Bezárás
Egyéb

Pillantsunk Egyiptomra: így néz ki egy konszolidált illiberális demokrácia

Ellenzék meggyilkolva, bebörtönözve vagy emigrációba kényszerítve, sajtó felvásárolva, a másképp gondolkozó újságírók kirúgva, független híroldalak blokkolva, az emberjogi civil szervezetek bankszámlái zárolva: így néz ki az a rendszer, amit Abdel Fattah el-Sisi hozott el Egyiptom számára, és amit a Nyugat “stabilitásnak” nevez.

Az egyiptomi demokratikus átmenet központjában, a 2011-es forradalom során legendássá vált kairói Tahrir téren filmezni nem lehet. Erre úgy jöttünk rá, hogy a csoportban velünk utazó svéd újságírónőtől a szerkesztője kért egy pár másodperces rutin-bejelentkezést a térről – azonban mire az felállította volna a kamera-állványt, egy katona termett mellette, ráparancsolva, hogy azonnal pakolja el az eszközeit és távozzon.

2017 szeptemberében jártunk Egyiptomban, és bár utunk elvben a szíriai menekültválság egyiptomi vonatkozásait járta körül (az ország nyomornegyedeiben mintegy 200 ezer menekült él, riportunk itt és itt olvasható), nem lehetett nem észrevenni, mennyire óvatossá váltak a minket fogadó hivatalnokok, ha egyik-másik kérdésünk az egyiptomi kormányzatot is érintette.

Nekünk jó sztori, a forrásunk számára börtön

Két napon keresztül, szinte találkozóról találkozóra kerülgettük a forró kását, míg egyik beszélgetőpartnerünk a beszélgetés végén, hangsúlyozva, hogy off the record beszél, elmondta, ne várjuk senkitől, hogy a Sisi-rezsimet kritizálja.

Egy olyan nyilatkozat, ami a mi európai fogalmaink szerint „jó sztori”, könnyen börtönt jelenthet interjúalanyunk számára. A kormányzat hatalma akkora, hogy még egy ismert nemzetközi civil szervezet munkáját is gyorsan ellehetetleníthetik. „Ne játsszunk a tűzzel, mindannyiunk számára veszélyes ez” – zárta rövidre a beszélgetést a hivatalnok.

Nem könnyű olyan embert találni Egyiptomban, aki hajlandó beszámolni arról, hogy hogyan „stabilizálta” Abdel Fattah el-Sisi a 2011 óta zajló politikai átalakulásokat. Jelen anyag egy névtelenséget kérő, Egyiptomban élő újságíró beszámolóján alapszik – őt nevezzük Abdulnak. Miután sokáig közélettel és gazdasággal foglalkozott, beszélgetésünk idején komolyan fontolgatta, hogy tudományos népszerűsítő és tech-műsorokra nyergel át.

Másik megszólalónk Ahmed Samih, az Andalus Institute for Tolerance and Anti-Violence Studies igazgatója. Samih 2016 óta Észtországban él, emigrációban: választási megfigyelőként épp külföldön tartózkodott, amikor egy ismerőse értesítette, hogy hamarosan zárolni fogják a bankszámláit, és eltiltják az országból való kiutazástól, így haza sem ment.

Horgászok az egyik, Níluson átívelő hídon. Fotó: Sipos Zoltán

Horgászok az egyik, Níluson átívelő hídon. Fotó: Sipos Zoltán

Korai volt az öröm, amikor Morsit megpuccsolta a hadsereg

„A Sisi-rezsim messze a legrosszabb sajtószabadság szempontjából” – értékelt Samih, amikor arra kértük: hasonlítsa össze a sajtó helyzetét Hosni Mubarak, Mohamed Morsi és Abdel Fattah el-Sisi vezetése alatt. Az aktivista 1-től 10-ig tartó skálán Mubaraknak 6-os, a Muzulmán Testvériségnek 8-as, el-Sisinek 2-es osztályzatot adott.

Nem volt ez persze mindig így: az egyiptomiak többsége fellélegzett, amikor 2013 júliusában a hadsereg félreállította az országot az egyre hangsúlyosabb iszlamizáció fele vezető Mohamed Morsit, illetve a Muzulmán Testvériséget.

Abdel Fattah el-Sisi tábornok azonban nem csak a Muzulmán Testvériséget fojtotta szó szerint vérbe: a „terror-ellenes harc” ürügyén egyúttal a Nyugat-barát ellenzéket, a szabad médiát, emberjogi szervezeteket is leszalámizta.

A hadsereg mindent megvett

A média feletti uralom kiépítésének első lépése ismerős: hirtelen homályos módon meggazdagodott, vélhetőleg a hadsereggel kapcsolatban álló befektetők, kormányzati pénzekkel kitömött cégek jelentek meg, és mindent felvásároltak.
Akárcsak a kormányzatban, a médiában is tisztogatás vette kezdetét – a Muzulmán Testvériséghez kötődő hivatalnokoknak, médiaszemélyiségeknek menniük kellett, ugyanakkor számos más újságírót is kirúgtak, miután egy-egy rosszakarójuk valami miatt feljelentette őket. Abdult például egyik munkatársa titokban azzal mártotta be, hogy egy trockista szervezet, a Forradalmi Szocialisták tagja (ez persze nem igaz, nevetett az újságíró).

Több száz weboldal blokkolva

A „terror-ellenes harc” következő lépéseként a rezsim 2017 májusában bejelentette, hogy 21 weboldalt blokkol, mivel azok a Muzulmán Testvériséghez kötődnek, katari pénzekből működnek vagy pedig „álhíreket” terjesztenek.

Persze nem álltak meg itt. A The New York Times februári cikke szerint a kormányzat tiltólistáján jelenleg mintegy 500 weboldal található – például az Al Jazeera hírügynökség, a Huffington Post, a Human Rights Watch emberjogi szervezet vagy a Mada Masr, egy egyiptomi progresszív hangvételű független híroldal.

Az Association for Freedom of Thought and Expression (AFTE) nevű szervezet jelentése szerint feltűnő, hogy a tiltólistán nagyszámú híroldal található, annak ellenére, hogy az egyiptomi alkotmány garantálja a tájékozódáshoz való jogot, és tiltja a cenzúrát.

A szűrők megkerülésére alkalmas TOR, valamint a VPN-szolgáltatók is blokkolva vannak – és bár különféle trükkökkel egyes oldalak továbbra is elérhetőek, ezek olyan műszaki képzettséget feltételeznek, melyekkel az egyszerű felhasználó nem rendelkezik.

Egyike azon kevés kairói köztérnek, amely parkra emlékeztet, és ahol sétálni lehet. Fotó: Sipos Zoltán

Egyike azon kevés kairói köztérnek, amely parkra emlékeztet, és ahol sétálni lehet. Fotó: Sipos Zoltán

Nem lehetetlen megkerülni a szűrőt

„Sokszor vicces ez: egyes oldalak a Vodafone hálózatában vannak blokkolva, másokat az Orange blokkol. Azonban ezeknek az oldalaknak csak egy töredékéről mondható el, hogy terror-szervezetnek a honlapja” – így Abdul.

A maroknyi megmaradt független médiaorgánum különféle trükkökkel próbálja megkerülni a szűrőt: például a Facebook Instant Article-alkalmazását használja arra, hogy elérje az olvasókat – a rezsim a Facebook-ot csak úgy tudná cenzúrázni, hogy betiltja magát a közösségi hálót.

Mindez azonban azt jelenti, hogy az egyiptomi független sajtó hirdetésekre alapozó üzleti modellje nyom nélkül eltűnt – az oldalak jellemzően külföldi támogatásokból működnek, és sok esetben már nem is Egyiptomban van a szerkesztőségük.

Hírverseny nincs: egy kaptafára készülnek a hírek

„Egyiptomban nincsenek többé független hangok” – értékelt Ahmed Samih. Miután felvásárolták a médiaorgánumokat, azok ugyanazt a központi üzenetet kezdték el visszhangozni.

„El nem tudod képzelni, mennyire hasonlóak az üzenetek: ugyanazok a szavak, ugyanaz a felépítés, néha az az érzése az embernek, hogy egyetlen, a hadsereg által kiadott hírlevél alapján készülnek a híradások, azt színezik ki, készítenek hozzá vágóképeket. Az ember nem érti, minek annyi médiaorgánum, ha nincsen hírverseny? Minden gazdasági törvénynek ellentmond az amit ma Egyiptomban látunk” – így Samih.

Az emberjogi területen dolgozó civil szervezetek munkáját szintén ellehetetlenítették: 2011-ben összesen 43, külföldi finanszírozásban részesülő szervezetnél dolgozó személy ellen emeltek vádat – ez a hírhedt 173-as ügy. Az ügyben ítélet is született, a civilekre egytől öt évig terjedő börtönbüntetést szabtak ki.

Rongybábuk egy teraszon Kairóban. Fotó: Sipos Zoltán

Rongybábuk egy teraszon Kairóban. Fotó: Sipos Zoltán

Bárkit meg lehet vádolni

A 173-as ügy azonban csak a jéghegy csúcsa: számos más civil ellen indult eljárás, közülük egyesek azt sem ismerik, hogy mivel vádolják őket. „Senki nem tudja, pontosan hány személy ellen emeltek vádat. Minden hónapban beidézik őket, azonban ők sem tudják, hogy vádlottként vagy gyanúsítottként kell megjelenniük. Ezek az ügyek régóta tartanak, és úgy gondolom, épp az a cél, hogy a végtelenségig nyújtsák őket. Addig is, személyes bankszámláik zárolva vannak, anyagilag ellehetetlenül a helyzetük” – így Abdul.

A büntető törvénykönyvben számos olyan bűncselekmény szerepel, amit gyakorlatilag bármire és bárkire rá lehet húzni: van például az ország biztonsági érdekei elleni összeesküvés, a közmorál megsértése, hamis hírek terjesztése, a kormány elleni gyűlölet szítása. „Ezek alapján bárki ellen vádat lehet emelni” – számolt be az újságíró.

A kormányzat ezzel párhuzamosan egyszerűen megtiltotta az egyiptomi civil szervezeteknek, hogy külföldről támogatásokat fogadjanak. Az eredmény: egyes civil szervezetek távoznak az országból, és szomszédos országokból folytatják a munkájukat. Más szervezetek pedig már csak papíron léteznek, bankszámláik zárolva vannak, tevékenységük nincsen.

A legerősebb pártot gyakorlatilag lenullázták

A Sisi-rezsim a politikai ellenzékét is kivéreztette: a Mubarak-éra legerősebb egyiptomi ellenzéki szervezete, a Muzulmán Testvériség több tízezer tagja mára halott, börtönben van vagy külföldre menekült, a szervezet legfeljebb a föld alatt, illegalitásban működik, és a fiatal aktivistái egyre radikálisabbak.

A többi pártnak alig van hagyománya Egyiptomban, így ezek nagy része valós tagság nélkül, pusztán papíron létezik, a különféle színekben megválasztott képviselők pedig valójában a rezsimet, tehát a hadsereget támogatják. „A legutóbbi, 2015-ös választásokon a hadsereg több listát is támogatott. Így aki bekerült, az párttól függetlenül a rendszert szolgálja” – magyarázta Abdul.

Gyümölcsárus és kordéja. Fotó: Sipos Zoltán

Gyümölcsárus és kordéja. Fotó: Sipos Zoltán

Sisi egyedüli kihívója egy korábbi támogatója

Ilyen körülmények között fordulhat elő az, hogy a március végén esedékes elnökválasztásokon Abdel Fattah el-Sisinek egyetlen kihívója van: egy korábbi támogatója. Február 14-én a hatóságok Abdel Moneim Aboul Fotouh-t, a Muzulmán Testvériség egy volt politikusát is letartóztatták. A liberális iszlamista Fotouh indult a 2012-es elnökválasztásokon, azonban visszalépett a 2018-as megmérettetéstől.

Az egyiptomi közéletben hagyományosan nagy szerepet játszó hadsereg befolyása egyre csak nő. A hadsereg éves költségvetését megtippelni sem lehet, mára gyakorlatilag egy párhuzamos gazdaságot működtet. Rengeteg vállalkozást működtetnek, légkondicionáló berendezésektől vágóhidakig vagy autópályák működtetéséig vagy több milliárd dolláros infrastruktúra- és ingatlanberuházásokig a gazdaság minden területén jelen vannak cégei.

Ki a hadsereg ura?

Sisi – akinek az önéletrajzában a katonai hírszerzés parancsnoki pozíciója is ki van pipálva – hadügyminiszterként és a hadsereg főparancsnokaként puccsolta meg Morsit 2013-ban. „Ő mindenképpen a deep state embere” – így Abdul, azonban szerinte a hadsereg már rég nagyobb, mint bármelyik játékos.

„A hadsereg egy sokmilliárdos költségvetésű nagyvállalat, igazából mindegy, hogy ki vezeti. Az utóbbi években annyira megnőtt a befolyása, hogy ha Sisi holnap lemondana, a hadsereg befolyása érdemben nem csökkenne.”

„Ma már nincsen hírértéke annak, hogy Egyiptomban mi történik” – összegzett az újságíró, amikor rákérdeztünk: miért ekkora a csend Egyiptommal kapcsolatban?

A másik lehetséges magyarázat az, hogy a a Sisi-rezsimet a nyugati hatalmak még mindig az országot stabilizáló erőként látják, és ugyan tisztában vannak azzal, hogy a rezsim emberi jogokat sért, de ezt „collateral damage”-nek, járulékos áldozatnak tekintik. Közel-Kelet már annyi kellemetlen meglepetést tartogatott, hogy senki nem szeretne egy újabb, kétes kimenetelű fordulatot.

Sipos Zoltán

Érdekel a külpolitika? Ha igen, kövesd a Világtérkép Facebook-oldalát!