A V4-ek és az élelmiszerminőségi kettős mérce elleni fellépés

 

Előbb fogyasztóvédelmi minőségvizsgálatok, majd komoly helyi médiafigyelem, a V4-en belüli közös fellépés, végül látványos bizottsági támogatás a témában: a Nyugat-Európába szánt termékeknél rosszabb minőségű élelmiszerekkel szembeni fellépés a négy visegrádi ország koordinált uniós érdekérvényesítésének valóban sikeres példája, ráadásul még egy teljes év sem kellett hozzá. Politikai értelemben legalábbis mindenképpen sikerről beszélhetünk, ugyanakkor a kérdés természetéből adódóan minden uniós fogadókészség ellenére is csak egy hosszú folyamat elején járunk.

Nem gyakori, hogy a V4-ek egy fontos szakpolitikai kérdésben egységesen akarnak több európai szintű szabályozást. Márpedig az élelmiszerminőségi kettős mérce elleni fellépés – egy amúgy tagállami hatáskörben lévő fogyasztóvédelmi kérdésben – éppen ilyen. Hogy ennek ellenére sem vette elő senki a nemzetek Európájával és a föderalizmus elutasításával kapcsolatos paneleket a régióban, annak nyilvánvaló okai vannak: a valamilyen mértékben kétségkívül létező jelenségért jellemzően nem a térségbeli cégek felelősek, így az esetleges új követelmények a V4 gazdaságainak közvetlenül nem fájnának, a térség fogyasztóinak viszont kedvezőek lennének. Még mindezeket figyelembe véve is meglepő ugyanakkor, hogy milyen gyorsan került egyre magasabb szintű napirendekre az ügy. Az alábbiakban ennek állomásait foglaljuk össze, bemutatva egyben a négy országban eddig történt fejleményeket.

Szlovákia

A kelet-európai fogyasztókat régóta foglalkoztató téma reneszánsza egyértelműen Szlovákiának köszönhető, hiszen a szlovák agrárminisztérium és élelmiszerhatóság tavaly február közepén nyilvánosságra hozott vizsgálati eredményei tették napirendre a kérdést a térségben. Az a jelentés csak 22 terméket vizsgált osztrák-szlovák relációban, és arra jutott, hogy az esetek felében a Szlovákiában értékesített termék alacsonyabb minőségű. A szlovák kormány már annak a vizsgálatnak az eredményeivel is a Bizottsághoz fordult, illetve azóta is igyekszik a csehekkel együtt kezdeményező szerepet játszani a kérdésben. Nem sikertelenül, hiszen az ügy – a vizsgálatokra adott egymillió eurós forrás biztosításának ígérete mellett – már Juncker bizottsági elnök szeptemberi évértékelő beszédébe is bekerült, illetve a területért felelős cseh uniós biztos részéről is egyértelmű elvi támogatást élvez.

2017. október 17-én a cseh és a szlovák kormány Pozsonyban még régiós csúcstalálkozót is szentelt az élelmiszerminőségnek. A vendéglátó Robert Fico ezen úgy fogalmazott, hogy az ügy nem csak technikai és jogi probléma, hanem súlyos politikai probléma a kelet-európai uniós polgárokkal szemben alkalmazott kettős mérce miatt. Ekkor tett nyilatkozatában Fico azt is ígérte, hogy Szlovákia Csehországgal együtt keményen fog fellépni a kérdésben, de nem tagállami jogalkotással, hanem az Európai Bizottság cselekvésének kikényszerítésével. A szlovák miniszterelnök konkrét példaként azt hozta fel, hogy Ausztriában ugyanazt az édesített üdítőitalt cukorral édesítik, míg a szlovák üzletekben mesterséges édesítőszerrel, azaz a termék azonosságáról „hazudtak a fogyasztóknak”. (A konkrét példa – amely a magyar vizsgálatok esetében például a Pepsire igaz – azért is jól mutatja egyébként a probléma szerteágazó mivoltát, mert ebben az esetben éppen nem is teljesen egyértelmű, hogy az eltérő alapanyag egyben alacsonyabb minőséget is jelentene.)

Még ugyanebben a hónapban elkészült a nagy vihart kavart első szlovák felmérés folytatása, amely még komolyabb különbségeket mutatott ki, mint az első: 33 tesztelt árucikk-párból csak 6 volt teljesen azonos termék, 11 esetében kisebb különbségek álltak fenn, 16 esetben pedig – különösen a húskészítmények hústartalma, illetve sajtok tekintetében – jelentős különbségek. Viszont két esetben az újabb hatósági vizsgálatokkal érintett termékek esetében arra jutottak, hogy a gyártó a korábban fennálló különbséget időközben megszüntette.

A nemzeti parlamenti képviselők közül elsősorban a Fico-kormányban részt vevő SNS (Szlovák Nemzeti párt) két képviselője, Tibor Bernaťák és Eva Antošová exponálták magukat, akik egy sajtótájékoztatón odáig mentek, hogy uniós fellépés hiányában nemzeti jogalkotás kell, amellyel az érintett termékek forgalmazását be kell tiltani.

Csehország

Csehországban a téma régebb óta a belpolitikai napirenden van, az üggyel az EP-ben már 2013-ban is foglalkozó Olga Sehnalová szociáldemokrata EP képviselő kezdeményezésére 2015-től elvégzett vizsgálatok csehországi és németországi boltokban beszerzett termékpárok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a termékek harmada esetében volt eltérő a termékminőség. Ugyanakkor igazán komoly médiafigyelmet az ügy csak a fenti szlovák vizsgálat, illetve a V4-ek fellépése után kapott. A 2017-es plenáris vitában az EP-ben hozzászóló cseh képviselők – Sehnalová mellett a kereszténydemokrata Michaela Šojdrová (EPP), illetve Dita Charanzová (ANO, ALDE) – egységesen a Bizottság hatékonyabb fellépését sürgették az ügyben.

Ezzel párhuzamosan folytatódtak a cseh terméktesztek is: egy 2017 júliusában elvégzett vizsgálat a termékek harmada esetében talált eltéréseket, míg egy újabb, októberi vizsgálat 21 vizsgált termékpár fele esetében talált eltérést, döntően az osztrák és a német fogyasztóknak értékesített termékek javára.

A legfontosabb cseh közbeavatkozás az ügyben azonban nem pártpolitikustól, hanem a területért felelős uniós biztostól, Věra Jourovától származik. Jourová nem csak felkarolta az uniós intézmények oldaláról a problémát, hanem a cseh médiában is többször megszólalt az ügyben, a minőségi eltérések elleni fellépést a belső piac megfelelő működésének céljához kötve.

Lengyelország

A lengyel kormány támogatja a visegrádi országok fellépését az ügyben, de kevésbé aktív a témában, ugyanakkor egy lengyel EP-képviselő, Róża Thun (PO, EPP) viszi az ügyet első helyen az EP szakbizottságában. Természetesen a lengyel sajtó is beszámolt a témáról, de az ügy nem kapott kiemelt belpolitikai figyelmet. A kormányzati álláspontot egy képviselői kérdésre az októberi pozsonyi V4-es csúcs után foglalta össze Jarosław Zieliński belügyi és közigazgatási miniszterhelyettes. Ennek lényege az, hogy bár a szlovák és a cseh vizsgálatok szükségképpen nem tudományos alaposságúak és nem is reprezentatívak, de azok alapján az eltérő fogyasztói szokásokkal nem indokolható, az árban sem mindig kifejezett minőségi különbségek előfordulása azért bizonyított. Lengyelország vizsgálja ugyan a témát, de átfogó felmérést nem készít és nem is tervez, mivel a lengyel élelmiszerpiacon a lengyel termékek, azon belül főképp a helyben gyártott élelmiszerek túlsúlyára tekintettel a kérdés nem bír komoly jelentőséggel. Ettől függetlenül a lengyel kormány támogatja a cseh és szlovák kezdeményezést, illetve üdvözli, hogy a Bizottság is vizsgálatokat indított.

A lengyelek visszafogottsága mögött az állhat, hogy teljes exportjuk 11%-át teszi ki az élelmiszerkivitel, ennek értéke pedig közel 50%-kal haladja meg az élelmiszerbehozatalét. Ez egyben azt is jelenti, hogy a minőségi követelmények uniós szintű szigorítása és egységesítése egyaránt járhat kedvezőtlen hatással a lengyel élelmiszeriparra is. A lengyel kormány egyébként kifejezetten elutasítja az eltérő minőségű termék forgalmazásának teljes tilalmára vonatkozó, mint láttuk, Csehországban parlameti párt oldaláról is felmerült javaslatokat.

Az Európai Parlamentben a két nagy lengyel párt között nincs komoly álláspontkülönbség, a Bizottságnak a kérdésben intézett képviselői kérdés aláírói között a Jog és Igazságosság (PiS, ECR) és a Polgári Platform (PO, EPP) képviselői is szerepelnek. Az ügyben a lengyel képviselők közül a már említett Róża Thun szerepe lehet a legfontosabb, mivel várhatóan ő lesz a parlamenti delegált az ügyet vizsgáló bizottsági munkacsoportban, emellett a 2018-as költségvetésben további 800 ezer eurót javasolt a tárgybeli vizsgálatokra. Thun megszólalásai kifejezetten visszafogottak a tárgyban, mindenekelőtt módszertanilag megalapozott mélyebb vizsgálatokat tart szükségesnek, ugyanakkor azokat mielőbb javasolja kiterjeszteni más termékek minőségére is. (Főként a vegyi árukra, ami lengyel szempontból a Németországból importált kozmetikumokkal és tisztítószerekkel kapcsolatos hasonló fogyasztói aggályok miatt érdekes.) A vizsgálatok által dokumentált eltérő minőség esetén pedig megelégedne azzal, hogy azt írja elő az uniós jog, hogy ha van minőségbeli eltérés, akkor arról az érintett fogyasztókat kifejezetten tájékoztatni kelljen.

Magyarország

A magyar sajtó és kormányzati kommunikációs napirend a szlovák vizsgálatokról szóló sajtóhírek örvén kapta fel igazán a témát, azóta rendszeresek a hatósági vizsgálatok és a kettős mércét alkalmazó élelmiszeripari multikkal szembeni harcos állásfoglalások a kormányzat részéről. A gyártói érdekképviselet és egyes cégek – jellemzően a valamely kormányzati bejelentésben név szerint kiszerkesztettek – mérsékelten konfrontatív cáfolatai kivételével a kormányzati értelmezéssel teljesen ellenkező álláspont nem nagyon jelent meg a magyar nyilvánosságban. Végül némi kardcsörgetés és egy, a külfölditől eltérő minőségre vonatkozó tájékoztatást előírni kívánó törvénytervezet uniós notifikációja után jelenleg úgy tűnik, hogy Magyarország sem próbálkozik tagállami jogalkotási lépéssel, illetve nyugtázza, hogy az ügy az uniós napirendre került.

A NÉBIH összesen három vizsgálatot folytatott le, a szlovákokhoz hasonlóan elsősorban szintén az osztrák boltokban forgalmazott termékekkel összevetve keresve a kettős mércét. A hatóság az első, eddigi legátfogóbb, 2017 február-márciusi vizsgálatában arra jutott, hogy a kettős minőség létező, bár nem általános, az élelmiszerek piacának egészét nem érintő jelenség, amelyet esetről esetre lehet vizsgálni. Ez arányaiban úgy jelent meg a vakteszttel és az árakra is kiterjedően vizsgált termékpároknál, hogy 96 termékpárból 25 esetében voltak azonos márkánál eltérőek az összetevők, és ezek közül 19 esetben volt érzékszervileg is érzékelhető eltérés, kétszer gyakrabban a magyar fogyasztók kárára, mint javára. Ott viszont, ahol nem voltak az összetevők eltérőek, körülbelül ugyanolyan gyakran találtak érzékszervi vizsgálattal mindkét irányba eltéréseket a minőségellenőrök. A vizsgálat tehát alátámasztotta, hogy az eltérő összetevők jellemzően alacsonyabb összetevők a magyarországi forgalomban, ugyanakkor messze nem következett belőle, hogy általában is „selejtet etetnének velünk a multik”. Ugyanígy nem hozott bombasztikus leleplezést a teszt kisebb léptékű folytatása, amelyben 39 nyári terméket vizsgált a NÉBIH nagyságrendileg azonos eredménnyel, azaz itt is csak annál a hat termékpárnál találtak a magyar fogyasztók kárára gyakoribb eltérést, ahol a gyártó maga is eltérő összetevőket tüntetett fel. Minden más esetben nagyjából ugyanolyan arányban volt a bírálók szerint a vakteszten jobb a magyarországi termék, mint az osztrák.

Érdekes mindenesetre látni, hogy ha az elvégzett cseh, szlovák és magyar vizsgálatok eredményeit összevetjük – igazából nem összevethetőek, a NÉBIH eddig termékszámban és az elemzés módszertanában is köröket ver a többi vizsgálatra, emellett minden eddig elvégzett vizsgálat közös problémája, hogy a termékek kiválasztásának nincs reprezentativitást biztosító, az egyedi mintavétel körülményeiből eredő torzulásokat kezelő módszertana –, akkor az jön ki, hogy Magyarországon lényegesen kevésbé súlyos a kettős minőségből fakadó probléma, mint a cseheknél és a szlovákoknál.

A NÉBIH emellett rendelt még egy ezer fős közvéleménykutatást, amelyben a válaszadók 49%-a számolt be általa észlelt minőségi eltérésekről (elsősorban édességek és tejtermékek esetében), az eltérést 97%-ban a magyar forgalomba került termék kárára érzékelték. A válaszadók négyötöde várna el azonos minőségű terméket, 86%-uk pedig azt, hogy ha eltérő minőségű a termék, akkor azt jelezze a gyártó a csomagoláson.

Mindenesetre az ügyben a V4-ek az uniós napirend meghatározásában eddig jelentős sikert arattak és a Bizottságban fontos szövetségest látszanak találni. Ráadásul a V4-ek mellé az ügyben felsorakozott Görögország és a többi keleti tagállam döntő többsége is. Azonban azt ne felejtsük el, hogy érdemi intézkedés még nem történt, és ha fog is – ami ezek után, főleg Juncker és Jourová elköteleződése alapján valószínű –, akkor is nagyban múlik azon annak leendő tartalma és szigora, hogy a Bizottság által megbízott független laboratóriumok teszteredményei a szlovák vizsgálatok alapján feltételezett tömeges minőségkülönbözőséget vagy a magyar vizsgálatok szerinti, kiegyensúlyozottabb képet mutatják majd.

Sepsi Tibor

A cikk a Nemzetközi Visegrádi Alap által támogatott „Being closer to the policy V4″ elnevezésű projekt részeként készült. A projektben, amely a lengyelországi Association 61 vezetésével valósul meg, az Átlátszó két másik nonprofit szervezettel működik együtt, a cseh KohoVolit és a szlovák Inštitút pre dobre spravovanú spoločnos szervezettel. A projekt fő célkitűzése a visegrádi országok állampolgárai tudásának elmélyítése, azáltal, hogy tájékoztatást nyújt európai parlamenti képviselőik tevékenységéről a kiválasztott szakpolitikák területén.