Bezárás
Egyéb

Ezek voltak idén a sajtószabadságot ért legdurvább támadások

Sajtószabadság szempontjából sem volt egy derűs év 2017: a lassan, de biztosan romló európai trendek mellett józanító erővel bír két újságíró, a máltai Daphne Caruana Galizia, valamint a svéd Kim Wall halála. Az Európai Unió perifériáján – Törökországban vagy Szerbiában – egyenesen tragikus a helyzet.

Az Index on Censorship által működtetett Mapping Media Freedom projekt az újságírókat és sajtószabadságot ért visszaéléseket dokumentálja az Európai Unió tagországaiban, illetve néhány, sajtószabadság szempontjából különösen problémás nem-EU tagállamban, mint például Törökország, Oroszország, Fehéroroszország vagy Azerbajdzsán.

2017-ben a projekt tudósítói összesen 1035 visszaélést dokumentáltak. A nemzetközi közvéleményt megrázó Daphne Caruana Galizia-gyilkosság mellett figyelemmel követik a törökországi helyzetet, ahol jelenleg 155 újságíró van bebörtönözve nagyrészt koholt vádakkal, azt, hogy egy új oroszországi törvény értelmében a külföldi tudósítóknak ügynökként kell regisztrálniuk, vagy akár Kim Wall svéd újságírónő meggyilkolása miatti nyomozást.

Nagy hangsúly a helyi visszaéléseken

Emellett a Mapping Media Freedom projekt nagy hangsúlyt fektet az olyan, helyi szintű visszaélésekre, melyek egyébként nem biztos, hogy megütnék a nemzetközi sajtó ingerküszöbét. Ilyenek például a katalán függetlenségi népszavazásról tudósító újságírókat ért zaklatások, egy kis bolgár internetes portál kiadóját ért halálos fenyegetés, vagy például azoknak a görög újságíróknak az ügye, akik nem tudósíthattak arról a tüntetésről Thessalonikiben, amikor a szélsőjobboldal megakadályozta, hogy menekült gyerekek iskolába járjanak.

Magyarország idén 20 incidenssel szerepel a Mapping Media Freedom térképén – ezzel a számmal a monitorozott országok közül nagyjából középmezőnyben található, olyan országokkal egy szinten, mint Bosznia és Hercegovina, Németország vagy Románia.

Nehéz számokban megragadni a sajtószabadság helyzetét

Persze a dokumentált incidensek száma nem biztos, hogy hűen tükrözi a sajtószabadság helyzetét akár Magyarországon, akár máshol. Egyrészt a publikussá váló, sajtószabadságot érintő visszaélések a jéghegy csúcsát képezik: nem minden újságírónak van alkalma megfelelően dokumentálni az őt ért fenyegetést, vagy ha dokumentálja is, sokszor nem érdeke azzal a nyilvánosság elé lépni.

Másrészt az incidensek száma nem mond semmit arról, hogy egy adott korlátozás hány ember információhoz való hozzáférését csorbítja. Bár érvelni lehet amellett, hogy a sajtószabadság és az állampolgárok információhoz való hozzáférését jobban károsítja az, hogy a vidéki nyomtatott sajtó egy szűk, kormányhoz közel álló üzleti kör kezébe kerül, mint ha egy televíziós stáb számára megtiltják hogy egy adott intézményben forgasson, ennek ellenére mindkét hír kvázi egyenértékű, és a térképen egy-egy incidensnek számít.

A vidéki sajtó felvásárlása a legfontosabb téma

Nem kérdés, idén Magyarországon a legsúlyosabb, sajtószabadságot érintő fejlemény a vidéki írott sajtó teljes bekebelezése a kormányhoz közel álló üzletemberek által. És ha korábban újságírókkal szembeni fizikai erőszakra csak egészen kivételes esetekben került sor, idén szaporodtak az ilyen incidensek.

Az egyik legsúlyosabb idei incidens Magyarországon Halász Júlia, a 444.hu újságírójának az esete, akit május 5-én a Fidesz egy budapesti fórumán lerángattak a lépcsőn, majd elvették a telefonját. Az úszó-világbajnokság előkészületeit filmező ATV-stábra munkások támadtak június 6-án – a támadók kilétére később sem derült fény. A sajtószabadság világnapján, május 3-án pedig az Állami Egészségügyi Ellátó Központ vezetője, Németh László csavarta ki a Hír TV riporterének, Varga Mónikának a karját.

Minden bizonnyal hungarikum az, hogy újságírók a Parlament épületében csak bizonyos folyosókon interjúzhatnak, és ezt Kövér László házelnök szigorúan be is tartja – idén is legalább féltucatnyi úságíró akkreditációját függesztették fel emiatt.

Öröm az ürömben, hogy Orbán Viktor 2017-es tusványosi beszédében megfogalmazott médiaellenes kampány – mely ezúttal nem médiaorgánumokat, hanem egyes újságírókat célzott volna – nem indult be látványosan. A „listázáson” és néhány, leginkább komikus próbálkozáson túl nem találkoztunk ilyen anyagokkal.

Sipos Zoltán

A szerző a Mapping Media Freedom tudósítója.