Az adóparadicsomok uniós listája egy vicc, és ezt most az európai pénzügyminiszterek bizonyították

paradis2

 

Január 23-án az Európai Unió pénzügyminiszterei úgy döntöttek, levesznek 8 országot az adóparadicsomok alig két hónapja publikált, és eddig összesen 17 országot tartalmazó uniós listájáról. Köztük olyan közismerten makulátlan helyeket, mint a Panama Papersnek nevet adó közép-amerikai állam, vagy a karibi Grenada illetve Barbados szigete. Mindezt olyan kritériumok alapján, amelyeket nem árulhatnak el.

 

 

A legutóbbi adóelkerülési botrány, a Paradise Papers nyomán, Pierre Moscovici, az EU gazdasági és pénzügyi kérdésekért felelős komisszárja úgy vélte, hogy az EU adóparadicsomokat tartalmazó fekete listáját még 2017-ben létre kell hozni, és fontos, hogy „hihető legyen, a kihívásokhoz méltó, megalapozott, és megfelelő szankciókat kell kivetni a rajta szereplő területekre”.

Nos, ez úgy tűnik, nem igazán sikerült: a tavaly december 5-én sebtiben publikált listáról múlt kedden, különösebb magyarázat nélkül máris lekerült 8 ország, köztük olyanok, amelyekkel kapcsolatban kevés okunk van azt hinni, hogy felhagytak az adóelkerülés, illetve adócsalás intézményes támogatásával.

A miniszterek tanácsának közleménye szerint „nagyon magas szinten aláírt levelekre” alapozzák azt a meggyőződésüket, hogy a szóban forgó államok elköteleződtek az adóelkerülés elleni harcban – és ezzel a kb. félszáz tagot számláló szürke listára kerülnek. Erről a purgatóriumszerű helyről akkor lehet kijutni, ha egy ország meg is valósította a beígért változásokat a törvénykezésében vagy a gyakorlatban.

Az EU soros elnöke, Bulgária pénzügyminisztere, Vladimir Goranov szerint, a 8 ország levétele azt jelzi, hogy a „feketelista működik”, és az érintett országok „keményen megdolgoztak azért”, hogy a jövőben módosítsák adópolitikájukat.

Nemcsak az nem túl hihető, hogy alig két hónap alatt mélyreható változások következtek volna be a megmenekült államokban, de a listát már a kezdetektől számos kritika érte. Egyrészt azért, mert nagyon szelektívnek bizonyult – Pierre Moscovici pl. leszögezte, hogy Európában nincsenek adóparadicsomok –, másrészt azért, mert több meglepetés-ország is rákerült.

Ilyen volt pl. Tunézia, amely több bevett feltételnek sem felel meg, amely valódi adóparadicsommá tenné, viszont van egy még 1972-ből származó törvénye, amely az exportorientált cégek vállalkozási adóját 10%-ban állapítja meg – hasonló kedvezmények több fejlődő országban léteznek.

Lényegében emiatt érdemelte ki az észak-afrikai ország, hogy az EU elmarasztalja, ezért eltávolítása – amiért az utóbbi hetekben hevesen lobbizott – nem is tűnik annyira rossz ötletnek. Hasonló értetlenséget okozott decemberben Dél-Korea felvétele is, amit szintén az exporttámogatások, illetve a szellemi tulajdon adókedvezményei miatt érdemelt volna ki. Ennek a két országnak jelenléte, Mongóliával egyetemben (amely szintén nem volt eddig túl gyakori vendég az adóparadicsom lajstromokon), arra utalhatott decemberben, hogy az EU kissé sietve és nem túl átgondoltan állította össze „hihető, a kihívásokhoz méltó és megalapozott” dokumentumát.

Ennek a 3 tételnek eltűnése tehát rendben is lenne, kérdés azonban, hogy mi igazolja Panama, az Egyesült Arab Emírségek, és a Kis-Antillák két miniállamának, Grenadának és Barbadosnak vagy Makaónak levételét a listáról?

Panama már Mossack Fonseca ügyvédi irodája dokumentumai, azaz a Panama Papers 2016-os publikálása előtt is közismert volt az offshore cégek létesítését bátorító gyakorlatáról, és a sorozatos világbotrányok és felszólítások ellenére csupán tavaly december 15-én írt alá egy nemzetközi egyezményt arról, hogy automatikusan átadja a külföldiek itt elhelyezett vagyonáról szóló adatokat.

Az adóelkerüléssel foglalkozó civil szervezetek, így pl. az Oxfam szerint, egy ilyen notórius ország esetében talán érdemes lett volna megvárni, milyen eredménye lesz a gyakorlatban a konvenció aláírásának… Már csak azért is, mert Panama nem először tett ilyen ígéretet: így történt 2009-ben is, majd néhány hónap múlva el is tűnt az OECD adóparadicsom listájáról. Csak éppen a lényeg nem változott…

Az Egyesült Arab Emírségekkel kapcsolatban még csak egy ilyen aláírást vagy hivatalos, nyilvános ígéretet, vállalást sem lehet érvként felmutatni a minősítés megváltoztatására. Miközben a külföldi befektetők és cégek itt évek óta nulla százalékos adónak örvendhetnek, Dubajban pedig valóságos adóelkerülési ágazat jött létre, ahol a vagyonukat elrejteni kívánókat teljes átláthatatlanság és háborítatlan banktitok védi.

Semmi jele annak, hogy ez az utóbbi két hónapban megváltozott volna. Lehetséges persze, hogy nyomott a latban a dubaji szolgáltatásokat jó ideje igénybe vevő nagy európai cégcsoportok, mint pl. a Luxemburgban bejegyzett ArcelorMittal vagy az Airbus érdeke. Vagy esetleg olyan geopolitikai szempontok, amelyek miatt fontosnak tűnt megőrizni a jó viszonyt az Emírségekkel.

Bár a civileken kívül politikusok is, így az Európai Parlament képviselői is sürgették a miniszterek döntését magyarázó információk nyilvánosságra hozatalát, a már említett Vladimir Goranov azzal érvelt, hogy ezt nem tehetik meg az érintett országok hozzájárulása nélkül, és az ilyen jellegű információk gyakran érzékenyek, épp ezért nem nyilvánosak.

Hasonló a helyzet a Kína délkeleti partjainál fekvő Makaó, és Grenada, Barbados esetében is, ezek a helyek továbbra is afféle fekete lyukak a világgazdaság szövetében. Az is érthetetlen, miért maradtak ki olyan közismert paradicsomi övezetek, mint a Virgin-szigetek, Szingapúr vagy éppen a Bahamák, vagy Jersey és Gernsey szigetei, amelyek kontinensük kapujában, a La Manche csatornában őrzik a sötét titkokat.

Az uniós „feketelistán” már csak a bolygó olyan távoli zugait találjuk, mint Szamoa és Amerikai Szamoa, a szintén a Csendes-óceánban fekvő Guam szigete, a szomszédos Marshall-szigetek és Palau; aztán a karibi tagozatot: Saint Lucia, Trinidad és Tobago; végül pedig Namíbiát és Bahreint.

Igaz, vigasztalhat bennünket, hogy az OECD listáján ennél nyolccal kevesebb tétel szerepel: csupán Trinidad és Tobago szomorkodik rajta.

Ahogy Markus Ferber, az Európai Parlament Gazdasági Bizottságának alelnöke fogalmazott, a múlt keddi döntés felér a kudarc beismerésével. A német kereszténydemokrata képviselő szerint főleg Panama levétele aggasztó, de egyébként is, a listáról nem levenni kellett volna országokat, hanem kiegészíteni, többek között olyan európai területekkel, mint Málta vagy a brit tengeren túli területek. Az eredmény ugyanis katasztrofális üzenet az adóelkerülés elleni harcot illetően.

Dobsi Viktória

Címlapkép: az Oxfam akciója tavaly decemberben a “fekete lista” elégtelen volta miatt Brüsszelben; forrás.

Érdekel a külpolitika? Ha igen, kövesd a Világtérkép Facebook-oldalát!

 

tetszett_a_cikk3

 

  • Péter István

    Azért,
    az is eléggé furcsa és visszatetsző, hogy a különböző magamutogató
    jogvédők és békeharcosok kamion számra kérik ki az iratokat az állami és
    önkormányzati rendszerből. Tudomásul kellene már végre venni, hogy
    pillanatnyilag képviseleti demokrácia van és az intézményeknek is megvan
    a saját önállóságuk. Egyébként is szükséges, hogy a demokrácia alapjait mindenki elsajátítsa.

    • rotgar

      Ez a demokratikus centralizmus leírása, ilyen már volt. A demokrácia lényege éppen az info szabadság, hozzáférhetőség. Amellett én még kiválóan emlékszem rá, hogy pár éve, karácsony előtt néhány nappal, több ezer hülye kérdést adott be a fityeSS, kdnp, vigyorogva újságolták, hogy jól kib….sztak a hivatalokkal, mert a karácsonyt is benn kell tölteniük. Minden tárca több ezer kérdést kapott, köztük olyan súlyosakat, hogy mennyi a kőszegi rendőrség létszáma, ebből mennyi a férfi és nő, meg milyen rangban. Na, ez volt a visszaélés, nem az, ha titkolózó csürhét szorítanak rá az adatok kiadására.

      • Jekl Ferenc

        Tetszik !

    • Lajos Csánó

      Nálad ez a demokrácia?Az adatokat kérés nélkül is ki kellene tenni,minimum a netre!

    • Brekkencs888

      A demokrácia egyik fontos eleme, hogy a választók ellenőrizni tudják a működését. Enélkül kb olyan, mintha bedobnánk a gyeplőt a lovak közé. Mi garantálja, hogy nem fognak csalni és hatékonyan fognak működni? Vagy bemondásra elhisszük? :-)

    • facepalmfrank

      Ha demokracia alatt plutokraciat ertesz akkor teljesen igazad van.

  • Ferenc István Rácz

    Egyetértek! Ha sokat ugrálnak, fizessenek! Talán ettől elmegy a kedvük!

    • Miklós Pozsgai

      Kicsit nem vagy abnormális? Olvasd már el rotgat lentebbi hozzászólását!

  • wereko

    Nicsak, nicsak mennyi kis biztonsági burok. Benne a nagyobb burkokban mint Európa Tanács, Európai unió az ENSZ-ig bezárólag. Már csak az a kérdés kinek a biztonsága érdekében fúrnak- faragnak. Szerintem nem a magyarokéban.

  • Vidéki

    “Az alaptevékenységének ellátásához szükséges munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevétele” reálisan létező veszély.

    Feltéve (de nem megengedve), hogy a négy szervezet, a Transparency International Magyarország, a K-Monitor, az Átlátszó.hu és az Energiaklub destruktív szándékkal viszonyulna a közfeladatot ellátó szerv alaptevékenységének
    ellátásához, meg akarná bénítani működésüket, akkor ideális számukra egy olyan rendszer, amelyben az igénylő
    nem adja meg nevét és egy éven belül azonos adatkörben akárhányszor kérhet
    információt.

    Ez olyan szervezeteknek, amelyeket külföldről pénzelnek és irányítanak, olyan fegyvert adna a kezébe, hogy egy Tibeti ima malomhoz hasonló eszköz segítségével lehetőségük lenne megbénítani
    bármely közfeladatot ellátó szerv alaptevékenységét.

    A közfeladatot ellátó szerv mást se csinálhatna, mint válaszolgatna Tibeti ima
    malomhoz hasonló eszközt működtető külföldről pénzelt és irányított szervezeteknek

    és még akkor is lehetne ostorozni közfeladatot ellátó szerveket, ha a külföldről pénzelt és irányított szervezetek olyan nagy sebességgel

    működtetik az imamalmot, ami meghaladja a válaszadás lehetséges sebességét.

  • Vidéki

    A francia származású Pierre Moscovici a gazdasági és pénzügyekért, az adózásért és a vámunióért felelős biztos leszögezte, hogy
    EURÓPÁBAN NINCSENEK ADÓPARADICSOMOK.

    A német Süddeutsche Zeitung lap megbízásából egy tekintélyes francia szakember, Gabriel Zucman nyilvánosan elérhető adatok alapján számításokat végzett arról, hogy az egyes tagállamok mennyivel kevesebb bevételre tesznek szert a társasági adóból az adóparadicsomokban működtetett offshore cégek miatt.
    Eredményei szerint a nemzetközi nagyvállalatok egyedül
    AZ EU-BAN MŰKÖDŐ ADÓPARADICSOMOKBA – BELGIUM, CIPRUS, HOLLANDIA, ÍRORSZÁG, LUXEMBURG ÉS MÁLTA
    – évente 350 milliárd eurót csoportosítanak át KÖNYVELÉSI TRÜKKÖKKEL,
    hogy minél kisebb legyen az adóterhük.

    Németországban például a nagy nemzetközi vállalkozások az alkalmazottak béreként kifizetett minden egyes euró után nagyjából 50 cent nyereséget termelnek, Luxemburgban pedig 3,5 eurót, de NEM AZÉRT, MERT A LUXEMBURGI MUNKAVÁLLALÓK HÉTSZER TERMELÉKENYEBBEK, hanem azért, mert a cégek Luxemburgba “terelik” a nyereségüket, hogy ne a németországi, hanem a számukra sokkal kedvezőbb luxemburgi szabályok alapján fizethessenek társasági adót.

    Az ilyen műveletek révén évente nagyjából 600 milliárd euró nyereség áramlik a multinacionális vállalatoktól az adóparadicsomokba a világ összes ilyen országát és különleges státuszú területét együttvéve…

    A legnagyobb kárvallott Németország, amely 17 milliárd euró bevételtől esik el, és 32 százalékkal több bevétele lenne a társasági adóból, ha nem létezne a pénzügyi szolgáltatások adóparadicsom nevű ágazata, amely az 1980-as években fejlődött ki. A második helyen Franciaország áll, amely 25 százalékkal nagyobb bevételre tenne szert a társasági adóból adóparadicsomok nélkül.
    A Süddeutsche Zeitung listáján Magyarország a harmadik helyen áll 23 százalékos aránnyal.

    ÉRDEKES, HOGY EZT A SÜDDEUTSCHE ZEITUNG SZERINT KÁRTÉKONY HELYZETET NEM AKARJA FELSZÁMOLNI AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG.

    • gmihaly

      Na ja, Juncker továbbra is hazájának akar kedvezni. Érdekek és nem értékek mentén tevékenykedik. És még ők dumálnak holmi európai értékekről…

    • transformer

      Moscovici nem “francia származású”, hanem francia, különféle pozíciókat töltött be a szocialista pártban ill. a későbbi kormányban. Az EU-ban jelentéktelen alak, amit Varufakisz könyvében (Adults in the room) leírt több tény is igazol, többek között az, hogy – privát megbeszélésükön előzőleg kifejtett véleménye ellenére – a sajtótájékoztatókon azzal homlokegyenest ellentétesen nyilatkozott:
      “Dijsselbloem refused to agree to the measures proposed by the
      Commission. Varoufakis said that Moscovici had responded to Dijsselbloem with “whatever the Eurogroup president says” in a voice that quavered with dejection.
      During the Eurogroup meeting, whenever I looked at him [Moscovici] I
      imagined the horror Jacques Delors or any of the EU’s founding fathers
      would have felt had they observed the scene in Jeroen’s [Dijsselbloem’s]
      office,” writes Varoufakis.
      Varufakisz személyes véleménye ugyan, de a tények igazolni látszanak, hogy a német kormány azzal a feltétellel ment bele Moscovici kinevezésébe, hogy mintegy fölé rendelik a Valdis Dombrovkist, a lett biztost (aki a pénzügyi stabilitásért felel), Schäuble német pénzügyminiszter egyik fő kiszolgálóját az Európai Bizottságban (a baltiak a németek által szorgalmazott megszorító gazdaságpolitikák egyik fő támogatói – amolyan “legjobb tanítványok”).
      Mindennek tetejébe Moscovici nem pénzügyi szakember, amit nem is titkol különösebben. Pénzügyi biztosként egy díszpinty, akinek semmilyen érdemi befolyása nincs az uniós döntésekre. Ennyit az EU vezetéséről.

      • Vidéki

        “Szegény ember vízzel főz!”

        Írod: “Moscovici nem pénzügyi szakember, amit nem is titkol különösebben.”

        Mégis olyan feladattal bízták meg, ami nem nélkülözhetné a szakértelmet, ha az volna a cél, hogy jól működjön.

        Krilov, a híres orosz meseíró írta:

        “Nagy baj van, ha a csizmadia kezd el pékárút sütni, a pék pedig elkezd csizmát varrni!”

        • transformer

          Schäuble úgy volt német pénzügyminiszter, hogy ugyancsak nem pénzügyi szakember, hanem jogász. Ehhez képest ő befolyásolta az EU eredendően hibás, megszorításokra épülő válságkezelését, amelyet szakmailag már az IMF sem támogatott (l. a HVG-ben az Olivier Blanchard-interjút), sőt, visszamenőlegesen is megállapították, hogy adós országoknál a megszorításos válságkezelés tovább rontja a helyzetet.

          Az a tény, hogy jogász és nem közgazdász ugyancsak közismert, a magyar Wikipédián is szerepel. Bizonyos funkciókhoz nem szakembereket, hanem politikai szempontból válogatott embereket szoktak hozzárendelni. Erre hazai példa is több van, mint elég, valamennyi kurzus idejéből. Meg is van az eredménye.

          • Vidéki

            1917 novemberétől (a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után) a politikai ügyek az ún. forradalmi törvényszékek elé kerültek. A „bírók” nem voltak jogvégzettek, ELÉG VOLT, HA TUDTAK ÍRNI.

            Számukra nem léteztek törvények, „szocialista igazságérzetükre” kellett támaszkodniuk. Nem lett jobb az “Igazságszolgáltatás”, sőt sokkal több ártatlan ember vesztette életét, mint korábban.

          • transformer

            A forradalom általában is rendkívüli, polgárháborús helyzetet jelent (arról nem szólva, hogy az említett forradalom kiváltásában egy 4 éves háborús vérfürdő nem kis szerepet játszott). Ezek az időszakok nem a szigorú törvényesség időszakai (arról nem szólva, hogy még a törvények betartásával is hogyan lehet visszaélni – pl. offshore-ba kilapátolni a pénzt adózás elől…).
            Az EU-ban és annak tagállamaiban azonban konszolidált körülmények között működnek felelős pozíciókban a politikai okokból odakerült kártevők. Ez a normál gyakorlat.

          • Vidéki

            A politikai megbízhatóság az EU-ban is fontos szempont.

            Egy régi vicc a létező szocializmusból így hangzott:

            Miért járnak e rendőrök hármasával?

            Mert az egyik ír, a másik olvas, a harmadik meg ellenőrzi a két megbízhatatlan értelmiségit!

        • transformer

          Ebből a szempontból Moscovicin is túltett pénzügyminiszteri utóda, Michel Sapin, aki közgazdasági képzettség nélkül vált azzá, a pénzhez (gondolom a napi bevásárláson kívül) annyi köze volt, hogy régi görög pénzekről írt értekezést. Kár, hogy nem belőle csináltak EU-biztost…

  • transformer

    A politikai megbízhatóság szinonimája az “insider”, amint az alábbi részletből is kiderül (Larry Summers volt USA pénzügyminiszter tanácsai Varufakisznak, 2015 tavaszán):
    “Though the two men, both economists by trade, had fairly different
    views on fiscal policy — one a self-described “erratic Marxist” and the
    other often labeled a “neoliberal” — it was a friendly get-together. The
    veteran insider told the neophyte Greek politician, “There are two
    kinds of politicians: insiders and outsiders. The outsiders prioritize
    their freedom to speak their version of the truth. The price of their
    freedom is that they are ignored by the insiders who make the important
    decisions.” The insiders, he went on, are obedient to an unbreakable
    code of conduct: never turn against other insiders and don’t talk to
    outsiders about what insiders say or do. In return for such fealty, the
    insiders get access to inside information and a chance to influence
    people and outcomes. “So, Yanis,” Summers asked, “which of the two are
    you?”

    (https://lareviewofbooks.org/article/the-ins-and-outs-of-europes-deep-establishment/)