Egy héttel azután, hogy az Európai Unió adóparadicsomokat felvonultató „fekete listájáról” végképp kiderült, hogy egy vicc, az igazságos adórendszerekért küzdő Tax Justice Network is közreadta kétévente kibocsátott indexét. Ezt a brit székhelyű NGO szerint nem politikai kritériumok, hanem objektív szempontok alapján állítják össze, és ez meg is látszik a névsoron. Reméljük, Pierre Moscovici és persze az EU-listára rábólintó európai gazdasági miniszterek kabinetjében is vet majd rá egy pillantást valaki.
Január 23-án az EU pénzügyminiszterei kissé megkurtították az alig két hónapja, december elején közzétett uniós „fekete listát” az adóparadicsomokról. Nyolc ország levétele után, ezen immár csak bolygónk olyan távoli zugait találjuk, mint Szamoa és Amerikai Szamoa, Guam szigete, a Marshall-szigetek és Palau; illetve a karibi Saint Lucia, Trinidad és Tobago; végül pedig Namíbiát és Bahreint.
Alig egy héttel azután, hogy az uniós vezetők világossá tették, nem olyan sürgős, hogy tisztán lássunk ez ügyben, egy újabb lista is napvilágot látott, ezúttal a Tax Justice Network (TJN), egy brit székhelyű, szakértőkből és aktivistákból álló nemzetközi hálózat jóvoltából, amelynek specialitása az adó- és a nemzetközi pénzügyi rendszer.
A TJN kétévente jelenteti meg Pénzügyi Titkossági Indexét, amelynek élén idén is Svájcot, az Egyesült Államokat és a brit fennhatóság alatt lévő Kajmán-szigeteket találjuk.
Ha ez a lista drasztikusan különbözik az Unió lajstromától, annak az lehet az oka, hogy „nem politikai döntések vezérlik” – állítja a TJN, amely az EU-t sem kíméli: Luxemburg a 6. helyen áll, épp Németország előtt, Hollandia alig marad le a top 10-ről, ahol akad 3 ázsiai terület is: Hongkong, Szingapúr és Tajvan.
Forrás: TJN
Félénken feltárulkozó Svájc
A lista egyik legérdekesebb fejleménye, a korábbi indexekhez képest az USA előretörése: a 2013-as hatodik hely után 2015-ben a harmadikra kúszott, most pedig már ezüstérmes. Az Egyesült Államok ugyanis keményen küzd más adóparadicsomok ellen, saját területén viszont egyre megengedőbb velük.
A TNJ Pénzügyi Titkossági Indexe két mutatót kombinál: az egyik, 1 és 100 közötti érték az átláthatóságra vonatkozik (pl. adatok automatikus cseréje, a cégek haszonélvezőinek nyilvántartása), a másik százalékos érték a pénzügyi szektor nagyságára.
E kombináció révén arról kapunk képet, mekkora potenciális szerepe lehet az adott országnak a pénzügyi tranzakciók szürke és fekete halmaza – azaz az adóelkerülés, a korrupció, pénzmosás, pénzügyi bűnözés elősegítésében. Ha az első szempontot vesszük csak figyelembe, akkor a legkevésbé átláthatónak a melanéziai Vanuatu, a közép-amerikai Antigua és Barbuda vagy a Bahamák végeznek az élen. Viszont ha a világ pénzügyi szektorában betöltött helyet is vizsgáljuk, akkor a nemzetközi tranzakciók 4,5 százalékát bonyolító Svájc és az Egyesült Államok (22,3%) léphetnek a dobogóra.
Svájc ugyan tett erőfeszítéseket az utóbbi években, de ezek a TJN szerint túlságosan félénkek, részlegesek és lassúak. Fontos pozitív fejlemény, hogy a helvét köztársaság idén január 1-től részt vesz a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által tető alá hozott automatikus adatcserében, azaz kérés nélkül is átadja a külföldiek bankszámlájának adatait hazájuk hatóságainak.
Legalábbis akkor, ha a nyugati országokról van szó, a TNJ szerint ugyanis
Svájc más eljárást követ a szegényebb államokkal. Ez lenne az úgynevezett „zebra” stratégia: tiszta, fehér pénz a gazdag nyugati országoknak, mocskos, fekete pénz a fejlődő, sérülékenyebb országoknak.
Egyre titkolózóbb USA
Míg Svájc esetében tehát szolid előrelépésről beszélhetünk, az ezüstérmes USA-ban épp ellenkezőleg, tovább romlott a helyzet. Az ország „megvédi magát a külföldi adóparadicsomokkal szemben, miközben maga is adóparadicsomot üzemeltet a külföldieknek”.
Ebben a szellemben az USA el is utasította, hogy csatlakozzon az OECD automatikus adatcseréjéhez. A washingtoni álláspont szerint erre nincs szüksége, lévén hogy van saját, hasonló elven működő szabályozása, a 2014-ben életbe lépett FATCA (Foreign Account Tax Compliance Act). Csakhogy ez kissé féloldalasan működik, miközben szigorúan behajtja az amerikaiakra vonatkozó információkat más országoktól, az amerikai hatóságoknak nem igazán akaródzik átadni ezeket a területén üzletelő külföldiekről.
A TJN szerint az amerikai intézmények agresszív marketinget építettek erre a féloldalas szabályozásra, méghozzá sikerrel: a világpiaci részesedésük a 2016-os 19,6%-ról 22,3%-ra emelkedett.
A pénzügyi „vadnyugatot” Delaware, Wyoming és Nevada testesítik meg, ahol nagyon könnyen lehet teljesen anonim módon trösztöket, vagy álnevekre cégeket bejegyeztetni.
Az európai titkok őrzői
Németország (58; 5,16%) előkelő helyezéséhez hozzájárult, hogy szintén nem siet automatikus adatcserére vonatkozó megegyezést aláírni a fejlődő országokkal, és megpróbálja akadályozni Brüsszelben egy olyan nyilvántartás létrehozását, amely a különféle pénzügyi eszközök valódi haszonélvezőit rögzítené.
Nagy-Britanniával kapcsolatban, ahogy minden évben, az idén is aláhúzza a TJN, hogy ha a brit korona alá tartozó szigetekkel együtt szerepelne a listán, akkor vitathatatlanul övé lenne az aranyérem.
London egyébként két év alatt jelentősen javított titkossági mutatóin (42), miközben továbbra is a pénzügyi szektor óriási szelete felett rendelkezik (17,36%). Az érem másik oldala azonban a tovább sűrűsödő homály a brit fennhatóságú szigeteken – állítja a TJN.
Ahogy ebben a podcastben John Christensen, a szervezet igazgatója kifejti, Nagy Britannia másik fontos jellemzője, hogy a gazdaságban óriási jelentőséggel bíró pénzügyi szektor gyakorlatilag foglyul ejtette az államot, és rendre megakadályozza a globális szabályozást elősegítő törvények létrejöttét.
Magyarország idén a 74. helyen áll, átlagosnak mondható titkossági szorzóval (55) és viszonylag kis piaci részesedéssel (0,05%). A régióból többek között a jóval kevésbé átlátható Ukrajna (69; 0,04%) és Románia (66, 0,05%) előz bennünket, illetve a nagyobb pénzügyi szektorral bíró Lengyelország (57; 0,14%), Lettország (57; 0,11%) vagy Csehország (53; 0,9%). Szlovákia, Horvátország vagy Bulgária pedig lejjebb vannak a listán.
Paradicsom az elitnek, pokol a kizsákmányolt tömegek, veszteség a társadalom többsége számára
A TJN egyébként egyáltalán nem használja az egzotikus-idilli hangulatú adóparadicsom kifejezést, amely valóban azt sugallja, hogy ezekben a jogrendszerekben ugyan valami tiltott, mégis vágyott, ideális dolog történik.
A pénzügyi és adórendszerek titkossága vagy átláthatatlansága ugyanis, ahogy azt a szervezet minden anyaga kihangsúlyozza, az illegitim és illegális gyakorlatok melegágya, sőt, a nemzetközi bűnözés zavartalan működésének feltétele és előmozdítója. A titok éppúgy segíti a legálisan, bár vitatható módon adóoptimalizáló cégeket, mint a nyugati korrupt politikust, az adócsaló milliárdost, akárcsak az egzotikusabb oligarchákat, a maffiákat, sőt, maguknak a bankoknak törvényszegő gyakorlatait is.
Egérkét szültek a vajúdó hegyek
Visszatérve a bevezetőben említett uniós fekete listára, talán említenünk sem kell, hogy az onnan sebtében lekapott országok közül több is előkelő helyet foglal el a TJN indexén: az Egyesült Arab Emírségek, Guernsey szigete vagy Panama is benne vannak az első tizenötben.
De az európai retorika és eljárás lényegét talán az világítja meg a legjobban, ha idézzük a gazdasági ügyek uniós biztosát, a francia Szocialista Párt eminensét, Pierre Moscovicit, aki tavaly novemberben úgy nyilatkozott, hogy az EU hamarosan publikus „fekete listája” több évi munka eredménye, és a transzparencia első győzelme. Azt is hozzátette, hogy
„az Európai Unión belül nincsenek adóparadicsomok. Vannak olyan gyakorlatok, amelyeket meg kell tiltani, amelyek ellen küzdeni kell, de nem minősíthetjük ezt vagy azt az uniós országot adóparadicsomnak, ugyanúgy, mint azokat az országokat, akik rajta vannak a listán, és megtagadták, hogy elkötelezzék magukat” a helyzet javítása érdekében.
Ehhez képest, ahogy az alábbi térképen is látható, a TJN kicsit másképp vélekedik az európai országok szerepéről a pénzügyi és adórendszerek átláthatatlan, sötét zugainak fenntartásában, amelyek saját, még 2012-es kutatása alapján 21-32 ezer milliárd dollárnyi offshore vagyont rejtenek.
A TJN honlapján több interaktív térképet is lehet nézegetni, itt a Pénzügyi Titkossági Index értékei láthatók
Ennek a tanulmánynak Magyarországra vonatkozó adatai elég ijesztőek voltak: 242 milliárd dollárra becsülték a 20 év alatt offshore-ügyletek révén kiáramló pénzt hazánkból. Amivel európai szinten Oroszország után a másodikak, világszinten pedig a tizenharmadikak lettünk a rangsorban.
Ezt a kimagasló számot ugyan több magyar szakértő is kétségbe vonta az Átlátszó kérdésére, de annak érzékeltetésére mindenképpen alkalmas, hogy az offshorozást elősegítő átláthatatlanság óriási károkat okoz az államkincstárak és a társadalmak nagy többsége számára szerte a világon. És ahogy a fenti ábra is illusztrálja, nem a perifériáról, a karibi vagy mikronéziai szigetvilágból, hanem a pénzügyi világrendszer centrumaiból működtetik.
Dobsi Viktória
Érdekel a külpolitika? Ha igen, kövesd a Világtérkép Facebook-oldalát!
Négymillió forintos uniós bírság és 70 millió forintos uniós visszatérítési szankció kiszabása után nyomozás indult a sokat vitatott érdi óvodaépítések...
A minap írtunk arról, hogy a megjelent ellenzéki programvázlatban a romák helyzetével foglalkozó részt sikerült egy gazdag indiai családról készült,...
Komposztáló üzemet akart építeni Pátyon Soltész Miklós államtitkár fiának cége, de végül a fideszes polgármester jegyzője akadályozta meg a beruházás...
