Jelentős jogi és politikai győzelem született csütörtökön a LuxLeaks szivárogtatóinak Luxemburgban folyó perében. A fellebbviteli bíróság elismerte az Antoine Deltour által kiadott információk közérdekű jellegét, és megsemmisítette a másodfokon hozott ítéletet, amely 6 hónap felfüggesztett börtönt és 1500 eurós pénzbüntetést szabott ki a fiatal férfire. Kollégája, Raphaël Halet esetében viszont a bíróság úgy vélte, az újságíróknak átadott információi nem voltak közérdekűek, ezért a rá vonatkozó ítéletet nem módosította. Öt évvel az első információk és jó 3 évvel a LuxLeaks néven ismert botrány robbanása után, ez a felemás ítélet apró, de fontos előrelépést jelent a multinacionális cégek adóelkerülése elleni küzdelemben.
A francia Antoine Deltour és Raphaël Halet egyaránt a PricewaterhouseCoopers (PwC) tanácsadó cég munkatársaiként dolgoztak Luxemburgban, 3 éve húzódó perük majdnem akkor botrány, mint a nagyhercegség közreműködésükkel nyilvánosságra vált adóalkui. Ezek, az angolul tax ruling-nak nevezett alkuk tették lehetővé, hogy a luxemburgi adóhatóság és kb. 350 multinacionális vállalat együttműködése, 2002 és 2010 között több milliárd eurós kárt okozzon az európai kincstáraknak.
Ahogy a 2016-os, elsőfokú ítélethozatal után írtuk, az idén 32 éves Antoine Deltour friss diplomás könyvelőként kezdett dolgozni a PwC luxemburgi irodájában 2008-ban. Lassan feltűnt neki az a furcsaság, hogy a helyi 29%-os ráta helyett csupán 3-1% százalékos adót fizetnek a multinacionális cégek az országban. Ráadásul munkájában extrém biztonsági szabályokat kellett alkalmaznia, pl. olyan instrukciókat kapott, ha a vámosok megállítanák, nem működhet együtt, riasztania kell valakit a cégtől, és megakadályozni a dokumentumokhoz való hozzáférést.
Kapcsolódó cikkünk:
Felfüggesztett börtönre ítélték a LuxLeaks 2 francia szivárogtatóját, az újságírót felmentették
Deltour 2010 októberében mondott fel a PwC-nél, és elmondása szerint távozása előtt, miközben képzési dokumentumokat mentett el, véletlenül akadt egy olyan dossziéra, amely több száz tax ruling adatait tartalmazta, és furcsa mód nem volt titkosítva. Ezeket a dokumentumokat is elmentette, reflexből, és nem is foglalkozott velük hónapokon át, mígnem a francia köztévének dolgozó újságíró, a Luxemburgban szintén beperelt Édouard Perrin felvette vele a kapcsolatot, miután egy blogon hagyott kommentjéből kitűnt, hogy ért a témához.
Deltour azt állítja, azzal a feltétellel adta át a dokumentumokat, hogy sem a PwC, sem Luxemburg nevét nem említik, főképp pedig nem publikálják őket. A köztévé oknyomozó magazinja, a Cash Investigation mégis közli a neveket 2012-ben, és az adatokat teljes egészében közzéteszi majd az ICIJ újságíró konzorcium 2014 őszén – ez az anyag válik ismertté LuxLeaks néven.
A műsor leadása után a PwC feljelentést tesz a lopás miatt, és a nyomozók nagyon hamar beazonosítják Antoine Deltourt. A francia rendőrség viszont csak 2014-ben, tehát majd 2 évvel később állítja elő (a világméretű botrány nyomán) – ekkor beszél az egészről először a családjának.
A LuxLeaks kipattanása után az Európai Bizottság (EB) rögvest javasolta, hogy a cégek és az európai országok adóhatóságai által kötött hasonló jellegű megegyezéseket ezentúl osszák meg egymással az európai partnerek. Az új rendelkezés mellett maga Jean-Claude Juncker, 1995 és 2014 között Luxemburg miniszterelnöke, az EB jelenlegi elnöke is érvelt. 2015 áprilisában el is fogadták azt a „fiskális transzparencia csomagot”, amely ezt lehetővé is teszi (igaz, csak külön kérésre); 2015 júniusában pedig az Európai Parlament „európai polgár” címmel tüntette ki Deltourt.
Eközben, némileg skizofrén módon Európa szívében,
a luxemburgi ügyészség lopás, szakmai és üzleti titok megsértése, informatikai csalás, üzleti titok kiszivárogtatása gyanújával emelt Deltour, majd Halet ellen vádat,
és ezekben az összesen 5 év szabadságvesztéssel és 1 millió euró feletti büntetéssel szankcionálható vádpontokban találták őket bűnösnek 2016 júniusában. Antoine Deltourt 12 hónap felfüggesztett börtönre és 1500 eurós büntetésre, Raphaël Halet-t 9 hónap börtönre és 1000 eurós büntetésre kötelezték; Edouard Perrin-t felmentették.
Kapcsolódó cikkeink:
Az EU üzleti titkot védő direktívája ellentétes lesz a közérdekkel?
Obamának kicsit későn jutott eszébe, hogy meg is lehet „kegyelmezni” a közérdekű szivárogtatóknak
Raphaël Halet, akárcsak Deltour, nem volt afféle aktivista. 2006-tól 2014 végéig dolgozott a PwC-nél, az utolsó 3 évben az adózással kapcsolatos dokumentumok, így a tax rulings adminisztrációjáért felelős, 5 fős egység vezetőjeként. 2012 májusában a Cash Investigation és Édouard Perrin riportjából jön rá, miben is közreműködik.
Lelkiismerete nem nyugszik, és hónapokkal később, októberben találkozik Édouard Perrinnel, akinek aztán átad másfél tucat adminisztratív dokumentumot. A bíróság előtt állampolgári kötelességére hivatkozott, ami fontosabbnak tűnt neki más megfontolásoknál.
A vállalatok alacsony adói „szembemennek a fiskális igazságossággal, az etikai és morális normákkal kapcsolatos általános elképzelésekkel” – idézte indoklásképp Jean-Claude Junckert.
Halet vallomásaiból a 2016-os tárgyalásokon még konkrétabb képet kaphattunk a PwC és a luxemburgi adóhatóság érdekes együttműködéséről. A tanácsadó cég szinte a hatóság alvállalkozójaként működött: ők tárolták, speciális elővigyázatossággal magukat az adóalkukat és a hozzájuk kapcsolódó dokumentumokat is, sőt az ezek alapján készült nyomtatványokat is ők állították ki a felelős szervek helyett. Az adóalkukból hetente 30-50-et szállítottak a helyi NAV-hoz, ahol az előzetes egyeztetéshez képest is szuperszonikus gyorsasággal, kb. 4 óra alatt ellenjegyezték az általában elég bonyolult szerződéseket.
A luxemburgi bíróság elsőfokú ítéletében elismerte, hogy a két francia közérdekű szivárogtató, az általuk feltárt információk közérdekűek, és hozzájárultak egy átláthatóbb és igazságosabb adórendszer kialakításához. Azonban úgy ítélte meg, hogy sem a luxemburgi, sem az uniós szabályozás, így az akkor még friss „üzleti titok” direktíva sem nyújt gyakorlati védelmet számukra; az EB, az EP és a kormányok elvi deklarációinak ellenére.
A bíró nem adott helyt annak az érvelésnek sem, amely a vádlottak ügyvédjei szerint az Emberi Jogok Európai Bíróságának 2008 óta érvényesülő gyakorlata, és az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikkelye alapján a véleményszabadság kategóriájába utalja a közérdekű szivárogtatást, és ezért büntetés helyett védelmet kér az érintetteknek.
Deltouréknak joga volt kritizálni az immorális gyakorlatot, de az adatok nyilvánosságra hozatala túllép a kritika megengedett határain, ezért egy „arányos szankció” indokolt, vélte az elsőfokú bíróság. A fellebbezés után hasonló, bár enyhébb ítélet született másodfokon is, 2017 márciusában, a „közérdekű szivárogtató” (lanceur d’alerte) státuszát elismerve, immár „csupán” 6 hónap felfüggesztett börtönre és 1500 eurós büntetésre ítélve Deltourt.
A Semmítőszék ezt a döntést helyezte hatályon kívül Deltour esetében, megállapítva, hogy közérdekű szivárogtatóként teljes védelmet érdemel. Ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy az általa szintén „eltulajdonított”, bár nem közzétett képzési anyagok miatt ismét bíróság elé kell állnia.
Halet esetében, épp ellenkezőleg, nem erősítette meg a közérdekű szivárogtató státuszát, ugyanis véleménye szerint az általa átadott dokumentumok nem tartalmaztak olyan információkat, amelyek „újabb löketet adtak volna az adóelkerülésről szóló vitának, vagy azt táplálták volna” – idézi a Le Monde az ítéletet.
Deltour, akárcsak a perköltségeinek finanszírozása és ügyének népszerűsítése érdekében létrejött támogató csoport is fontos győzelemnek minősítette a vele kapcsolatos döntést, ugyanakkor sajnálatát fejezte ki a társát ért megkülönböztetés miatt, és teljes mértékben szolidáris Halet-val.
Halet ügyében egyébként van még egy francia leágazása is a történetnek, ugyanis cége vitatható módon nyomozott utána. 2014-ben a vállalat 2 képviselője, egy francia jegyző és 2 csendőr megy franciaországi lakására. Ő nincs otthon, ekkor a csendőrök a telefonban azt mondják neki, hogy autóját ellopták, és őt kirabolták. Miután hazarohan, és rémülten beenged mindenkit a lakásba, azt átkutatják a PwC képviselői.
Néhány nappal később cége jegyző előtt aláírat vele egy dokumentumot, amelyben elismeri, hogy 10 millió eurós kárt okozott, és órákon át, éjszakába nyúlóan „kihallgatják”. Megígértetik vele, hogy soha többet nem beszél senkivel az egészről, ugyanakkor, bár már folyik az eljárás Deltour ellen, nem értesítik Halet közreműködéséről a törvényszéket. (Mindez egyébként emlékeztet kissé egy másik híres szivárogtató, Hervé Falciani svájci kalandjaira.)
A francia igazságszolgáltatás az ezt a házkutatást lehetővé tevő bírói döntést vizsgálja, ítélet február 6-án várható.
A három éve húzódó luxemburgi per tehát most sem zárult le, miközben a Deltour és Halet, illetve Édouard Perrin jóvoltából 2012-ben napvilágot látott botrány óta, mondhatni tyúklépésben araszol az adóelkerülés elleni küzdelem éppúgy, mint a közérdekű szivárogtatók védelmének biztosítása.
Eközben továbbra is érvényesülő trend, néhány egyedi döntés (pl. a decemberben az IKEA-val szemben indult vizsgálat) ellenére, a multikkal kötött adualkuk gyakorlata: 2013 és 2014 között számuk 50%-kal emelkedett.
Ezek az alkuk is hozzájárulnak az adódömping terjedéséhez: 1995 és 2014 között az Unióban átlagosan 12 ponttal esett a társasági adó mértéke: 35-ről 23 %-ra, és a legújabb reformok, így pl. a francia adótörvények is ebbe az irányba mutatnak.
A kieső bevételeknek több negatív hatása is van: az államkincstárak eladósodása; a jóléti szolgáltatások, így pl. az oktatási vagy egészségügyi, szociális kiadások visszavágása; végezetül pedig a terhek szétterítése: a kisadózók nagyobb megsarcolása.
És ami a leendő szivárogtatókat illeti, bár pl. Franciaországban épp január 1-én lép hatályba a védelmükre kitalált új törvény, továbbra is arra kell készülniük, hogy rengeteg időbe és pénzükbe kerül majd, illetve foglalkoztathatóságukat kockáztatják, ha mégoly közérdekű szivárogtatásra adják fejüket. Sőt, még a közvélemény rokonsznve sem garantált, ahogy Deltour is gyakran emlegeti, sokaknak nincs olyan szerencséje és támogatottsága, mint amilyen neki jutott.
Ennek ellenére, spontán etikai érzéküktől vezetve meglepően sokan választják ezt az utat, teljesen különféle szakmákban és különféle státuszú dolgozók – megérdemelnék, hogy a társadalom, a sajtó, illetve a politika is lépjen az ő érdekükben.
Dobsi Viktória
Címlapkép: A három vádlott, Halet, Perrin és Deltour ügyvédjeik társaságában 2017. március 15-én; fotó: Ato Grosso, forrás: Wikipedia
Érdekel a külpolitika? Ha igen, kövesd a Világtérkép Facebook-oldalát!
Négymillió forintos uniós bírság és 70 millió forintos uniós visszatérítési szankció kiszabása után nyomozás indult a sokat vitatott érdi óvodaépítések...
A minap írtunk arról, hogy a megjelent ellenzéki programvázlatban a romák helyzetével foglalkozó részt sikerült egy gazdag indiai családról készült,...
Komposztáló üzemet akart építeni Pátyon Soltész Miklós államtitkár fiának cége, de végül a fideszes polgármester jegyzője akadályozta meg a beruházás...
Telex: Mostantól akár hatszor annyi idő alatt adja ki az állam a közérdekű adatokat Mostantól 15 nap helyett újra 45 napjuk,...
