Bezárás
Horvátország

Így nyerte meg a foci világbajnokságot a horvát Evita – kicsoda Kolinda Grabar-Kitarović?

Bepárásodott szemekkel nézte a világ a horvát elnök világbajnoki csókjait, öleléseit az oroszországi labdarúgó-világbajnokság díjátadó ünnepségén. Most talán mindenki ilyen elnököt szeretne saját hazájában. Horvátországban nincs ennyi rajongója: sokan üres kampányfogásnak, túltolt bohóckodásnak tartják gesztusait. Cikkünkben bemutatjuk, miért látják másképp otthonában és külföldön az imázsát tudatosan építő elnököt, aki a horvát nacionalizmus kirakatfigurája.

Imádta az internet az esőben is nemzeti színű válogatott mezt viselő, és a döntőbe jutott mindkét csapat játékosait megölelő Kolinda Grabar-Kitarović (KGK) horvát köztársasági elnököt. Tomislav Grubisic, a zágrábi Mediatoolkit médiafigyelő cég tulajdonosa, egy érdekes adatra hívta fel a figyelmet az index.hr hírportálon: KGK-ról 25 százalékkal több hír jelent meg a médiában világszerte, mint a világbajnoki ezüstérmes Luke Modrićékról. De a horvát csapat sem panaszkodhatott, hogy nem beszéltek róluk: az orosz csapat elleni győzelem utáni tizenkét órában többször emlegették a balkáni országot, mint az elmúlt három évben összesen. Ez az adat a döntő napján további 30 százalékkal emelkedett.

Ellopta a show-t – írta a Bild német bulvárlap és a Hamburger Morgenpost is a horvát elnök világbajnoki szerepléséről és ezzel a véleménnyel nincs egyedül. De amíg a világmédiában ez pozitív élményként jelent meg, addig Horvátországban is többen bírálták KGK viselkedését: alaposan túltolta. Bruno Šimleša, horvát író Facebook bejegyzésében bírálta az elnököt, miszerint nem az a baj, ha valaki kimutatja nyilvánosan az érzelmeit, hanem az, hogy az éremátadási ceremónia a játékosok nagy pillanata, nem az elnöké. Ivo Josipović korábbi horvát elnök szerint a jelenlegi elnök átlépte a jó ízlés határát a Vb-döntő díjátadó ünnepségén. Furcsa volt látni, amikor az elnök megcsókolta azt a kupát, amit nem a horvát válogatott nyert meg.

De kit láthattunk valójában, ki ez az ember, aki képes volt elvarázsolni  viselkedésével a világ közvéleményét, és döntően pozitív visszajelzéseket kapott mindenhonnan, míg otthonában személyéről megoszlanak a vélemények? Ahhoz, hogy ezt a tökéletesnek tűnő, horvát nemzeti szimbólumokat felhasználó színházi előadást megértsük, látni kell, hogyan kapcsolódik össze a horvát nacionalizmus és a horvát függetlenségi háború, valamint azt is, hogy a horvát elnök hogyan keveri tudatosan össze az első horvát női elnök imázsát a modern horvát nemzet megalapításának mítoszával és a labdarúgással. Ehhez viszont újra vissza kell utaznunk az időben a kilencvenes évek elejéig.

Háború és labdarúgás

Kép: a zágrábi Ivanićgradska utcában graffiti örökítette meg a mérkőzést, amit soha nem játszottak végig. Zvonimír Boban lerúgja a bosnyák származású jugoszláv rendőrt a Dinamo Stadionjában 1990 május 13-án.

A modern horvát köztársaság alapító mítosza a függetlenségi háború (1991-1995). Jugoszlávia felbomlásakor a tagállamok sorra mondták ki függetlenségüket, amit Belgrád szeretett volna megakadályozni. A kezdetben sokkal jobban felfegyverzett jugoszláv (szerb) hadsereggel és félkatonai alakulatokkal a horvátok felvették a harcot, hogy megakadályozzák az etnikai alapon elképzelt Nagy-Szerbiát. De a poszt-jugoszláv térségben, az amerikai, vagy a magyar médiában (itt és itt) egy másik eseményt is emlegetnek a jugoszláv háborúval kapcsolatban: a zágrábi Maksimir Stadionban történt szurkolói összecsapást. Dario Brentin szociológus ebben a cikkben magyarázza el, miért nem összekapcsolható a szurkolói rendbontás és a jugoszláv háború kitörésének napja.

Mégis, ez az első fontos esemény – “A nap, amikor a háború elkezdődött” – amikor a labdarúgás és a “honvédő háború” – ahogy a függetlenségi harcokat a horvát nacionalisták hívják – a történelmi emlékezetben egyesült. Előző cikkünkben írtunk mi is a futball és a politika összekapcsolódásáról, és arról, hogyan játszott rá a jugoszláv háború traumájára Tuđman elnök sportpolitikájával. A horvát történelmi emlékezet összekötötte a nemzeti egységet, a hősiességet és az áldozatvállalást a függetlenségi háborúval és a rá épült mítoszokkal. Ezért is volt a horvát – jugoszlávistának tartott – baloldal számára olyan borzasztó nehéz kritikus megközelítést alkalmazni és nyílt vitát folytatni a horvátok által elkövetett háborús bűnökről.

Az 1990-es években, amikor még nem volt Facebook és Instagram, az állami média volt a legfontosabb eszköz amelyen keresztül a politikusok el tudták juttatni üzeneteiket. A korabeli horvát médiában Franjo Tuđman, az ország első köztársasági elnöke, a Horvát Demokrata Közösség (HDZ) alapítója, és a függetlenségi háború győztes vezetője, mint a horvát nemzet atyja jelent meg. E szerep egyik legemlékezetesebb pillanata, amikor az elnök 1995 augusztus 6-án, a felszabadított Knin városában megcsókolta a horvát zászlót. A nap ma a horvát hadsereg győzelmének napja. Kevesebb szó esik arról, hogy a horvát támadással egy időben több, mint kétszázezer horvátországi szerb civil hagyta el örökre szülőföldjét.

Politika és színház

Kolinda Grabar-Kitarović az első HDZ táborból érkező horvát köztársasági elnök, Franjo Tuđman halála óta. A korábbi elnökök, a balliberális Stipe Mesić és Ivo Josipović nem követte a függetlenségi háború körüli HDZ-féle nacionalista legendagyártást. KGK 2015 januárban a szavazatok 50,7 százalékkal nyerte meg az elnökválasztást. Ellenfele, Ivo Josipović, 49,3 százaléknyi szavazatot kapott. A szavazást a határon túli (hercegovinai) horvát szavazatok döntötték el. A választás idején Horvátországot magas munkanélküliség és kivándorlás sújtotta, az emberek kiábrándultak a politikai elitből. A választáson a harmadik helyet az olasz Öt Csillag mintájára politizáló EU-, és NATO-ellenes, 24 éves populista jelölt szerezte meg.

Az elnök karrierdiplomataként lépett a horvát belpolitikába 2003-ban a Franjo Tuđman által alapított és az első többpárti demokratikus választást megnyerő (1990) HDZ parlamenti elnök-helyetteseként. Korábban az ország európai ügyekért felelős minisztere (2003-2005), külügyminisztere (2005-2008) és amerikai nagykövete volt (2008-2011), később a NATO Nyilvános Diplomáciáért Felelős Főtitkár-helyettes tisztségét (2011-2014) töltötte be. Amikor KGK megnyerte az elnökválasztást, bejelentette: lemond 1993 óta viselt párttagságáról. A győzelem éjszakáján elmondott beszédében nem kevesebbet ígért, mint, hogy beteljesíti Horvátország alapító elnöke, Franjo Tuđman álmát, örökségét: 14:09-től a videón.

Amikor ezt a mondatot meghallotta az őt körülvevő kampánystáb, egy irredenta futballszurkoló dalt (Zovi, samo zovi) kezdett el énekelni a rajongó tömeg, és néhány másodperc múlva, KGK is bekapcsolódott. Érdemes azoknak is megnézni, akik nem értenek horvátul. A jelenet olyan, mint egy balkáni Evita film, élő adásban. KGK választási győzelmi beszéde sok mindent elárul visszatekintve, hogyan kezdte el megteremteni azt a személyes imázsát, azt a politikai színházat, amely segítségével képes volt nőként belépni egy alapvetően maszkulin, katonai, nacionalista világba. És amelyet tökélyre fejlesztve, jókor, jó helyen zseniálisan játszott el a világ aktuálisan legnagyobb színpadán: az oroszországi futball-világbajnokság díjátadó ünnepségén.

Férfi szerepekben 

Napjainkban, amikor mindannyiunkat felfal a sztárpolitikusok köré épített propagandagépezet, az olyan politikusok, mint KGK is egy teljes médiahadsereggel (Facebook, Instagram) indulnak harcba a választók szavazataiért. A hivatalos sajtófotók és a közösségi média együttesen lehetővé teszi a politikusok számára, hogy olyan imázst alakítsanak ki magukról, amilyennek szeretnék magukat láttatni a nemzet felé. A technika önmagában nem újdonság, ahogy azt már a celebek világából megismerhettük. De azt, ahogyan KGK alakítja saját imázsát, mindenképp érdemes tanulmányozni, hiszen nem csak mint politikus, de mint nő is reprezentálja magát, a nemi egyenlőség jegyében. Ennek első állomása a NATO-s tisztsége volt.

A hagyományosan férfiak által képviselt észak-atlanti katonai szervezet KGK kinevezésével nyitott a nők felé. A politikus a NATO nyilvános kommunikációjáért felelős posztot töltte be. Ráadásul a horvát elnök egyben a horvát fegyveres erők parancsnoka is. KGK ezért gyakran tett látogatást a horvát hadseregnél – egyenruhában. Horvátországban a katonaság egy nemzeti testvériséggel teli szimbolikus térré vált – hasonlóan a labdarúgáshoz. Különösen azóta, hogy a horvát nemzeti mitológiában a labdarúgás és a nemzeti küzdelmek gyakorlatilag megegyeznek (lásd: Maksimír-stadion). Nem véletlen, hogy a karikaturisták vették először észre Grabar-Kitarović törekvését, ahogy el akarta magát helyezni a katonaviselt nacionalista férfiak által fenntartott térben.

KGK katonai karakterét gyakran egészítette ki jellegzetes, nemzeti szimbólumokkal megpakolt öltözködésével. Ilyenkor világos, testhez simuló, már-már estélyihez hasonlító ruhákban és horvát zászlós brossban lépett ki a nyilvánosság elé. KGK ezekkel a szerepekkel azt próbálta a közvéleményben erősíteni, hogy ki lehet törni a politikusi öltözködés szigorúan előírt formai kereteiből. Hazai politikai ellenfelei és a külföldi tudósítók KGK imázsának ezt a vonalát egészen a szexizmusig tolták el, amikor mint “horvát Barbie” kezdték emlegetni tudósításokban. E vonulat szélsőséges fejleménye az a 2015 óta vírusként terjedő hamis bikinis fotósorozat, amelyen valójában az amerikai rapper Ice-T partnere, Coco Austin modell látható.

Thompson 

Thompson, Modrić és a horvát válogatott tagjai együtt énekelnek a zágrábi Jelačić bán téren felállított színpadon. Kép forrása: Twitter.

A HNS az egyik olyan szervezet, amely a horvát futball sikereinek felelevenítésével folyamatosan újrateremti és beleneveli az emberekbe a honvédő háború nemzetalapító narratíváját. Az elmúlt évtizedekben ez a kitalált hagyomány egy nacionalista zenész és háborús veterán alakjával bővült. Marko Perković Thompson írt már szurkolói himnuszt, szerzeményeit gyakran játsszák mérkőzések előtt. Thompson legellentmondásosabb dalát (Bojna Čavoglave) 1992-ben a fronton írta és vették fel. A dal a második világháborús fasiszta usztasák köszöntésével kezdődik: Za dom spremni (“A hazáért készen”). A FIFA 2013-ban azért tiltotta el Josip Simunićot, mert a meccs után a szurkolókat ezzel a szalutálással üdvözölte.

A horvát foci futballhimusza (Lijepa li si – “Gyönyörű vagy”) a horvát “Egy vérből valók vagyunk“,  Thompson egyik legismertebb száma. Videoklipjét a 2000-es elnökválasztás előtt forgatták Tuđman elnök emlékére, akit Horvátország különböző régióiból dicsőítenek, többek között a Herceg-Boszniai Horvát Köztársaságból is. A boszniai horvátok kulturális, politikai regionális, tíz kantonból álló egysége a jugoszláv háború idején jött létre. A horvát szeparatisták egynemzetiségű, önálló államként képzelték el a területet, amelynek kormánya csak 1996-ban adta át hatáskörét a boszniai föderális kormánynak. Az irredenta dal a nacionalista emlékezet részévé vált, 2011-ben a hazafias dal kategóriában választották a legjobb szerzeménynek.

Thompson személye megosztja a horvát társadalmat és a futballszurkolókat is. Sokatmondó tény, hogy a Horvátországba visszatérő ezüstérmes világbajnoki csapat zágrábi fogadása – amelyen Thompson a játékosok kérésére vett részt a csapattal – napokig uralta a helyi médiát. Amíg a német, osztrák reakciók egyértelműen negatívak voltak a hazai visszhang már a mély megosztottságot mutatta. Ez a nem reprezentatív közvélemény-kutatás is mutatja (51,43% vs 48,57%), mennyire polarizálja a horvátokat az énekes személye. A nácivadász Simon Wiesenthal Központ szerint Thompsonnak nem volt keresnivalója a Jelačić bán téren, Efraim Zuroff igazgató szerint Modrić piros lapot érdemelne az énekes meghívásáért.

Kolinda énekel

KGK, Thompson, és a HNS folyamatosan törekszik a horvát történelemből merített nacionalista narratívák felevenítésével a tuđmani örökség újrateremtésére. Korábban a 2000-es években már történt egy kísérlet. A korabeli nacionalista vád szerint a horvát politikai elit elárulta a honvédő háború hagyományát, amikor együttműködtek a nemzetközi Hágai Bizottsággal a horvát háborús bűnösök kiadatásában. Új dalok és előadók segítségével egyfajta új hazafias mozgalom indult el, amely a honvédő háború legendájának örökségét akarta megőrizni a baloldallal és a jugoszlávistákkal szemben. De a HDZ nacionalista hagyományőrző narratívája a jobboldali Ivo Sanader kormányának korrupciós ügyei miatt léket kapott. KGK 2015-től most e kétezres évekbeli hagyományhoz visszanyúlva próbálja újratervezni és népszerűvé tenni a 90-es évek hangulatát.

Ezen a felvételen az látható, hogy KGK a 2017-es fegyveres erők tiszteletére tartott koncerten a szintén HDZ-s miniszterelnökkel együtt éneklik a horvát nacionalista köztudatba teljesen beépült Gyönyörű vagy című irredenta dalt, egykori futballhimnuszt. Egy másik felvételen, 2017 májusában egy katonai zarándoklaton részt vevő KGK-t láthatjuk. Aztán előkerült egy gitár és elénekelték ugyanazt a dalt. Amikor KGK az orosz-horvát világbajnoki negyeddöntő után bement a horvát játékosok öltözőjébe, és elénekelte ugyanezt a dalt, a magyar és a külföldi sajtó csak a csapattal együtt ünneplő köztársasági elnököt látott. Valójában tudatos PR munkáról van itt szó, amikor a horvát nacionalizmus, a futball és a háborús emlékek térben és időben összeértek a játékosöltözőben.

KGK tehát tudatosan kapcsolta össze több ponton is fentebb kibontott női elnöki imázsát a horvát csapat Vb-szereplésével. Nemzetközi szinten, külföldön belekapaszkodva a futballcsapat sikerébe, Horvátországot képviseli. Saját nevével ellátott, horvát válogatott mezt kapott Theresa May, brit kormányfő és Donald Trump amerikai elnök is. Hazai pályán, Horvátországban a 2019-es elnöki kampány nyitányként fogta fel a moszkvai Vb-t. Így próbálja előhívni azt az imázst, amikor 2015-ös győztes beszéde alatt, kampánystábjával egy futballstadionokban népszerű irredenta dalt énekelt el. Így vált tehát KGK nemzetköti szinten elképesztő népszerűvé, és nyerte meg az orosz Vb diplomáciai csatáját. Ugyanakkor Horvátországban KGK imázsa sokkal több, a nacionalista hagyományok segítségével újjáélesztett politikai mitológiát tartalmaz, ami megosztja a horvát társadalmat.

A vezető képen Kolinda Grabar-Kitarović horvát köztársasági elnök és Emmanuel Macron elnök ünnepel az oroszországi világbajnokság átadási ünnepségén. Háttérben: Davor Šuker a Horvát Labdarúgó Szövetség (HNS) elnöke. Forrás: Twitter/AFP.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom