Bezárás
Egyéb

Ma esély nyílhat az abortusz szabályozásának enyhítésére Írországban

Május 25-én újabb történelminek ígérkező referendum zajlik Írországban. Miután 2015-ben nagy meglepetésre az írek megszavazták, hogy „nemi megkülönböztetés” nélkül lehessen házasságot kötni, ezúttal a nők abortuszhoz való joga van terítéken. Ma esélye nyílhat az ír nőknek arra, hogy hazájukban, titkolózás nélkül és biztonságban, orvosi felügyelettel szakítsák meg nem kívánt terhességüket.

Európában jelenleg Málta után Írországban sújtja a legerősebb tiltás az abortuszt, erre még akkor sincs mód, ha a magzat erőszak vagy vérfertőzés nyomán fogant, vagy az anya egészségét veszélyezteti, legfeljebb a nő életét menteni próbáló beavatkozás eredményeként megengedett. A tiltást az alkotmány 1983-ban megszavazott, nyolcadik módosítása alapozza meg, amely egyenlő jogokat ad a meg nem született magzatnak és az édesanyának.

Egy apáca IGEN lapokat osztogat egy dublini szavazókörnél 1983-ban; Fotó: Pat Langan

Egy apáca IGEN szórólapokat osztogat egy dublini szavazókörnél 1983-ban; Fotó: Pat Langan

A pénteki referendum tétje ennek a nyolcas módosításnak törlése, amely az elmúlt évtizedekben már több kampány és referendum, illetve további módosításokba torkolló számos vita tárgya volt, többször egyéni tragédiák nyomán, miközben az abortusz mint a nők önrendelkezési joga a közelmúltig teljes tabu maradt az országban.

Mérföldkövek tragédiákból: Miss X és Savita 

Ilyen eset volt pl. azé a 14 éves kislányé, akit X betűvel jeleztek az akták 1992-ben, és akit egy szomszéd erőszakolt meg. Miután Miss X arra utalt édesanyjának, hogy öngyilkosságot fontolgat a nem kívánt terhesség miatt, a család úgy dönt, Nagy-Britanniában folyamodnak abortuszhoz.

Azonban érdeklődnek a rendőrségen, hogy az elvetetett magzat dns-e felhasználható-e majd bizonyítékként a történteket tagadó szomszéd ellen, mire az ügyészség megpróbál közbelépni, és megakadályozni az abortuszt.

Az erről szóló bírói döntés ellen a család fellebbez, és a Legfelsőbb Bíróság nekik ad igazat: az alkotmány 40.3.3 cikkelye alapján, ha az anya életét „bizonyított és nem elhanyagolható” veszély fenyegeti – és a bírák szerint az öngyilkosság kockázata ilyen – akkor engedélyezett a terhesség megszakítása.

Az anya életének effektív védelme csak egy másik, 20 évvel későbbi tragédia után, 2013-ban emelkedik majd törvényerőre. Miss X spontán elvetélt, nem sokkal a döntés után, és a nagy port kavart eset nyomán referendumot szerveztek, ahol az írek megszavazták, hogy mind a külföldön végzett abortusz, mind az erről szóló tájékoztatás legális legyen, és az öngyilkos gondolatokat is vegyék tekintetbe ennek engedélyezésekor.

2012 októberében egy 31 éves fogász, Savita Halappanavar 17 hetes terhes volt, mikor erős hátfájással került orvoshoz, és miután hazaküldték, megindult spontán vetélése. A kórházba visszatérve informálták, hogy nem léphetnek közbe, amíg a magzat szíve ver, és bár fennáll a fertőzés kockázata, nem lehetnek biztosak benne, hogy ez az anya életét veszélyezteti. Ő és férje is az abortuszt sürgették, miközben Savita egyre rosszabbul lett, és többek között azt a választ kapták, hogy ez „egy katolikus ország”.

Savita arca ma is visszaköszön az IGEN kampányban; Fotó: Aidan Crawley/ EPA

Savita arca ma is visszaköszön az IGEN kampányban; Fotó: Aidan Crawley/ EPA

A magzat végül 3 nappal később holtan jött világra, Halappanavar pedig 4 nap múlva halt meg, a vérmérgezés kiváltotta szívinfarktus nyomán. Néhány hónappal később az ír törvényhozás megszavazott egy törvényt, amely legalizálta és pontosabban definiálta az anya életének védelmében történő abortuszt, és 2014 januárjában lépett érvénybe.

Egy meleg kereszténydemokrata nevéhez fűződhet az abortusz liberalizációja

Bár a nagy előrelépéseket sajnálatos módon hasonló, országos megrendülést kiváltó esetek idézték elő, a pro-choice, azaz a nők szabad választásáért küzdő mozgalmak évtizedek óta lankadatlanul kampányolnak a legális és biztonságos abortusz jogáért.

Ennek és a társadalomban végbemenő mélyebb változásoknak köszönhetően dönthetett úgy a 2011 óta hatalmon lévő, de 2016 óta kisebbségben kormányzó jobbközép, kereszténydemokrata (!) párt, a Fine Gael, hogy társadalmi vitára bocsátja a kérdést. A párt  újdonsült vezetője, Leo Varadkar pedig arról, hogy a Polgárok Gyűlése javaslatára kiírja a népszavazást a 8-as módosítás visszavonásáról.

A hindu-katolikus szülők gyermekeként Dublinban született Leo Varadkar a kortárs jobboldal jellegzetes figurája. A kormányfői posztot tavaly rekord fiatalon, 38 évesen megszerző férfi Írország első bevándorló származású, egyben első vállaltan meleg miniszterelnöke (de e minőségében a világon is csak a negyedik).

A kritikusai szerint szélsőségesen neoliberális politikákat folytató kormányfő – túl személyes meggyőződésén – feltehetően progresszív, liberális imázsát szeretné erősíteni a reform révén, elsősorban a fiatalok körében, bár a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint nem kockázatmentesen. A NEM feljövőben volt a kampány finisében, és az abortusz elutasítottsága ma is óriási az alig ötmillió lakosú országban.

Legyetek a születendő gyermek hangja

Adódik persze a kérdés, hogyan lehetséges, hogy a „melegházasságot” 3 éve meggyőző többséggel, 62 százalékkal megszavazó írek számára az abortusz engedélyezése továbbra is ennyire problematikus.

A válasz is viszonylag magától értetődő: a katolikus egyház történetileg óriási és praktikusan ma is jelentős befolyása nemcsak áthághatatlan tabuvá tette a terhesség megszakítás kérdését, de a gyakorlatban ma is kontrollálja pl. a kórházak jelentős részét.

Az abortuszban segédkező orvosok tehát nemcsak a törvényt félhetik: elvileg 14 év börtönnel szankcionálhatók, és több esetben szabtak már ki, ha nem is ennyire súlyos, de rövidebb és felfüggesztett börtönbüntetést. Ezen felül állásuk elvesztését kockáztatják.

Az abortuszhoz való jogot támogató egészségügyi dolgozók és tanulók saját szervezettel kampányolnak.

Ez a befolyás persze jó ideje visszaszorulóban van, sőt, ez a szociológiai folyamat voltaképp már a nyolcvanas években elkezdődött, ezért is lehetett fontos az egyház számára, hogy túl az abortuszt betiltó XIX. századi törvényen még az alkotmányba is belefoglaltassék a meg nem született magzat életének védelme 1983-ban.

Míg 30 éve az írek kb. 80 százaléka fegyelmezetten gyakorolta vallását, ma a rendszeresen templomba járók aránya 20 százalékra esett vissza, a nagyvárosokban még ennél is alacsonyabb. De az egyház megítélésében a döntő fordulatot a kétezres évtized végétől nyilvánosságra kerülő botrányok hozták, amelyek a felügyelete alatt álló intézményekben szisztematikusan megvalósuló erőszak, rossz bánásmód, abúzus és más embertelen, illetve törvénytelen gyakorlatot tárták fel.

Ezzel is magyarázható, hogy ahogy az érseki karhoz közel álló Irish Catholic hetilap főszerkesztője maga is elismeri, az „érsekek lapítanak a kampányban, tudják, hogy fellépésük kontraproduktív lehet”. Micheal Kelly szerint egyes „liberális” papok egyenesen úgy vélik, hogy agglegényként nem ők vannak a legjobb helyzetben, hogy ilyen kérdésekben ragaszkodjanak a dogmákhoz.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a katolikus egyház nem kampányol: pl. a miséken olvastatnak fel olyan üzeneteket, amelyek arra hívják fel a híveket, „legyenek a születendő gyermekek hangja”, és természetesen szavazzanak NEM-mel.

Ugyanakkor akadnak olyan hívők is, akik saját lelkiismeretük, és nem az egyház miatt érvelnek a NEM mellett. Emberi jogi kérdésnek ítélik az abortuszt, amelyet gyilkosságként fognak fel, és szerintük engedélyezése esetén „legközelebb majd az emberölést legalizálják”.

Gyakori érv az is, hogy az „abortuszpártiak” az egyéni tragédiákat használják fel arra, hogy a beavatkozást à la carte megrendelhetővé tegyék. De az is felmerül, hogy a magzat életének ilyetén védelme ír nemzeti érték, és afféle behódolás, a nemzeti identitás megcsúfolása lenne lemondani róla. Annak a „brit kultúrának importja, amely problémaként és nem értékként tekint az életre”.

Az írek sokáig nem mertek ellenszegülni a papoknak, de ennek vége. Annyi minden van, amit az egyház tilt, és amit mindenki csinál”, fogalmaz Roisin Ingle, az IGEN mellett kiálló Irish Times publicistája, aki maga is előmozdítója lett annak a jelenségnek, amely a referendum kampányával párhuzamosan kezdődött, és ennyiben már biztosan hozzájárult ahhoz, hogy az ír társadalom jobban megismerje önmagát, és csökkenjen az abortuszhoz folyamodó nők vagy párok magánya.

Hiába a tiltás, az abortusz attól még létezik Írországban is

Évente ugyanis 3500-5000 írországi nő szakítja meg terhességét. Ennek külföldön való elvégzését hiába engedélyezi 1992 óta a törvény, sokan így is titokban tartják, és csak most, a kampány miatt éreztek elegendő erőt, hogy megosszák a tapasztalatot családjukkal vagy a nyilvánossággal.

A külföldi beavatkozás ára kb. 2000 font, azaz a gyakorlatban a tiltás a szegényebb nőket-párokat diszkriminálja, akiknek vagy nem áll módjukban a döntés, vagy pl. kétes minőségű csempész tablettákkal próbálnak boldogulni, komplikáció esetén pedig nem nagyon van kihez fordulniuk.

Ma átlagban naponta kilenc nő utazik külföldre, főleg Nagy-Britanniába, naponta 3 helyben próbálkozik. A becslések szerint 1980 óta több mint 170 ezer nő és lány volt kénytelen külföldi műtéthez folyamodni.

Akár így, akár úgy, az abortuszhoz folyamodó nők, bizonyos esetben párok, magányra és persze bűntudatra vannak ítélve, és a társadalom eddig nem igazán volt hajlandó szembenézni azzal, hogy sokan mégis meghozzák ezt a döntést, mert ezt érzi a legkevésbé rossz választásnak.

Az IGEN-tábor legnagyobb ereje a beszámolók szerint épp abban rejlik, hogy ezeknek a nőknek sorsát helyezi előtérbe, a médiában (sokszor ma is álnéven), a közösségi oldalakon, a magánszférában, de közvetlen, ajtótól-ajtóig kampány keretében is.

Az “Ő cipőjében” nevű Facebook-oldalon például anonim vallomásokat olvashatunk, amelyek minden másnál jobban érzékeltetik, miért “érdemelnek ennél jobbat” az ír nők (és férfiak).

Maga a referendum – bármely alkotmánymódosítás feltétele – azért is tűnt jobb útnak, mint egy, a technikai részletekre koncentráló törvénymódosítás, mert így a nagyrészt alulról szerveződő társadalmi vita nem annyira elvont elvekre vagy technikai részletekre koncentrál, hanem a tiltás feloldása érdekében az egyéni sorsokat, és a nőket kollektívan érintő igazságtalanságot, méltánytalanságot helyezte előtérbe.

Ellenzői szerint a “8-as” diszkriminál és veszélyeztet, védelmezői szerint megvédi a gyermekeket és a nőket is 

Hiszen, ha a gyakorlatban a módosabbaknak meg is adatik a választás, az életüket döntően befolyásoló döntés lehetősége, a saját testük és termékenységük feletti rendelkezés, még az ebből a szempontból szerencsésebbeket is magukra hagyja, magányra és hazugságra ítéli környezetük.

A szegényebbeknek, kevesebb ismerettel vagy kapcsolati tőkével rendelkezőknek pedig ezen felül még egészségét sem óvja a mai állapot, miközben döntési lehetőségeik is jóval korlátozottabbak, egy olyan kérdésben, a gyermekvállaláséban, amelyet az egész társadalom prioritásként ismer el.

A NEM-tábor, melynek jelszava „ments életeket, mentsd meg a 8-ast” aláhúzza, hogy a magzat élete eddig sem volt fontosabb, mint az anyáé, mindkettőjük szeretete az, amely egy progresszív és együtt érző társadalomra jellemző.

2018. március 11-én az utóbbi évek egyik legnépesebb Pro-Life, "életpárti" demójára került sor; Fotó: Marc Condren

2018. március 11-én az utóbbi évek egyik legnépesebb Pro-Life, “életpárti” demójára került sor; Fotó: Marc Condren

Szerintük az anyák egészségét eddig sem fenyegette veszély, és az orvosok beavatkozását sem akadályozta a „8-as”. Arra is felhívják a figyelmet, hogy Nagy-Britanniában a „Down-szindrómás magzatok 90%-át elvetetik”, és Írországot épp a 8-as segítette abban, hogy fejlessze a fogyatékossággal született csecsemőknek, pl. a szívelégtelenségben szenvedőknek nyújtott orvosi kezeléseket.

A 8-as mellett szól szerintük az is, hogy az abortuszt külföldön igénybe vevők száma felére csökkent 2002 óta. (Évente 8000-ről 4000-re, közben a tablettát rendelők száma emelkedik. Az egyik fontosabb portál, a The Women on Web szerint 2010 óta több mint háromszorosára, 1748 darabra nőtt 2016-ra.) Mindenesetre, a 8-as hívei szerint évente 10 ezer abortuszra is sor kerülhetne az alkotmánymódosítás esetén.

Úgy vélik, a jelenlegi helyzet megvédi a nőket az „abortusz ipar” káros hatásaitól is. Végezetül a súlyosan beteg csecsemőket világra hozók is nagyobb biztonságban vannak ma, és a társadalom jobban figyel általában is a nőkre, és jobban is érti őket. Így pl. az erőszak nyomán teherbe esőknek jobb válaszokat ad, akik így „az erőszaktevőt akarják megbüntetni, nem a csecsemőt”.

Történelmet írnak? 

A kormányfő, aki maga is orvos végzettségű, arra tett ígéretet, hogy az IGEN győzelme esetén beterjeszt egy törvényjavaslatot, amely a terhesség 12. hetéig engedélyezné az abortuszt, és akár a 24. hétig, ha az anya egészsége komoly veszélyben van, és később is, amennyiben a magzat nem életképes. A független képviselők támogatásával, kisebbségben kormányzó párt, mint írtuk, jelentős kockázatot vállal, ugyanis az „abortusz-pártiság” vádja ma is súlyos stigma az országban.

Bár az utolsó kutatások alapján is az IGEN vezet, 44 százalékkal a NEM 32%-a ellenében, de nagyon magas a bizonytalanok és a távol maradni szándékozók aránya (24%). Egyes félelmek szerint a Brexithez hasonlóan, itt is lehetősége nyílik arra a szavazóknak, hogy bemutassanak a városi elitnek, a mainstream médiának és magának a kormánynak a NEM-re voksolva.

A továbbra is túlnyomórészt, 78%-ban magát katolikusnak tartó lakosság ellenérzései a „gyilkosságnak” tartott abortusszal szemben erősebbek lehetnek, mint a „szerelem” univerzalitását igazoló 2015-ös referendumon a házasság esetében.

A válás lehetőségét csupán 1995-ben legalizáló Írország pénteken újabb történelmi dátumot írhat, épp 100 évvel azután, hogy az ír nők egy része (a 30 évnél idősebbek, és tanultabbak vagy módosabbak) választójogot kapott. De a szavazás végeredményétől függetlenül, az utóbbi hetek és hónapok vitái esélyt adtak arra, hogy új megvilágításba kerüljön egy több évszázados tradíció.

Szót kaptak, vagy szólni mertek azok is, akiket korábban csendre intett az egyház, a vallás és a társadalmi tabu ereje, ezért tájékozottabban és talán nyitottabban ítélhet a lakosság arról, kiterjeszti-e a nők, egyúttal a párok jogait a gyermekvállalást illetően, vagy továbbra is a 8-asra bízza, hogy „megvédje” őket attól, hogy szabadon, egyenlően és biztonságban hozzák meg ezeket a döntéseket.

Helyesbítés: A cikk korábbi verziójában a magukat katolikusnak vallók aránya rosszul szerepelt: nem 87, hanem 78 százalék.   

Dobsi Viktória

Érdekel a külpolitika? Ha igen, kövesd a Világtérkép Facebook-oldalát!

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom