A Monsanto-Bayer uniós győzelmet aratott a glifozátról szóló küzdelemben

avaaz

 

Hétfőn futottak neki a végső szavazásnak Brüsszelben az utóbbi hónapok legvitatottabbá vált vegyszere, a glifozát gyomirtó uniós engedélyéről. Az ügyben két éve nem sikerült megegyezésre jutni, és a tavaly júniusban jobb híján 18 hónappal meghosszabbított engedély decemberben járt volna le. A várakozások szerint, a szavazás újabb kudarca esetén az Európai Bizottság (EB) saját hatáskörben dönthetett volna a szerről, azonban némi meglepetésre Németország is megszavazta az ötéves hosszabbítást, ami más államokkal együtt már elég volt a minősített többséghez.

 

 

Az EB az engedély meghosszabbítását szorgalmazta, korábban 10 évre, majd a tagállamok többségi támogatásának hiányában már csak 5 évre, de ez az utóbbi döntés is szembement volna az Európai Parlament (EP) állásfoglalásával, amely október 24-én a glifozát 5 éven belüli kivonását kérte. Akárcsak azzal az európai polgári kezdeményezéssel, amely számos zöld szervezet összefogásával több mint egymillió aláírást gyűjtött be a tiltás érdekében.

CSU-SPD csörte a glifozát miatt

Ettől az „arcvesztéstől” végül némi meglepetésre megmenekült az EB, ugyanis több, eddig tartózkodó ország voksolt a hosszabbításra hétfőn. Köztük Németország, méghozzá olyannyira váratlanul, hogy a német környezetvédelmi miniszter nyílt kirohanást intézett hétfőn bajor kereszténydemokrata kollégája, az agrárminiszter ellen, akivel hétfőn délelőtt még a tartózkodásban egyeztek volna meg, sőt, a szocdem Barbara Hendricks az azonnali betiltást preferálta volna.

Christian Schmidt azt állítja, saját szakállára cselekedett, és szerinte fontos politikai engedményeket csikart ki az EB-től az állatokkal való bánásmód vagy a glifozát háztartási használata terén, holott ha nem szavaz igennel, az EB akkor is hosszabbított volna. (Ezeknek az engedményeknek mibenléte egyelőre nem ismert.)

Német sajtókommentárok szerint a konfliktus akár az SPD-CDU tárgyalásokat is megnehezítheti, a korábban habozó, de mégis a tárgyalások mellett döntő SPD-nek még jelentősebb engedményeket kellene kicsikarnia Merkeltől, ha nem akar puhánynak tűnni e látványos kudarc után. De Schmidt akciója arra is utalhat, kissé kaotikusok a viszonyok az ügyvezető kormányon belül – a megszokott gyakorlat szerint, ha a koalíciós partnerek nem értenek egyet, Berlin tartózkodik az uniós szavazásoknál.

Szűk minősített többség, magyar igen, francia nem

A döntést a németek mellett további 17 állam támogatta, a dánok, észtek, írek, spanyolok, lettek, litvánok, hollandok, szlovákok, csehek, szlovénok, finnek, svédek, britek mellett fontos volt a korábban szintén tartózkodó lengyelek, bolgárok és románok IGEN-je is, ugyanis a döntéshez minősített többségre, az államok 55%-a és az uniós lakosság 65%-át képviselő támogatásra van szükség. Hazánk a glifozát engedélyének meghosszabbítását szorgalmazza a kezdetek óta.

Ugyanakkor az Európai Bizottság kissé túlzott hétfői lelkesedésében, amikor az „államok lehető legnagyobb támogatására” hivatkozott. Az uniós lakosság 2%-t képviselő Portugália tartózkodott, és 9 állam szavazott nemmel, köztük a jelentős népességgel és mezőgazdasággal rendelkező Francia- és Olaszország. Az ellenzők tehát 32,26%-ot nyomtak a latban, görög, horvát, olasz, luxemburgi, máltai, ciprusi és osztrák részvétellel.

A glifozátot ellenző országok közül Franciaország járt az élen, és többször is jelezte, hogy egy maximum 3 éves hosszabbítást támogat, kivételesen szembemenve a jelentős lobbierővel rendelkező nagy mezőgazdasági szakszervezetekkel, és inkább a vegyszerek korlátozására egyre fogékonyabb közvélemény mellé állva.

Az utóbbi alakulására egyébként a zöld vagy fogyasztói szervezetek kampánya mellett nagy hatással lehetett a sajtó munkája és számos feltáró anyaga, amely az írott sajtóban, de a köztévé oknyomozó műsoraiban is folyamatosan figyelemmel kíséri ezeket a vitákat és tudományos eredményeket, megpróbálva feltárni a gazdasági lobbik működését.

Ugyanezzel a lendülettel, hétfő délután Emmanuel Macron Twitteren közölte, hogy a kormánytól azt kéri, tegyen meg minden intézkedést annak érdekében, hogy amint az alternatívák rendelkezésre állnak, de legfeljebb 3 éven belül, Franciaország betiltsa a glifozátot.

Korábban itt is érezhető volt némi diszharmónia a kormánytagok között, míg a környezetvédelmi tárca államtitkára jelezte, hogy az ország továbbra is eltökélt abban, hogy öt éven belül lemondjon a gyomirtóról, a mezőgazdasági miniszter épp ellenkezőleg, üdvözölte ezt a remek kompromisszumos döntést.

Hasonlóan reagált a legnagyobb termelőket összefogó mezőgazdasági szakszervezet, az FNSEA, amely szintén örömmel könyvelte el a szavazás eredményét, és sajnálatát fejezte ki, hogy a francia kormány „klikkezett”, szerencsére más felelősségteljes országok közreműködésével pragmatikus döntés született. Az FNSEA arra is emlékeztetett, hogy 40 másik szervezettel elkötelezte magát egy olyan forgatókönyv mellett, amely csökkenti a növényvédő szerek használatát, kockázatát és behatását.

A glifozát-vita hátterében: vegyszerhasználat, szabályozás és az ipari lobbi szerepe

Az este folyamán a francia miniszterelnöki hivatal jelezte, hogy „ez a döntés sajnálatos”, és arra kéri az EB-t, hogy sürgősen mutassa be javaslatait a vegyszerek engedélyezési módjának reformjáról, amely a korábbi ígéretek szerint az átláthatóságot és a függetlenséget szolgálná. És azt is, hogy az ország, más tagállamokkal együtt továbbra is nyomást kíván gyakorolni annak érdekében, hogy az EB végeztessen további vizsgálatokat a vegyület kockázatairól és a lehetséges alternatívákról a mezőgazdászok számára, ahogy azt a EP is kérte. Hasonlóképp, az EP-vel egyetértve Párizs támogatja a betakarítást megelőző használat szigorítását.

Ezek a pontosítások azért lényegesek, mert a glifozát körül kialakult és egyre intenzívebbé váló viták túlmutatnak a világ legelterjedtebb gyomirtóján. Az amerikai Monsanto molekulája, a hírhedt Roundup hatóanyaga ugyanis három fontos probléma jelképévé vált.

Az egyik általában a mezőgazdasági-kertészeti vegyszerhasználat kérdése, a másik a nagyvállalati szektor és lobbik befolyása a közpolitikákra, a harmadik pedig, ehhez kapcsolódva a vegyszerek európai szabályozása és az annak alapját nyújtó ügynökségek gyakorlata.

A glifozát a világ legelterjedtebb gyomirtója, évente mintegy 800 000 tonnát használnak belőle. Az 1974-ben a Monsanto által piacra dobott szert a 2000-es évek óta bárki gyárthatja: csaknem 750 termék alkotórésze, kb. 20 országban több mint 90 cég forgalmazza.

Főleg a génmanipulációban világelső Monsanto génmódosított növényeinek „kiegészítő szereként” árulták, de ma olyan országokban is nagyon gyakori, így hazánkban is, ahol nincs GMO-termesztés. (Darvas Béla blogján több cikket is szentelt a molekulának.)

És nemcsak a termőföldeken, hanem gyakorlatilag mindenütt fellelhető: a német söröktől kezdve, a brit péksüteményeken át a francia hegyi patakokig és vizeletünkig. Sőt, egy szeptemberben publikált francia teszt, amely gabonaalapú készítményeket vizsgált, a gyerekek által gyakran fogyasztott reggeli gabonapelyhekből (Nestlé, Kellog’s, Jordan stb.) vett 8 mintából hétben fellelte a vegyszer maradványait.

Korábbi cikkünk:

Gyomirtó a reggeliben: újabb nyugtalanító hírek a Monsanto slágermolekulájáról

Mindez azért is tűnhet problematikusnak, mert 2015 márciusában az ENSZ Rákkutató Ügynöksége, az IARC, azt állapította meg, hogy a glifozát genotoxikus, laboratóriumi körülmények között rákkeltő az állatokra, és potenciális rákkeltő az emberre nézve. Az európai szabályozó hatóságok azonban, ahogy az alábbiakban is látjuk majd, más véleményen vannak.

A glifozáttal kapcsolatos gyanúkon kívül lényeges adalék, hogy a szerből évente használt mennyiség folyamatosan növekszik: az USA-ban 1987 és 2007 között a hússzorosára; a világban pedig a 2008-as 600 000 tonnáról a 4 évvel későbbi 720 ezerre – az IARC adatai szerint.

Ezekre az információkra támaszkodva indult idén februárban 60 európai civil szervezet összefogásával egy ún. európai polgári kezdeményezés, melynek keretében 1,3 millió aláírás gyűlt össze a glifozát betiltása érdekében. A kezdeményezés azt is szeretné elérni, hogy az EU-ban kényszerítő jelleggel csökkentsük a vegyszerek mezőgazdasági használatát. Illetve azt, hogy a vegyszerek uniós engedélyezési folyamata ne az ipari szereplők, hanem a hatóságok által rendelt tanulmányokra támaszkodjon.

A vegyszerhasználat visszaszorítására amúgy elviekben törekszik az EU, ez a cél a mezőgazdaságban már egy 2009-es direktívában is szerepelt, de az államok nem lépnek fel határozottan ennek érdekében, és néhány helyi kezdeményezést leszámítva, a helyzet általában csak romlott. (A vegyszerfüggő élelmiszertermelés számos fenntarthatósági problémát felvet, olyannyira, hogy egy friss európai kutatás szerint 2050-ben a 100%-os biotermelés optimálisabb lehet, bizonyos feltételek mellett.)

Az uniós vegyszer-szabályozás megroggyant hitele

A második problémakör a glifozáthoz kapcsolódóan a vegyszerhasználat szabályozása, és ezen belül a nagyvállalatok és az európai ügynökségek szerepe.

Ahogy arról korábban is írtunk, a Monsanto és az ügyben közelebbről is érintett nagyvállalati lobbi több fronton zajló hadjáratot indított, olykor nagyon is vitatható eszközökkel az IARC ellen, megpróbálva aláásni annak hitelét, támadva kutatóit, sőt, az intézet közpénzből való finanszírozását is.

Erről itt írtunk részletesen:
Harc a tudomány ellen: az amerikai nagyipari lobbik esete az ENSZ rákkutatási ügynökségével
Harc a tudomány ellen 2. A végső európai ütközet a glifozát engedélyezéséért?

Ennek ellenére, a Monsantónak óriási presztízsvesztést okozott az IARC rákkeltő minősítése nyomán az Egyesült Államokban indult per, amelyben több száz termelő, illetve az elhunytak hozzátartozói követelnek kártérítést a cégtől. Ennek a pernek keretében számos belső dokumentumot volt kénytelen nyilvánosságra hozni a vállalat, amelyekből nem csak lobbitevékenységének manipulatív jellege tárult fel, de az is, hogy már 1999-ben tudhattak a cégnél a szer genotoxikus hatásairól, azaz arról, hogy károsíthatja a sejtek örökítő anyagát.

A témához kapcsolódó cikkeink:

A Monsanto belső levelezése szerint már 1999-ben tudhattak a glifozát kockázatairól

Mérgező növényvédelem: egy francia gazda először nyert pert a Monsanto ellen

Az EU üzleti titkot védő direktívája ellentétes lesz a közérdekkel?

Sugar papers: hogyan vitte tévútra majd 30 éven át a cukorlobbi az amerikai fogászati programot?

Unhappy Meal: Szakszervezetek torkán akadt a McDonald’s adótrükkje

Meta-tanulmány a méhgyilkos neonikotinoid rovarirtók globális pusztító hatásáról

Ezek a fejlemények nagy hatással lehettek az európai folyamatokra is, például erre támaszkodva sikerült nyomást gyakorolniuk az európai képviselőknek, elsősorban a Zöldeknek az uniós intézményekre, annak érdekében, hogy hozzáférjenek az európai szabályozó hatóságok szakvéleményéhez.

Júniusban négy zöld EP-képviselő jelentette be – köztük Jávor Benedek –, hogy az Európai Unió Bíróságához fordul a glifozát miatt, mert egy év alatt csupán azt sikerült elérniük, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) részleges betekintést adjon a tanulmányokba, kulcsfontosságú információkat elhallgatva – ezek nélkül pedig lehetetlen ellenőrizni a következtetések érvényességét.

Ezek a szakvélemények az ipari szereplők saját anyagaira, illetve az általuk megrendelt, és általuk választott kutatásokra alapoznak – melyek jelentős része ipari titokként nem kerül nyilvánosságra. Az IARC épp ellenkezőleg, csak nyilvános, elismert szakfolyóiratokban publikált anyagokból dolgozik – feltehetően ez az egyik oka annak, hogy más következtetésekre jutott, mint az EFSA, és mint az  Európai Vegyi anyag Ügynökség (ECHA), amely idén tavasszal jelentette, hogy nem tartja valószínűnek sem a mutagén, sem a rákkeltő jelleget a glifozát esetében.

Vitatott eljárások a szabályozó hatóságoknál: a copy-paste rutinja

Szeptember közepén derült ki, hogy az EFSA szóban forgó szakvéleménye mintegy 100 olyan oldalt tartalmaz, amelyet egy az egyben átemeltek a szert forgalmazó 24 európai cég közös platformja, a Glyphosate Task Force dokumentumaiból, ráadásul ezek pont a genotoxikus, rákkeltő jelleget tárgyaló, független tanulmányokra vonatkozó fejezetek. Bár az EFSA igyekezett kimagyarázni magát, szerinte ez a normális gyakorlat része lenne, de ennek ellenére sikerült elérni, hogy az Európai Parlament meghallgatásra invitálja a szakvélemény szerzőit és a Monsantót.

A cég világszerte elég pocsék imázsához hasznos adalékkal szolgálhat az indoklás, amellyel a Monsanto elhárította a meghívást: „Nem az Európai Parlament szerepe, hogy megkérdőjelezze az uniós vagy más országbeli független ügynökségek tudományos tevékenységének hitelét”. Amire az EP szokatlanul radikálisan, de logikusan reagált: kitiltotta a Monsanto lobbitevékenységet végző képviselőit a Parlamentből.

A meghallgatást óriási érdeklődés kísérte, 300-an gyűltek össze az ülésteremben, írja a Le Monde. A francia napilap szerint ez a nap történelmi jelentőséggel bír a glifozát-vitában, ugyanis most először fordult elő, hogy a tudományos kérdések kikerültek a zárt ajtók mögül, és egy nyilvános politikai fórumon kérték számon az európai képviselők a megjelenteket.

Azaz leginkább José Tarazonát, az EFSA növényvédő szerekkel foglalkozó egységének vezetőjét, aki kezdésnek kifejtette, hogy akik azzal vádolják őket, hogy csak copy-paste-elgetnek a világba, azok egyszerűen nem értik a szabályozási folyamatot. Maga a copy-paste szerzője egyébként más elfoglaltságára hivatkozva nem volt jelen: a német  Bundesinstitut für Risikobewertung (BfR) szerkesztette ugyanis az előzetes anyagot, amely a glifozát egészségügyi és környezeti kockázatokat mérte fel.

Minden hasonló szakvélemény esetében van egy rapportőr állam, amelyet a Glyphosate Task Force és a Monsanto maga választhat ki, az uniós törvények szerint, az ő választásuk pedig 2013-ban a németekre esett. A szakvélemény teljes mértékben az ipari szereplők által készített anyagra támaszkodik. Ezek egyrészt saját adataik, amelyek az ipari titokra hivatkozva nem nyilvánosak. Másrészt kiválasztják a szerintük legfontosabb, független, publikus tanulmányokat, és erről kritikai összefoglalót írnak.

Az amerikai perben nyilvánosságra hozott több ezer dokumentum, a Monsanto Papers alapján pontosan tudjuk, mekkora erőfeszítésébe került a vállalatnak, hogy kontrollálja és ha lehet, irányítsa a „független” kutatásokat. Így pl. egy 2012-es feljegyzés bizonyítja, hogy az egyik ilyen tanulmány titkos társszerzője maga a cég egyik toxikológusa, David Saltmiras, állítja a Le Monde.

Ennek az anyagnak kézhez vétele után a rapportőr állam intézete ellenőrzi és elemzi az adatokat és következtetéseket, majd átadja az EFSA-nak, amely számos európai szakértővel véleményezteti az egészet. Október 11-én megbizonyosodhattak arról a hallgatók az EP-ben, hogy ebbe a folyamatba simán belefér, hogy az uniós szakvélemény egy az egyben átvegye a Monsanto fenn említett toxikológusának szakvéleményét a független kutatásokról.

Ráadásul mindezt még csak nem is jelzi, ahogy a copy-paste-et felfedező osztrák NGO, a Global 2000 által felkért plágiumszakértő, Stefan Weber fogalmaz: a BfR „tudományos csalást” követett el, és megtévesztette az olvasót. És ami a tartalmat illeti, a szervezet toxikológusaHelmut Burtscher szerint a tudományos lapokban publikált tanulmányok három-negyede szerint a glifozát vagy a glifozátalapú szerek károsítják a DNS-t. Csakhogy ezeket a cégek szakvéleménye nyomán az EFSA megbízhatatlannak vagy érdektelennek minősítette.

A meghallgatást arról győzte meg a képviselőket, hogy érdemes közelebbről is megvizsgálni az európai ügynökségek munkáját: parlamenti vizsgálatot szeretnének, várhatóan decemberben dől el, hogy lesz-e elegendő támogatója a kezdeményezésnek.

De mi a jelentősége mindennek, ha a glifozát továbbra is korlátozás nélkül használható a termőföldeken, ha a hétfői döntés még csak nem is hivatkozik fokozatos kivonásának lehetőségére? Azaz nemcsak az EP véleményét veszi semmibe, de azét az 1,3 millió európai polgárét is, aki részt vett az éppen az EU demokratizálásának érdekében bevezetett polgári kezdeményezésben.

Ahogy arra a francia reakciók utalnak, a meccsnek azért nincs vége. Az európai képviselők folytathatják a nyomásgyakorlást, és sor kerülhet a már ismert alternatívák számbavételére, illetve más lehetőségek keresésére, amennyiben Párizs komolyan gondolja a 3 éven belüli betiltást – ezeket a folyamatokat a szer háztartási és közparkokra vonatkozó korlátozása is elősegítheti.

Az uniós ügynökségek szakvéleményében és a szabályozás hitelében megingott bizalmat pedig korántsem állította helyre a Monsanto és a felvásárlását tavaly kezdeményező Bayer vegyipari cégóriás karácsonyi ajándékának is beillő döntés. Ezzel pedig idővel az Európai Bizottságnak is szembe kell majd néznie.

Dobsi Viktória

Címlapkép: Tüntetés Brüsszelben 2017. július 19-én; forrás: Avaaz Facebook. Az Avaaz még tavaly nyáron indított petíciót a glifozát betiltása érdekében, amíg be nem bizonyosodik, hogy nem jelent kockázatot az egészségre. A petíciót több mint 2 millióan írták eddig alá.

Érdekel a külpolitika? Ha igen, kövesd a Világtérkép Facebook-oldalát!

 

tetszett_a_cikk3

 

  • Ádám

    Győzött a tudomány, és a józan ész. Vesztett a felelőtlen riogatás, ostoba propaganda. Már a cím is félrevezető. Nem a Monsanto gyártja legtöbb glifozátot, és az EU-ban elenyésző glifozát rezisztens GMO kukoricát termesztenek. Nekik a tiltás marginális veszteséget jelentett volna. A küzdelem az igazság, és a félrevezetés, érzelmi manipuláció között zajlott. Sajnálatos, hogy egy mezőgazdasági szakmai kérdésből politikait csinált a Greenpeace és társai

    • transformer

      Nem a Greenpeace csinált politikai kérdést a glifozátból. Egy széles körben, nagy mennyiségben használt vegyszer biztonsága NEM mezőgazdasági szakkérdés, hanem inkább toxikológiai, mivel azonban az egész társadalmat érinti, legalább ilyen mértékben politikai kérdés is.

      I.
      Gyakorlatilag semmiről nem lehet egyértelműen „bebizonyítani”, hogy rákkeltő, különösen humán vonatkozásban, mivel

      1. a táplálékfogyasztásban számos más potenciális rákkeltő vegyület is bekerül a szervezetbe, a rákkeltő hatás következményei csak hosszabb idő után derülnek ki, tehát aligha lehet egyértelműen azonosítani a „felelőst”;

      2. minden ilyen állítás statisztikai vizsgálatokon alapul, tehát van, akire nézve rákkeltő, van akire nézve nem, az adatok százalékos összehasonlításokon alapulnak, márpedig egy adott egyénben nincs 20 vagy 80 %-os rák… Az elővigyázatossági elv azt diktálja, hogy még a lehetséges rákkeltő vegyületeket is ki kellene vonni a forgalomból.

      II.
      A glifozátot nem csupán a potenciális rákkeltő hatása miatt, hanem egyéb egészségügyi és ökológiai kockázatai miatt (pl. hormonmoduláns hatás) is célszerű lenne száműzni a gyakorlatból. A vegyület csak lassan és kis mértékben bomlik le. Ezeket a hatásokat is a „győztes tudomány” tárta fel.

      III.
      Bár a glifozát és a Monsanto közötti szoros kapcsolat miatt nehéz a két dolgot elválasztani, de ha mégis megpróbáljuk: Glifozátot ugyan más is tud gyártani, de a Monsantonak nyilvánvaló érdeke fűződik ahhoz,hogy a használatát minél hosszabb ideig biztosítsa, úgy a szerrel, mint a
      glifozát-rezisztens GMO-val kapcsolatos szellemi tulajdonjog miatt is. A Monsantoról pedig már-már közismertnek mondhatók a napi hazugságairól, eltitkolásairól szóló történetek, az általuk okozott károkért viselt felelősség minden áron való elhárítására irányuló törekvések, a termékeik káros hatásait leleplező tudósokkal szembeni lejárató kampányok, a tudósok „megvásárlására” irányuló tudományos támogatások, stb. A tőkés nagyvállalatokra általában is jellemző, hogy – a társadalmi felelősségükről szóló olcsó reklámfecsegés mellett – a tőkés termelési mód mechanizmusa miatt számukra a profit mögött az etikai-morális megfontolások sokadrendű kérdéssé válnak, de a Monsanto – bár nem egyedül – közöttük is a legkirívóbb rossz példák egyike. Ennek belátásához nem kell más, mint a világháló böngészése…

      IV. Az EU kormányok döntése világosan mutatja, hogy az európai értékekről szóló üres fecsegés mellett ezek a kormányokat a helyi és globális agrobusiness megvette kilóra, csak a pillanatnyi gazdasági érdekekkel törődnek. A német döntés külön mutatja, hogy a sokak számára oly kedves Angela Merkeltől mire lehet számítani fontos ügyekben, a magyar kormány állásfoglalása pedig azt, hogy az államfő lelkes ökotudatossága és a GMO-mentességet magában foglaló alaptörvény mennyit ér. Mondhatnánk, egy kalap szart – de az legalább lebomlana biológiailag. A glifozát meg nem.

      • Ádám

        “tehát aligha lehet egyértelműen azonosítani a „felelőst”;” Akkor hogyan azonosították a glifozátot?

        “Az elővigyázatossági elv azt diktálja, hogy még a lehetséges rákkeltő vegyületeket is ki kellene vonni a forgalomból.” Az alkohol és a dohány bizonyítottan rákkeltő. Hogyhogy ezek még legálisak? Mi van az elővigyázatosság elvével?
        Ha én kitalálom, hogy a citromlé rákkeltő, azt is be tudom tiltatni, ha erről 1,3 millió embert meggyőzök?

        A hormonmoduláns hatást emberben szermaradék mennyiségben nem bizonyítottak.
        “A vegyület csak lassan és kis mértékben bomlik le.” Ez ennél kicsit bonyorultabb. “A molekula féléletideje szabadföldi körülmények között, a talaj összetételétôl függôen néhány naptól akár néhány hónapig vagy évig is terjedhet. Ennek oka egyrészt a talaj
        mátrixanyagához való kötôdés, amelyben a glyphosate a talajszemcséken megkötôdve fémionokkal (Al, Fe, Mn, Zn) komplexet képez (Vereecken 2005). Másrészt pedig a glyphosate lebomlásának mértéke nagyban függ a talaj mikrobiális aktivitásától, amelyben a Pseudomonas-fajok szerepét emelik ki” http://bdarvas.hu/download/pdf/DBglyph2.pdf

        Monsanto: teljesen mindegy, hogy a világ legártatlanabb, vagy leggonoszabb vállalata. Azt kell bizonyítani, hogy a szermaradék fogyasztás rákot vagy más betegséget okoz.
        ” a helyi és globális agrobusiness megvette kilóra” Ezt bizonyítani kellene. Hány Euróba került egy szavazat? Milyen bankszámlára ment az utalás?

        Mit mondanak az adatok? Azt, hogy nincs bizonyíték a káros voltára. “So what does this all mean? I may change my mind when the IARC’s full monograph is published later, but based on the data I could find, I don’t see any evidence for alarm. And I say that as someone who is exposed to more glyphosate than a vast majority of the population.” http://fafdl.org/gmobb/glyphosate-and-cancer-what-does-the-data-say/

        • transformer

          Az, hogy aligha lehet azonosítani a felelőst, nem azt jelenti, hogy azonosították a glifozátot, hanem azt, hogy semminek a rákkeltő jellegét nem lehet bizonyítani, legalábbis humán viszonylatban. Csak statisztikai adatok vannak, amelyek egyénekre nem érvényesek, amint ezt eléggé világosan leírtam. Erős dohányosok élnek 80-90 évig, és soha rá nem gyújtók halnak meg tüdőrákban. A “felelőst” azért sem lehet azonosítani, mert a gyanúsított vegyület mellett más vegyületek ezrei kerülnek a szervezetbe, tehát mindent csak valószínűsíteni lehet. Etikai okokból nyilvánvalóan ilyen kísérleteket emberen nem lehet végezni, az állatkísérletekről pedig mindig ki lehet jelenteni, hogy emberre nézve nem bizonyító erejűek. Gyógyszerek esetében az állatkísérletben észlelt mellékhatás önmagában elegendő, hogy tovább már ne is lehessen próbálkozni vele – ami persze nem akadályozza meg a gyógyszerlobbit sem abban, hogy ahol teheti kilóra vásároljon.
          Az alkohol önmagában nem rákkeltő, legfeljebb az alkoholizmus által okozott bizonyos betegségek növelik meg a daganatok előfordulásának valószínűségét. A dohányzás közvetlenül is rákkeltő (abban a bizonyos statisztikai értelemben), ezért is tiltják ki egyre több helyről, ezen kívül még számos egyéb káros hatása is van. Többek között azért sem tiltják be teljesen, mert 1. a dohányipari lobbi erős befolyást tud kifejteni a politikusokra (ezt jelenti, hogy kilóra megveszik őket), 2. másrészt rövid idő alatt milliókat nem lehetne leszoktatni róla, ami pedig a csempészet miatt a bűnözést fokozná. Kétlem, hogy a glifozát betiltása után hasonló csempészet indulna be, mert van más mód is a gyomirtásra.
          A Darvas Béla cikk egyébként az idézetben szereplő állításokon kívül a glifozát számos enyhén szólva problematikus tulajdonságát ismerteti, amelyek együttesen indokolhatnák, hogy ne hosszabbítsák meg az engedélyét.
          A citromlevet csak akkor lehetne betiltatni, ha valamelyik komponensének rákkeltő jellegéről sikerülne 1.3 millió embert meggyőzni. És akkor még mindig lenne mód azt a komponenst kivenni belőle. (A glifozát csak egyike a peszticideknek, vannak kevésbé károsak is, nem a peszticidekről általában van szó.)
          Tudományozás ide vagy oda, a glifozát-probléma elsősorban politikai-gazdasági kérdés. Vannak, akik valamilyen okból érdekeltek a további használatában (“And I say that as someone who is exposed to more glyphosate than a vast majority of the population”); és vannak, akik kifejezetten ellenérdekeltek benne (pl. biogazdák). És messze legtöbben vannak az állampolgárok (as myself), akik között vannak, akik elővigyázatossági okokból szeretnék a hasonlóan problematikus vegyületeket száműzni a gyomirtásból (ez az az 1.3 millió), és más módszerrel helyettesíteni, a többséget pedig nem érdekli az egész, mert a probléma nem éri el az ingerküszöbét, vagy eleve nem is érdekli semmi (ezért, meg az időkorlát miatt van csak 1.3 millió). Az adott esetben annyi történt, hogy az 1.3 millióval szemben az agrolobbisták által befolyásolt politikusok a lényegesen kevesebb glifozát-érdekelt javára döntöttek. Csak azt nehéz megérteni, hogy mivel minden kérdésben ugyanezt ezt csinálják, miért lepődnek meg azon, ha egyre több milliók akarják ezt az egész politikai elitet elzavarni ?

  • Ádám

    “Mindez azért is tűnhet problematikusnak, mert 2015 márciusában az ENSZ Rákkutató Ügynöksége, az IARC, azt állapította meg, hogy a glifozát genotoxikus, laboratóriumi körülmények között rákkeltő az állatokra, és potenciális rákkeltő az emberre nézve.” Az IARC a glifozát besorolásakor “elfelejtette” értékelni a szer nem rákkeltő voltát bizonyító tanulmányokat. Több állatkísérlet eredménye is az ártalmatlanságot támasztotta alá. Az EPA jelentéséből kitöröltek egy fontos mondatot, amelyben a szakértők megállapították, hogy a szer nem okoz tumort állatokban. Ez csak egy volt a vázlat és a végleges jelentés közötti 10 jelentős változtatásból. https://www.reuters.com/article/us-who-iarc-glyphosate-specialreport/in-glyphosate-review-who-cancer-agency-edited-out-non-carcinogenic-findings-idUSKBN1CO251

  • Ádám

    “egy friss európai kutatás szerint 2050-ben a 100%-os biotermelés optimálisabb lehet, bizonyos feltételek mellett.” Ezeknek a feltételeknek a fennállásakor a nem bio termelés is hatékonyabb, ami kevesebb művelt területet eredményez. Egy érve sincs a bio mellett. A kutatás valójában egy fércmunka, kifelejtette a nitrogén szükségletet, a megoldatlan növényvédelmet. https://allianceforscience.cornell.edu/blog/organic-farming-can-feed-world–until-you-read-small-print

  • Ádám

    A vitát nagyon egyszerű lenne befejezni: bizonyítani kell, hogy a glifozát szermaradványa rákot okoz. Ez 40 év alatt nem sikerült.

  • Vidéki

    A Növényvédelmi Szövetség írta:

    Komoly vitát váltott ki, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) rákellenes hivatalának állásfoglalásában gyomirtó szerek egy részét a „valószínűleg rákkeltő” kategóriába sorolták. A Reuters szerint a felülvizsgálatot vezető kutató tudta, hogy friss adatok nem mutatnak ki rákos hatást a szerek használatával kapcsolatban, de a kutatási eredményeket az ügynökség nem vette figyelembe.

    Korábban nem nyilvánosságra hozott bírósági dokumentumok, amelyeket a Reuters a Monsanto ellen felhozott jogi ügyben talált, azt mutatják, hogy Blair (a felülvizsgálatot vezető kutató) tudta, hogy a nem publikált kutatás NEM TALÁLT BIZONYÍTÉKOT A GLIFOZÁT ÉS A RÁK KÖZÖTTI KAPCSOLATRÓL.

    A kőbalta korába nem volt glifozát!
    Akkor milyen jó dolga volt az emberiségnek!