A spanyol kormány új ellenfele veszélyesebb, mint a katalánok: nyugdíjasok százezrei tüntettek újra a megélhetésért

bilbao-pensionistas

Tolvaj kormány, ellopja a nyugdíjunkat! – ez volt az egyik leggyakoribb és legfinomabb szlogen a több százezer embert megmozgató szombati tüntetéseken Spanyolországban, ahol egyre dühösebb szépkorúak követeltek decens nyugdíjakat. Több mint 100 településen vonultak utcára jelentős, sőt meglepően nagy tömegek, nagyrészt nyugdíjasok, de más korosztályok is, az inflációt követő emelésekért, és fenntartható, állami nyugdíjrendszert, általánosságban pedig a megszorítások végét kérve.

 

 

A hetek óta tartó, rendszeres és egyre tömegesebb demonstrációkkal szemben sokkal nehezebb lesz elkenni a felelősséget, mint a végső soron a jobboldali tábornak kedvező katalán krízissel kapcsolatban. És a hétről-hétre elszántabb nyugdíjasok mellett várhatóan más lakossági csoportok is fellépnek majd annak érdekében, hogy a válságból való kilábalás nyomán az évek óta megsarcolt nagy ellátórendszerek is fellélegezhessenek.

A katalán válság kitörése óta nem nagyon akadnak olyan ügyek Spanyolországban, amelyeknek sikerül előtérbe kerülniük a közbeszédben, miközben nyilván nem a katalán kérdés a spanyol társadalom nagy többségének legfőbb gondja.

A kormánypártot érintő korrupciós ügyek folyamatosan zajló pereinek izgalmai mellett csupán két témának sikerült felülírnia a katalán krízis legújabb fejleményeinek (kormányalakítás nehézségei, bírósági eljárások stb.) taglalását, aminek legnagyobb politikai haszonélvezője a jobboldal. Ezen belül is elsősorban a nacionalizmusban már-már a kormánypártot is fölülmúló Ciudadanos (Polgárok, C’S) nevű párt, amely a negyedik helyről mára az élre tornázta fel magát a közvélemény-kutatások szerint.

A Metroscopia El Paísnak készült felmérése; más intézetek is első helyen mérik a Ciudadanost, ha nem is ilyen nagy előnnyel; forrás: El País
A Metroscopia El Paísnak készült, március elején közzétett felmérése; más intézetek is első helyen mérik a Ciudadanost, ha nem is ilyen nagy előnnyel.

Az egyik téma a március 8-ai nő sztrájk, és ezzel összefüggésben a nők jogai, diszkriminációja és biztonsága körüli kérdések – amelyek heteken át tematizálták a közbeszédet, a kormányzó Néppárt (Partido Popular, PP) minden erőfeszítése ellenére. Az öt és fél millió dolgozót megmozgató sztrájk, és a megatüntetések egy sereg városban, illetve az akciók politikai és óriási társadalmi támogatottsága utólag meghátrálásra bírták az addig inkább fanyalgó jobboldali erőket – a PP mellett, a kormányt gyakran kívülről támogató C’s –, akik végül mégiscsak a feminista kollektívák mellé álltak.

A másik téma pedig valami olyasmi, amit biztos sokan nem láttak jönni: a nyugdíjak kérdése.

Múlt szombaton, a több hete tartó mozgósítás sokadik akciónapján ismét gigantikusnak mondható demonstrációkat tartottak Madrid és Barcelona mellett több mint száz spanyolországi városban; a feminista megmozdulásban is élen járó baszkföldi Bilbaóban a rendőrség szerint 115 ezer ember – a lakosság harmadának megfelelő tömeg ment utcára (!). De még a szerényebbnek mondható tüntetések is elég népesek voltak: 40 ezer ember Sevillában,  35 ezer Málagában, 20 ezer Granadában.

A tüntetők elsődleges célja, hogy az öt éve csak 0,25%-kal emelkedő nyugdíjak helyett az inflációhoz igazítsák a korrekciót. De általában is vitatják a néppárti kormány 2013-as, az ellenzék támogatása nélkül elfogadott nyugdíjreformját, ahogy általában azokat az átalakításokat is, amelyek a dolgozók, majd nyugdíjasok elszegényedését eredményezik.

Így a 2012-es munkaügyi reformot, amely liberalizálta a munkapiacot, megkönnyítette az elbocsátásokat, és a munkavállalók rosszabb, bizonytalanabb körülmények között való foglalkoztatását, a „nyomorúságos béreket”, ebből következően alacsonyabb tébé-járulékokat. Továbbá a megszorító intézkedések sorozatát, így a gyógyszerek árának növekedését, vagy a önálló életvitelhez segítségre szorulók – idősek, betegek, fogyatékos emberek – támogatásának csökkentését.

Igenis, lehetséges!

A néppárti kormányok gazdaságpolitikájának másik aspektusa, amely felháborítja a demonstrálókat, az, hogy miközben a deficitcélok érdekében nem haboztak megvágni a lakosságot segítő jóléti szolgáltatásokat, addig nem csak „megmentették” a bedőlt bankokat, vagy a csődbe ment autópálya üzemeltető cégeket, de különösebb szankciót, feltételt sem szabtak cserébe.

A felvonulók egy része szerint a gazdasági csoportok nagyobb mértékben számíthattak a kormány közpénzből fedezett segítségére, mint a rászoruló családok.

Ha volt pénz a bankok meg a becsődölt autópálya üzemeltetők megmentésére, a nyugdíjak emelésére is kell, hogy legyen.

Végezetül, a nyugdíjasok elmondásuk szerint a fiatalokért is harcolnak, akiknek kilátásai a nyugdíjra sokkal bizonytalanabbak, mint az idősebb generációknak volt.

Annak ellenére, hogy ez volt a mozgalom sokadik országos akciója, a kormányfő továbbra is csak annyit ígért múlt szerdán, hogy a „nyugdíjak márpedig emelkedni fognak”. Ezzel és néhány álintézkedés bejelentésével csak tovább hergelve az érintetteket, akik szerint az évi 0,25% egy „szar”. Ez, illetve a számos variánsban előforduló „tolvaj kormány”, és az „igenis, lehetséges” voltak a legtöbbet ismételt szlogenek.

Plusz a „magunktól jöttünk, nem hozott senki” – amivel a felvonulók arra a kormányzati provokációra utaltak, hogy a szakszervezetek, ellenzéki pártok manipulálják a nyugdíjasokat, és ezért mennek utcára.

Itt vagyunk, és mi nem megyünk el

A tüntetéseket szervező kollektívák, akárcsak a sajtótudósítások szerint maguk a felvonulók, elég elszántnak tűnnek. Egyrészt tudják, hogy a kormánypárt legnagyobb támogatói csoportját a legidősebbek alkotják, a PP nem engedheti meg magának, hogy az idősebb korosztályok tartósan megorroljanak rá.

Másrészt a több mint 10 éve húzódó kemény gazdasági válságban a családok összetartása, és ezen belül az idősebb szülők, nagyszülők, sok helyütt a nyugdíjasok aktív fizikai és anyagi segítsége tartott felszínen sokakat, és a munkanélküliségnek, eladósodottságnak leginkább kitett fiatalokat. Most, hogy a kormány lelkesen lobogtatja a javuló makrómutatókat, míg a lakosság alig érzékel valamit a javulásból, elfogyott a türelem.

„Az emberek nagyon elfáradtak, és most már elég néhány szikra, és ugranak” – magyarázta egy madridi tüntető. Ilyen pl. a 0,25%-os emelés, „mintha a kormány szórakoznak velünk”, vagy a gazdasági miniszter egyébként szokásos cinikus nyilatkozatainak egyike, amely szerint „elavult dolog” az inflációhoz igazítani a nyugdíjakat.

Az ellenzéki pártok emlékeztetnek rá, hogy már a reform elfogadásakor jelezték, hogy egy ilyen ügyben nagyobb konszenzusra van szükség, és a kormány, hiába van többsége, nem dönthet erről egyedül. Kritizálják, hogy a nyugdíjkassza deficitje esetén csak 0,25%-os emelés lehetséges, ahogy az ún. fenntarthatósági kritériumot is, amelynek alapján 2019-től a várható élettartam is befolyásolja majd a nyugdíjak összegét.

Míg a kormány nem adott közre becsléseket arról, hogy ez hogyan módosítja majd a helyzetet, több számítás, így pl. az OECD szerint a következő évtizedekben jelentősen visszaesnek majd a nyugdíjak e két tényezővel összefüggésben.

A szakszervezetek és a különféle kollektívák hetek óta tartó mozgósítása, amelyek során a gyakran mostoha időjárás ellenére, havonta minimum egyszer-kétszer egyre nagyobb tömegek mennek utcára, mára a politikai agenda egyik legfontosabb ügyévét tette a „méltányos nyugdíjakat” nyújtó állami rendszer ügyét. Miközben a kormány pl. a súlyos bűnügyek ügyében (így nemrég egy kisfiú megölése kapcsán,) az elkövetők ellen kiszabható „örök börtönnel” kampányol, a nyugdíjasok és támogatóik egyre lelkesebb demonstrációi elérték, hogy minden nappal nehezebb és költségesebb lesz ignorálni őket.

Mariano Corleone ellopja a nyugdíjunkat

A legidősebb korosztályok még azt is elérték, ami az évtized elején, a válságkezelés igazságtalansága ellen lázadó 15-M mozgalomnak nem sikerült: februárban egy előre nem is bejelentett akció során, eljutottak a madridi kongresszus kapujáig, és onnan kiabáltak a kormánytagoknak.

Nyilván fel sem merült, hogy erőszakkal fel lehetne oszlatni a szépkorúak még oly harcias tömegeit, így a meglepett rendőrkordonon is sikerült átslisszolni, és a képviselők ablaka alatt követelhették a kormány lemondását, és szidhatták a „tolvajokat”.

A spanyol nyugdíjasok helyzete nem egyedi Európában, sőt, a világon sem – épp múlt héten a szomszédos Franciaországban tüntettek a nyugdíjasok, mert a rájuk (pontosabban 60 százalékukra) kivetett adókból fedezné reformjait Emmanuel Macron, aki közben az elsősorban a leggazdagabbnak kedvező adócsökkentéseket vezetett be, és több olyan támogatást vágott meg, ami a rászorulókat segítené.

Ugyanazon a napon demonstráltak az idősotthonokban dolgozók és az idősöknek otthoni szolgáltatásokat nyújtókat képviselők szakszervezetei, akik már nem bírják az elmúlt évek megszorításai nyomán rájuk nehezedő nyomást, és néhány hete történelmi sztrájkot is szerveztek.

Épp e tüntetések napján szerepelt a költségvetési miniszter, Gérald Darmanin a köztévé egyik fontos politikai műsorában, ahol e témában is kérdőre vonta a szélsőbal egyik legismertebb figurája, Olivier Besancenot. A magyar köztévé állapotából kiindulva talán nem érdektelen látni, hogy adhat teret a politikai vitáknak a közmédia a hanyatló nyugaton:

Miközben Mariano Rajoy kormánya hosszú hónapokon át megúszta a politikai felelősséget a katalán krízisnek az igazságszolgáltatásra való hárításával, most úgy tűnik, a lakossági mozgósítások határozhatják meg a fontos napirenden lévő ügyeket.

A 2017-ben 3,1%-kal növekedő GDP, a vállalatok 5,1%-kal növekvő profitja, és a 11,7 százalékkal emelkedő osztalékok után vélhetően egyre többen követelik majd, hogy a válság idején átmenetinek ígért terheken csökkentsen a kormány.

A következő hetekben utcára mennek majd a kivéreztetett egészségügy dolgozói, akárcsak az egyetemi tandíjak növelésével elégedetlen diákok, és semmi nem utal arra, hogy a nyugdíjasokat megnyugtatnák a kormány eddigi, részben kamu, részben homályos ígéretei.

Dobsi Viktória

Címlapkép: A március 17-ei bilbaói tüntetés; fotó: EFE.

Érdekel a külpolitika? Ha igen, kövesd a Világtérkép Facebook-oldalát!

 

tetszett_a_cikk3

 

  • Vidéki

    Szolzsenyicin: “Iván Gyenyiszovics egy napja” című regényében a semmiségért 10 év kényszermunkára ítélt főhős a lágerben nem volt ennyire elégedetlenkedő, mint manapság a spanyol nyugdijasok.

    Részlet a regényből:

    “Suhov megelégedéssel hajtja nyugovóra a fejét.
    A mai nap sikeresen végződött.
    Nem ültették szigorítottba,
    nem hajtották ki a brigádot a közszolgáltatási telep építéséhez,
    délben feketén szerzett egy különadag kását,
    a brigadéros magas százalékot sajtolt ki,
    vidáman ment a falazás,
    a pengével nem bukott le a hippisnél,
    este is jutott neki valami Cezartól,
    és dohányt is vett.
    Nem is betegedett meg, legyűrte a bajt.

    ELTELT EGY FELHŐTLEN, MAJDNEM BOLDOG NAP.

    Büntetése így pergett le az első perctől az utolsóig, háromezer-hatszázötven ilyen nap.
    És még három nap ráadás – a szökőévek miatt…”

    A spanyol nyugdíjasok példát vehetnének Iván Gyenyiszovics Suhovtól, aki sokkal keményebb anyagból volt gyúrva, mint napjaink spanyol nyugdíjasai!

    • transformer

      A XXI. század spanyol nyugdíjasaitól ép ésszel nem várható el, hogy egy Gulag-munkatábor normáiról vegyenek példát. Ha valaki mégis így látná, akkor a jelenlegi néppárti spanyol kormányzatot Sztálin rendszerével kell azonosnak tekintenie.
      Persze, amint látható, Macron yuppie bandája sem sokkal különb.

      • Vidéki

        Nem kell Sztálin rendszerével azonosnak tekinteni a nyugdíjasok helyzetét,
        de a spanyol nyugdíjasok sem gondolhatják jogosan azt, hogy a mai helyzet hasonló a megvalósult kommunizmus állapotához, amikor mindenki kedve szerint dolgozhatna és mindenki egyaránt dúskálhatna a végtelen mennyiségben és minőségben rendelkezésre álló javakban,
        és ha a spanyol nyugdíjasok nem dúskálhatnak korlátlanul a javakban, akkor azért a demokratikusan megválasztott gonosz kormány a felelős, aki ellen tüntetni illik!

        • transformer

          Tudomásom szerint nem a spanyol kormány javasolta, hogy a nyugdíjasok vegyenek példát a Gulag foglyairól. Aki viszont azt javasolja, annak el kell fogadnia a sztálinista rendszer és a spanyol kormány közötti analógiát is.
          Az analógia attól nem létezik, hogy a spanyol nyugdíjas nem húzza meg magát, és nem tűri a kormánynak a tőkét kiszolgáló politikáját.

          • Vidéki

            A spanyol nyugdíjas nem teszi jól, ha úgy tesz mint a a Best of Communism – Vörös Csepel dalszövegében a burzsuj:

            “Még, még, még és még!
            A burzsujnak soha nem elég”.

          • transformer

            Mennyországot nem ígértek, és a Gulagon kívül mást is teremtettek. Éppen elég baj, hogy sok mindent nem teremtettek meg, amit megteremthettek volna. Az imperialista gyarmati rendszer produkciói egyébként komoly versenyben vannak a Gulaggal – és ott vannak a mai migráció okai között is.
            A spanyol nyugdíjas legfeljebb egy baloldali koalíciót kaphat a falangisták utódpártja helyett.

  • pandacsöki

    Az eltartottak kiszipolyozzák eltartóikat. Ezáltal ebben a rendszerben hosszú távon mindenki éhenhal. marhák.
    Csak az egyéni nyugdíjszámla az egyetlen járható út.

    • transformer

      Az egyéni nyugdíjszámla tulaja is “eltartott”, mert attól kezdve, hogy a számlájáról kapja a pénzt, ő is azoknak a munkájából él, akik az adott időszakban aktív dolgozók, mert ők termelik meg azt az értéket, ami a számláján levő összegek fedezete. Enélkül az csak egy névleges összeg lenne, afféle “ígérvény” a majdani nyugdíjas korra.
      Az egyéni nyugdíjszámlával pedig az a gond, hogy ha valaki vigyázatlanul tovább él, mint amennyire az ott nyilvántartott összeg fedezetet nyújt, akkor vagy nem lenne tovább jövedelme, vagy mégis a közösből kellene fedezni a nyugdíját… És akkor még nem beszéltünk a szolidaritási elvről, ami a társadalombiztosítások alapvető eleme.

      • pandacsöki

        Akkor te nem vagy tisztában a tényleges egyéni számla (ún. tőkefedezeti rendszer) lényegével. Az általad mantrázott felosztó-kirovó rendszerek öregedő társadalmakban csökkenő népességszám mellett halálra vannak ítélve. Lehet itt álszentkedni szolidaritással meg mindenféle lőzungokkal. Az eltartókat csak addig lehet pumpolni, amíg hagyják magukat. Ha nem fogják hagyni, és egyre inkább ez a helyzet, összedől a nagy szemétdomb. Szolidaritás ide, szolidaritás ide.
        Szerinted egyénileg mennyire racionális megoldás mások nyugdíját fizetni úgy, hogy a tiédet majd nem lesz aki fizesse? (költői kérdés volt…)

        • BObama Hungary

          Mi van akkor, ha Ön sincs tisztában a tőkefedezeti rendszer lényegével?
          Ad.1. Tekintse át az elmúlt 30 évre visszamenőleg a tőkefedezeti értékpapírok és állampapírok hozamszintjeit és utána okoskodjon.
          Ad.2. Minden biztosítási rendszer stabilitását a benne résztvevők számának folyamatossága és volumene határozza meg.
          Ad.3. A nyugdíj – egészségügyi – oktatási rendszereknél alapvetően szükséges a szolidaritási komponens, függetlenül attól, hogy Ön ez ellen ágál.
          Ad.4. Az elesett- beteg-szegényebb rétegeknek is szükségük van oktatási – egészségügyi szolgáltatásokra, öregségükben pedig egy szolíd megélhetési nyugdíjjáradékra. Ez a szolidaritás.

          • pandacsöki

            Mondom, haver: lehet itt hisztizni, hogy kinek mire van szüksége, meg kinek mi jár. Másik kérdés, hogy hosszú távon mi fog jutni. És aki, azt hiszi, hogy sok, az vak.
            Az eltartókat csak addig lehet pumpolni, amíg engedik. Ha nem engedik, hajadra kenheted a szolidaritásodat.

          • Vidéki

            Az erőforrások nem végtelenek!

            Amikor Horn Gyula (MSZP-SZDSZ) kormányzott a kétharmadot jócskán meghaladó parlamenti többség birtokában és Bokros irányította a gazdaságot,
            akkor a bajszos, szemüveges pénzügyminiszter azt mondta:
            “Nincs az a béremelés, amit ti ki tudtok küzdeni magatoknak, és én nem tudok elinflálni.”
            De nemcsak mondta, meg is tette!

            “Erős érdekvédelmi szervezet – magas bér/nyugdíj”
            Túlerős érdekvédelmi szervezet – magas bér/nyugdíj, de magas infláció.

          • pandacsöki

            De nem ám!
            Pláne nem az Állam erőforrásai. Ezt nem érti a magyar nagy része. Azt hiszi, az Állam azért ad annyi nyugdíjat, amennyit, mert a kormány köcsög.

          • transformer

            A kormány nem csak a nyugdíj miatt köcsög. Sőt, nem is elsősorban azért, mivel a nyugdíjrendszer kurzusokon átívelő valami, és nincsenek benne túl sűrű változások. A fokozódó iskolai elbutítás, a habonytakony média, az egészségügy padlóra küldése, a rögeszmés nemzeti szabadságharc és még jó pár dolog sokkal inkább a számlájukra írható.
            Bármennyire korlátozottak az állam erőforrásai, nem biztos, hogy oda kellene belőlük többet adni, ahol anélkül is lenne forrás, vagy arra, ami teljesen értelmetlen.

          • pandacsöki

            Szerinted.
            Ettől függetlenül még mindig a legkisebbik rossz.

          • transformer

            A neoliberális “megoldásokban” való vakhit helyett érdemes lenne arra figyelni, hogy az ökológiai katasztrófa ellen mennyit érnek a “tőkefedezetek”. Amelyek amúgy nem kis mértékben felelősek ezért a katasztrófáért.

          • pandacsöki

            Nem. Arra lenne érdemes figyelni, hogy annyit osszunk szét, amennyi jut. És nem annyit, amennyi papíron jár.
            Csak aki ezt kimondja, az már másnap lóg. Ez a demokrácia legnagyobb gondja: hogy a valóságot, az igazságot nem lehet kimondani.

          • BObama Hungary

            Már megint tévedsz.
            Egyébként valóban abba hagyhatod a hisztit.

          • pandacsöki

            Tévedsz, te ha aszt hiszed, hogy hosszú távon többet lehet (majd) adni, mint ami jut. De éhenhalni nem én fogok, mert én nem az Államra várok.

        • transformer

          Csökkenő népességszám mellett – ha azt feltételezzük, hogy a termelékenység nem
          emelkedik – a tőkefedezeti számlák sem működnek, mert azt a pénzt is meg kell
          termelni – AKKOR, amikor sorra kerül a kifizetés.
          A tőkefedezeti számlák problémája Chilében rögtön felmerült, amikor a
          kifizetések beindultak. A neoliberális dogmákat szajkózó HVG írta meg 2006-ban,
          hogy az államnak kellett kisegítenie a magánnyugdíjpénztárakat, amit akkor az
          éppen emelkedő rézárak tettek lehetővé. Vagyis az a rendszer sem működött az
          eltartók pumpolása nélkül.

          Ha viszont feltételezzük, hogy a termelékenység emelkedik, akkor a
          felosztó-kirovó rendszer is működhet – az igazi probléma azokkal lesz, akiknek
          nem lesz meg a szolgálati idejük ahhoz, hogy nyugdíjban részesüljenek. De ezeken
          a tőkefedezeti rendszer sem fog segíteni.

          Az pedig soha nem volt megvilágítva, mi lesz azokkal, akik túl sokáig
          élnek, és a végére elfogy a nyugdíjuk. Vagy talán beépítenek egy automatikus
          nyugdíjcsökkentő mechanizmust, hogy mindig maradjon valami ?

          Nem azt mondom, hogy ne lehessen nyugdíjra előtakarékoskodni – de
          önkéntesen. Ezt akár támogatni is lehet.

          Az csak “mellékesen” tartozik ide, hogy a magánnyugdíjpénztárakba
          befizetett összegek évente többszáz milliárddal növelték a deficitet, mivel
          nem költségvetési bevételnek számolta őket az EU statisztika. A jelenlegi
          kormány azért tudja viszonylag karban tartani a hülye maastrichti szabályok
          szerinti deficitet, mert jóval kevesebb ember fizet be magánnyugdíjpénztárba,
          így több folyik be az államháztartásba. Az, hogy a kötelező tőkefedezeti
          rendszer sem megoldás a demográfiai problémára, abból is látszik, hogy az IMF is
          felhagyott az erőszakolásával.

          A demográfiai problémáknak a nyugdíjrendszerre gyakorolt hatásával
          kapcsolatban egyébként a szagértők sem értenek egyet. A globalizáció által
          előidézett permanens globális bizonytalanságban ugyanis nem lehet felelősen
          jósolni.

          • pandacsöki

            Ennyi.
            A megoldás, a nyugdíj, mint intézmény megszüntetése. Aki tesz magának félre, annak lesz, aki nem, azt tartsák a rokonai, vagy …

  • Jenő Lefkovits

    Ezt nevezem országnak és népnek.
    Van igaz történelme.és igazi vér az erekben.
    Nálunk csak hurkavér.meg a szégyen