Január 23-án az Európai Unió pénzügyminiszterei úgy döntöttek, levesznek 8 országot az adóparadicsomok alig két hónapja publikált, és eddig összesen 17 országot tartalmazó uniós listájáról. Köztük olyan közismerten makulátlan helyeket, mint a Panama Papersnek nevet adó közép-amerikai állam, vagy a karibi Grenada illetve Barbados szigete. Mindezt olyan kritériumok alapján, amelyeket nem árulhatnak el.
A legutóbbi adóelkerülési botrány, a Paradise Papers nyomán, Pierre Moscovici, az EU gazdasági és pénzügyi kérdésekért felelős komisszárja úgy vélte, hogy az EU adóparadicsomokat tartalmazó fekete listáját még 2017-ben létre kell hozni, és fontos, hogy „hihető legyen, a kihívásokhoz méltó, megalapozott, és megfelelő szankciókat kell kivetni a rajta szereplő területekre”.
Nos, ez úgy tűnik, nem igazán sikerült: a tavaly december 5-én sebtiben publikált listáról múlt kedden, különösebb magyarázat nélkül máris lekerült 8 ország, köztük olyanok, amelyekkel kapcsolatban kevés okunk van azt hinni, hogy felhagytak az adóelkerülés, illetve adócsalás intézményes támogatásával.
A miniszterek tanácsának közleménye szerint „nagyon magas szinten aláírt levelekre” alapozzák azt a meggyőződésüket, hogy a szóban forgó államok elköteleződtek az adóelkerülés elleni harcban – és ezzel a kb. félszáz tagot számláló szürke listára kerülnek. Erről a purgatóriumszerű helyről akkor lehet kijutni, ha egy ország meg is valósította a beígért változásokat a törvénykezésében vagy a gyakorlatban.
Az EU soros elnöke, Bulgária pénzügyminisztere, Vladimir Goranov szerint, a 8 ország levétele azt jelzi, hogy a „feketelista működik”, és az érintett országok „keményen megdolgoztak azért”, hogy a jövőben módosítsák adópolitikájukat.
Nemcsak az nem túl hihető, hogy alig két hónap alatt mélyreható változások következtek volna be a megmenekült államokban, de a listát már a kezdetektől számos kritika érte. Egyrészt azért, mert nagyon szelektívnek bizonyult – Pierre Moscovici pl. leszögezte, hogy Európában nincsenek adóparadicsomok –, másrészt azért, mert több meglepetés-ország is rákerült.
Ilyen volt pl. Tunézia, amely több bevett feltételnek sem felel meg, amely valódi adóparadicsommá tenné, viszont van egy még 1972-ből származó törvénye, amely az exportorientált cégek vállalkozási adóját 10%-ban állapítja meg – hasonló kedvezmények több fejlődő országban léteznek.
Lényegében emiatt érdemelte ki az észak-afrikai ország, hogy az EU elmarasztalja, ezért eltávolítása – amiért az utóbbi hetekben hevesen lobbizott – nem is tűnik annyira rossz ötletnek. Hasonló értetlenséget okozott decemberben Dél-Korea felvétele is, amit szintén az exporttámogatások, illetve a szellemi tulajdon adókedvezményei miatt érdemelt volna ki. Ennek a két országnak jelenléte, Mongóliával egyetemben (amely szintén nem volt eddig túl gyakori vendég az adóparadicsom lajstromokon), arra utalhatott decemberben, hogy az EU kissé sietve és nem túl átgondoltan állította össze „hihető, a kihívásokhoz méltó és megalapozott” dokumentumát.
Ennek a 3 tételnek eltűnése tehát rendben is lenne, kérdés azonban, hogy mi igazolja Panama, az Egyesült Arab Emírségek, és a Kis-Antillák két miniállamának, Grenadának és Barbadosnak vagy Makaónak levételét a listáról?
Panama már Mossack Fonseca ügyvédi irodája dokumentumai, azaz a Panama Papers 2016-os publikálása előtt is közismert volt az offshore cégek létesítését bátorító gyakorlatáról, és a sorozatos világbotrányok és felszólítások ellenére csupán tavaly december 15-én írt alá egy nemzetközi egyezményt arról, hogy automatikusan átadja a külföldiek itt elhelyezett vagyonáról szóló adatokat.
Az adóelkerüléssel foglalkozó civil szervezetek, így pl. az Oxfam szerint, egy ilyen notórius ország esetében talán érdemes lett volna megvárni, milyen eredménye lesz a gyakorlatban a konvenció aláírásának… Már csak azért is, mert Panama nem először tett ilyen ígéretet: így történt 2009-ben is, majd néhány hónap múlva el is tűnt az OECD adóparadicsom listájáról. Csak éppen a lényeg nem változott…
Az Egyesült Arab Emírségekkel kapcsolatban még csak egy ilyen aláírást vagy hivatalos, nyilvános ígéretet, vállalást sem lehet érvként felmutatni a minősítés megváltoztatására. Miközben a külföldi befektetők és cégek itt évek óta nulla százalékos adónak örvendhetnek, Dubajban pedig valóságos adóelkerülési ágazat jött létre, ahol a vagyonukat elrejteni kívánókat teljes átláthatatlanság és háborítatlan banktitok védi.
Semmi jele annak, hogy ez az utóbbi két hónapban megváltozott volna. Lehetséges persze, hogy nyomott a latban a dubaji szolgáltatásokat jó ideje igénybe vevő nagy európai cégcsoportok, mint pl. a Luxemburgban bejegyzett ArcelorMittal vagy az Airbus érdeke. Vagy esetleg olyan geopolitikai szempontok, amelyek miatt fontosnak tűnt megőrizni a jó viszonyt az Emírségekkel.
Bár a civileken kívül politikusok is, így az Európai Parlament képviselői is sürgették a miniszterek döntését magyarázó információk nyilvánosságra hozatalát, a már említett Vladimir Goranov azzal érvelt, hogy ezt nem tehetik meg az érintett országok hozzájárulása nélkül, és az ilyen jellegű információk gyakran érzékenyek, épp ezért nem nyilvánosak.
Hasonló a helyzet a Kína délkeleti partjainál fekvő Makaó, és Grenada, Barbados esetében is, ezek a helyek továbbra is afféle fekete lyukak a világgazdaság szövetében. Az is érthetetlen, miért maradtak ki olyan közismert paradicsomi övezetek, mint a Virgin-szigetek, Szingapúr vagy éppen a Bahamák, vagy Jersey és Gernsey szigetei, amelyek kontinensük kapujában, a La Manche csatornában őrzik a sötét titkokat.
Az uniós „feketelistán” már csak a bolygó olyan távoli zugait találjuk, mint Szamoa és Amerikai Szamoa, a szintén a Csendes-óceánban fekvő Guam szigete, a szomszédos Marshall-szigetek és Palau; aztán a karibi tagozatot: Saint Lucia, Trinidad és Tobago; végül pedig Namíbiát és Bahreint.
Igaz, vigasztalhat bennünket, hogy az OECD listáján ennél nyolccal kevesebb tétel szerepel: csupán Trinidad és Tobago szomorkodik rajta.
Ahogy Markus Ferber, az Európai Parlament Gazdasági Bizottságának alelnöke fogalmazott, a múlt keddi döntés felér a kudarc beismerésével. A német kereszténydemokrata képviselő szerint főleg Panama levétele aggasztó, de egyébként is, a listáról nem levenni kellett volna országokat, hanem kiegészíteni, többek között olyan európai területekkel, mint Málta vagy a brit tengeren túli területek. Az eredmény ugyanis katasztrofális üzenet az adóelkerülés elleni harcot illetően.
Dobsi Viktória
Címlapkép: az Oxfam akciója tavaly decemberben a „fekete lista” elégtelen volta miatt Brüsszelben; forrás.
Érdekel a külpolitika? Ha igen, kövesd a Világtérkép Facebook-oldalát!
Négymillió forintos uniós bírság és 70 millió forintos uniós visszatérítési szankció kiszabása után nyomozás indult a sokat vitatott érdi óvodaépítések...
A minap írtunk arról, hogy a megjelent ellenzéki programvázlatban a romák helyzetével foglalkozó részt sikerült egy gazdag indiai családról készült,...
Komposztáló üzemet akart építeni Pátyon Soltész Miklós államtitkár fiának cége, de végül a fideszes polgármester jegyzője akadályozta meg a beruházás...
