Orosz pénzből, a Kreml jóváhagyásával épült a franciaországi II. János Pál pápa szobor, amelyről el kell távolítani a keresztet. A Nyugattal információs hadviselésben álló orosz propaganda európai lerakatai a keresztény Európa “elképesztő önfeladásáról” (Szijjártó Péter) szónokolnak, a nemzetközivé duzzasztott botrány Moszkva újabb kísérlete lehet Európa megosztására.
Ha nincs ideje végigolvasni
Egy putyinista, ellentmondásos életművel rendelkező, Sztalin születésnapján koccintó, ex-szovjet kultúrharcos és az utóbbi évtizedek legnagyobb francia botrányába belekeveredő, ruszofil, korrupt tisztviselő, lobbista páros gyakorlata volt a lengyel pápa szobrának felállítása Franciaországban.
Az illiberális Lengyelország és Magyarország vezető politikusai drámai hangvételű nyilatkozatokat adtak a “keresztény Európa” végéről. Mindkét országból bejelentkeztek a kereszt átvételéért.
A francia szélsőjobb “cenzúrát” emlegetett. A Nemzeti Front a “judeo-keresztény társadalom elpusztításáről” beszélt. A twitteren #MontreTaCroix, “mutasd a kereszted”, hashtag indult. Az emberek kereszteket ábrázoló fotókat osztottak meg egymással.
Egyféle kereszt-pride szemtanúi lehettünk, mintha hirtelen valami veszélyeztetné az európai kontinens meglévő keresztállományát. A Kreml-támogatott Russia Today hírcsatorna 40 ezer összegyűjtött aláírásról tudósított a “kereszt megvédése” érdekében.
De mi történik itt?
A francia Államtanács a múlt héten egy tíz évig tartó vitát zárt le ítéletével: a nyugat-franciaországi Ploërmel kisváros terén álló II. szoboregyüttesről el kell távolítani a keresztet, mert az sérti az állam és az egyház szétválasztásáról szóló 1905-ös törvényt. A művészi alkotás központi figurája II. János Pál pápa. Az egyházfőt körbeölelő íven álló monumentális kereszttel együtt a szobor majdnem kilenc méter magas.
Tényleg veszélyben Európa keresztény öröksége? Ugyan!
A francia 1905-ös szekuláris jogszabály 28. cikke szerint tilos köztereken és középületeken vallási jeleket vagy jelképeket elhelyezni. A tiltás alól kizárólag a templomok, az imahelyek, a felekezeti temetők és a múzeumok jelentenek kivételt – de a törvény hatályba lépése előtt épített emlékműveket és jelképeket nem érinti az eltávolítás kötelezettsége.
Kereszt a falu végén? Maradhat. Kereszt az út menti fák között? Maradhat.
Sőt, annak sincsen akadálya, hogy napjainkban – magánpénzből – új templomokat, zsinagógákat és mecseteket emeljenek, és azokon elhelyezzék vallási jelképeket. 2017-ben viszont, egy olyan közterületnek számító téren, mint ahol esetünkben II. János Pál pápa újonnan emelt szobra található, a kereszt nem kívánatos jelkép.
A szobornak helyet adó francia kisváros polgármestere mindenesetre decemberre demonstrációt hirdetett a szobor megvédésére. De nem ez lenne az első megmozdulás a lengyel pápa francia szobra ügyében. A különös eset teljes megismeréséhez 11 évet kell visszautaznunk az időben.
„Ez groteszk!”, „Nonszensz!”
panaszkodott a Liberation újságírójának egy padon ülő nyugdíjas a nyugat-franciaországi Ploërmel egyik terén és közben a város új épülő szobra felé mutatott. 2006 november 18-át írtak, az idős francia egyike annak a hatszáz demonstrálónak, akik “a köztársaság értékeinek megvédésért” és II. János Pál pápa szobrának felállítása ellen tiltakozott.
A férfi elmondta a francia napilap újságírójának, hogy személyesen semmi baja a katolikus vallással, de egy vallási szimbólum felállítása köztéren, elfogadhatatlan. „Ha a szobrot a polgármester kapta ajándékba, akkor állítsa fel az udvarában!„, tette hozzá.
Egy másik riport szerint, Maïté Brochard könyvkereskedő és katolikus vallású helyi lakos, csak így méltatlankodott az ellentüntetők láttán: „amikor az emberek azért demonstrálnak, hogy tartsuk be törvényeinket, akkor nem vagyunk messze a banánköztársaságtól.”
Szoborállítás, mint politikai provokáció
Az eredeti tervek szerint 2006 december 9-én adták volna át a szobrot. Az ünnepélyes ceremónia napja tehát éppen az 1905-ös, az állam és egyház szétválasztásáról szóló törvény száz éves évfordulójára esett.
Az Unió egy Népi Mozgalomért (UMP) színeiben megválasztott Paul Anselin polgármester szerint az egyezés “tiszta véletlen” lehetett, amire külön “megesküdött” a francia sajtónak is. De az eskü sem segített, az ellenzők kitartottak, ezért a szobor átadását egy nappal elhalasztották.
Másnap a polgármester megállapíthatta, hiába hívta meg Nicolas Sarkozy belügyminisztert (akit a következő évben választanak Franciaország elnökévé) és Bernadette Chirac, a regnáló francia elnök feleségét, valamint több egyházi vezetőt, senki nem jött el.
Ott volt viszont az ünnepségen a franciaországi orosz nagykövet mellett a szobrot felajánló Zurab Tsereteli orosz-grúz szobrász is. Kapcsolatukról Anselin annyit mondott, régóta ismerték egymást, személyes jó barátok, de nem emlékezett ki mutatta be Tsereterinek. Azt is állította, hogy
a szobor egy ajándék, amit egy szívességért cserébe kapott a szobrásztól.
Legalábbis ez olvasható a ma már csak archívumban elérhető russie.net francia-orosz weboldalon.
Ki ez a kisvárosi polgármester?
Paul Anselin polgármestert a szoborállítás kapcsán egy idős, autokrata politikusnak mutatták be a francia lapok, aki az avatás napján több zavarbaejtő dolgot nyilatkozott. Már 2006-ban kijelentette: a szobor örökre Ploërmelben marad. Azt is elárulta, biztos volt abban, hogy a média felkapja majd az ügyet.
A helyi riportok szerint a polgármester úgy viselkedett, mint egy kiválasztott ember, aki nagy dolgokat művelt, mert neve örökre összekapcsolódott a pápa szobor felállításával és körülötte kialakuló ellentmondásokkal.
De Anselin polgármester nevét nem csak a lengyel pápa szobra miatt jegyezték meg Ploërmel lakosai. A városban 2005 végén 32 kamerát helyezett el, majd nem sokkal később még 30 kamerát. A Big Brother díjas intézkedés furcsa, de nem magyarázza meg az alapkérdést:
hogyan kerülhetett egy gigantikus szobor egy bretagne-i kis francia faluba?
Pierre Joubaud, Ploërmel katolikus papja állítja: a szobor nem a katolikus egyház, hanem a városháza kezdeményezésére érkezett a településre. Természetesen, mint katolikus pap örült az alkotásnak, II. János Pált remek pápának tartotta.
A hivatalos és a sajtóban elterjedt változat szerint a lengyel pápa szobrot „ajándékba” kapta Anselin polgármester Tsereteli szobrásztól. A Catholic Herald szerint a szobor Moszkvából érkezett, az Oroszország és a többi keresztény örökséggel rendelkező országok között fennálló barátság jelképeként.
A városháza szerint Tsereteli a lengyel pápa szobrát a római katolikus La Mennais tesvérek Ploërmelben álló apácaházának ajánlotta fel, hogy ott állítsák fel udvarukon a szobrot és tegyék minden nappal látogathatóvá, de a szerzetesrend visszautasította az ajándékot.
“Túl nagy, túlságosan ellentmondásos”
ezek voltak Henry Roger barát ellenérvei a szobor ellen. Egy másik gyakorló katolikus, Hubert Lugué városi tanácsos és a szobor felállítása elleni tüntetés egyik szervezője elhibázott ötletnek tartotta “a pápa személyét politikai és turista célokra felhasználni”.
A polgármester csak ezután döntött úgy, hogy a belváros egyik parkjában, köztéren állítja fel a szobrot. Korábban a város megszavazott százezer eurót egy másik szobor felállítására és a környék rendezésére.
Később a városháza azt mondta: a szoboralj kiépítése nyolcezer euróba, a hivatalos átadási ünnepség 30 ezer euróba került. A szobor elkészítését, felállítását és Oroszországból történő elszállítását az orosz művész fizette. A kistelepülés polgármesteri hivatala szerint a szoborban nincs francia közpénz.
De ami minket most jobban érdekel: vajon honnan ismerte Anselin polgármester Tsereteli szobrászt?
A Le Monde riportja egy Oroszországba gyakran ellátogató üzletembert mutat be olvasóinak. A polgármestert és Zurab Tseretelit még a Grúzia franciaországi nagykövete mutatta be egymásnak, oroszországi találkozásaik során barátság alakult ki közöttük.
Ezt bizonyítja, hogy a francia elmondása szerint, a szobrász munkái közül felajánlotta számára egyik szobrát. És Anselin II. János Pál pápa szobrát választotta. “Zurab egy géniusz, Chagall és Picasso keveréke!”, áradozott a Le Mondne 2006-os riportjában a polgármester.
A francia Államtanács októberi döntése kapcsán a Liberation megkérdezte a ma már 86 éves egykori polgármestert, akinek szavaiból az derült ki, a szobor valójában Oroszország hivatalos ajándéka volt,
“amelyet Vlagyimír Putyin elnök és Alexis orosz pátriárka hagyott jóvá”.
Anselin érdekes oroszországi kapcsolatairól hiába kérdezte egykori ellenzéke, amely ma a városka ügyeit intézi. Minden okuk megvolt rá, a polgármester Oroszország nagy csodálója volt. Egyik alkalommal azt nyilatkozta, hogy „Oroszország megtalálta helyét Putyinnal a nemzetek között„.
De ha ez a téma felmerült a városházán, az ex-polgármester jól bejáratott válaszokkal ütötte el a kérdéseket. Anselin szerint egy baráti szívességről volt szó csupán.
„Amikor Tsereteli Ploërmelben járt, elszállásoltam. Egy másik alkalommal egyik barátjának vízumkérelmét gyorsítottam fel. Tudják, a grúz lélek nagyon nagyvonalú.”
A szobrot tehát a helyi katolikus intézmények akarata ellenére, a francia törvények ellenére állította fel egy ruszofil, konzervatív beállítottságú francia polgármester, amely már önmagában is több kérdést felvethet.
De nem kevésbé érdektelen a szobor alkotójának személye is, akit érdemes megismerni közelebbről a szobor körüli botrány hátterének jobb megértése érdekében.
Az egyik leghíresebb és legellentmondásosabb ma is élő művész, az Orosz Művészeti Akadémia elnöke, szobrász és festő, a putyini rendszer udvari művésze és az orosz imperializmus egyik szimbóluma.
Vlagyimir Putyin 5 méteres szobra. A dzsudokiban feszítő orosz elnök jobbján: Tsereteli szobrász.
A szobrász fontos szerepet töltött be az orosz közléletben. Ezt bizonyította Vlagyimír Putyinhoz fűződő szoros barátsága is. A Financial Times újságírója 2015-ös személyes látogatása során számos közös fényképet talált a művész műhelyében a két férfiről.
A brit újság riportjában megszólított kortársai szerint Tsereteli politikai rendszerektől függetlenül közel állt a mindenkori hatalomhoz. Szergej Guszkov, a Colta weboldal újságírója szerint, „Tsereteli mindig képes volt az aktuális hatalom közelében maradni. Ez történt a szovjet időkben, a kilencvenes években, de Putyin érában is.”
Az újságíró állításának ikonikus bizonyítéka az orosz elnököt dzsudokiban ábrázoló öt méteres szobra. Tsereteli jó viszonyát a mindenkori hatalommal jelzi alkotásai tematikájának változása is, összhangban Moszkva politikájával. A Szovjetunió felbomlása után Tsereteli a nacionalista és vallásos tematika felé fordult.
Az Akadémia elnökeként a szovjet időkben cenzúrázott nacionalista művészeket nevezett ki fontos pozícióba vagy emelt be az új művészeti kánonba. Putyinhoz való ragaszkodása nem véletlen: az elnökhöz hasonlóan annak szétesését ő is tragédiaként élte meg, ma mindketten a régi nagyság feltámasztásán dolgoztak.
“Chris Kong”
Kritikusai úgy vélik alkotásai monotonak, unalmasak, ízléstelenek és több évtizedes pályafutása politikai kapcsolatainak köszönhető. Csaknem minden alkotása éles bírálatot is kapott.
Leghíresebb alkotása a világ nyolcadik legmagasabb, 98 méteres, moszkvai Nagy Péter szobra, amely a művész ellentmondásainak csaknem minden jegyét magán viseli. Az eredeti tervek szerint a szobor Kolombusz Kristóf felfedezésének 500. évfordulójára (1992) készült, de a tervezetet egymás után utasították vissza a Tsereteli által megszólított amerikai városok. A projekt kezdeti nehézségeit Tsereteli ma tagadja.
A szobrot végül 1997-ben Moszkvában állították fel, Tsereteli jó barátjának, egyben Moszkva főpolgármesterének, Jurij Luzskovnak köszönhetően. Csakhogy a Luzskov bukása után (2010) az új városvezetés legszívesebben megszabadult volna a szobortól, a moszkvaiak által gyűlölt nagy Péter emlékművét Szentpétervárba akarták elszállíttatni.
A terv egyelőre nem valósult meg. De az amerikai kontinens sem maradt Tsereteli-szobor nélkül. Az amerikaiak által csak “Chris Kong”-nak csúfolt szobrot végül Puerto Rico fogadta be az “Új világ születése” néven. A szobor körüli viták Puerto Ricoban sem maradtak el.
Sztalin: + 10 centi
Az oroszok több, mint 62 százaléka úgy gondolja, hogy Sztalin sikereinek helye van köztereken. Kép: Alina Smutko, krymr.org
2015-ben adták át Tsereteli „A Nagy Hármas” című szoborcsoportját a jaltai Livadia palota kertjében, ahol 1945-ben a jaltai konferenciát tartották Churchill brit miniszterelnök, Roosevelt amerikai elnök és Sztalin szovjet első főtitkár részvételével.
A szobor eredetileg 2005-ben készült el és került az akkor még ukrajnai fennhatóság alá tartozó Krím félszigetre. Az ukrán hatóságok, a krími tatárok tiltakozására hivatkozva, visszautasították Tsereteli ajándékát. Ismert: a krími tatárok között Sztalin parancsára végeztek etnikai tisztogatásokat, 1944-ben.
A szobor 2005 és 2015 között egy moszkvai hotel udvarán várakozott, amely Tsereteli tulajdonában állt. A Krím orosz kézre kerülése után a szevasztopoli hatóságok engedélyezték a szobor felállítását, amely szintén nem tetszett mindenkinek.
Különös módon, a Sztalint mintázó szobor úgy tíz centivel magasabb, mint Roosevelt és Churchill szobrai. A szobrot egyszerre kritizálták a tatárok, az ukránok és az orosz, nem hivatalos művészek is. A volt szovjet térségben ez volt az első Sztalin szobor Hruscsov 1961-es desztalinizaló akciója óta.
Timeo Danaos et dona ferentes
Tsereteli szobrai kihelyezéseinek nem pusztán az orosz művészet nyugati terjesztése az oka. A művész több kihelyezett és botrányt okozó szobra a mindenkori orosz rezsim érdekei mentén születtek, és provokálták a létező kulturális-társadalmi status quo-t. Ezek a kulturálisnak álcázott manőverek ahogy korábban a Szovjetunió idejében, úgy Putyin Oroszországa idején is Moszkva diplomáciai kezdeményezésével indultak el.
Ez a tanulmány például Tsereteli Egyesült Államokba importált szobrainak történetét veszi végig 1971 és 2006 között. Volt közöttük visszautasított (Nagy Péter szobra), másik országba áthelyzetett (Kolombusz szobor) és az USA-n belül a hivatalos ceremónia után eldugott emlékmű is. Ez utóbbi a 9/11-es terrortámadás ötödik évfordulójára készült el.
A krími Sztalin-szobor az oroszok között emelkedő igényre reflektált, miszerint itt az idő az egykori diktátor rehabilitására. A grúz Tseleteri maga is megünnepli barátaival Sztalin születésnapját.
A lengyel pápa franciaországi szobra tudatosan provokálta a szekuláris francia társadalmat és az 1905-ös törvényt. A szoborral kapcsolatban elhangzó érvek, amelyek a “kereszténységet” emlegetik, nem vallási, hanem kizárólag aktuálpolitikai indíttatásúak.
Érdekesség: a 2006-os átadáson Anselin polgármester a lengyel pápa elévülhetetlen érdemeit dicsérte a kommunizmus és a Vasfüggöny lebontásában, miközben az Orosz Művészeti Akadémia hivatalos álláspontja valami egészen más volt: a szobor Oroszország és a többi keresztény európai ország közötti lelki kapcsolat fejlesztésének egy jelentős állomása.
Megkérdeztem Jakub Jandát, a cseh Európai Értékek think tank intéztézet igazgatóját is, mit szól a történethez. Az orosz trollok egyes számú prágai ellenfele szerint bevett orosz törekvés, hogy egy olyan benyomást keltsenek az európai közvéleményben, mintha az Orosz Föderáció védené a konzervatív értékeket, míg az Európai Unió jelenlegi vezető politikusai és országai ennek ellenére cselekednének.
De térjünk vissza egy pillanatra a bretagne-i kisváros polgármesteréhez. Azt már tudjuk, hogy a szobrot az orosz művész ajánlotta fel a francia politikusnak. Megismertük a különös kapcsolat hátterét is.
Valóban csak egy kis bretaigne-i település polgármestere lenne Paul Anselin, aki csak úgy megismerkedett az orosz politikai elit egyik tagjával?
Anselin polgármester 2009-ben újra a francia újságok lapjaira került, mint nemzetközi hírű üzletember, aki magas beosztású politikusokkal találkozott. Abban az évben, október végén hoztak végleges ítéletet Párizsban egy nagyszabású perben, amely során illegális fegyverkereskedelem ügyében nyomoztak. Korábban Franciaország hivatalosan azt kommunikálta, nem szállítanak fegyvereket Angolába, de a titkos diplomácia másképp működött.
Ez volt az ún. Angolagate,
amely a francia politikai élet egyik legnagyobb botránya volt a kétezres években. Az ügy négy fő vádlottja a néhai francia szocialista elnök, Francois Mitterand idősebbik fia, Jean-Christophe Mitterand, Charles Pasqua ex-belügyminiszter, Pierre Falcone, francia–brazil– angolai állampolgárságú vállalkozó és az ügy elsőrendű vádlottja, az orosz-izraeli kettős állampolgár Arkagyij Gajdamak oligarcha, üzletember.
Gajdamak és Falcone 1993 és 1998 között összesen 791 millió dollár értékű, jórészt az orosz hadsereg arzenáljából származó fegyvert adott el az angolai kormánynak. Az angolai kormányerők (José Eduardo dos Santos) és ellenzéke (UNITA, népi ellenállási front) közötti polgárháborúban félmillió ember halt meg. Gajdamak és Falcone közel 100 millió dollárt költött magas beosztású francia kormányhivatalnokok megvesztegetésére.
Paul Anselin, Ploërmel városka ex-UMP-s polgármestere ellen a vád korrupció volt. Anselin egy jól menő tanácsadói céget működtetett, ez volt a PAC (Paul Anselin Consultant), amely Kínába, Mexikóba, Afrikába, Oroszországba és a muszlim világba is végzett tevékenységet.
Anselint a francia megvesztegetéseket irányító Pasqua belügyminiszter kereste meg egy mexikói munkaajánlattal. A PAC üzleti kapcsolatba került a Brenco vállalattal, amely az Angolagate másodrendű vádlottja, Pierre Falcone cége volt. Anselin a munkájáért 25 ezer frankot kapott, havonta.
Ez a munka Anselinnek a legmagasabb szinteken is sok ajtót kinyitott. Baráti kapcsolatokat kezdett el kiépíteni a három mexikói elnök-jelölttel, köztük a későbbi mexikói elnök Vincente Foxszal. Találkozókat szervezett meg a mexikói gazdasági miniszterrel és George W. Bush texasi kormányzóval.
A vád szerint olyan üzleti utakért is kapott pénzt, amely nem volt benne hivatalos munkakörében. Anselin szerint ez Falcone személyes ajándéka volt, akárcsak a Falconi cége által felajánlott 1,9 millió frankos céges autó is, amely Anselin szerint „szükséges alapfeltétele” volt munkájának.
Négymillió forintos uniós bírság és 70 millió forintos uniós visszatérítési szankció kiszabása után nyomozás indult a sokat vitatott érdi óvodaépítések...
A minap írtunk arról, hogy a megjelent ellenzéki programvázlatban a romák helyzetével foglalkozó részt sikerült egy gazdag indiai családról készült,...
Komposztáló üzemet akart építeni Pátyon Soltész Miklós államtitkár fiának cége, de végül a fideszes polgármester jegyzője akadályozta meg a beruházás...
