A gazdag migránsoknak nem állta útját kerítés: így működtek a letelepedési kötvények Magyarországon

 

Orbán Viktor miniszterelnök nem kertel, ha a bevándorlásról van szó. Februárban sem volt ez másképp, amikor a megyei jogú városok közgyűlésén azt mondta: a sokszínűség nem érték. A hallgatósága pontosan tudta, hogy mire gondol, hiszen már két éve folyamatosan azt halljuk a kormánytól: nem látja szívesen sem a bevándorlókat, sem a menedékkérőket.

Az Orbán-kormány minden fronton beleállt ebbe a harcba. Szembeszállt az Európai Unió döntésével, amely közel 1300 menekült befogadására kötelezte volna. Mint az Átlátszó kiderítette, a kormány tavaly 12 milliárd forintot költött a Soros- és bevándorlás-ellenes propagandára.

Ám a magyar kormánynak semmi baj a bevándorlókkal, legyenek ők bármilyen vallásúak vagy legyen bármilyen a bőrszínük, ha van elég pénzük. A 2013-ban indult letelepedésikötvény-program ugyanis lehetőséget adott unión kívüli polgároknak, hogy magyar letelepedési engedélyt szerezzenek.

A belügyminisztérium közlése szerint a program 2017 márciusi felfüggesztéséig 24 ezer fő érkezett hazánkba ezzel a programmal, többségük Kínából. Ez majdnem hússzor annyi, mint az Orbán-kormány által oly hevesen ellenzett, az uniós kvóta alapján hazánkra jutó 1300 menekült.

A magyar letelepedési engedélyre pályázóknak először 250 ezer euró értékben kellett ötéves magyar államkötvényt venniük. Az összeget később 300 ezer euróra emelték. A botrányos programot tavaly márciusban függesztették fel.

Az OCCRP riporterei és partnerszervezetei, illetve a Transparency International egy tucat országban vizsgálták meg, hogyan működnek ezek a programok, amelyek azoknak kedveznek, akik egyébként is a legjobb kapcsolatokat ápolják a hatalmasokkal. Az Átlátszó foglalta össze a magyar letelepedési kötvények rendszerének visszásságait.

Ám a magyar letelepedésikötvény-program nem azért váltott ki felháborodást, mert a magyarok attól féltek volna, hogy a betelepülő külföldiek veszélyt jelentenek rájuk. Nem az – egyébként hevesen szított – idegenellenesség miatt kellett felhagynia vele a magyar kormánynak.

A programot azért kellett felfüggeszteni, mert sokan úgy vélték: a rendszer a korrupció melegágya, hiszen a letelepedni vágyók nem közvetlenül a magyar kormánynak fizettek, hanem öt közvetítő cég egyikének – amelyek zsíros profitra tettek szert az üzleten.

A legtöbb ország, amely pénzért állampolgárságot vagy letelepedési engedélyt kínál, közvetlenül lép kapcsolatba a jelentkezőkkel.

 

Az öt közvetítő cég közül négyet ráadásul offshore adóparadicsomokban jegyeztek be, így nem lehet megállapítani, kik a valódi tulajdonosaik. A magyar sajtónak és civil szférának közvetett módon sikerült egyes cégeket Habony Árpád, illetve Rogán Antal köreihez kötnie.

A közvetítőcégek pedig hatalmas profitra tettek szert: a kormány is adott nekik jutalékot a kötvények árából, és még 40-60 ezer eurónyi közvetítői díjat is felszámolhattak.

Az Átlátszó összesítése szerint a közvetítők a program három éve alatt közel 100 milliárd forintot kaszáltak, ám az offshore háttér miatt nem tudjuk, ez a pénz végül kié lett.

Magyarország veszített az üzleten

A magyar program “különlegessége”, hogy míg a közvetítő cégek óriási összegeket kerestek vele, addig a magyar állam – azaz az adófizetők – buktak rajta. A magyar kormány ugyanis két százalékos kamatot fizetett az ötéves kötvények után. Ám 2015 óta a nemzetközi pénzpiacokon már ennél olcsóbban is pénzhez juthatott az állam, azaz jobban járt volna, ha simán kölcsönt vesz fel.

Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi vezetője az Átlátszónak úgy fogalmazott: a magyar letelepedési kötvényprogram különleges volt, de nem jó értelemben.

“Az ilyen programok miden országban kicsit zűrösek” mondta, ám minden ország úgy szabja meg a feltételeket, hogy azzal jól járjon.

Amelyik országnak például összeomlott a nehézipara, az azt kéri, oda fektessen be a letelepedni vágyó. Ha valahol egy ország nyakán maradtak bedőlt ingatlanfejlesztések, azt kéri, ott vegyenek meg házakat vagy lakásokat. Esetleg eladhatatlan kötvényeket sóznak rá a külföldiekre. “Ők sem kérdezik, honnan van a pénz, de mindenképpen kérnek valamit cserébe a letelepedési engedélyért” mondta.

Magyarországon nem ez volt a helyzet.

Nemzetbiztonsági kockázatok

A Fidesz kritikusai felvetették, hogy minden bizonnyal nemzetbiztonsági kockázata is van annak, ha több mint húszezer külföldit beengedünk az országba. Az LMP-s Demeter Márta egy 2016 nyári sajtótájékoztatón úgy fogalmazott: a Fidesz “pénzért adja el hazánk biztonságát”.

Hozzátette, hogy a sajtóhírek szerint bűnözők is vásároltak letelepedési kötvényeket, ezért felszólította a kormányt, hogy azonnal függesszék fel azok forgalmazását, illetve vizsgálják ki és hozzák nyilvánosságra az eddigi vásárlók személyét.

A Belügyminisztérium minderre egy közleményben válaszolt, és úgy fogalmazott: a vádak alaptalanok; azok, akik letelepedési kötvény vásárlását kérelmezik, négyszeres szűrőn esnek át: ellenőrzi őket a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, a Terrorelhárítási Központ, az Alkotmányvédelmi Hivatal és a rendőrség.

Ám a Magyar Nemzet akkoriban arról írt: egy korábban jogerősen elítélt orosz állampolgár is letelepedési engedélyhez jutott. Ő a magyar hatóságokat úgy játszotta ki, hogy a karib-tengeri adóparadicsom, Saint Kitts és Nevis hatóságától szerzett be erkölcsi bizonyítványt.

(Érdekesség, hogy épp Saint Kitts és Nevis “találta fel” harminc évvel ezelőtt a pénzért osztogatott vízumok rendszerét, amely később dollármilliárdos üzlet lett és amelynek mintájára a magyar letelepedésikötvény-programot is felépítették.)

A magyar programban már annak legelejétől fontos szerepet játszott a politika. A letelepedésikötvény-program tervezetét Rogán Antal nyújtotta be a Parlamentben, majd az Index szerint egy Rogánhoz közel álló jogi iroda szövegezte meg a letelepedési kötvények forgalmazásáról szóló jogszabálytervezetet.

Ráadásul Rogán volt annak a parlamenti bizottságnak az elnöke, amely végül rábólintott arra, mely cégek árulhatják a letelepedési kötvényeket.

A kötvényeket eredetileg nyolc, később azonban már csak öt cég árulhatta; háromnak visszavonták az engedélyét. Az öt cég közül az Arton Capital Hungarynek volt különleges szerepe, hiszen a többi cég csak bizonyos földrajzi területeken árulhatta a kötvényeket (azaz földrajzi monopóliumuk volt).

Ligeti Miklós hangsúlyozta az Átlátszónak: az Arton volt az egyetlen, amely nem offshore hátterű cég, hanem Magyarországon jegyezték be, és az egyetlen, amely bármilyen EU-n kívüli állampolgárnak adhatott el letelepedési kötvényt.

Azok a külföldiek ugyanis, akik nem a saját országukba kijelölt cégnél akartak kötvényt vásárolni, Magyarországra utazva az Artonnál is megtehették ezt.

“Ez egyfajta bónusz volt az Arton számára” mondta Ligeti. “Hiszen a külföldiek úgy tudtak magyar kötvényt venni, hogy ez saját országuk hatóságai előtt rejtve maradt. Egy kínai állampolgár például mondjuk Magyarországra utazhatott egy turistacsoporttal, majd megvehette a kötvényeket Budapesten is.”

Az eredeti, angol nyelvű cikk az OCCRP oldalán jelent meg. A letelepedési kötvényekről és aranyvízumokról készült teljes cikksorozat itt olvasható angolul.