Nem mondhatod, hogy nem tudtál róla: 15 ezer tudós figyelmeztet, hogy tönkretesszük a bolygót

21728879_1694493263917556_8540163056081512802_o

 

Mi lenne, ha a döntéshozók az igazán fontos dolgokra koncentrálnának? Nem a hatalmi vagy ideológiai harcokra, a vagyongyűjtésre és magánérdekekre, vagy a gyűlöleten és félelmen vett szavazatokra… Hanem arra, hogy a jelenlegi életmódunk nemcsak bolygónk élővilágát teszi tönkre, hanem a saját fajunk számára is nyomorúságos jövőt – szenvedést, viszályt és halált – ígér. Az idei klímakonferencia finisében adta közre – és néhány nappal azután, hogy az ENSZ is figyelmeztetett, rossz irányba tartunk – több mint 15 ezer tudós közös intését: most még módosíthatunk katasztrofális pályánkon, de hamarosan kifutunk az időből.

 

 

November 3-án publikálta éves előrejelzését az ENSZ környezetvédelmi programja: eszerint elégtelenek az államok jelenlegi vállalásai a klímaváltozás feltartóztatására. A 2015-ös párizsi klímamegegyezés által megjelölt vörös vonal, a nevezetes 2°C átlépése bizonyos, ha nem változtatunk a mai trendeken.

Ez a 2 fokos átlaghőmérséklet-emelkedés lenne a visszafordíthatatlan klímaváltozási folyamatok küszöbe, és a jelenlegi pályánk a század végére ennél jóval magasabb, 3,6°C emelkedést ígér. Sőt, ha az államok be is tartanák a 2015 óta tett vállalásaikat, még akkor is 2,9°C és 3,4°C fokos emelkedésre számíthatunk az ENSZ szerint.

Arról, hogy mennyit számít 1-2 fokos eltérés ebben az egyenletben, itt írtunk korábban:

Klímaváltozás: akár 4 fokot is emelkedhet a bolygó átlaghőmérséklete

10 nappal később, november 13-án jelent meg a BioScience folyóiratban 184 ország összesen 15 364 tudósa által szignált „intése”, amely negyedszázaddal egy hasonló kezdeményezés után ismét megpróbálja felhívni a közvélemény figyelmét, hogy tönkretesszük a bolygónkat – pedig ez nem szükségszerű.

Számos magyar média is beszámolt a tudománytörténetben példátlan támogatással megszületett felhívásról, általában ugyanazzal a rövid szöveggel, nem ritkán két autóreklám és egy Fekete Péntek hirdetés között. De a manifesztum egy lényeges része szinte mindenütt lemaradt a beszámolókból. A kutatók ugyanis azt is leírták nagy vonalakban, milyen változásokra lenne szükség, hogy elkerüljük azt a rémisztő és már nem is oly távoli jövőt, amely egyre gyakrabban üzen a mának, például az áradásokkal, elolthatatlan tűzvészekkel és meleghullámokkal.

Pedig a kiáltvány egyik legfontosabb mondanivalója épp az, hogy nekünk, egyszerű polgároknak kellene nyomást gyakorolnunk a politikusokra. De ha nem tudjuk, milyen intézkedések érdekében mozduljunk meg, akkor tényleg csak az marad, hogy világvége hangulatban várjuk a tragédiát. Márpedig megoldások lennének – akit csak ezek érdekelnek, ugorjon az alább egészében lefordított szöveg végére.

A világ tudósai figyelmeztetik az emberiséget – Második intés

25 évvel ezelőtt, a Union of Concerned Scientists és több mint 1700 független tudós, köztük az életben lévő tudományos Nobel-díjasok nagy része együtt szignálták az 1992-es “World Scientists’ Warning to Humanity” (A világ tudósai figyelmeztetik az emberiséget) című szöveget. Ezek az aggódó szakemberek felszólították az emberi fajt, hogy fékezze meg a környezet rombolását, és arra figyelmeztettek, hogy „ha el akarjuk kerülni az emberiség nagy nyomorát, akkor jelentős változásra van szükség abban, hogy bánunk a Földdel és a rajta kialakult élettel”. Kiáltványukban az aláírók rámutattak, hogy az emberiség ütközőpályára került a természeti környezettel szemben. Kifejezték aggodalmukat a Földön okozott aktuális, várható és potenciális károkkal kapcsolatban, amilyenek például az ózonréteg vékonyodása, az édesvízi készletek csökkenése, a tengeri élővilág pusztulása, az óceánok „elhalt” (oxigénhiányos) területei, az erdőterületek zsugorodása, a biodiverzitás rombolása, a klímaváltozás, és az emberi lakosság számának növekedése. Kijelentették, hogy alapvető változásokra van sürgősen szükség, hogy elkerüljük a jelenlegi viselkedésünk folytatásával előidézhető következményeket.

Az 1992-es manifesztum szerzői attól féltek, hogy az emberiség akkora nyomást gyakorol a Föld ökoszisztémáira, hogy azok képtelenek lesznek fenntartani az életet. Leírták, milyen gyorsan közelítünk számos olyan határhoz, amelyet a bioszféra már képtelen tolerálni, alapvető és visszafordíthatatlan károk nélkül. A tudósok amellett érveltek, hogy stabilizáljuk az emberi lakosságot, és kifejtették, hogy ezek a magas számok – amelyek 1992 óta újabb 2 milliárddal, 35%-kal nőttek, olyan stresszt gyakorolnak a Földre, ami megsemmisítheti a másutt kifejtett erőfeszítések eredményeit is. Azt szorgalmazták, hogy csökkentsük az üvegházhatású gázok kibocsátását, és fokozatosan mondjunk le a fosszilis energiákról, hagyjunk fel az erdőirtással, és fordítsunk azon a trenden, amely a biodiverzitás összeomlásával fenyeget.

A kiáltvány 25. évfordulóján felidézzük figyelmeztetésüket, és felmérjük az emberiség válaszait, a fellelhető adatsorok alapján. 1992 óta, a sztratoszféra ózonrétegének stabilizációját leszámítva, az emberiségnek nem sikerült megtennie a szükséges lépéseket az előre jelzett környezetvédelmi kihívások terén, sőt, a legtöbb területen aggasztó mértékben romlott a helyzet. Különösen riasztó a potenciálisan katasztrofális klímaváltozás jelenlegi pályája, a fosszilis üzemanyagok felhasználása nyomán növekvő üvegházhatású gáz kibocsátás, az erdőirtás és a mezőgazdasági termelés miatt – különös tekintettel a a húsfogyasztásra tenyésztett kérődző állatokéra. Ezen túl kiváltottunk egy tömeges fajkihalási eseményt, a hatodikat nagyjából 540 millió év alatt, amely a jelenlegi élővilág számos formáját elpusztíthatja, vagy legalábbis a kihalás szélére sodorhatja a század végére.

 

Az ábrák
Az ábrák részletes jegyzete itt olvasható.

 

Az emberiség most egy második figyelmeztetéssel szembesül, ahogy azt a fenti aggasztó trendek illusztrálják. A jövőnket kockáztatjuk, ha nem vagyunk képesek visszafogni az intenzív, de földrajzi és demográfiai szempontból is egyenetlen eloszlású fogyasztásunkat, és ha nem tudatosítjuk, hogy a környezeti és társadalmi fenyegetések egyik legfontosabb összetevője a gyors és a folyamatos demográfiai növekedés. Amennyiben az emberiség nem képes az adekvát mértékben csökkenteni a lakosság növekedését, újraértékelni a növekedésre alapozott gazdaság szerepét, csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását, növelni a megújuló energia mennyiségét, megvédeni a természetes élőhelyeket, helyreállítani az ökoszisztémákat, csökkenteni a szennyezést, feltartóztatni a fauna kihalását és az egzotikus, invazív fajok terjedését, akkor nem teszi meg azokat a sürgős lépéseket, amelyek szükségesek a veszélyben lévő bioszféra megmentéséhez.

Mivel a legtöbb politikai vezető érzékeny a nyomásgyakorlásra, a tudósoknak, véleményformálóknak és az egyszerű állampolgároknak is ki kell állniuk annak érdekében, hogy a kormányok tegyenek azonnali intézkedéseket. Ez erkölcsi kötelesség a jelenlegi és a jövő generációk felé, az emberi faj tekintetében épp úgy, mint más élőlények érdekében. Az alulról szerveződő erőfeszítések hulláma felülkerekedhet a legmakacsabb ellenfeleken is, és ráveheti a politikai vezetőket arra, hogy helyesen cselekedjenek. Annak is eljött az ideje, hogy újra megvizsgáljuk és megváltoztassuk saját viselkedésünket, ideértve a saját reprodukciónk csökkentését (ideálisan legfeljebb a lakosságszám fenntartása szintjén), és drasztikusan csökkentve az egy főre jutó fosszilis energia- és húsfogyasztásunkat, akárcsak más erőforrásokét.

Az ózonréteget károsító anyagok gyors és globális csökkentése megmutatta, hogy képesek vagyunk pozitív változások elérésére, ha határozottan cselekszünk. Sikerült előrelépéseket tenni a szélsőséges szegénység és éhezés ellen is (www.worldbank.org). Jelentős fejlődés tapasztalható (bár ez nem látszik még a fenti ábrák globális adatain) számos régióban, ahol gyorsan csökkent a termékenységi ráta a lányok és nők oktatásába történt befektetések nyomán (www.un.org/esa/population); egyes területeken az erdőfelület csökkenését is sikerült feltartóztatni, ahogy a megújuló energiaszektor gyors növekedése is pozitív fejlemény. Sokat tanultunk 1992 óta, de azok a változások, amelyekre sürgősen szükség volna a környezetvédelmi politikákban, az életmódunkban és a globális egyenlőtlenségek terén még nagyon messze vannak az elégségestől.

A fenntarthatóság felé való átmenetnek számos útja van, de mindegyikhez szükség van a civil társadalom nyomására, és a tényekkel alátámasztott tájékoztatásra, politikai vezetőkre és a közpolitikai eszközök, a piacok és más tényezők alapos megértésére. Íme, néhány példa különböző területekről, olyan lépésekre – nem fontossági vagy sürgősségi sorrendben – amelyek révén a fenntarthatóság felé mozdulnánk el:

1. Természetvédelmi területek létesítése, amelyek egymással kapcsolódva, megalapozott pénzügyi háttérrel és szakmai felügyelettel biztosítanák a földi, tengeri, édesvízi és légi élőhelyek jelentős hányadát.

2. A természetes ökoszisztémák és az általuk nyújtott szolgáltatások megőrzése, az erdők, füves puszták és más természetes élőhelyek fenntartásával.

3. Az őshonos növényközösségek helyreállítása, a lehető legnagyobb területen, különös tekintettel az erdős vidékekre.

4.  A helyi fajok élőhelyeinek “újra-elvadítása”, különös tekintettel a csúcsragadozókra, az ökológiai folyamatok és dinamikák újraindítása érdekében.

5. Az állatvilág kipusztulását, az orvvadászatot, a veszélyeztetett fajok kizsákmányolását és kereskedelmét feltartóztatni képes politikák kifejlesztése és alkalmazása.

6. Az élelem pazarlásának megállítása a nevelés és jobb infrastruktúrák segítségével.

7. Az elsősorban növényi alapú táplálkozás felé való átmenet elősegítése.

8. A termékenységi ráták további csökkentése, biztosítva a nők és férfiak hozzáférését az oktatáshoz és az önkéntes alapú családtervezéshez, különösen ott, ahol ezek a szolgáltatások még hiányoznak.

9. Növelni a gyerekek szabadban megvalósuló, természeti nevelését és általában a társadalom egészében a természet megbecsülését.

10. Felhagyni bizonyos befektetésekkel és fogyasztással a pozitív környezeti változás érdekében.

11. Kifejleszteni és támogatni új zöld technológiákat, és masszívan átállni a megújulókra, miközben fokozatosan felhagyunk a fosszilis energiaforrások támogatásával.

12. Átgondolni a gazdaság működését, a vagyoni különbségek csökkentése érdekében, és megbizonyosodva arról, hogy az árak, az adók és ösztönzők rendszerei tekintetbe veszik a valódi költségeket, amiket a fogyasztási mintáink előidéznek a környezetben.

13. Felbecsülni a tudományosan védhető, fenntartható emberi lakosság méretét hosszú távon, megbizonyosodva a nemzetek és a politikai felelősök támogatásáról ebben a sorsdöntő kérdésben.

Annak érdekében, hogy elkerüljük  a nyomort és a biodiverzitás katasztrofális veszteségét világszerte, az emberiségnek egy ökológiailag fenntarthatóbb alternatívát kell magáévá tennie, szemben a jelenlegi business as usual működéssel. Ezt a receptet ugyan már érthetően megfogalmazták 25 évvel ezelőtt a világ vezető tudósai, de nagyrészt figyelmen kívül hagytuk a figyelmeztetésüket. Hamarosan túl késő lesz, hogy a kudarcra ítélt pályánkon módosítsunk, kifutunk az időből. Tudatosítanunk kell magunkban, a mindennapi életünkben épp úgy, mint a kormányzati intézményekben, hogy a Föld és az általa biztosított élet az egyetlen otthonunk.

A kiáltvány szerzői: William J. Ripple, Christopher Wolf, Thomas M. Newsome, Mauro Galetti, Mohammed Alamgir, Eileen Crist, Mahmoud I. Mahmoud és William F. Laurance

Az angol nyelvű eredeti szöveg (számos jegyzettel, kiegészítéssel, referenciákkal, illetve francia, portugál és spanyol fordítással) itt olvasható.

Dobsi Viktória

Címlapkép: Justin Hofman, forrás: BBC Earth Facebook

Érdekel a külpolitika? Ha igen, kövesd a Világtérkép Facebook-oldalát!

 

tetszett_a_cikk3

 

  • Attila Kovács

    Gratulálok George Soros