Pénzért vett érdemjegyek, posztszovjet oktatás: ezért menekülnének a kárpátaljaiak Ukrajnából

batyui

 

Elítélik az ukrán nyelvtörvényt, az az érzésük, a cél a magyar kisebbség elüldözése az országból – ez derült ki az érintettekkel beszélgetve. Igaz, akinek nem elég a 20-25 ezer forintnak megfelelő elérhető jövedelem, amúgy is odébb állna: Magyarország mellett Csehország és Szlovákia munkaerőpiaca is vonzó Ungvárról nézve. Szerzőnk egy kárpátaljai faluban nőtt fel, ukrán általános iskolába járt, most végzett a Budapesti Metropolitan Egyetemen.

 

 

Az újonnan elfogadott ukrán nyelvtörvény értelmében 2020-tól az ötödik osztálytól kezdődően csak ukrán nyelven végezhető az oktatás az Ukrajna területén lévő iskolákban. Ez érvényes azokra a kisebbségek által sűrűbben lakott területek iskoláira is, mint például a kárpátaljai, ahol 150 ezer főre tehető a magyar anyanyelvűek száma, közülük pedig több ezer diák magyarul végzi tanulmányait.

Ahhoz, hogy tisztább képek kapjunk akár az ukrán nyelvtörvényről, akár a kárpátaljai magyarság helyzetéről, magunk mögött kell hagyni, hogy a történet fekete-fehér, jó és rossz felek harcát szimbolizálja.

Ukrajna bizonyítani akarja, hogy független nemzetállam. Márpedig egy nemzetnek mi egyéb lehetne a legegységesebb összetartó eleme, motívuma, ha nem a közös nyelv. Az ukrán jogalkotás alig leplezett célja, hogy az országban élő orosz lakosság helyzetét akarja a törvénymódosítással megnehezíteni. Kárvallottja lehetnek azonban a reguláknak a többi ukrajnai kisebbség is, például a lengyelek, románok és a magyarok.

Kapcsolódó cikkeink

Állítsuk meg a hisztériát! – Nem esznek magyar gyereket az ukránok

Így foglalja vissza Oroszország Kelet-Európát

Gazdasági patthelyzet és kényszerházasság a Donbasszban

„Hallgass öreg, most vettem be Prágát!” – Csehszlovákiától a Krímig, az orosz imperialista propaganda nem változik

Szavalok, de nem értem, mit

1994-ben születtem Ungváron. A várostól 50 kilométerre lévő kis faluban éltünk. Falunkban sok magyar család élt, nem volt kérdés, hogy kisgyerek koromtól a magyar nyelvet kezdtem el tanulni és használni. Magyarok a szüleim, rokonok, a barátaim.

Hat éves koromban szembesültem először azzal, hogy milyen nehéz is kisebbségben élőként idegen többségi közegben élni és tanulni, méghozzá hatékonyan tanulni. Infrastrukturálisan, és úgy egészében a kárpátaljai térség eléggé elmaradott, ez az iskolákra is vonatkozik. Ezért kerültem én is a szomszédos település ukrán nyelvű iskolájába, úgy, hogy szinte egyáltalán nem beszéltem az ukrán nyelvet. A legközelebbi magyar nyelvű iskola csak vonattal lett volna elérhető.

Közepes tanuló voltam azalatt a két és fél év alatt, amíg ukrán iskolába jártam. Ez azonban nem a zsenialitásomat bizonyítja, csupán az ukrán oktatást minősíti. Megtanultam cirill betűkkel írni, olvasni. Verseket tanultam úgy, hogy abból egy szót nem értettem. A hiányos nyelvtudásomat az osztályfőnök úgy próbálta bővíteni, hogy egy ukrán kislány mellé ültetett, akinek persze egy mukkot nem értettem a mondandójából. Hétvégente a legközelebbi magyar iskolából jöttek tanárok, akik magyart tanítottak nekünk, de hétközben csak ukránul tanultunk.

Szürreális és egyben tanulságos időszak volt ez. Sokat megmutat arról, hogy milyen hátrányai vannak, ha egy kisebbség zártan működik egy országon belül. Megtanultam belőle, hogy ha valaki igazán boldogulni akar, annak idomulnia kell a körülötte lévő világhoz, de ez nem jelenti azt, hogy le kell mondania a saját kulturális identitásáról.

A nyelvtörvény a tökéletes megoldás?

Az ukrán döntéshozatal magyarázata szerint a nyelvtörvény módosításával azt kívánják elérni, hogy kisebbségek is ugyanolyan esélyekkel induljanak az iskolák elvégzése után a munkaerőpiacon, mint az ukrán nyelvet beszélő társaik.

Ez az elképzelés nem is áll annyira messze a jó megoldástól. Az ukránok azonban egy nagyon fontos dologról megfeledkeztek. Ahogyan a többi ukrajnai kisebbség egy része a saját anyaországában, úgy a magyar fiatalok között is szép számmal vannak, akik Magyarországon képzelik el a jövőjüket. Az ukrán gazdaság, főleg a kárpátaljai térségben nem igazán dübörög, az uniós csatlakozástól talán még messzebb állnak, mint 2013-ban. Ráadásul a Keleten zajló fegyveres konfliktusok sem könnyítik meg az ország helyzetét.

Rengeteg fiatal akar a magyar felsőoktatásban tanulni, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy magyar nyelvű oktatásban részesüljenek. Mivel a legtöbb család nem engedheti meg magának, hogy egyik pillanatról a másikra Magyarországra költözzön, vagy hogy a gyerekük valamilyen bentlakásos magyarországi középiskolában tanuljon, így maradnak az ukrajnai magyar iskolák.

Ezek a fiatalok és ezek az iskolák kerülnének most a legnagyobb veszélybe. A nyelvtörvény bevezetésével a fiatal nemzedéket ellehetetlenítik, röghöz kötik. Persze lehet azt mondani, hogy legalább jól megtanulnak ukránul, de mit ér mindez a tudás, ha egy korszerűtlen posztszovjet oktatási rendszerben szerzik meg, kilátástalan jövőképpel, úgy, hogy még az esélytől is megfosztják őket, hogy a saját nyelvükön sikeresek legyenek.

Még több buta gyerek kerül majd ki az oktatásból

Felkerestem régi kárpátaljai ismerősömet, Reginát, akivel még a Debreceni Egyetemen eltöltött fél évem alatt ismerkedtem meg. Ő ukrajnai magyar iskolában tanult. Az ottani tapasztalatairól kérdeztem, illetve arról, hogy mit szól az ukrán nyelvtörvényhez.

Az ukrán rendszerben nincs külön elválasztva általános és középiskola. Regina a Kaszonyi Középiskolában tanult első osztályos korától kezdve. Ukránul csak az ukrán nyelv és irodalom órákon beszéltek, valamint egy katonai tantárgy tanulásakor. Ukrajnában még mindig kötelező sorkatonaság van (ezért sem ritka, hogy fiatal férfiak a magyar felsőoktatást választják és magyar állampolgárságot kérelmeznek, hogy ezt elkerüljék).

Reginának szerencséje volt, hiszen az iskola azon a településen található, ahol él, a legközelebbi ukrán iskola 20 kilométerre volt. Soha nem merült fel benne, hogy Ukrajnában tanuljon tovább. Már csak azért sem, mert ehhez a magyarul tanuló diákoknak szükséges lenne egy emelt szintű ukrán érettségi, amit csak kevesen tudnak megszerezni.

Nem mindenki engedheti meg viszont, hogy eljusson a magyar felsőoktatásba. Számukra nem marad más, mint, hogy elmennek külföldre dolgozni, esetleg a Nyíregyházi Egyetem kirendeltségén hétvégenként tanulhatnak a Beregszászi Főiskolán. Azonban ennek a képzésnek a presztízse nem túl magas, legalábbis az a tapasztalat, hogy a munkáltatók nem kapkodnak az itt végzettek után.

Az ukrajnai fizetések sem motiválják a fiatalokat, hogy ukránul tanuljanak. Regina szerint a térségben 20-25 ezer forintot tudnak megkeresni egy hónapban, ezért választják inkább sokan a cseh, német vagy magyar munkaerőpiacot. A pénz egy részét pedig – pont ahogy a magyar kivándorlók – hazaküldik, hogy támogassák az otthon maradt családtagokat.

Mint a legtöbb kárpátaljai magyar, Regina is úgy érzi, hogy a nyelvtörvény támadás a magyar kisebbség ellen. “Még több buta gyerek kerül majd ki az oktatásból, akik még magyarul sem fognak tudni helyesen” – vélekedik a következményekről.

Bárki, amit megkérdeztem, vagy akivel beszélgetőtársaim átbeszélték a kérdés, mind úgy gondolják, hogy a törvénnyel voltaképpen el akarják űzni a magyarságot Kárpátaljáról.

Az ukrán-magyar viszonyt az sem szépíti túlságosan, hogy novemberben egy közel ötven fős, maszkos, ukrán nacionalistákból álló csoport masírozott végig Beregszász városán. Útközben a városházáról leszedték a magyar zászlót és csak a közbelépő rendőröknek köszönhető, hogy nem égették el. A térség több városában is voltak hasonló, de kisebb megmozdulások.

A magyar nyelv presztízse

A tanárok többsége tagja a Kárpátaljai Magyar Pedagógusok Szövetségének. A magyar nyelvű Bátyúi Középiskola igazgatója, Barate Béla érdeklődésemre elmondta, hogy az ukrajnai döntéshozók azóta hajlandóak velük érdemben tárgyalni, mióta a magyar állam fékezi Ukrajna EU és NATO kapcsolatait.

Az utóbbi időkben az ukrán külügyminiszter és oktatási miniszter is járt Kárpátalján egyeztetni a magyar pedagógusokkal, addig nem. A tanárok egy része elvileg tud ukrán nyelven is tanítani, de ahogy Barate Béla fogalmazott, nem biztos, hogy akarna is. Valószínűsíti, hogy sok tanár inkább felhagy a pedagógusi pályával, ha nem tudják elérni, hogy maradjon a magyar nyelvű oktatás.

Kompromisszumos megoldást nem igazán tudnak elképzelni, hiszen a legsötétebb korokban is lehetett magyarul tanítani. Sztrájkkal viszont tapasztalatai szerint nem sok mindent lehet elérni Ukrajnában, ez nem is szerepel a szövetség tervei között.

A magyar nyelvű oktatás nem csak a kárpátaljai magyar kisebbségnek volt hasznos. Az iskola bárki számára ingyenes magyar kurzusokat indított, melyre sok ukrán anyanyelvű érdeklődő is beiratkozott. Azért, hogy könnyebben tudjanak Magyarországon munkát találni. Barate Béla szerint a magyar nyelvnek nagy presztízse van a térségben.

Nem a tudást nézik, hanem, hogy milyen mély a zseb

Bátyi Bélával, aki egyébként az unokatestvérem, egy osztályban kezdtük meg az ukrajnai tanulmányainkat. Ő a harmadik osztály után váltott iskolát, és kezdett el magyar nyelven tanulni. Ekkorra érezték úgy a szülei, hogy már nyugodt szívvel el merik engedni a távolabbi településre, ahol van magyar iskola.

Béla az Ungvári Nemzeti Egyetem mérnöki karán tanult tovább, ukrán nyelven. Elmondása szerint ekkor tapasztalta leginkább az oktatási rendszer hátrányait. Bár ő például  reáltudományokat tanult, a vizsgáknál és szóbeli feleltetéseknél pár helyesírási hibáért vagy rosszul használt szóért ugyanúgy pontokat vontak le, és ez, tapasztalatai szerint főleg a magyar diákokat érintette – érzékeltette a helyzetet.

Az ukrán oktatási rendszer legnagyobb hibáját mégsem ebben látja, hanem abban, hogy az oktatásba, az egyetemi szintűbe mindenképpen, beférkőzött a korrupció. Aki megteheti, megvásárolhatja a jobb érdemjegyet. A későbbiekben pedig ezek az eredmények nagyban számítanak, hogy ki, hol tud elhelyezkedni. Gyakran nem azt nézik, hogy kinek milyen a tudása, hanem, hogy milyen mély a zsebe – fogalmazott.

A nyelvtörvényt ő is elítéli. Így fogalmazott érdeklődésemre:

„Teljes mértékben elítélem a nyelvtörvényt, nem értek egyet annak egyetlen pontjával sem. Egy magyar anyanyelvű iskolásnak kétszer több energiát kell belefektetnie a tanulásba, ha az ukrán nyelven folyik. Ráadásul az ukrán irodalmi nyelvet még az ukránok között sem ismerik sokan. Az államnak az kellene, hogy jó legyen, ha dolgozni tudó és szerető, okos embereket képeznének, foglalkoztatnának. Ezzel a törvénnyel meg csak azt érik el, hogy az okos, viszont az ukrán nyelvet nem tökéletesen ismerő emberek elhagyják az országot. Aki úgy érzi, hogy a jövőben szükséges lesz neki az ukrán nyelv magas szintű elsajátítása, az szerintem saját magától is megtanulja ezt a nyelvet, talál rá módszert. Ezzel a törvénnyel csak azt érik el, hogy a nem ukrán ajkúak még jobban kiábrándulnak Ukrajnából, mert olyan érzetet keltenek bennük, hogy nem is fontosak ennek az országnak, csupán másodrangú állampolgárok az ukrán anyanyelvűek után.” 

Bátyi Tibor

 

tetszett_a_cikk3

 

  • VisAndras

    Sajnos az ukrán nacionalizmus nagyon veszedelmes – mint minden nacionalizmus. Elszomorító, hogy egy NATO-hoz közeledni akaró országban a kisebbségekkel így bánhatnak és félkatonai csoportok fenyegethetik őket. Igaz, ha az erős NATO-tag Törökországot nézzük, ahol az ország déli részén kurd városokat, régiókat tesznek a földdel egyenlővé, nem lepődhetünk meg. Talán csak az erősebb EU-s kisebbségvédelmi garanciákban lehet reménykedni, és abban, hogy Oroszország és az EU között csökken a feszültség – így Ukrajnán belül is, remélhetőleg.
    Ugyanakkor az amerikai-orosz katonai szembenállás pl. a Baltikumban épp ellenkező irányú folyamatokat prognosztizál.
    Egész Kelet-Közép-Európáról elmondható, hogy egyfajta “átjáróház”, állandó feszültségekkel. És ez Kárpátaljára fokozottan igaz – most is úgy, mint régebben. Itt is igaz lehet, hogy a Monarchia idején volt a legjobb a helyzet mind a szűkebb, mind a tágabb régióra vonatkoztatva. Kérdés, elérjük-e valaha ugyanazt az állapotot, színvonalat, sok tekintetben.