Bezárás
Korrupció

Már papírja is van róla, hogy korrupt, mégis hatalmon maradhat a spanyol Néppárt

Múlt csütörtökön páratlanul súlyos ítélet született a spanyol demokrácia történetében, az elmúlt évtized legfontosabb korrupciós perében, amely a Gürtel néven ismert szövevényes ügy első etapját tárgyalta. A Gürtelről, amely a konzervatív Néppárt korrupt hátországában működött, már többször írtunk itt a blogon: az ügyészség feljelentése nyomán 9 éve indult eljárás az óriási mennyiségű, apránként kiszivárogtatott nyomozati anyagnak hála részleteiben is közismert a spanyol közvélemény előtt. 

A csütörtökön közzétett ítélet nagy meglepetésre jóval keményebb, mint amire számítani lehetett. A közelmúltban ugyanis a spanyol igazságszolgáltatás nem arról volt híres, hogy elrettentő szigorral lépne fel a politikai hatalom képviselőinek gazdasági bűntettei ellen. Főleg akkor nem, ha a konzervatív táborhoz vagy épp a királyi házhoz tartoztak.

A Gürtel-dossziéban pl. elsőként az ügyet először megpiszkáló bírót, Baltasar Garzónt ítélték el, és mentették fel 11 évre bírói hivatalából, de az utóbbi években számos alkalommal előfordult, hogy a politikai dossziékat instruáló bíróknak széllel szemben kellett dolgozniuk, pl. az ügyészség cseleit kerülgetve.

Ehhez képest a mostani, elsőfokú ítéletet – amely ellen több vádlott is fellebbez – a legkeményebbek között emlegetik a korrupciós ügyekben bővelkedő országban. A 37 vádlottból 29-et ítéltek el, összesen 351 év börtönre, köztük a vállalkozókat közbeszerzésekhez segítő hálózat főszervezőjét, Francisco Correát (az ő nevének német fordítása a gürtel fedőnév) 51 és a Néppárt (Partido Popular, PP) volt pénztárosát, Luis Bárcenast 33 évre.

A 3 eljáró bíró szerint (bár egy különvéleményt fogalmazott meg) Correa és a PP helyi vezetői és tisztviselői „hatékony intézményes korrupciós rendszert hoztak létre”, amely a nemzeti, autonóm és helyi szinteken manipulálta a közbeszerzéseket.

A hálózatban résztvevő cégek a valós áraknál magasabbakért nyertek el közbeszerzéseket, és „jutalékot” kaptak más cégek esetében, ezen a pénzen a korrupciós hálózat vezetői és politikusok osztoztak, az utóbbiak jellemzően 3-4 százalékot szakítottak egy szerződésen, és a készpénzen kívül különféle ajándékokban és szolgáltatásokban részesültek, olykor családtagjaikkal egyetemben.

Az elkövetett bűntettek lajstromán több mint tucatnyi tétel szerepel, a bűnszövetkezetben elkövetett csalástól az okirathamisításon és pénzmosáson át a közhivatallal és közpénzzel való visszaélésig.

Megnyílik a lábunk alatt a föld…

Első ízben került sor arra, hogy egy országos pártot is elmarasztaltak egy korrupciós perben, az egyes vezetőkön és alszervezeteken túl: a verdikt szerint a PP hasznot húzott ebből az intézményes korrupcióból, méghozzá ebben az etapban 245 ezer euró értékben, és ebből finanszírozta B kasszáját, amelyből feketén fizetett mellékest a párt vezetőinek.

Mindez 1995 és 2005 történt, miközben a jelenlegi kormányfő, Mariano Rajoy 2004-ben vált a párt elnökévé, miután korábban is részt vett vezető testületeiben, és bizonyítottan maga is részesült a az állami megrendelésekért cserébe adakozó vállalkozók által táplált fekete kassza pluszbérezéséből. Ráadásul a bírák megkérdőjelezik, hogy igazat mondott-e akkor, amikor azt vallotta, hogy minderről az égvilágon semmit sem tudott, mert „nem foglalkozott pénzügyekkel”.

Mariano Rajoy a bíróság előtt, Kép: EFE

A jelenlegi per a monumentális Gürtel-ügynek csak első szakaszát vizsgálta, még hét (!) van hátra, és a később tárgyalásra kerülő dossziék pedig feltételezhetően jóval kockázatosabbak lesznek a párt számára. Ehhez képest is érdekes, hogy az ügy főszereplője, Luís Bárcenas, aki több évtizeden át figyelte közelről, majd szervezte a PP pénzügyeit, állítólag nagyon rossz néven veheti, ha feleségének börtönbe kell mennie.

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom

Ha Luis felesége börtönbe megy, megnyílik a lábunk alatt a föld. Pontosan tudjuk, hogy a felesége szent a számára” – fogalmazott név nélkül egy pp-s veterán a sajtónak. A bíróság viszont őt is a rácsok mögé küldené, méghozzá 15 évre, és ezt kérte az ügyészség is. Szerdán dől el, be kell-e vonulnia Rosalía Iglesiasnak, vagy szabad lábon várhatja ki a másodfokú tárgyalást.

És ha mindez nem lenne elég, még Rajoy volt szóvivőjét is bekasztlizták, épp múlt héten: Eduardo Zaplana 10 évvel ezelőtt eltűnt a politikából, de már a kilencvenes években magára vonta a rendőrség gyanúját, még akkor, amikor a valenciai korrupciós paradicsom egyik legpompásabb ligetében, Benidormban lett polgármester, és úgy tűnik, mostanra elég bizonyíték gyűlt össze ellene.

Ugyanennek a nyomozásnak keretében letartóztatták Vicente Cotino nagyvállalkozót is, aki Magyarországon egykori sávolyi befektetéseiről ismert.

Régen volt, tán igaz se volt…

A Gürtel kivizsgálása ellen csaknem egy évtizede tűzzel-vassal harcoló Néppárt számára mindez a lehető legrosszabbkor történik. Épp akkor, mikor több hónapos bizonytalanság után végre sikerült tető alá hozni a 2016 óta kisebbségben kormányzó pártnak a költségvetés elfogadását, a jobboldali baszk nacionalistákkal (PNV) megegyezve. És alig néhány héttel azután, hogy a párt egyik „makulátlannak” tartott figurája lemondani kényszerült minden tisztségéről meghamisított diplomája és 2 ellopott arckrém miatt.

A közvélemény-kutatások szerint a katalán krízis kezeléséből is vesztesen jön ki Rajoy, miközben teljesen fejére nőtt a jobboldali Ciudadanos (Cs, Polgárok), amelynek dinamikus új arcai mind a nacionalizmus, mind a neoliberalizmus terén túlteljesítik az immár sok sebből vérző „régi” spanyol jobboldalt, és esélyesnek tűnnek a választási győzelemre is.

A verdikt nyilvánossá válása után Mariano Rajoy a szokásos vastag bőrrel és flegmával felszerelkezve állt ki a nyilvánosság elé. Szerinte a párt ártatlannak tekinthető, amíg jogerős ítélet nem születik bűnösségéről. Az elítélt személyek pedig már nem tagjai a PP-nek, különben is mindez régen volt, ki emlékszik már rá…

Ha Rajoy jó néhány vihart át is vészelt már a konzervatívok élén, kérdés, hogy ezúttal is elég lesz-e, ha irodájában szivarfüstbe burkolózva várja ki a ramazuri végét.

A PP-re korrupciós perek sokasága vár, egészen a jövő évi önkormányzati választásokig; Kép: Raúl Arias, El Confidencial

Valószínűtlen összefogás

Neki kedvezhet, hogy az ellenzék két legfontosabb formációjának érdekei nem egyeznek. Az ellenzék vezető ereje jelenleg a Szocialista Párt (PSOE, Partido Socialista Obrero Español), és mivel Rajoy most nem mondott le, Pedro Sánchez főtitkárnak nem igazán volt más választása, mint hogy benyújtsa a bizalmatlansági indítványt, a kormánypártot sújtó ítélet súlyossága miatt.

Az indítvány sikeréhez azonban 176 szavazatra van szükség, ebből elvileg 84 van a PSOE-nak, és összesen 71 az újbaloldali Podemosnak és szövetségeseinek, akik feltétel nélkül csatlakoztak a kezdeményezéshez. Sánchez számára az ideális az lenne, ha néhány hónapig kormányozhatna új választások kiírása előtt, pártja ugyanis elég csehül áll a felmérésekben, harmadik-negyedik helyre jósolják.

A Ciudadanos 32 képviselőjével már elég is lenne a győzelemhez. Csakhogy az eddig a PP-t kívülről támogató párt, amelyet a katalán krízis a negyedik helyről az elsőre katapultált a felmérések szerint, választásokat sürget.

Ezért nem érdekeltek abban, hogy Sánchez kormányozgasson, és azt szeretnék, ha rögtön választásokat írna ki, vagy még inkább azt, ha nem ő lenne a miniszterelnök-jelölt, hanem egy pártsemleges személy, aki mihamarabb választásokat ír ki…

Elvileg matematikai esély van rá, hogy a PSOE kisebb pártoktól gyűjtsön be támogatást, így a katalán és baszk jobb- és baloldali nacionalistáktól, illetve függetlenségpárti erőktől.

Az utóbbiaknak, lévén Sánchez lepaktált Rajoyjal az autonómiát felfüggesztő 155-ös alkotmányos cikkely bevetése érdekében, elvileg nem igazán lenne okuk segíteni a szocialistáknak, és egyelőre nem is mutatnak különösebb lelkesedést. De a spanyol politikában szorult helyzetekben létrejöttek már meglepő egyezségek a sokpárti rendszerben, és Rajoy, illetve a legitimációját vesztett PP megbuktatása is lehetne vonzó opció.

Sánchez egyik legveszélyesebb ellenfele saját pártjának konzervatív szárnya, élén Andalúzia elnökével és a régi gárdával, akik 2016-ban nem haboztak megpuccsolni őt, hogy megakadályozzanak egy koalíciós kormányzást a túlzottan radikálisnak és nem eléggé patriótának tartott Podemos-szal.

Érdekes módon a PP már nyíltan is felszólította Sánchez, alias “Spanyolország Júdása” belső ellenzékét, ne hagyják, hogy „terroristák örököseinek” szavazatával kerüljön kormányra (ez lenne a baszk nacionalista baloldal), vagy olyanokkal, akik szét akarják törni az országot (ezek a katalán independentisták, esetleg a Podemos).

És valóban, a pártvezetésnek ez a jobb szárnya elfogadhatatlannak tartja, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek a baszk és katalán “szélsőségekkel”, attól tartanak, hogy ez tovább gyengítené a PSOE-t.

Az indítvány vitájára csütörtökön és pénteken kerül majd sor, azaz a lehető leghamarabb, ami megnehezíti a szövetségesek keresését.

Megváltoztatni mindent, hogy semmi se változzon?

Az utóbbi pár nap sajtóvisszhangja alapján, a gazdasági elitek is az előrehozott választásnak szurkolnak. A gazdasági válság, a rendszerkritikus mozgalmak és a Podemos-féle újbaloldali erők megjelenésével drasztikusan jobbra tolódó mainstream sajtó, amelynek jelentős része a katalán krízisről is felettébb részrehajlóan számolt be, továbbra is a Ciudadanost tekinti az új idők nyerő csapatának.

A megújulást ígérő formáció, Albert Rivera vezetésével a legjobb garanciának tűnik a status quo fennmaradására, valahogy úgy, ahogy Emmanuel Macron is új, vonzóbb csomagolásban árulja a gazdasági (neo)liberalizmus és a politikailag-társadalmilag autoriter politikák ötvözetét.

Ez, a médiában erős jelenléttel bíró elit eddig sem támogatta Sánchez önállósodási kísérleteit, és egy baloldali alternatíva hatalomra kerülését. Ezúttal sem tűnik lelkesnek, a bizalmatlansági indítvány kudarca esetén viszont várhatóan nő majd a nyomás Rajoy lemondatása és az új választások érdekében.

Addig is kapnak egy lehetőséget a spanyol ellenzéki erők, hogy összefogjanak egy szavazás erejéig egy bizonyítottan korrupt, hitelét vesztett és nem utolsósorban antiszociális politikákat megvalósító kormány ellen, amely nem mellesleg a katalán válság politikai kezeléséhez sem tudott felnőni.

Bármelyik forgatókönyv valósul meg, a politikai válság újabb, súlyosabb fázisba lépett Spanyolországban, miközben a bűnüldöző szervek, az igazságszolgáltatás és nem utolsósorban a sajtó több éves munkája gyümölcseként a Gürtel megadhatja a kegyelemdöfést is a Néppártnak.

Dobsi Viktória

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!
Támogatom