Itt az adóparadicsomok listája: az élen Svájc, az USA és a Kajmán-szigetek

terkep3

 

Egy héttel azután, hogy az Európai Unió adóparadicsomokat felvonultató „fekete listájáról” végképp kiderült, hogy egy vicc, az igazságos adórendszerekért küzdő Tax Justice Network is közreadta kétévente kibocsátott indexét. Ezt a brit székhelyű NGO szerint nem politikai kritériumok, hanem objektív szempontok alapján állítják össze, és ez meg is látszik a névsoron. Reméljük, Pierre Moscovici és persze az EU-listára rábólintó európai gazdasági miniszterek kabinetjében is vet majd rá egy pillantást valaki.

 

 

Január 23-án az EU pénzügyminiszterei kissé megkurtították az alig két hónapja, december elején közzétett uniós “fekete listát” az adóparadicsomokról. Nyolc ország levétele után, ezen immár csak bolygónk olyan távoli zugait találjuk, mint Szamoa és Amerikai Szamoa, Guam szigete, a Marshall-szigetek és Palau; illetve a karibi Saint Lucia, Trinidad és Tobago; végül pedig Namíbiát és Bahreint.

Korábbi cikkünk:

Az adóparadicsomok uniós listája egy vicc, és ezt most az európai pénzügyminiszterek bizonyították

Alig egy héttel azután, hogy az uniós vezetők világossá tették, nem olyan sürgős, hogy tisztán lássunk ez ügyben, egy újabb lista is napvilágot látott, ezúttal a Tax Justice Network (TJN), egy brit székhelyű, szakértőkből és aktivistákból álló nemzetközi hálózat jóvoltából, amelynek specialitása az adó- és a nemzetközi pénzügyi rendszer.

A TJN kétévente jelenteti meg Pénzügyi Titkossági Indexét, amelynek élén idén is Svájcot, az Egyesült Államokat és a brit fennhatóság alatt lévő Kajmán-szigeteket találjuk.

Ha ez a lista drasztikusan különbözik az Unió lajstromától, annak az lehet az oka, hogy „nem politikai döntések vezérlik” – állítja a TJN, amely az EU-t sem kíméli: Luxemburg a 6. helyen áll, épp Németország előtt, Hollandia alig marad le a top 10-ről, ahol akad 3 ázsiai terület is: Hongkong, Szingapúr és Tajvan.

 

Forrás: TJN
Forrás: TJN

 

Félénken feltárulkozó Svájc

A lista egyik legérdekesebb fejleménye, a korábbi indexekhez képest az USA előretörése: a 2013-as hatodik hely után 2015-ben a harmadikra kúszott, most pedig már ezüstérmes. Az Egyesült Államok ugyanis keményen küzd más adóparadicsomok ellen, saját területén viszont egyre megengedőbb velük.

A TNJ Pénzügyi Titkossági Indexe két mutatót kombinál: az egyik, 1 és 100 közötti érték az átláthatóságra vonatkozik (pl. adatok automatikus cseréje, a cégek haszonélvezőinek nyilvántartása), a másik százalékos érték a pénzügyi szektor nagyságára.

E kombináció révén arról kapunk képet, mekkora potenciális szerepe lehet az adott országnak a pénzügyi tranzakciók szürke és fekete halmaza – azaz az adóelkerülés, a korrupció, pénzmosás, pénzügyi bűnözés elősegítésében. Ha az első szempontot vesszük csak figyelembe, akkor a legkevésbé átláthatónak a melanéziai Vanuatu, a közép-amerikai Antigua és Barbuda vagy a Bahamák végeznek az élen. Viszont ha a világ pénzügyi szektorában betöltött helyet is vizsgáljuk, akkor a nemzetközi tranzakciók 4,5 százalékát bonyolító Svájc és az Egyesült Államok (22,3%) léphetnek a dobogóra.

Svájc ugyan tett erőfeszítéseket az utóbbi években, de ezek a TJN szerint túlságosan félénkek, részlegesek és lassúak. Fontos pozitív fejlemény, hogy a helvét köztársaság idén január 1-től részt vesz a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által tető alá hozott automatikus adatcserében, azaz kérés nélkül is átadja a külföldiek bankszámlájának adatait hazájuk hatóságainak.

Legalábbis akkor, ha a nyugati országokról van szó, a TNJ szerint ugyanis

Svájc más eljárást követ a szegényebb államokkal. Ez lenne az úgynevezett „zebra” stratégia: tiszta, fehér pénz a gazdag nyugati országoknak, mocskos, fekete pénz a fejlődő, sérülékenyebb országoknak.

Egyre titkolózóbb USA

Míg Svájc esetében tehát szolid előrelépésről beszélhetünk, az ezüstérmes USA-ban épp ellenkezőleg, tovább romlott a helyzet. Az ország „megvédi magát a külföldi adóparadicsomokkal szemben, miközben maga is adóparadicsomot üzemeltet a külföldieknek”.

Ebben a szellemben az USA el is utasította, hogy csatlakozzon az OECD automatikus adatcseréjéhez. A washingtoni álláspont szerint erre nincs szüksége, lévén hogy van saját, hasonló elven működő szabályozása, a 2014-ben életbe lépett FATCA (Foreign Account Tax Compliance Act). Csakhogy ez kissé féloldalasan működik, miközben szigorúan behajtja az amerikaiakra vonatkozó információkat más országoktól, az amerikai hatóságoknak nem igazán akaródzik átadni ezeket a területén üzletelő külföldiekről.

A TJN szerint az amerikai intézmények agresszív marketinget építettek erre a féloldalas szabályozásra, méghozzá sikerrel: a világpiaci részesedésük a 2016-os 19,6%-ról 22,3%-ra emelkedett.

A pénzügyi „vadnyugatot” Delaware, Wyoming és Nevada testesítik meg, ahol nagyon könnyen lehet teljesen anonim módon trösztöket, vagy álnevekre cégeket bejegyeztetni.

Az európai titkok őrzői

Németország (58; 5,16%) előkelő helyezéséhez hozzájárult, hogy szintén nem siet automatikus adatcserére vonatkozó megegyezést aláírni a fejlődő országokkal, és megpróbálja akadályozni Brüsszelben egy olyan nyilvántartás létrehozását, amely a különféle pénzügyi eszközök valódi haszonélvezőit rögzítené.

Nagy-Britanniával kapcsolatban, ahogy minden évben, az idén is aláhúzza a TJN, hogy ha a brit korona alá tartozó szigetekkel együtt szerepelne a listán, akkor vitathatatlanul övé lenne az aranyérem.

London egyébként két év alatt jelentősen javított titkossági mutatóin (42), miközben továbbra is a pénzügyi szektor óriási szelete felett rendelkezik (17,36%). Az érem másik oldala azonban a tovább sűrűsödő homály a brit fennhatóságú szigeteken – állítja a TJN.

Ahogy ebben a podcastben John Christensen, a szervezet igazgatója kifejti, Nagy Britannia másik fontos jellemzője, hogy a gazdaságban óriási jelentőséggel bíró pénzügyi szektor gyakorlatilag foglyul ejtette az államot, és rendre megakadályozza a globális szabályozást elősegítő törvények létrejöttét.

Magyarország idén a 74. helyen áll, átlagosnak mondható titkossági szorzóval (55) és viszonylag kis piaci részesedéssel (0,05%). A régióból többek között a jóval kevésbé átlátható Ukrajna (69; 0,04%) és Románia (66, 0,05%) előz bennünket, illetve a nagyobb pénzügyi szektorral bíró Lengyelország (57; 0,14%), Lettország (57; 0,11%) vagy Csehország (53; 0,9%). Szlovákia, Horvátország vagy Bulgária pedig lejjebb vannak a listán.

Paradicsom az elitnek, pokol a kizsákmányolt tömegek, veszteség a társadalom többsége számára

A TJN egyébként egyáltalán nem használja az egzotikus-idilli hangulatú adóparadicsom kifejezést, amely valóban azt sugallja, hogy ezekben a jogrendszerekben ugyan valami tiltott, mégis vágyott, ideális dolog történik.

A pénzügyi és adórendszerek titkossága vagy átláthatatlansága ugyanis, ahogy azt a szervezet minden anyaga kihangsúlyozza, az illegitim és illegális gyakorlatok melegágya, sőt, a nemzetközi bűnözés zavartalan működésének feltétele és előmozdítója. A titok éppúgy segíti a legálisan, bár vitatható módon adóoptimalizáló cégeket, mint a nyugati korrupt politikust, az adócsaló milliárdost, akárcsak az egzotikusabb oligarchákat, a maffiákat, sőt, maguknak a bankoknak törvényszegő gyakorlatait is.

Egérkét szültek a vajúdó hegyek

Visszatérve a bevezetőben említett uniós fekete listára, talán említenünk sem kell, hogy az onnan sebtében lekapott országok közül több is előkelő helyet foglal el a TJN indexén: az Egyesült Arab Emírségek, Guernsey szigete vagy Panama is benne vannak az első tizenötben.

De az európai retorika és eljárás lényegét talán az világítja meg a legjobban, ha idézzük a gazdasági ügyek uniós biztosát, a francia Szocialista Párt eminensét, Pierre Moscovicit, aki tavaly novemberben úgy nyilatkozott, hogy az EU hamarosan publikus „fekete listája” több évi munka eredménye, és a transzparencia első győzelme. Azt is hozzátette, hogy

„az Európai Unión belül nincsenek adóparadicsomok. Vannak olyan gyakorlatok, amelyeket meg kell tiltani, amelyek ellen küzdeni kell, de nem minősíthetjük ezt vagy azt az uniós országot adóparadicsomnak, ugyanúgy, mint azokat az országokat, akik rajta vannak a listán, és megtagadták, hogy elkötelezzék magukat” a helyzet javítása érdekében.

Ehhez képest, ahogy az alábbi térképen is látható, a TJN kicsit másképp vélekedik az európai országok szerepéről a pénzügyi és adórendszerek átláthatatlan, sötét zugainak fenntartásában, amelyek saját, még 2012-es kutatása alapján 21-32 ezer milliárd dollárnyi offshore vagyont rejtenek.

 

A TJN honlapján több interaktív térképet is lehet nézegetni
A TJN honlapján több interaktív térképet is lehet nézegetni, itt a Pénzügyi Titkossági Index értékei láthatók

 

Ennek a tanulmánynak Magyarországra vonatkozó adatai elég ijesztőek voltak: 242 milliárd dollárra becsülték a 20 év alatt offshore-ügyletek révén kiáramló pénzt hazánkból. Amivel európai szinten Oroszország után a másodikak, világszinten pedig a tizenharmadikak lettünk a rangsorban.

Ezt a kimagasló számot ugyan több magyar szakértő is kétségbe vonta az Átlátszó kérdésére, de annak érzékeltetésére mindenképpen alkalmas, hogy az offshorozást elősegítő átláthatatlanság óriási károkat okoz az államkincstárak és a társadalmak nagy többsége számára szerte a világon. És ahogy a fenti ábra is illusztrálja, nem a perifériáról, a karibi vagy mikronéziai szigetvilágból, hanem a pénzügyi világrendszer centrumaiból működtetik.

Dobsi Viktória

Érdekel a külpolitika? Ha igen, kövesd a Világtérkép Facebook-oldalát!

 

tetszett_a_cikk3

 

  • lajos kupi

    Úgy tűnik vannak félreértések az offsor pénzkezelés értelmezésében – ez rendben van – de mindig mindent az USA nyakába varrni – mert ugye ott mennek normálisan a dolgok – az már nehezen emészthető. Először amiért van offsor annak az az oka mert szükséges amióta mi is ismerhetünk egy kitűnő magyar tanulmányt aminek a címe: HITEL. (MEG MÉG EZ AZ IRDATLAN PÉNZTÖMEG BALLANSZKÉNT IS SZOLGÁLT MÁR SZÁMTALAN ESETBEN.) Mondjuk a kenyérvágó kés is lehet szükséges és lehet kellemetlen vagy nagyon egészségtelen is. Nem az államok érdekeivel van a gond, hanem leginkább ott nyüzsögnek kétes hírű emberek ahol pénz van. Az offsor ügy nem azért gond mert van offsor, hanem azért ahogy müködik. Az USA a saját érdekei szerint kezeli, mert van hozzá apparátusa. Amelyik országnak nincs az nem tudja kontrollálni. A baj nem az USA-ban keresendő hanem más országok más városaiban de leginkább a feudalizmus hagyatékán gazdagodó politikai elitnél. Mindegyiknek kellemes álma a korlátlan cselekvésük szabadsága, leginkább úgy hogy saját országuk is van és legyen az idők végezetéig. Az USA már éppen eleget tűrt, pedig sok pozitív tettet követett el, legtöbbször nyilván saját érdekei szerint, de másoknak is juttatva az előnyökből. Mondjuk a lybiai vezetőnek biztos nem csókolt kezet. Az európai politikában a nemzeti érdek az elit érdeke. Az USA esetében ez bajosan menne. Ráadásúl minden más országnál élhetőbb. Ezért legalább a karaktergyilkolását szükséges folytatni. Mondjuk európai szokás a magánvagyonok rejtegetése. Ez elég csekélyke buli ennek a területnek a méreteihez viszonyítva, és elég pontosan követhet is, csak ezt sokan nem akarják tudomásul venni. Az USA nem akar mást, csak egyezséget ezeknek a bankoknak a helyet adó államokkal, hogy az USA állampolgáraira vonatkozó adatokat évente tisztességesen megkapja. Itt van aztán a bukfenc. Van egy bizarr de annál kellemetlenebb levelési forma amikor minden csak feltételezésként jelenik meg … de, amitől az ember tarkóján feláll a szőr. Tisztelt ügyfelünk XYZ felmerült annak a lehetősége, hogy önök megfeledkeztek valamiről: 24 amerikai ügyfelükkel kapcslatban előfordulhatott, hogy a nevezettek számláiról pontatlanok az adataik. A problémáról annak jegyében tárgyalhatunk, hogy feltehetően adómanipulációra került sor a felsoroltakra vonatkoztatva ennyi és ennyi összegben. Magyarul: fiuk ne szórakozzatok a Gipsz Jakab, meg a Klapos Sándor miért nincs a listán, amikor ő a legnagyyobb vagy legkisebb ügyfeletek. A lényeg. Ki tudja, vagy akarja ezt ma megcsinálni az USA technológiája és technikája nélkül?? Meg eredendően az az igazi gond, hogy ki akarná?? Szóval nyugodtan elfelejthetjük az USA dolgait ebben a témában, mert van ennél súlyosabb gond is. Nevezetesen talán nem érdemes komolyabban belerugni az USA-ba, mert kiszámíthatatlan a reakció. Mondjuk lehet szó Noriegáról, … hogy most Európát kíméljem. De egy hasonló példát ismerek: az USA kiszállt az zöldhisztériából, rlég gyorsan lenyíelték ugye? Naná … teljesen tudományosak voltak. Elvben ugyanis nehezen lehet lehetőséget találni arra, hogy a nemzeti gazdaságokba az államok pénzt pumpáljanak bele.

  • Vidéki

    A hír a szívemig hatolt:

    “az alábbi térképen is látható, a TJN kicsit másképp vélekedik az európai országok szerepéről a pénzügyi és adórendszerek átláthatatlan, sötét zugainak fenntartásában, amelyek saját, még 2012-es kutatása alapján 21-32 ezer milliárd dollárnyi offshore vagyont rejtenek.”

  • Vidéki

    Mit szólna a pénzügyi és adórendszerek átláthatatlan, sötét zugainak fenntartásához Keller László (MSZP), aki a 2002-es választások előtt feltalálta az ÜVEGZSEBET?

  • transformer

    “Ezt a kimagasló számot ugyan több magyar szakértő is kétségbe vonta” – a link olyan cikkre mutat, amelyben a “szakértők” az offshore-ba menekítésben szakértők, tehát a valós helyzet feltárása nem érdekük. Kedvenc érvük a “bűnös” és “legális” offshore szembeállítása, a probléma pedig éppen ebből adódik. Amíg a kormányok eltűrik a “legális adóversenyt”, addig az illegális is virágozni fog. Mert a cél közös: kivonni a profit jelentős részét a közteherviselésből. Az USA, Nagy-Britannia, Németország és befolyásos társaik cinkossága a magyarázata annak, hogy semmi komoly nem történik, Moscovici pedig hülyeségeket beszél, mert mint EU-biztos, nem vallhatja be, hogy tehetetlen. Arról a kis apróságról nem szólva, hogy a “főbiztos” szerepe közismert abban, hogy miért lehet Luxemburg ilyen előkelő helyen a globális súlyát tekintve.

    “Nagy Britannia másik fontos jellemzője, hogy a gazdaságban óriási
    jelentőséggel bíró pénzügyi szektor gyakorlatilag foglyul ejtette az
    államot, és rendre megakadályozza a globális szabályozást elősegítő
    törvények létrejöttét.” – a brit “mély állam”…