Terrorellenes harc Oroszországban: káromkodás ürügyén kínoznak embereket titkos börtönökben

Az orosz MediaZona hírportál riportere eredetileg csak azt próbálta kideríteni, hogy orosz határőrök miért nem akarták megengedni egy tádzsik állampolgárnak, hogy elhagyja Oroszországot. Ám nagy sztorira bukkant: felfedezte, hogy az orosz belbiztonsági szolgálat, az FSzB Dél-Oroszországban helyi rendőrőrsök és engedékeny helyi bíróságok segítségével tart fogva gyanúsítottakat. A vidéki rendőrőrsök lényegében titkos börtönökként szolgálnak, ahol a fogvatartottakat vallatják és kínozzák.  

A gyanúsítottakkal szembeni vádak sokszor triviálisak – például közterületen való káromkodás –, de arra pont jók, hogy akár tizenöt napig fogva tartsanak miattuk valakit. A fogvatartási időt pedig egy ugyanolyan piszlicsáré ügy miatti újabb vádemeléssel újra és újra meg lehet hosszabbítani.

Az egyik áldozat egy tádzsikisztáni fiatalember, Parviz Muradov volt, akit Krasznodarban kínoztak meg FSzB-ügynökök. Muradov koholt vádak alapján több mint egy hónapot töltött elzárva egy rendőrállomás fogdájában. Muradov esete rávilágít az orosz belbiztonsági szolgálat munkamódszereire.

Álarcosok bilincselték meg és rabolták el az egyik áldozatot

Muradov és felesége, Szvetlana Moszkvában találkoztak, ahová a tádzsik férfi munkát keresni érkezett. Egy utcai verekedés miatt Muradovot 2011 júniusában a moszkvai Ljublinszkij kerületi bíróság öt év szabadságvesztésre ítélte.

Elmondása szerint Muradov a szmolenszki börtönből való szabadulása után nem talált munkát Moszkvában, ezért feleségével együtt a délnyugat-oroszországi Krasznodar határterületre költözött.

2017. június 7-én Muradov kisétált a feleségével közösen nyitott boltjuk előtti parkolóba, amikor észrevette a sötétített ablakú mikrobuszt. A járműből négy vagy öt álarcos férfi ugrott ki, akik azt kiabálták: „Feküdjön a földre!”

Muradovot megbilincselték, zsákot húztak a fejére, belökték a járműbe, és elhajtottak vele. Muradov, aki a bolt megnyitása előtt taxisofőrként dolgozott Krasznodarban, azt még meg tudta állapítani, hogy valahová a krasznodari vasútállomás közelébe vitték.

„Először megvertek, aztán [elektromos] árammal kínoztak… Aztán olyan emberekről kezdtek el kérdéseket feltenni, akiket nem ismertem és még soha az életemben nem láttam” idézte fel a történteket Muradov.

Vallatói fényképeket mutattak neki különféle emberekről. Az egyetlen, akit felismert, egy másik tádzsik férfi, Fazlidin Bazarbojev volt. Muradov azt mondja, a börtönben ismerte meg Bazarbojevet, aki néhány hónappal korábban szabadult, mint ő, és akit szabadulása után visszatoloncoltak Tádzsikisztánba.

Bazarbojev néha írt Muradovnak. „Azt írta, hogy azt tervezi, elhagyja az országot és Törökországban fog dolgozni. Az jó, hogy ott van munka, mondtam én. Néhány hónappal később írta, hogy azt tervezi, Szíriába megy dolgozni.” Muradov ezt furcsának találta, és nem válaszolt Bazarbojevnek.

Muradov azt mondja, vallatói azt akarták, hogy vegye fel újra a kapcsolatot Bazarbojevvel, és derítse ki, „hogyan soroznak be embereket.” Muradov ezt nem akarta, mivel akkor már hat hónapja nem kommunikált Bazarbojevvel.

Mikor fogvatartói elárulták, hogy valójában FSzB-ügynökök, Muradov felhagyott az ellenkezéssel. Az FSzB-ügynököktől azt az utasítást kapta: menjen Gorjacsij Kljucsba – egy városba, ahol még sohasem járt –, látogassa meg az ottani mecsetet, és keressen szélsőségeseket.

Hivatalos indok a fogva tartásra: káromkodás

Miközben Szvetlana hivatalos bejelentést tett Muradov eltűnéséről, az FSzB-ügynökök átszállították Muradovot a Krasznodartól ötven kilométerre fekvő kis üdülőváros, Gorjacsij Kljucs rendőrállomására, ahol vádat emeltek a férfi ellen „enyhe mértékű huliganizmus” elkövetése miatt.

A helyi rendőrség szerint Muradovot azért tartóztatták le, mert hangosan káromkodott a Lenin utcán található örökmécses (egy háborús emlékmű) közelében. Muradov nem tagadta „bűnösségét” a bíróságon; fogvatartói figyelmeztették, hogy ha ellenáll, akkor még hosszabb ideig tartják majd fogva. Végül három nap elzárásra ítélték.

Amikor Szvetlana a három nap leteltével megérkezett, a férje testét zúzódások borították, az arca véres volt és vágásokkal tarkított, a csuklója pedig sajgott a megbilincseléstől.

Június 11-én, négy nappal első letartóztatása után a bíróság Muradovot újabb vádban találta bűnösnek: káromkodott a Lenin utcán. A rendőrségi jegyzőkönyv alapján a férfit a rendőrőrs közelében tartóztatták le, alig tizenöt perccel a szabadulása után.

Ez a történet még ötször ismétlődött meg. Amint letelt a kiszabott büntetése, Muradovot ismét bűnösnek találták ugyanabban a vádban. Csak a Lenin utcai házszám változott a különböző rendőrségi és bírósági jegyzőkönyvekben.

Muradov azt mondta, hogy az FSzB-ügynökök, akik közül az egyiket felismerte Krasznodarból, többször is meglátogatták, és azt mondták neki:

Bár Muradovon a kínzás nyomai több mint egy hétig láthatóak maradtak, az orvosok soha nem vették fel róluk jegyzőkönyvet a férfi szerint.

A Gorjacsij Kljucsban töltött első éjszakáján a rendőrség elvitte orvosi vizsgálatra. Ekkor már a hátán is voltak zúzódások és megdagadt a keze, ám az orvos azt mondta, semmi baja, és erről még egy igazolást is kiállított.

Muradovot 34 nap elzárás után, 2017. július 10-én engedték szabadon. A Polgári Segítségnyújtás nevű civil szervezet, és ügyvédjük, Magomedsamil Sabonov segítségével Parviz és Szvetlana Muradov 2017 augusztusában elmenekültek Oroszorszából; jelenleg Ukrajnában várják a bevándorlási hivatal döntését.

Kapjuk el a bűnözőt, a bűntettet majd kitaláljuk hozzá

Gorjacsij Kljucs városi bíróságának ítéletei között szerepel vagy egy tucat orosz és közép-ázsiai illető neve, akik 2016-ban és 2017-ben heteken át őrizetben voltak, enyhe mértékű huliganizmus vádjával. Állítólag mindannyian hangosan káromkodtak, jellemzően a Lenin utcán.

Mindannyiukat bírósági eljárás nélkül tartották fogva a rendőrségen, aztán vagy kitoloncolták őket Oroszországból, vagy FSzB-ügynökök vették őket őrizetbe, vagy néhány esetben arra kötelezték őket, hogy építkezési munkákon dolgozzanak a rendőrségnek, és csak aztán engedték el őket.

„Az utóbbi években egy sűrűbben ismétlődik ez a gyakorlat” mondja Vlagyimir Gajdas emberi jogi ügyvéd, aki megemlít más eseteket is, amikor az FSB által őrizetbe vett személyeket koholt vádak alapján letartóztatták. Amíg a gyanúsítottak rács mögött ülnek, az ügynökök megvizsgálják „mennyire bűnösek valójában,” és megvitatják, mi legyen a sorsuk, mondja Gajdas.

A „titkos börtön” kifejezés jellemzően olyan nem hivatalos fogdákra utal, ahol a biztonsági szolgálatok által elfogott személyeket mindenféle jogalap vagy hivatalos nyilvántartásba vétel nélkül tartják fogva. Ez a gyakorlat általában kínzással jár együtt.

A bírósági eljárás nélküli fogvatartás, amit Krasznodar területén az FSB is alkalmaz, különbözik a „titkos börtönöktől” mivel nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy az eltűnt személyeket „elrabolták.”

Hivatalosan ugyanis bírósági ítélet alapján tartóztatták le őket, jóllehet nem annak a bűncselekménynek a vádjával, amivel vélhetően gyanúsítják őket.

A biztonsági szolgálatok az ideiglenes őrizetbe vétel során keresik fel őket, ám ezek a látogatások nem hivatalosak. Az áldozatok szerint a letartóztatást gyakran kínzás előzi meg.

Írta: Jegor Szkovoroda

Fordította: Orosz Kata. Az eredeti, angol nyelvű cikket itt olvashatja.

Grafikák: Maria Tolstova / OCCRP