Bezárás
Egyéb

Winter is coming: a visegrádi országok és az energiahatékonyság

Egy, az energiahatékonysági célok szigorítására vonatkozó bizottsági javaslat komoly vitákat gerjeszt a térségben, de a magyar választók többsége alighanem még nem is hallott az ügyről. Működik-e a V4-es együttműködés akkor is, ha egy nem a térségbeli országok által felvetett stratégiai téma nem mindenkinek egyaránt fontos? A lengyelek szerint ebben az ügyben nem igazán.

Az Európai Bizottság 2016 novemberében hozta nyilvánosságra a Téli Energia Csomagot (Energy Winter Package, hivatalos címe „Tiszta energiát minden Európainak”), amely a közös európai klímavédelmi, energiahatékonysági és megújuló energiával összefüggő célkitűzések felülvizsgálatára irányul. A javaslat az energiahatékonyságra vonatkozó célkitűzést megemelné (a 2030-ra kitűzött 27%-os energiahatékonysági célkitűzés 30%-ra emelkedne), emellett először javasolt kötelező összeurópai szinten teljesítendő energiahatékonysági célt, de számos intézményi és szabályozási változtatást is javasol a csomag részét képező jogszabálymódosítások útján.

A bejelentés óta eltelt bő egy évben a konkrét jogszabálytervezetek szintjén egyébként folyamatosan formálódó csomag részletes tartalmáról szakmai elemzést a Magyar Energiahatékonysági Intézet tollából itt, tényszerű összefoglalót pedig a magyar Országgyűlés tájékoztatási szolgálata jóvoltából itt lehet olvasni.

A csomaggal kapcsolatos álláspontját csak 2018 januárjában alakította ki az Európai Parlament, de mivel az lényegi pontokon eltér a Bizottság javaslatától (mindenek előtt a 30%-os 2030-as célkitűzést 35%-ra emelné a vonatkozó új irányelvben), a Tanács és a Parlament közötti egyeztetési folyamat érdeminek ígérkezik és a javaslat komoly átalakulásával járhat.

Magyarország: ami nem rezsiharc, az nincs a politikai napirenden, de a lengyeleknek azért segítünk

A V4-es országok által az uniós döntéshozatali napirenden szereplő javaslatok kapcsán kifejtett politikai és szakpolitikai álláspontokkal foglalkozó cikksorozatban energiapolitikai ügyekről írtunk már a masszívan elsősorban a gázpiacot érintő Energiaunióról szóló viták kapcsán. Az ott már bemutatott folyamatok – azaz, hogy a magyar kormány és a magyar EP képviselők többsége is támogatja az integráció mélyítését, ugyanakkor a kormány nyitott arra, hogy a V4-es partnereknek, köztük elsősorban is a lengyeleknek fájó dolgokban támogatást adjon – a Winter Package esetében is érvényesülnek.

Az ugyanakkor még így is érdekes, hogy mennyire nincs a politikai napirenden itthon ez az ügy: hiába meghatározó például Gyürk András fideszes EP-képviselő az ennek a csomagnak a szakmai előkészítésében is oroszlánrészt vállaló európai parlamenti szakbizottságban, még az ő kommunikációja is csak a saját maga által gondozott témákkal kapcsolatos termelési jelentésekre korlátozódik. Az EP zöldfrakciója kezdettől elégtelennek tartja a bizottsági javaslatokat, ezzel összhangban Jávor Benedek (PM) még a csomag bejelentése után közzétett egy kritikus állásfoglalást a csomagról, de ezek kivételével csak egy esetben szólaltak meg nyilvánosan magyar politikusok kifejezetten a csomagról vagy a csomaghoz tartozó jogszabályokról.

Ez utóbbi kivétel viszont meglehetősen fontos volt: a Winter Package-hez tartozott az a két villamosenergia piacszabályozási jogszabálytervezet (egy rendeleté és egy irányelvé), aminek kapcsán az Országgyűlés kormánypárti és jobbikos szavazatokkal még tavaly áprilisban szubszidiaritási kifogást tett. Annak az ügynek a fő vonala azonban – ahogy októberi cikkünkben részletesen bemutattuk – nem a megújuló energiaforrások alkalmazására vonatkozó célkitűzés volt, hanem a brüsszelező nemzeti konzultáció első, “rezsicsökkentést védő” kérdése, ahol Brüsszel veszélyes, a rezsicsökkentést megszüntető terve természetesen a tagállami árszabályozásoknak az Energiaunió, illetve először konkrétan az elektromos energia csomag keretében megvalósított eltörlése.

Ugyanakkor a szubszidiaritás megsértését megalapozó kifogások között a rezsicsökkentést közvetlenül vagy közvetve érintő kérdések mellett ott volt az is, hogy az energiamix tagállami meghatározásának közvetett elvonását is kifogásolja az Országgyűlés. Márpedig az a parlamenti vitában is elhangzott az energiamix kapcsán, egyben a tavaly tavaszi nemzeti konzultációt megelőző interjúban Orbán Viktor is nyíltan beszél róla, hogy az energiamix védelmével elsősorban a lengyeleket támogatjuk.

Mindez azonban nem volt akadálya annak, hogy a magyar EP-képviselők – a nemmel szavazó jobbikosok kivételével – a 2018. januári szavazáson a megújulókkal kapcsolatos célokat szigorítani javasló parlamenti álláspontot egységesen támogassák.

A megújulók részaránya az áramtermelésben 2016-ban egyébként 15%, az atomenergiáé 50%, míg a fosszilis üzemanyagoké 35% (20% szén, 15% földgáz) volt.

Lengyelország: egyedül a világ ellen?

A lengyelek eltérő érdekeit leginkább abban lehet összefoglalni, hogy a lengyel gazdaság igen erősen függ a fosszilis energiahordozóktól: az energiamixükben 80%-kal van jelen a szén, emellett a háztartások energiafogyasztásában 12%-os részaránnyal ott a földgáz is a fosszilis energiaforrások közül. Így aztán az önmagában nem meglepő, hogy az érintett javaslatnál a parlamenti álláspontra januárban nemmel szavazó vagy tartózkodó képviselők listáján – párthovatartozástól függetlenül, a néppárti és a szocialista képviselők esetében a frakcióállásponttól eltérve – ott találjuk a teljes lengyel EP-kontingenst.

Ezt a problémát tükrözi Adam Gierek lengyel szociáldemokrata képviselőnek (S&D), a csomaghoz tartozó egyik javaslat volt parlamenti jelentéstevőjének vitája is saját frakciójával, amit annak köszönhetően világíthatunk meg a képviselő nézőpontjából, hogy lengyel partnerünk, az Association 61 nyilatkozatot kért és kapott is tőle.

Gierek a lengyel szempontból már önmagában is kihívást jelentő 30%-os célnak a frakció álláspontja szerint szükséges 40%-ra emelésével is együtt tudott volna élni, így a 35%-ot is elfogadhatónak tartotta volna, ha ezek az arányok nem a végső felhasználásra, hanem az elsődleges energiatermelésre vonatkoznak. Mivel azonban ilyen kompromisszum nem született, ezért Gierek a többi lengyel képviselőhöz hasonlóan nem támogatta a végül elfogadott parlamenti álláspontot a megújuló energiára vonatkozó harmonizációt megvalósító irányelv esetében, illetve nem szavazta meg az energiahatékonysági irányelvet sem.

Gierek álláspontja úgy foglalható össze, hogy a bizottsági javaslat – az EP által Gierek felvetései ellenére nem módosított – energiahatékonysági mutatói lényegében szimplán megtakarításokat jelentenének tartalmi szempontok érvényesítése helyett, ami az uniós átlagban 10%-os, de Lengyelországban 17%-os energiaszegénység növekedéséhez vezetne. Ehelyett egy olyan megközelítésre lenne szerinte szükség, amely a teljes termelési és szolgáltatási láncban méri és érvényesíti a tényleges energiahatékonyságot, de ez a nyugat-európai energiaipar érdekeivel (köztük kiemelten az elavult technológiával működő francia atomerőművek fenntartásával) ellentétes lenne, ezért puccsolta meg saját munkacsoportja – és utasította el saját frakciója is – Gierek javaslatait. A képviselő személyes véleményétől függetlenül is tény, hogy a jelentéstevői pozícióból valóban lemondatták, így saját elmondása szerint a parlamenti álláspont véglegesítésében már semmilyen formában nem vett részt.

A képviselő érthetően csalódott a történtek miatt, de nem tulajdonít különösebb jelentőséget annak, hogy éppen egy cseh képviselő vette át tőle az ügy gondozását, ugyanakkor nem gondolja, hogy a V4-ek európai parlamenti képviselői között bármelyen érdemi együttműködés folyt volna a témában.

Az Association 61 lengyel energiaipari szereplőket – két lengyel energiacég egy-egy vezetőjét – is megkeresett, akik osztják Gierek álláspontját abban, hogy a lengyel energiaipar nem lesz képes a Winter Package jelenlegi állása szerinti követelményeknek megfelelni. Fő problémájuk az, hogy a 35%-os – tagállami és uniós szintre is kitűzött – cél el nem éréséhez komoly bírságok kapcsolódhatnak majd, illetve általában is kritizálják a csomag zöldenergia- és piacpárti, valamint szénellenes keretezését, amin a későbbi kompromisszumok sem fognak jelentősen változtatni szerintük. E mögött ők egyértelműen német ipari érdekeket látnak: részben azért, mert a német cégek a szénenergiát felváltó fejlesztések terén megkerülhetetlenek, részben pedig azért, mert a villamos energia piacának magasabb szintű integrációjából is német cégek profitálnának a térségben.

A lengyel kormány elutasító álláspontjában az átállás gazdasági és technológiai következményei mellett fontos szempont az is, hogy a belföldön termelt szénhez képest a jórészt Oroszországból behozott földgázra való részleges átállás természetesen növelné az orosz gázfüggést is. A lengyel ellenállás legfontosabb jogi érve éppen az – a szubszidiaritási követelmény megsértése – amit a csomag két másik javaslatánál az energiamixre is hivatkozva a magyar Országgyűlés is felvetett. Tény, hogy az EP által januárban támogatott két irányelvnél viszont a magyar parlament ilyen nyilatkozatot nem tett, de mivel az elvi probléma ugyanaz, némileg meglepő, hogy a magyar kormánypárti képviselők a javaslatokat a lengyel ellenállás ellenére is megszavazták.

Az Association 61 által megkérdezett lengyel energiaipari vezetők egyébként Gierekhez hasonlóan szkeptikusak az ügyben egy esetleges V4-es együttműködés esélyei tekintetében. Úgy látják, hogy a lengyel energiamix annyira speciális problémákat hordoz, hogy hasonló érdekek mentén lehetetlen koalíciót építeni a térségben, így még a tanácsi blokkoló kisebbség elérésére sem számítanak.

Csehország: konszenzus a megújulók mellett, némi fenntartással

A cseh kormányalakítás elhúzódására tekintettel is jelenleg nem igazán van napirenden a cseh belpolitikában sem a Winter Package, de a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos szabályozási kérdések a beruházások költségigényére és a cseh energiaipar sajátosságaira tekintettel korábban keltettek már érdemi vitákat.

Ugyanakkor a cseh politikai pártok mindegyike állást foglalt a klímaváltozás elleni cselekvésről a 2017-es választás előtt, és csak Tomia Okamura jobboldali populista pártja, az SPD vetette el azt a parlamentbe bejutott pártok közül, minden más politikai erő támogatta a klímaváltozás elleni hatékonyabb fellépést.

Érdekes viszont, hogy éppen az SPD volt a cseh zöldek mellett a másik párt, amelyik a temelini atomerőmű új reaktorblokkokkal való bővítését sem támogatta, szintén szemben a cseh pártok konszenzusával.

A cseh képviselők plenáris üléseken elhangzott, a célokat támogató, de a megvalósíthatósági szempontokat hangoztató hozzászólásokból a viták részleteire vonatkozó álláspont nem nagyon derült ki. Egyedül a kommunisták Katarina Konečná (GUE/NGL) kritikája volt karakteres – a szabályozás a javasolt parlamenti módosítások után is túl általános, ezért azt elutasítják.

Cseh kutatási parterünk, a KohoVolit érdemibb információkért megkereste Miroslav Poche cseh szociáldemokrata képviselőt (S&D), aki a fentebb idézett Giereket felváltva a csomag egyik javaslatának jelentéstevője lett. Poche a parlamenti döntési folyamat legfontosabb sajátosságaként azt emelte ki, hogy a szakbizottságban eredetileg felmerült még ambiciózusabb (pl. a megújuló arányok esetében 40%-os mértéket előíró) javaslatokhoz kellett egy alkufolyamat eredményeképpen támogatást szerezni. Ennek során – bár neki személy szerint meggyőződése, hogy a parlamenti javaslat összességében jóval előre mutatóbb, mint a bizottsági javaslat – a konkrét vállaláson kívül olyan tényezők is szerepet játszottak, mint a kitűzött nemzeti célok kötelező jellege vagy az, hogy egyes szektorokra (például a közlekedésre) kapjanak-e a tagállamok eltérési lehetőségeket. Poche egyébként arra számít, hogy a február végén kezdődő tanácsi tárgyalások során az intézményközi megegyezéshez végül újabb kompromisszumok lehetnek majd szükségesek, de azt ettől függetlenül valószínűsíti, hogy a parlementi szöveg nem válik majd változatlan formában jogszabállyá.

Csehországban a megújulók részaránya az áramtermelésben 2016-ban 10,1% volt, emellett 60%-ban fosszilis fűtőanyagokkal (43% szén, 8% földgáz) és 30%-ban atomenergiával fűtötték az erőműveiket.

Szlovákia: elvi támogatás, érdemi fenntartásokkal

A szlovák kormánynak a Winter Package-hez adott támogatása hangsúlyozottan feltételhez kötött: az Európai Tanács irányadó álláspontjaira hivatkozva nem támogatják, hogy a tagállami energiahatékonysági célok kötelezőek legyenek.

Ebben a körben Peter Žiga gazdasági miniszter (SMER) is érvelt az energiamix meghatározására vonatkozó, a szubszidiaritással összefüggő tagállami jogosultságokkal, de ezt az atomenergia részarányának meghatározása tekintetében tette.

Szlovák EP-képviselő a 2018 januári vitában nem szólalt fel, a területen aktív képviselők – többek közt Nagy József (HÍD-MOST, EPP) és korábbi hozzászólásaiból – inkább csak a megújuló energiaforrások általános támogatását lehetett kiolvasni, de Jana Žitňanská (ECR, OĽANO-NOVA) már egy 2016 végi vitában is kiállt az energiamix meghatározásának tagállami hatáskörben tartása mellett. Žitňanská egyébként a kompromisszumos bizottsági szöveget sem szavazta meg, a szlovák képviselők nagy többsége azonban igen.

Szlovákiában a megújuló energiaforrások felhasználási aránya az energiatermelésben 12%-os, egyrészt távol van a kitűzött céloktól, másrészt még pár tized százalékos csökkentést is jelent az előző évi értékhez képest.

Sepsi Tibor

A cikk a Nemzetközi Visegrádi Alap által támogatott “Being closer to the policy V4″ elnevezésű projekt részeként készült. A projektben, amely a lengyelországi Association 61 vezetésével valósul meg, az Átlátszó két másik nonprofit szervezettel működik együtt, a cseh KohoVolit és a szlovák Inštitút pre dobre spravovanú spoločnos szervezettel. A projekt fő célkitűzése a visegrádi országok állampolgárai tudásának elmélyítése, azáltal, hogy tájékoztatást nyújt európai parlamenti képviselőik tevékenységéről a kiválasztott szakpolitikák területén.

visegrad_fund_logo_grey_800px

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom