A visegrádiak és az Isztambuli Egyezmény I. – mit jelentene a végrehajtás a négy országban?

Forrás: http://carve-daphne.eu/
Forrás: http://carve-daphne.eu/

 

A legfontosabb kérdésekben a jogi szabályozás szintjén nem csak a már ratifikáló Lengyelország, hanem a térség másik három állama is már most megfelel az egyezmény szerinti követelményeknek. A jogalkalmazás és az egyéb állami intézkedések hatékonysága területén persze valós felkészültést igényel(ne) a belépés. Az ezáltal kikényszerített átfogó megközelítésekből viszont jelenleg éppen Magyarország profitálhatná a legtöbbet a térségben.

 

 

A nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Isztambuli Egyezmény útját a rendelkezéseinek értelmezéseire rárakódó, a társadalomban betöltött nemi szerepekkel kapcsolatos ideológiai vita teszi rázóssá, azonban ennek megértéséhez mindenek előtt az egyezmény pontos tartalmát kell bemutatnunk.

Hogy ezt megfelelő mélységben végezhessük el, terjedelmi okokból két részletben közöljük a “Being closer to the policy V4″ projekt részeként cseh, lengyel és szlovák kollégákkal együttműködve készült elemzésünket: ez a cikk az egyezményben foglalt legfontosabb kötelezettségeket és azok kapcsán a négy állam jelenlegi helyzetét mutatja be, a második részben pedig a ratifikáció kapcsán a visegrádi országokban kialakult politikai vitát mutatjuk majd be, kiegészítve azt a térségbeli EP-képviselőktől kért és kapott állásfoglalásokkal.

Mi az az Isztambuli Egyezmény?

Az Európa Tanács Egyezménye a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló, közismert nevén az Isztambuli Egyezmény a – Fehéroroszország kivételével az összes európai államot tagjai között tudó – Európa Tanács által kidolgozott átfogó nemzetközi egyezmény. 2011. május 11-én, Isztambulban nyitották meg az egyezményhez való csatlakozás lehetőségét, és 2014-ben lépett hatályba az ehhez szükséges első tíz ratifikáció megtörténte után.

A szerződés tehát már hatályban van, de természetesen újabb országokra csak akkortól terjed ki a kötőereje, amikortól ahhoz azok is csatlakoztak. Az ehhez vezető első lépés az aláírás, amit 44 állam, azaz Oroszország, Azerbajdzsán és Örményország kivételével az ET minden tagállama megtett. Ebből ugyan jogi kötőerő még nem következik, az egyezményben foglaltak megvalósulását veszélyeztető magatartás tilalma azonban például már igen.

A kötelező erő elismerését, azaz a tényleges csatlakozást jelentő ratifikációt 27 állam teljesítette, ami az ET-egyezmények átlagában nem kevés, ugyanakkor a hat év alatt nem ratifikáló 17 tagállam jelentős részében az elhúzódás tartalmi vitákat is jelez. Önmagában ez is megszokott, az ET közérdekű adatok nyilvánosságra vonatkozó egyetlen – hazánk által amúgy ratifikált –, 2008-as egyezménye például még jelenleg is csak kilenc ratifikációnál jár a hatálybalépéshez szükséges tízből.

A négy visegrádi ország négy különböző utat követett eddig az Isztambuli Egyezménnyel. A következő cikkben ismertetendő viták fényében talán meglepő, de a lengyelek az elsők között írtak alá, és 2015-ben a térségből egyetlenként ratifikáltak is – igaz, olyan, tartalmilag általános alkotmányossági fenntartásnak tekinthető nyilatkozattal, aminek az egyezménnyel való összhangját több más tagállam, köztük a franciák, az osztrákok és a finnek is vitatták utóbb. Szlovákia szintén az elsők között írt alá, Magyarország viszont csak 2014-ben, három évet kivárva, ugyanakkor még a hatálybalépést megelőzően, míg Csehország még később, 2016-ban.

A tagállami ratifikációkat természetesen nem helyettesíti, de idén az Európai Unió is csatlakozott az egyezményhez. Ez azt jelenti, hogy saját jogalkotásuk és egyedi döntéseik tekintetében az uniós intézményekre is kötelezőek lesznek az egyezményben foglaltak. Ennek jelentősége azonban az egyes tagállamok csatlakozásához képest annyiban másodlagos, hogy az egyezmény céljai szempontjából igazán fontos szakpolitikai területeken (büntetőpolitika, rendészet, szociálpolitika, oktatás) alig van uniós kompetencia. A kisebb tét ellenére persze a tagállami vitákat kiválóan elő lehetett az Unió csatlakozásával összefüggésben is adni.

Mi van egyáltalán ebben az egyezményben?

Az Egyezmény célja komplex: a büntetőjog és a büntetőeljárásjog mellett polgári jogi eszközökre, a bűnmegelőzésre és a társadalmi szemléletformálásra is kiterjedő válaszokat adni a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak jelenségére. Fő vonalaiban ugyan a V4-ek jogrendszere az egyezményben rögzített célkitűzéseknek számos ponton megfelel, azonban a célrendszer összetett, az intézkedések nagyobb része számon kérhető konkrétságú, a tényleges számonkérést pedig ellenőrző mechanizmus biztosítja. Az alábbi táblázatban összefoglaltuk, hogy az egyezmény részeként elfogadott legfontosabb vállalások tekintetében hogyan állnak a térség országai.

 

Teljes táblázat megnyitása új ablakban

 

A táblázat sorait átbogarászva egyértelmű, hogy nem annyira a nagyon nagy részben már az egyezménynek megfelelő tartalmú törvények módosítgatásával, hanem inkább a védelem, a jogalkalmazás hatékonyabbá tételével járhat a négy országnak az egyezményhez való csatlakozás.

Szembeötlő viszont, hogy hiába volt fontos intézkedések tekintetében – a távoltartás bevezetése, a nonstop segélyvonal létrehozása, a Btk.-szigorítások – úttörő a V4-eken belül Magyarország, jelenleg mégis mi vagyunk az egyetlen ország a térségben, amelyik nem rendelkezik a családon belüli erőszak elleni fellépésre irányuló aktuális, konkrét intézkedéseket tartalmazó kormányzati akciótervvel.

Ez pedig láthatóan nagyban megnehezíti az előrelépést azokon a területeken, amelyek a szűken vett büntetőjogon és áldozatsegítésen túlterjeszkednek. Pedig ezeknek a jelentős része, mint ezt a cikk második részből is látni fogjuk, még a legmagasabb szintű konzervatív ideológiai érzékenység mellett sem lenne érzékeny téma.

Sepsi Tibor

A cikk a Nemzetközi Visegrádi Alap által támogatott “Being closer to the policy V4″ elnevezésű projekt részeként készült. A projektben, amely a lengyelországi Association 61 vezetésével valósul meg, az Átlátszó két másik nonprofit szervezettel működik együtt, a cseh KohoVolit és a szlovák Inštitút pre dobre spravovanú spoločnos szervezettel. A projekt fő célkitűzése a visegrádi országok állampolgárai tudásának elmélyítése, azáltal, hogy tájékoztatást nyújt európai parlamenti képviselőik tevékenységéről a kiválasztott szakpolitikák területén.

 

tetszett_a_cikk3

 

  • Németh Zoltán

    Én azért kíváncsi lennék, hogy miért nem vezeti be a Fidesz az Isztambuli egyezmény? Szimplán csak töketlenek; vagy erkölcsi aggályaik vannak hogy nem verhetünk kedvünkre gyereket és feleséget; vagy félnek hogy visszaüt és őket viszik dutyiba; vagy túl drága; vagy más? Mit mond erről egy elemző – mert eddig csak LMP és baloldal politikus válaszait hallottam. Szóval miért nem aktuális ez a jobboldalon?