkutatás, és amikor Nicolas Sarkozy volt jobboldali elnök, vagy egykori miniszterelnöke François Fillon vagy épp a szélsőjobboldali Marine Le Pen kürtölte tele a sajtót felháborodásával, hogy politikai támadás folyik ellene, Mélenchon, teljes joggal kinevette vagy elutasította ezt az érvelést.

Ma pedig, amikor a házkutatások eredményének lenullázását kéri, és azt hangoztatja, hogy az ügyészségnek nincs joga ügyében vizsgálódni, és mindez a „politikai rendőrség” műve, a volt Nemzeti Front, júniustól Nemzeti Tömörüléssé (Rassemblement National, RN) átnevezett párt tapsol neki a parlamentben.

Kellemetlen tények

Másodsorban azért nehéz hinni Mélenchonnak, mert a nyomozásnak, és immár a házkutatásoknak is vannak olyan eredményei, amelyek alapján még indokoltabbnak tűnhet a további vizsgálódás.

A párt ellen két előzetes nyomozás folyik, az egyik az Európai Parlament révén fiktív módon foglalkoztatott parlamenti asszisztensek ügyében indult 2017 júliusában, és több más párt is érintett benne, a leginkább előtérben lévő RN és Marine Le Pen mellett.

A másik 2018 áprilisa óta a tavalyi elnökválasztási kampány berkeiben kutakodik, itt a központi figura Mélenchon volt kommunikációs igazgatója, Sophia Chikirou, akinek Mediascop nevű saját cége egyben a kampány egyik legfontosabb beszállítója is volt: az összes költés több mint tizedét, 1,161 millió eurót számlázott ki. Ezzel kapcsolatban már a kampányköltéseket ellenőrző szerv is megállapított egy 35 ezer eurós túlszámlázást, és Chikirou kettős szerepe miatt riasztotta az ügyészséget.

Sophia Chikirou, az FI 2017 februárjában közzétett videójában.

Ahogy a közrádió oknyomozó csapata kiderítette, Chikirou cége több okból is nagyon előnyös helyzetben volt e kampány során: a Mediascop, melynek az utóbbi években nem igazán volt más tevékenysége, mint Mélenchon elnökválasztási kampányaival foglalkozni, mindezt a jelölt főhadiszállásáról tehette, a működési költségek nagy részét kiszámlázva, és alkalmazva a kampányban résztvevő több munkatársat.

A legmeglepőbb azonban – a kampány egészének valóban takarékos jellegével ellentétben – Chikirou saját bérezése, ami az újságírók összesítése alapján havi 15 ezer eurónak (4,7 millió forintnak) felelt meg, 8 hónapon át. Ehhez képest a számos önkéntes mellett fizetett munkát végző alkalmazottak bére egyetlen esetben sem haladta meg – a dokumentáció alapján – a havi 3000 eurót.

A közrádió talált más furcsa számlákat is pl. JLM szónoklatainak netre való feltöltése, egy maximum 5-10 perces munka, darabonként 250 euróba kóstált, a videókhoz gyártott aláírásokat pedig percenként a piaci tarifa (15 euró) tizenháromszorosáért, 200 euróért végezték el.

A nő, akit kerestek és megtaláltak

Mindezt egybevetve, nem tűnik mellékesnek, hogy a többek között csalással, visszaéléssel, a kampányfinanszírozási szabályok megsértésével gyanúsított hölgyet kedden reggel JLM lakásában találták a házkutatást végző rendőrök – a Mediapart portál értesülése szerint. A progresszív-baloldali orientációjú portál azt is tudni véli, hogy Mélenchon és Chikirou között hosszabb ideje áll fen intim viszony, és ez az oka annak is, hogy a kommunikációs igazgató szerepe tabu a pártnál.

Chikirou egyébként egy másik csúnya ügyben is érintett, az idén januárban, az FI támogatásával létrejött webtévé, a Média egyik alapítója és igazgatója volt idén júliusig, amikor vitatott körülmények között távozott a csatornától, akiktől egy nagyobb összeget követel; a felek kölcsönösen bírósággal fenyegetik egymást.

A Mediapart szerint a viharos házkutatások másik, még meglepőbb eredménye, hogy „Méluche” egyik leghűségesebb gyerekkori barátjánál, aki szinte egész életén át neki dolgozott, több mint 12 ezer euró készpénzt találtak, amit állítása szerint a kampány pénzügyi vezetőjétől kapott azzal, hogy diszkréten vigyázzon rá. A portál megkeresésére egyik érintett sem nyilatkozott.

Hazug, csaló és persze ostoba újságírók Macron zsoldjában

Mélenchon viszont, akit 17-én ki is hallgattak, az utóbbi napokban egyre hevesebben reagált a fejleményekre: pénteken egy sajtótájékoztatón, ahol azt kérdezték tőle, milyen jellegű a viszonya Chikirou-val, azt válaszolta, hogy „kiváló”, majd kioktatta az újságírót, a kérdést alattomosnak nevezte, egy másikat pedig megfenyegetett, hogy ha a magánéletében kutakodik, akkor „majd az övében is fognak”.

Ugyanezzel a lendülettel egy újabb Facebook-videóban elbutultnak és hazugnak nevezte a közrádió munkatársait, akik „állami rádióként” szerinte a kormány akaratát közvetítik, perrel fenyegette mindazokat, akik arról írnak, „hogy túlszámláztunk”, „mert nem félünk semmitől”.

Arra is felszólította hallgatóit, hogy keltsék rossz hírét az újságíróknak, hogy „emberek ezrei rájöjjenek, hogy hazug csalók”. Hasonló szellemben azzal vádolta meg a Mediapart portált, hogy az eljárás által titkosított információkat hozott nyilvánosságra, és része „Macron, az ügyészség és a média” összeesküvésének.

JLM ügyvédje azt firtatta, vajon milyen ellenszolgáltatásért cserébe jutott ezekhez az információkhoz a portál, amelynek egyik specialitása épp a korrupciós ügyek felgöngyölítése. Az is teljesen bevett gyakorlat – bár az érintett politikusok, az utóbbi években túlnyomóan a jobboldaliak, azaz Mélenchon ellenfelei ezt minden erejükkel próbálták megakadályozni –, hogy a folyamatban lévő nyomozások egyes eredményei napvilágra kerülnek.

Szombaton a Franceinfo csatorna Twitteren közölte, hogy feljelentést tesz a politikus ellen, illetve vizsgálat indult hivatalos személy elleni erőszak gyanújával is.

Szombaton nyilatkozott az eljáró ügyésznő, ami viszonylag ritkán fordul elő: támogatásáról biztosította a cifrább házkutatásokon történtek miatt „megdöbbent” rendőröket és más hivatalos személyeket, és leszögezte, hogy senki sem áll a törvények felett. Állítása szerint, ha Mélenchon nem többed magával és nyugodtan érkezik, simán beengedték volna, a tömeg és a felfokozott hangulat miatt korlátozták a belépést.

Amikor a korábbi túlkapások rendszerré állnak össze

Az elmúlt néhány nap bebizonyította, hogy a politikus első reakcióinak szellemében kívánja folytatni a védekezést: az igazságszolgáltatás függetlenségének kétségbe vonása után a sajtó munkáját és tisztességét kérdőjelezi meg.

Ráadásul hasonló stílusban, azaz az elmúlt években még alkalminak minősíthető túlkapások itt rendszeres gyakorlattá állnak össze: Mélenchon eddig is sejthető egocentrizmusa, a vele konfrontálódók megvető, lekicsinylő és gőgös kezelése, az egyes intézményekkel szemben jogos kritika örvén a munkájukat végző újságírókkal, rendőrökkel vagy épp ügyészekkel szemben gyakorolt megvetés és verbális, újabban fizikai agresszió komoly kételyeket ébreszt afelől, hogy jó ötlet-e még több hatalmat adni a kezébe.

És nemcsak a stílussal van gond, hanem JLM politikai víziójával is, amennyiben tényleg úgy gondolja, hogy személye szent és sérthetetlen, hogy az igazságszolgáltatás nem kezelheti úgy, mint egy „járókelőt”, hogy képviselőként nem kell elviselnie a kontrollt, és más hatalmi ágak felett áll, hiszen „mi hozzuk a törvényeket”.

Ezzel együtt is igaz, hogy van a párt és Mélenchon érveinek egy olyan vonulata, amivel objektíven is egyet lehet érteni. Tény, hogy az Emmanuel Macron kampányával kapcsolatban felmerült gyanúk miatt nem folytak házkutatások, és talán nem is fognak. Ahogy az is igaz, hogy a most eljáró ügyészség a végrehejató hatalom, közelebbről az igazságügyi miniszter fennhatósága alatt áll. Ráadásul egy ilyen előzetes nyomozás keretében is rendkívül széles felhatalmazással rendelkezik, minimális kontroll mellett, miközben az eljárás alá vont személy védelme (ügyvédhez vagy a dosszikába való betekintéshez való joga) szinte teljesen korlátozva van.

Csakhogy ez a helyzet, amely kritikusai szerint sürgős reformra szorul, minden polgárt veszélyeztet, nem csupán Mélenchont és kollégáit. Bár a kormány nem adhat közvetlen utasításokat az ügyészségnek, de a nyomozások legfontosabb eredményei eljutnak a miniszterhez, és ahogy az Európai Bíróság 2008-ban és 2010-ben is megállapította: az ügyészség függetlensége nem biztosított.

Az alárendelt viszonyból következő anomáliák egyik legérzékletesebb példája Nicolas Sarkozy és a neki nagyon sikeresen falazó Philippe Courroye ügyész nevéhez fűződik, a Bettencourt-ügyben.

Hiába azonban az évek óta folyó kampány a reform érdekében, ettől jelenleg Emmanuel Macron teljesen elzárkózik – és ami a mi esetünkben még fontosabb,

maga Mélenchon sem támogatta az ügyészség e politikai kontrolljának felszámolását. Programjában egy hibrid modell szerepelt, ahol a felügyeletet egy felerészben a parlament által kinevezett tanács alkotná.

A politikai károk nemcsak a pártot, az egész társadalmat veszélyeztetik

Miközben JLM elszabadult láncfűrészként pörög, kérdés, hogy a Lázadó Franciaország meddig áll ki az eddig is elég önjáró „vezére” mellett. Bár kedden és szerdán a formáció még teljes mellszélességgel védte a „politikai támadás célpontja vagyunk” narratívát, az azóta nyilvánosságra került információk és a képviselő egyre kevésbé vállalható viselkedése nyomán ez az út, 7 hónappal az EP-választások előtt nagyon csúszósnak tűnik.

És mindez nem csupán a pártról szól, ugyanis az FI jelenleg – bár csupán 17 képviselője van az 577 fős Nemzetgyűlésben – a Szocialista Párt csendes agóniája folytán a baloldal vezető erejének tekinthető. A májusban esedékes európai parlamenti választásokon a jelenlegi becslések szerint 12 képviselőjük lehetne, kettővel több, mint a szocialistáknak és a zöldeknek együttvéve. Ezzel a negyedik a helyre esélyesek Macron és jobbközép szövetségesei, illetve a szélsőjobb és a hagyományos konzervatív formáció, a Republikánusok mögött.

Ahogy e számokból is kitűnik, a francia baloldal nincs túl jó formában, nemcsak általában helyeződött át a politikai csata a jobb térfélre, de még a nagyvonalúan újbaloldalinak nevezhető FI sem igazán profitál a versenytársak meggyengüléséből. Mélenchon 2008-ban vált ki a Szocialista Pártból, ahol 1983 óta egészen a miniszterségig jutott. Azóta próbálja megújítani a radikális baloldalt, részben a Kommunista Párt szintén nagyon gyengélkedő tetemével viaskodva, részben pedig a „mögöttem mindenki elfér” nem túl együttműködő stratégiája révén.

JLM személyén jóval túlmutató jelentősége van tehát annak, hogy mégis mit állít a pártpaletta vezető baloldali ereje olyan kérdésekről, mint az igazságszolgáltatás vagy a sajtó szerepe a politikai hatalom ellenőrzésében. Hogy megengedi-e vezetőinek, hogy újságírókat gyalázzanak, és olyan összeesküvés elméleteket pedzegessenek, amelyek nagyon is hasonlítanak a legutóbbi EP-választásokat megnyerő szélsőjobb világértelmezéséhez.

A Lázadó Franciaország számára a jelenlegi helyzet esélyt adhatna arra, hogy az alapító atya ellen is fellázadjanak, és esetleg új arcokat, köztük a tehetségükről már számot adó fiatalokat és nőket engedjenek ki Méluche árnyékából, akár új politikai-szövetségi stratégia felé is nyissanak. Ellenkező esetben JLM ámokfutása napról-napra nagyobb károkat okozhat, nemcsak a pártnak, hanem a baloldalnak, és – tekintettel a politikai képviseletbe vetett bizalom zsugorodására – a társadalomnak is.

Címlapkép: Jean-Luc Mélenchon október 15-én, Párizsban, fotó: Facebook.

Dobsi Viktória

Megosztás

Ajánló