Az Európai Unió délkeleti tagországai lezárták a határaikat, így a Balkánon át érkező bevándorlók és menekültek számára az egyetlen lehetőséget az illegális embercsempész-hálózatok jelentik. A bevándorlók és menekültek arra kényszerülnek, hogy több ezer eurót fizessenek a csempészeknek – ám végül a határokon kívül rekednek, nincstelenekké válnak, és bűnözőkként bánnak velük.
Az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) szerint a Balkánon át az unió tagországaiba irányuló illegális határátlépések száma 2015 és 2017 között csökkent. Ám a menekültek száma a Balkánon egyre nő: 2018 tavaszán tizenegyezer szabálytalan belépést regisztráltak Albániában, Bosznia-Hercegovinában és Montenegróban, ami a 2017-es tavaszi időszakban mért szám négyszerese.
Salma szüleivel és két fiatalabb testvérével együtt 2015-ben hagyta el Afganisztánt, amikor számos balkáni ország törvényes átjárást biztosított az Európai Unióba.
Mire a család elérte az uniós határt, Magyarország, Szlovénia, Ausztria, Bulgária és Macedónia kerítést húzott a határra, más országokban pedig egyre szigorúbb menekültügyi politikát vezettek be.
Kilátástalanságukban a bevándorlók és menekültek több ezer eurót fizetnek embercsempészeknek a veszélyes utazásért. Az Europol becslése szerint az európai embercsempész-hálózatok évente öt-hat milliárd dollárt (kb. ezernégyszáz-ezerhétszáz milliárd forintot) keresnek.
Miután a tálibok és az Iszlám Állam is megfenyegette őket, Salma családja több mint harmincezer dollárt (kb. nyolc és fél millió forintot) fizetett a csempészeknek, hogy eljuttassák őket Ausztriába. Két évvel később az öttagú család egy kollégiumi szobához hasonló szálláson él a bosznia-hercegovinai Salakovac településen található menekülttáborban.
Salma 23 éves, közgazdász diplomája van, és tört angolsággal meséli el családja borzalmas utazását.
„A tálibok azt mondták: elraboljuk a fiát és a lányát” tolmácsolja Salma az apja szavait. A férfi 27 évig dolgozott az afgán kormányban, és birtoka, pénze, valamint felismerhetően síita neve volt. „Ezért nem kedvelnek minket” mondja Salma.
„Először Nimruzba mentünk, Nimruz után Iránba, Iránból Törökországba, Törökország után pedig Bulgáriába,” sorolja Salma a tartományok és országok nevét, amelyeken a családjával átkeltek. Az egész utat gyalogosan tették meg.
Törökországból Bulgáriába menet Salma és családja tizenkét hegyen kelt át, miközben alig volt ivóvizük. Két-három óránként az aktuális embercsempész ott hagyta őket, és azt mondta nekik, hogy várjanak, amíg értük jön egy másik csempész. „Olyan volt, mint egy lánc” mondja Salma.
Végül eljutottak Szerbiába, ahol egy évet és nyolc hónapot töltöttek arra várva, hogy az ő nevüket olvassák fel arról a nem hivatalos listáról, amelyet a bevándorlók képviselői hoztak létre még 2016-ban, és amelyet később a szerb hatóságok kezeltek.
A lista alapján döntötték el, hogy mely szerencsés menedékkérők tölhetik be a szűkös kvótát, amely napi öt ember belépését tette lehetővé Magyarországra. A szóbeszéd szerint kenőpénzzel előrébb lehetett kerülni a listán.
A lista alapján döntötték el, hogy mely szerencsés menedékkérők tölhetik be a szűkös kvótát, amely napi öt ember belépését tette lehetővé Magyarországra. A szóbeszéd szerint vesztegetéssel előrébb lehetett kerülni a listán.
A helyiek szerint Magyarország 2018 januárja óta azért nem használja a listát, mert elterjedtek a korrupciós gyakorlat híre. Jelenleg Magyarország csak napi egy személyt fogad.
Az embercsempészek kihasználták a torlódást a határon. Belgrádban két parkot már csak „afgán park” és „szíriai park” néven emlegetnek, ahol az adott nemzetből érkező bevándorlók és menekültek találkozhatnak a nyelvüket beszélő embercsempészekkel.
Salma és családja elmentek az „afgán parkba”, ahol további kétezer eurót (kb. hatszázötvenezer forintot) fizettek, hogy eljussanak Boszniába, ám itt is a határon kívül rekedtek, és ezúttal már nem maradt elegendő pénzük, hogy továbbinduljanak.
Egyre több menekült és bevándorló találja magát hasonló helyzetben.
Ali terhes feleségével és kisfiával együtt szintén a boszniai menekülttáborban vesztegel. A hazara afgán család Iránban élt; Ali egy textilgyárban dolgozott. Elmondásuk szerint Iránban üldözték őket síita vallásuk és állampolgárságuk miatt.
Abban reménykedve, hogy Európában biztonságra lelnek, a család ötezer eurót (több mint másfél millió forintot) fizetett, hogy öt-hat másik családdal együtt gyalogszerrel Iránból Törökországba, Törökországból Görögországba, Görögországból Szerbiába utazzanak.
„A célom Svájc” nevetgél bűntudatosan Ali. „Németország, Svájc… Igazából mindegy is. Anglia, Franciaország…”
Ám a családnak nincsen elég pénze egy újabb embercsempészre. Ali el-eljátszik a gondolattal, hogy szerez egy GPS-t, és egyedül belevág.
És nem ő az egyetlen.
A Bosznia északnyugati határán fekvő Velika Kladušában minden nap 50-100 embert fordítanak vissza a határról, akik itt próbálnak meg belépni az EU-tag Horvátország területére.
A No Name Kitchen nevű szervezet a Velika Kladuša közelében található táborban segíti a menekülteket és bevándorlókat. A szervezet a közelmúltban nyilvántartást kezdett vezetni a határról visszafordított bevándorlók és menekültek sérüléseiről, mondta el a No Name Kitchen önkéntese, Marc Pratllusa.
Augusztusban egy, a határról visszetérő, Eram nevű iráni nő egész testét és arcát véraláfutások és karcolásokkal borították. Eram a fiával együtt próbált meg bejutni Szlovéniába, de a rendőrség elkapta, elkobzott tőle ötszáz eurót (kb. 160 000 forintot), a telefonjaikat, és a fiú laptopját, majd gumibottal és elektromos sokkolóval támadtak rájuk.
Pratllusa korábban is tapasztalt erőszakot a határokon, de azt mondja, hogy még soha nem volt ennyire általános az erőszakos fellépés.
Nem érdekli őket, hogy gyerekről vagy felnőtt férfiról van szó, mindenkit megkülünböztetés nélkül megvernek.
A boszniai EU-küldöttségnek tudomása van ezekről a jelentésekről, és felidéztek egy másik esetet is, amikor horvát rendőrök tüzet nyitottak egy menekülteket szállító gépkocsira. A támadásban mindenki, aki a gépkocsiban ült, életét vesztette – köztük gyerekek is.
Mindezek ellenére a menekülteknek és bevándorlóknak nincs más választása, mint újra megpróbálni átkelni a határon, hiszen az EU-ba nem lehet menedékjogot szerezni, hacsak nem tartózkodnak fizikailag valamelyik tagállam területén.
Mióta Magyarország januárban lezárta a határait, a csempészhálózatok a bevándorlókat és menekültek egy újonnan kialakított útvonalon viszik Albánián, Macedónián és Bosznia-Hercegovinán át Horvátország felé.
„Gyűlölöm a csempészeket,” mondja szenvedélyesen Salma apja. Ám nyilvánvaló, hogy mindig is az embercsempészek voltak a család egyetlen reménye. A kérdésre, hogy folyamodna-e újra csempészekhez, a férfi válasza: „Ha lenne pénzünk.”
„A határellenőrzés nem megoldás a migrációs folyamatok és a csempészhálózatok kezelésére,” nyilatkozta Izabella Cooper, a Frontex szóvivője.
„Olyan jogi megoldásra van szükség, amely lehetővé teszi, hogy a menekültek menedékjogot kérvényezzenek anélkül, hogy embercsempészekre kéne bízniuk magukat.”
Írta: Jesse Chase-Lubitz
Fordította: Orosz Kata
Az eredeti, angol nyelvű cikket itt olvashatja.
Kiemelt fotó: Boszniában rekedt afgán nő / OCCRP
Aljakszandr Lukasenka belarusz elnök rezsimjével kapcsolatban álló cégek húznak hasznot abból, hogy közel-keleti migránsokat csempésznek. Lengyel partnerünk, a Frontstory újságírói...
