Bezárás
Lázadás

Bojkottal üzenik a marokkóiak, hogy elegük van a szegénységből, az igazságtalanságból és a korrupt hatalomból

Újszerű módszerrel tiltakozik a marokkói lakosság az elmúlt évek mozgalmainak elfojtása vagy kudarca után: óriási sikere van egy április 20-án indult bojkottfelhívásnak, 2 nagy hazai és egy multicég termékei ellen. A tisztázatlan eredetű felhíváshoz a lakosság több mint fele csatlakozott: az egyre dráguló megélhetés, a monopolhelyzetben lévő vállalatok árpolitikája és a gazdasági-politikai szféra összefonódása, illetve a korrupció a legfőbb érvek a bojkott mellett.

Május 29-én a Danone marokkói leányvállalata közölte, hogy 30%-kal csökkenti a helyi termelőknél történő tej felvásárlást. A döntés oka a cég szerint az, hogy egy rejtélyes eredetű bojkott nyomán minden termékének eladása visszaesett. Ez az első konkrét bejelentés, amellyel az április 20-án indult, 3 céget illető marokkói bojkottfelhívás hatékonysága mérhető.

A közösségi oldalakon, elsősorban Facebookon terjedő felhívás először április 20-án jelent meg két anonim kezelésű oldalon, amely a Danone mellett a Sidi Ali ásványvízre és a piacvezető Afriquia benzinkutakra vonatkozik – majd tucatnyi, nagy elérésű oldal kezdte osztani.

Erődemonstráció a hatalommal szemben

A kezdeményezés eredetére vonatkozóan több hipotézis is létezik, az egyik szerint a 2016 ősze óta kormányzó koalíció vezető ereje, az iszlamista Igazság és Fejlődés Pártja kezdeményezte, vagy legalábbis annak egy csoportja, esetleg aktivistái, hogy meggyengítsék koalíciós partnerüket, a Függetlenek Nemzeti Tömörülését vezető Aziz Akhannoucht, aki többszörösen is kárvallottja a bojkottnak. Mások szerint a politikai-gazdasági elit valamilyen belső konfliktusának folyománya az ügy.

Bárhogy is legyen, a felhívás sikere végigsöpört az országon, és egyes vélemények szerint más termékek vagy cégek is lehetnének a listán, a cél elsősorban az, hogy az alsóbb osztályok megmutassák erejüket a hatalommal szemben.

Kép forrása: Twitter

A három alapvető termék – víz, tej, benzin – esetében piacvezető cégek ellen elsősorban az a vád, hogy túlságosan magas árakkal dolgoznak, de általánosabban felmerül a gazdasági-politikai szférák összefonódása, „vérfertőző kapcsolata” is. Az Afriquia tulajdonosa ugyanis a már említett Aziz Akhannouch, jelenlegi földművelési miniszter, aki az ország egyik leggazdagabb és a királyi családhoz közeli családjának tagja. Akwa nevű cége, a kőolaj-földgáz biznisz mellett az ingatlan- és a médiapiacon is komoly érdekeltségekkel rendelkezik.

A Sidi Ali ásványvíz Miriem Bensalah-Chaqroun tulajdona, ő a marokkói munkavállaló képviselet elnök asszonya. A Danone-t pedig régóta vádolják azzal, hogy monopolhelyzete lévén kizsákmányolja a helyi kistermelőket.

Kép forrása: Twitter

Míg az első héten csak elszórt hírek érzékeltették a bojkott sikerét, az elutasított termékekkel teli polcok képeivel, vagy visszamondott rendelésekkel, májusban már több kutatás is jelezte, hogy a polgárok túlnyomó többsége tud a kezdeményezésről, és jelentős részük csatlakozott is hozzá. A L’Economiste napilapban május végén közölt felmérés szerint a megkérdezettek csaknem háromnegyede hallott a bojkottról, és 57 százalékuk tartotta is magát hozzá: az élen elsősorban a fiatalokkal, a városlakókkal és a nőkkel.

A mozgalom történetesen épp néhány héttel a ramadan böjti hónap előtt indult, amikor az árak valóban hagyományosan az egekbe szöknek, de Marokkóban az utóbbi években jelentős áremelkedés ment végbe, az alapvető termékek (benzin, olaj, cukor) piacán a liberalizáció nyomán.

A lakosság nem profitált az elmúlt évek liberalizációs politikájából

A benzin árának alakulásáról egy parlamenti jelentés is készült tavaly, amelyet azonban csak most, a bojkott nyomására hoztak nyilvánosságra. Eszerint a közelmúlt drágulása nem csupán az állami támogatások leállításával és a 2015-ben liberalizált árképzéssel magyarázható: a piac 80-85 százalékát uraló 5 nagy vállalat akkor sem csökkentett árain, amikor a világpiaci helyzet indokolta volna.

A bojkottnak csak nagyobb lendületet adtak az első hivatalos reakciók: a gazdasági miniszter, Mohamed Boussaïd „agyatlannak” nevezte a követőit, a Danone egyik vezetője pedig hazaárulóknak.

A stílus azóta változott, de érdemben azóta sem jelezte a kormány, ahogy a gazdasági szféra sem, hogy valamilyen formában helyt kívánna adni a követeléseknek. A vezetők a bojkott berekesztésére szólítanak fel, és azzal érvelnek, hogy az csak veszélyezteti a gazdaságot, lásd pl. a Danone szerződésbontását a beszállítókkal.

A „másik oldalon” a vélemények a marokkóiak egységes és erőteljes fellépését emelik ki, a népet sanyargató politikák ellen, amelyeknek csak egyik tünete, hogy a lassan európai szintű árak mellett képtelenség túlélni a legalacsonyabb 2500 dirhamos (kb. 225 euró, 72.000 forint) bérekből.

Az elemzések gyakran utalnak arra, hogy a bojkott valamiképp a folytatása az elmúlt évben megélénkült és egyes régiókban rendkívül népszerűvé vált tiltakozásoknak, amelyek gyakran szintén a megélhetési problémákból indultak, de szinte azonnal a politika árulását, a beígért, de elmaradt fejlesztéseket, jóléti szolgáltatásokat, és a közben nyilvánvaló korrupciót kérték számon a döntéshozókon.

Rif, Zagora, Jerada: ahol emberéletekbe kerül a kiszolgáltatottság

Az ország egyik legszegényebb régiójában, a spanyol partokkal szemben fekvő Rifben még 2016 őszén robbant, erőszakmentes lázadásról, a hónapokon át tartó tüntetési hullámról mi is írtunk korábban. A tömeges letartóztatásokkal és erőszakos rendőri fellépéssel is csak nehezen elfojtott mozgalom vezetőit az utóbbi hónapokban állították bíróság elé.

A félszáz letartóztatott aktivista közül a legismertebb Nasser Zefzafi, aki május végén újabb éhségsztrájkba kezdett a börtönben elszenvedett „kínzások és embertelen bánásmód” miatt. Hiába a tüntetők erőszakmentes fellépése, Zefzafit például többek között az állam biztonsága elleni fellépéssel vádolják, elvileg a halálbüntetést kockáztatja.

Hasonló jelszavakkal indult mozgalom azóta a déli Zagorában is, decemberben pedig az észak-keleti Jeradában, ahol szintén a magas vízszámla miatt kezdtek tüntetni, majd két helyi bányász halála öntött olajat a tűzre.

Jerada a múlt században, csaknem 80 éven keresztül a szénbányászatnak köszönhetően biztos megélhetést tudott nyújtani (persze az iparággal járó krónikus megbetegedések árán is). A kilencvenes évek végétől azonban bezárták a bányákat, ami nemcsak tömeges munkanélküliséget hozott, de a beígért fejlesztések nagy része nem valósult meg.

A nyomorban tengődő családfenntartók számára ezért gyakran az egyetlen lehetőség az illegális kitermelés maradt, a 43 ezer lakosú városban naponta kb. ezren ereszkednek le a föld alá, hogy a „kézműves” eszközökkel kialakított járatokból felhozzák a szenet. Egy 80-90 kilós zsákot 90 dirhamért tudnak eladni (kb. 10 euróért, alig 3500 forintért), ezt közvetítők adják tovább a kitermelési engedéllyel rendelkezőknek, a lánc végén pedig a „szénbárók”, általában helyi képviselők, akik a bányák bezárása után megtartották az engedélyeket, tízszeres áron értékesítik.

A legális kitermelést folytató vállalkozókat közben ellehetetlenítik a lenyomott árak, az állam pedig megoldásként hiába ígért meg milliárdos fejlesztéseket, azok vagy nem valósultak meg, vagy inkább jól helyezkedő potentátok érdekeit szolgálják.

Az illegális bányászatból, a rendkívül nehéz fizikai és életveszélyes munkával naponta 10-13 eurót lehet hazavinni, miközben szinte mindennaposak a balesetek. A decemberben elhunyt, 23 és 30 éves két testvér megfulladt 80 méter mélyen, de már februárban is történt halálos baleset. A főleg fiatal férfiak pontosan tudják, hogy nap mint nap életüket kockáztatják a várost körülölelő dombokon, ahol a kézzel fúrt 3500 kút közül állítólag 200 üzemel jelenleg.

Helyi tüntetések helyett  országos bojkott

A jelenlegi bojkott támogatói közül van, aki nyíltan is hirdeti, hogy ez a módszer jobb, mint a tüntetéseké. A vállalatokat árcsökkentésre, a kormányt szociális gazdaságpolitikára, a korrupció elleni fellépésre és a marginalizált csoportok védelmére felszólító fogyasztók a Transparency helyi szervezete szerint is a Rif, Zagora és Jerada mozgalmait terjesztik ki az egész országra.

A „korrupción alapuló gazdasági modell” és a „gazdasági és politikai hatalom házassága” által előidézett vagy felerősített társadalmi igazságtalanságok és egyenlőtlenség ellen lázadó lakosság fellépését komolyabban kellene vennie a kormánynak,

ez valódi lehetőséget nyújtana a válság és a követelések mélyebb dimenzióinak megértéséhez,  írja a korrupcióellenes NGO közleménye.

Bár a gazdagabb és kedvezőbb helyzetben lévő nagyvárosokban, így pl. a Casablancában is bekapcsolódtak korábban a szegényebb régiók tüntetési hullámaiba, ezúttal azonban egységesen, együttes erővel léphetnek fel az egész országban.

Sokan a saját bőrükön érzik a magas árakat, mások, akiknek nem jelent olyan nagy terhet a drágulás, szolidaritásból követik a bojkottot, amely szerintük is jogos. A 3 kiválasztott márka csak jelképes üzenet, ami az egész vállalati szférának és persze elsősorban a kormánynak szól.

Omar Balafrej, a Demokratikus Baloldali Föderáció képviselője maga is csatlakozott a bojkotthoz, szerinte az egész társadalmat áthatja az elégedetlenség és túlkapások keltette düh. De a Rif vagy Jerada lázadásait erőszakos eszközökkel elnyomó hatalom ellen sokan már félnek tüntetni, ez okozza a bojkott óriási sikerét.

„Az elmúlt két évben számos tiltakozót zártak börtönbe, ez a módszerünk maradt jogállam hiányában, hogy fellépjünk az ellen, hogy egy kisebbség osztozkodik a közös javainkon.”

Dobsi Viktória

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom