„Ha egy nap a nemzetem azt mondja, elég volt, akkor visszavonulok!” – ígérte a török elnök kedden egy beszédében, és alig egy nap alatt világszintű trending topic lett Twitteren a tamam kifejezés, magyarul „rendben, oké” vagy „ennyi, elég”!
A másfél évvel, idén június 24-ére előrehozott választásokra kampányoló Recep Tayyip Erdoğan saját formációja, az iszlamista-konzervatív Igazság és Fejlődés Párt (AKP) képviselőinek tartott beszédet május 8-án Ankarában, és tőle szokatlan alázattal jelentette ki:
„A nemzetem emelt fel az isztambuli városháza, az AKP, majd a kormány és az elnöki hivatal élére. Ha a nemzetem egy nap azt mondja, elég [tamam], akkor visszavonulok.”
És ennyi elég is volt biztatásképp: a közösségi oldalakat azonnal elárasztották a Tamam-posztok: a Reuters szerint több mint egymillión osztották meg kedd estig Twitteren; dalok, utcai tüntetések, fotók, montázsok és más demonstrációk jöttek létre ezzel a motívummal, ami az ellenzéket is kivételesen egységbe tömörítette.
A legnagyobb ellenzéki erő, a Republikánus Néppárt (CHP) jelöltje, Muharrem Ince, akárcsak az iszlamista Temel Karamollaoglu, de a feljövőben lévő, szintén konzervatív és nacionalista, azonban szekuláris modellt ígérő Meral Aksener is a tamam különféle verzióit variálták: lejárt a idő, ha isten is úgy akarja, elég volt!
„Demokráciát szeretnénk, ezért mondjuk Erdoğannak: Elég! Arra kérünk, búcsúzz el a hatalomtól, őrült dolgokat műveltél az országunkkal és népünkkel. Elég volt.”
„Nem fogsz nyugodtan félreállni. Számot kell majd adnod mindarról, amit tettél. Elég volt!”
A Reuters által idézett két tweet szövege jól érzékelteti, milyen lelkiállapotban vannak Erdoğan kritikusai, miközben a röpke 15 éve hatalmon lévő politikus státusza tovább erősödhet győzelme esetén, ugyanis e választások után lép majd életbe a 2017 áprilisában referendumon megszavazott reform az államfő jogosítványainak kiterjesztéséről.
Az alkotmánymódosítás nyomán létrejövő prezidenciális végrehajtó rendszerben megszűnik a miniszterelnöki poszt, az elnök nevezi ki a minisztereket, alelnököket, de jelentős beleszólást kap a legfelső bírói testületek kialakításába is. Ráadásul törvényerejű rendeletekkel kikerülheti a parlamentet, amelyet akár fel is oszlathat. Sőt, elvileg akár 2025-ig is hatalmon maradhat, mert jelenlegi mandátumát nem számolnák be az elvileg lehetséges kettőbe.
Mindez ugyan a gyakorlatban már nagyrészt így történik, de a reform értelmében a hatalomgyakorlás eddigi módja intézményesül. Többek között ezért is érezhette a magát a nemzet megmentőjeként láttató Erdoğan sürgetőnek, hogy az eredetileg 2019 novemberében esedékes randevúra hamarabb kerüljön sor.
Június 24-én a parlament 600 képviselőjének kijelölése mellett az elnökválasztás első fordulója is lezajlik, ennek második köre július 8-án esedékes. A közvélemény-kutatások szerint az elnök és a Nacionalista Mozgalom Pártjával (MHP) nemrég szövetségre lépett AKP fölénye ugyan elsöprő, a szavazatok csaknem felével, de a legalább 3 nagy pólusra szakadt ellenzék a második fordulóban már szerezhet kellemetlen meglepetéseket.
Ma a legfőbb kihívónak egy veterán politikusnő, a kilencvenes években belügyminiszteri posztig eljutó Meral Aksener tűnik. Az idén 62 éves török vaslady, jó évtizeden át a parlament alelnöke, tavaly ősszel alapította meg a Jó Pártot (Iyi Parti), miután kilépett a szuperelnöki reformot jóváhagyó MHP-ból, és a legkedvezőbb felmérések alapján akár meg is szorongathatná a szultáni magasságokba törekvő elnököt.
Ígérete szerint visszaállítaná a korábbi parlamentáris rendszert, 5 százalékra vinné a bejutási küszöböt és az oktatásban, igazságszolgáltatásban is reformokat tervez.
Aksener pártja még elvileg nem indulhatna a választáson, de a kemalista CHP támogatásával, és a második fordulóra formálódó összefogással, amennyiben Erdoğan az első körben nem hozza az 50 százalék plusz egy szavazatot, esélye nyílik arra, hogy személye egyesítse az elégedetleneket.
Ennek, a hagyományos frontvonalakat is áthidaló elégedetlenségnek jele lehetne a virtuális tamam-mozgalom, a sajtószabadság és általában a szabadságjogok drasztikus megnyirbálása és az immár hetedik alkalommal meghosszabbított szükségállapot egyre fojtogatóbb légkörében a rezsim kritikája lényegében a közösségi oldalakra szorult vissza.
Az AKP a magyar közmédiából ismerős pluralizmust gyakorlatilag az összes, országos tévécsatornára kiterjesztette. Már a tavalyi referendum tavaszi kampánya idején is háttérbe szorult az ellenzék – egy felmérés szerint húsz nap alatt az AKP 53 órájához képest a szavazók mintegy 20 százalékát képviselő, legnagyobb ellenzéki formáció CHP-nak csak 17 óra jutott.
A kurdbarát, baloldali HDP-nek (Népek Demokratikus Pártja) pedig mindössze 33 perc, miközben ennek vezetői – elnöke, Selahattin Demirtas, de számos polgármestere, képviselője és aktivistája – a biztonság kedvéért több mint egy éve börtönben ülnek.
A mostani expressz kampányban, amely felkészületlenül érte az ellenzéket, a tévék naponta legalább egy elnöki meetinget és több beszédet is közvetítenek, miközben az ellenfelek rendezvényeiről jellemzően be sem számolnak.
Ehhez adódik az írott sajtó túlnyomó részének „háziasítása”, több tucat szerkesztőség bezárása vagy ellehetetlenítése után ma a kritikus média már csak a nyilvánosság mikroszkopikus zugaiban lehet jelen, és az újságok zömét mintha központilag vezérelnék: főcímeik, üzeneteik, „analízisük” egy kaptafára készül.
Az AKP szerint egyébként maga a tamam-jelenség is gülenista ármány, azaz az Erdoğan egykori szövetségeséből belső ellenséggé, terrorista cselszövővé lett Fethullah Gülen prédikátor híveinek műve. Ezért érkezik olyan országokból a tweetek zöme, ahol a 2016-os puccs szerzőségével is gyanúsított Gülen szervezete, a FETO, illetve a szintén terrorizmussal vádolt PKK (Kurd Munkáspárt) sok szimpatizánssal rendelkezik.
Másfél millió tweet persze nem elegendő egy egyre diktatórikusabbnak tűnő rendszer megdöntéséhez, pláne egy 80 millió lakosú országban, de más jelek is utalnak arra, hogy a vezér évek óta fényesített nimbusza halványulóban van.
Fáradtabbnak tűnik a szlogenjeit skandáló hívek tömege, kevesebben nézik a tévés közvetítéseket, ahogy a közvélemény-kutatások is 40 százalék körüli plafont mérnek. Készült persze módosítás is a választási törvényhez idén márciusban, amely az ellenzék szerint tovább növeli a csalás esélyét (jelen lehetnek a karhatalmi erők a szavazókörökben, amelyeket alkalmasint össze is lehet majd vonni, és az urnák átszállítására is mód nyílik), és gyakorlatilag lenullázza a felügyelő hatóságok kontrollját.
Erdoğan a térség geopolitikai konfliktusait is igyekszik úgy hasznosítani, hogy saját magát a nélkülözhetetlen hős szerepében tüntesse fel, részben ezt szolgálhatta az észak-szíriai kurd kanton, Afrin megszállása, ahogy az utóbbi hónapokban felmelegített területi viszálykodás a görögökkel.
A közvélemény jelentős részében népszerű intervenciók nyomán duzzadó nacionalizmus Erdoğanéknak kedvezhet, akiket az év végére feltehetően tovább romló gazdasági helyzet is siettet.
Kérdés, hogy az államháztartás sokasodó gondjai befolyásolhatják-e a választás kimenetelét: az immár kétjegyű infláció, a folyó fizetési mérleg növekvő hiánya, a vállalatok devizában való eladósodottsága komoly viharfelhőknek tűnnek pl. a Standard & Poor’s szerint, amely a közelmúltban leminősítette a török államadósságot.
Eközben a jövő programja nehezen lehetne cinikusabb vagy ijesztőbb: az elnök „teljes demokráciát” és „igazságosságot” ígér, miután a 2016 nyarán történt puccs nyomán az országban elképesztő méreteket öltött az önkény.
Koncepciógyanús perek tömegei zajlottak és zajlanak újságírók, ellenzékiek, az államszervezet, az igazságszolgáltatás dolgozói és gülenistának minősített random polgárok ellen.
Továbbra is 60 ezren vannak börtönben, 150 ezer közhivatalnokot függesztettek fel, és a terrorizmus vádja sokukat teljesen kiszolgáltatottá tette: állami támogatásban nem részesülhetnek, de munkát is nehezen kapnak.
Az ENSZ emberi jogi főbiztosságnak márciusban közreadott jelentése szerint a puccs óta eltelt 18 hónapban polgárok százezrei ellen történtek súlyos jogsértések, a kínzásoktól a munkához való jog megtagadásáig.
Hogyan is lehetne még teljesebb és igazságosabb ez a demokrácia?
Dobsi Viktória
Érdekel a külpolitika? Ha igen, kövesd a Világtérkép Facebook-oldalát!
