Putyin trollemlékműve a franciaországi II. János Pál pápa szobor

II. János Pál pápa szobra Ploërmel városban. Előtérben: Paul Anselin polgármester (mikrofonnal) és Zurab Tsereteli szobrász, az Orosz Művészeti Akadémia elnöke. Foto: AFP
II. János Pál pápa szobra Ploërmel városban. Előtérben: Paul Anselin polgármester (mikrofonnal) és Zurab Tsereteli szobrász, az Orosz Művészeti Akadémia elnöke. Foto: AFP

 

Orosz pénzből, a Kreml jóváhagyásával épült a franciaországi II. János Pál pápa szobor, amelyről el kell távolítani a keresztet. A Nyugattal információs hadviselésben álló orosz propaganda európai lerakatai a keresztény Európa “elképesztő önfeladásáról” (Szijjártó Péter) szónokolnak, a nemzetközivé duzzasztott botrány Moszkva újabb kísérlete lehet Európa megosztására. 

 

Társadalmi célú hirdetés

 

Ha nincs ideje végigolvasni

Egy putyinista, ellentmondásos életművel rendelkező, Sztalin születésnapján koccintó, ex-szovjet kultúrharcos és az utóbbi évtizedek legnagyobb francia botrányába belekeveredő, ruszofil, korrupt tisztviselő, lobbista páros gyakorlata volt a lengyel pápa szobrának felállítása Franciaországban.

Macron Franciaországa: leparancsolt kereszt II. János Pál pápa emlékművéről (Magyar Idők), Magyarországra kerülhet a Szent János Pál pápa szobráról eltávolításra ítélt kereszt (hirado.hu), harsogja a kormánypropaganda, de Németh Szilárd is bejelentkezett a lebontásra ítélt keresztért Facebook oldalán.

Az illiberális Lengyelország és Magyarország vezető politikusai drámai hangvételű nyilatkozatokat adtak a “keresztény Európa” végéről. Mindkét országból bejelentkeztek a kereszt átvételéért.

A francia szélsőjobb “cenzúrát” emlegetett. A Nemzeti Front a “judeo-keresztény társadalom elpusztításáről” beszélt. A twitteren #MontreTaCroix, “mutasd a kereszted”, hashtag indult. Az emberek kereszteket ábrázoló fotókat osztottak meg egymással.

Egyféle kereszt-pride szemtanúi lehettünk, mintha hirtelen valami veszélyeztetné az európai kontinens meglévő keresztállományát. A Kreml-támogatott Russia Today hírcsatorna 40 ezer összegyűjtött aláírásról tudósított a “kereszt megvédése” érdekében.

De mi történik itt?

A francia Államtanács a múlt héten egy tíz évig tartó vitát zárt le ítéletével: a nyugat-franciaországi Ploërmel kisváros terén álló II. szoboregyüttesről el kell távolítani a keresztet, mert az sérti az állam és az egyház szétválasztásáról szóló 1905-ös törvényt. A művészi alkotás központi figurája II. János Pál pápa. Az egyházfőt körbeölelő íven álló monumentális kereszttel együtt a szobor majdnem kilenc méter magas.

 

Tényleg veszélyben Európa keresztény öröksége? Ugyan!

A francia 1905-ös szekuláris jogszabály 28. cikke szerint tilos köztereken és középületeken vallási jeleket vagy jelképeket elhelyezni. A tiltás alól kizárólag a templomok, az imahelyek, a felekezeti temetők és a múzeumok jelentenek kivételt – de a törvény hatályba lépése előtt épített emlékműveket és jelképeket nem érinti az eltávolítás kötelezettsége.

Kereszt a falu végén? Maradhat. Kereszt az út menti fák között? Maradhat.

Sőt, annak sincsen akadálya, hogy napjainkban – magánpénzből – új templomokat, zsinagógákat és mecseteket emeljenek, és azokon elhelyezzék vallási jelképeket. 2017-ben viszont, egy olyan közterületnek számító téren, mint ahol esetünkben II. János Pál pápa újonnan emelt szobra található, a kereszt nem kívánatos jelkép.

 

A szobornak helyet adó francia kisváros polgármestere mindenesetre decemberre demonstrációt hirdetett a szobor megvédésére. De nem ez lenne az első megmozdulás a lengyel pápa francia szobra ügyében. A különös eset teljes megismeréséhez 11 évet kell visszautaznunk az időben.

“Ez groteszk!”, “Nonszensz!”

panaszkodott a Liberation újságírójának egy padon ülő nyugdíjas a nyugat-franciaországi Ploërmel egyik terén és közben a város új épülő szobra felé mutatott. 2006 november 18-át írtak, az idős francia egyike annak a hatszáz demonstrálónak, akik “a köztársaság értékeinek megvédésért” és II. János Pál pápa szobrának felállítása ellen tiltakozott.

A férfi elmondta a francia napilap újságírójának, hogy személyesen semmi baja a katolikus vallással, de egy vallási szimbólum felállítása köztéren, elfogadhatatlan. “Ha a szobrot a polgármester kapta ajándékba, akkor állítsa fel az udvarában!“, tette hozzá.

Egy másik riport szerint, Maïté Brochard könyvkereskedő és katolikus vallású helyi lakos, csak így méltatlankodott az ellentüntetők láttán: “amikor az emberek azért demonstrálnak, hogy tartsuk be törvényeinket, akkor nem vagyunk messze a banánköztársaságtól.”

Szoborállítás, mint politikai provokáció

Az eredeti tervek szerint 2006 december 9-én adták volna át a szobrot. Az ünnepélyes ceremónia napja tehát éppen az 1905-ös, az állam és egyház szétválasztásáról szóló törvény száz éves évfordulójára esett.

Az Unió egy Népi Mozgalomért (UMP) színeiben megválasztott Paul Anselin polgármester szerint az egyezés “tiszta véletlen” lehetett, amire külön “megesküdött” a francia sajtónak is. De az eskü sem segített, az ellenzők kitartottak, ezért a szobor átadását egy nappal elhalasztották.

Másnap a polgármester megállapíthatta, hiába hívta meg Nicolas Sarkozy belügyminisztert (akit a következő évben választanak Franciaország elnökévé) és Bernadette Chirac, a regnáló francia elnök feleségét, valamint több egyházi vezetőt, senki nem jött el.

Ott volt viszont az ünnepségen a franciaországi orosz nagykövet mellett a szobrot felajánló Zurab Tsereteli orosz-grúz szobrász is. Kapcsolatukról Anselin annyit mondott, régóta ismerték egymást, személyes jó barátok, de nem emlékezett ki mutatta be Tsereterinek. Azt is állította, hogy

a szobor egy ajándék, amit egy szívességért cserébe kapott a szobrásztól.

Legalábbis ez olvasható a ma már csak archívumban elérhető russie.net francia-orosz weboldalon.

Ki ez a kisvárosi polgármester?

Paul Anselin polgármestert a szoborállítás kapcsán egy idős, autokrata politikusnak mutatták be a francia lapok, aki az avatás napján több zavarbaejtő dolgot nyilatkozott. Már 2006-ban kijelentette: a szobor örökre Ploërmelben marad. Azt is elárulta, biztos volt abban, hogy a média felkapja majd az ügyet.

A helyi riportok szerint a polgármester úgy viselkedett, mint egy kiválasztott ember, aki nagy dolgokat művelt, mert neve örökre összekapcsolódott a pápa szobor felállításával és körülötte kialakuló ellentmondásokkal.

De Anselin polgármester nevét nem csak a lengyel pápa szobra miatt jegyezték meg Ploërmel lakosai. A városban 2005 végén 32 kamerát helyezett el, majd nem sokkal később még 30 kamerát. A Big Brother díjas intézkedés furcsa, de nem magyarázza meg az alapkérdést:

hogyan kerülhetett egy gigantikus szobor egy bretagne-i kis francia faluba?

Pierre Joubaud, Ploërmel katolikus papja állítja: a szobor nem a katolikus egyház, hanem a városháza kezdeményezésére érkezett a településre. Természetesen, mint katolikus pap örült az alkotásnak, II. János Pált remek pápának tartotta.

A hivatalos és a sajtóban elterjedt változat szerint a lengyel pápa szobrot  “ajándékba” kapta Anselin polgármester Tsereteli szobrásztól. A Catholic Herald szerint a szobor Moszkvából érkezett, az Oroszország és a többi keresztény örökséggel rendelkező országok között fennálló barátság jelképeként.

A városháza szerint Tsereteli a lengyel pápa szobrát a római katolikus La Mennais tesvérek Ploërmelben álló apácaházának ajánlotta fel, hogy ott állítsák fel udvarukon a szobrot és tegyék minden nappal látogathatóvá, de a szerzetesrend visszautasította az ajándékot.

“Túl nagy, túlságosan ellentmondásos”

ezek voltak Henry Roger barát ellenérvei a szobor ellen. Egy másik gyakorló katolikus, Hubert Lugué városi tanácsos és a szobor felállítása elleni tüntetés egyik szervezője elhibázott ötletnek tartotta “a pápa személyét politikai és turista célokra felhasználni”.

A polgármester csak ezután döntött úgy, hogy a belváros egyik parkjában, köztéren állítja fel a szobrot. Korábban a város megszavazott százezer eurót egy másik szobor felállítására és a környék rendezésére.

Később a városháza azt mondta: a szoboralj kiépítése nyolcezer euróba, a hivatalos átadási ünnepség 30 ezer euróba került. A szobor elkészítését, felállítását és Oroszországból történő elszállítását az orosz művész fizette. A kistelepülés polgármesteri hivatala szerint a szoborban nincs francia közpénz.

De ami minket most jobban érdekel: vajon honnan ismerte Anselin polgármester Tsereteli szobrászt?

A Le Monde riportja egy Oroszországba gyakran ellátogató üzletembert mutat be olvasóinak. A polgármestert és Zurab Tseretelit még a Grúzia franciaországi nagykövete mutatta be egymásnak, oroszországi találkozásaik során barátság alakult ki közöttük.

Ezt bizonyítja, hogy a francia elmondása szerint, a szobrász munkái közül felajánlotta számára egyik szobrát. És Anselin II. János Pál pápa szobrát választotta. “Zurab egy géniusz, Chagall és Picasso keveréke!”, áradozott a Le Mondne 2006-os riportjában a polgármester.

A francia Államtanács októberi döntése kapcsán a Liberation megkérdezte a ma már 86 éves egykori polgármestert, akinek szavaiból az derült ki, a szobor valójában Oroszország hivatalos ajándéka volt,

“amelyet Vlagyimír Putyin elnök és Alexis orosz pátriárka hagyott jóvá”.

Anselin érdekes oroszországi kapcsolatairól hiába kérdezte egykori ellenzéke, amely ma a városka ügyeit intézi. Minden okuk megvolt rá, a polgármester Oroszország nagy csodálója volt. Egyik alkalommal azt nyilatkozta, hogy “Oroszország megtalálta helyét Putyinnal a nemzetek között“.

De ha ez a téma felmerült a városházán, az ex-polgármester jól bejáratott válaszokkal ütötte el a kérdéseket. Anselin szerint egy baráti szívességről volt szó csupán.

“Amikor Tsereteli Ploërmelben járt, elszállásoltam. Egy másik alkalommal egyik barátjának vízumkérelmét gyorsítottam fel. Tudják, a grúz lélek nagyon nagyvonalú.”

A szobrot tehát a helyi katolikus intézmények akarata ellenére, a francia törvények ellenére állította fel egy ruszofil, konzervatív beállítottságú francia polgármester, amely már önmagában is több kérdést felvethet.

De nem kevésbé érdektelen a szobor alkotójának személye is, akit érdemes megismerni közelebbről a szobor körüli botrány hátterének jobb megértése érdekében.

Ki is ez a Zurab Tsereteli?

Az egyik leghíresebb és legellentmondásosabb ma is élő művész, az Orosz Művészeti Akadémia elnöke, szobrász és festő, a putyini rendszer udvari művésze és az orosz imperializmus egyik szimbóluma.

Vlagyimir Putyin 5 méteres szobra. A dzsudokiban feszítő orosz elnök jobbján: Tsereteli szobrász.
Vlagyimir Putyin 5 méteres szobra. A dzsudokiban feszítő orosz elnök jobbján: Tsereteli szobrász.

A szobrász fontos szerepet töltött be az orosz közléletben. Ezt bizonyította Vlagyimír Putyinhoz fűződő szoros barátsága is. A Financial Times újságírója 2015-ös személyes látogatása során számos közös fényképet talált a művész műhelyében a két férfiről.

A brit újság riportjában megszólított kortársai szerint Tsereteli politikai rendszerektől függetlenül közel állt a mindenkori hatalomhoz. Szergej Guszkov, a Colta weboldal újságírója szerint, “Tsereteli mindig képes volt az aktuális hatalom közelében maradni. Ez történt a szovjet időkben, a kilencvenes években, de Putyin érában is.

Az újságíró állításának ikonikus bizonyítéka az orosz elnököt dzsudokiban ábrázoló öt méteres szobra. Tsereteli jó viszonyát a mindenkori hatalommal jelzi alkotásai tematikájának változása is, összhangban Moszkva politikájával. A Szovjetunió felbomlása után Tsereteli a nacionalista és vallásos tematika felé fordult.

Az Akadémia elnökeként a szovjet időkben cenzúrázott nacionalista művészeket nevezett ki fontos pozícióba vagy emelt be az új művészeti kánonba. Putyinhoz való ragaszkodása nem véletlen: az elnökhöz hasonlóan annak szétesését ő is tragédiaként élte meg, ma mindketten a régi nagyság feltámasztásán dolgoztak.

“Chris Kong”

Kritikusai úgy vélik alkotásai monotonak, unalmasak, ízléstelenek  és több évtizedes pályafutása politikai kapcsolatainak köszönhető. Csaknem minden alkotása éles bírálatot is kapott.

Leghíresebb alkotása a világ nyolcadik legmagasabb, 98 méteres, moszkvai Nagy Péter szobra, amely a művész ellentmondásainak csaknem minden jegyét magán viseli. Az eredeti tervek szerint a szobor Kolombusz Kristóf felfedezésének 500. évfordulójára (1992) készült, de a tervezetet egymás után utasították vissza a Tsereteli által megszólított amerikai városok. A projekt kezdeti nehézségeit Tsereteli ma tagadja.

A szobrot végül 1997-ben Moszkvában állították fel, Tsereteli jó barátjának, egyben Moszkva főpolgármesterének, Jurij Luzskovnak köszönhetően. Csakhogy a Luzskov bukása után (2010) az új városvezetés legszívesebben megszabadult volna a szobortól, a moszkvaiak által gyűlölt nagy Péter emlékművét Szentpétervárba akarták elszállíttatni.

A terv egyelőre nem valósult meg. De az amerikai kontinens sem maradt Tsereteli-szobor nélkül. Az amerikaiak által csak “Chris Kong”-nak csúfolt szobrot végül Puerto Rico fogadta be az “Új világ születése” néven. A szobor körüli viták Puerto Ricoban sem maradtak el.

Sztalin: + 10 centi

 

Az oroszok több, mint 62% - úgy gondolja, hogy  Sztalin  sikereinek helye van köztereken. Kép: Alina Smutko, krymr.org
Az oroszok több, mint 62 százaléka úgy gondolja, hogy Sztalin sikereinek helye van köztereken. Kép: Alina Smutko, krymr.org

 

2015-ben adták át Tsereteli “A Nagy Hármas” című szoborcsoportját a jaltai Livadia palota kertjében, ahol 1945-ben a jaltai konferenciát tartották Churchill brit miniszterelnök, Roosevelt amerikai elnök és Sztalin szovjet első főtitkár részvételével.

A szobor eredetileg 2005-ben készült el és került az akkor még ukrajnai fennhatóság alá tartozó Krím félszigetre. Az ukrán hatóságok, a krími tatárok tiltakozására hivatkozva, visszautasították Tsereteli ajándékát. Ismert: a krími tatárok között Sztalin parancsára végeztek etnikai tisztogatásokat, 1944-ben.

A szobor 2005 és 2015 között egy moszkvai hotel udvarán várakozott, amely Tsereteli tulajdonában állt. A Krím orosz kézre kerülése után a szevasztopoli hatóságok engedélyezték a szobor felállítását, amely szintén nem tetszett mindenkinek.

Különös módon, a Sztalint mintázó szobor úgy tíz centivel magasabb, mint Roosevelt és Churchill szobrai. A szobrot egyszerre kritizálták a tatárok, az ukránok és az orosz, nem hivatalos művészek is. A volt szovjet térségben ez volt az első Sztalin szobor Hruscsov 1961-es desztalinizaló akciója óta.

Timeo Danaos et dona ferentes

Tsereteli szobrai kihelyezéseinek nem pusztán az orosz művészet nyugati terjesztése az oka. A művész több kihelyezett és botrányt okozó szobra a mindenkori orosz rezsim érdekei mentén születtek, és provokálták a létező kulturális-társadalmi status quo-t. Ezek a kulturálisnak álcázott manőverek ahogy korábban a Szovjetunió idejében, úgy Putyin Oroszországa idején is Moszkva diplomáciai kezdeményezésével indultak el.

Ez a tanulmány például Tsereteli Egyesült Államokba importált szobrainak történetét veszi végig 1971 és 2006 között. Volt közöttük visszautasított (Nagy Péter szobra), másik országba áthelyzetett (Kolombusz szobor) és az USA-n belül a hivatalos ceremónia után eldugott emlékmű is. Ez utóbbi a 9/11-es terrortámadás ötödik évfordulójára készült el.

A krími Sztalin-szobor az oroszok között emelkedő igényre reflektált, miszerint itt az idő az egykori diktátor rehabilitására. A grúz Tseleteri maga is megünnepli barátaival Sztalin születésnapját.

A lengyel pápa franciaországi szobra tudatosan provokálta a szekuláris francia társadalmat és az 1905-ös törvényt. A szoborral kapcsolatban elhangzó érvek, amelyek a “kereszténységet” emlegetik, nem vallási, hanem kizárólag aktuálpolitikai indíttatásúak.

Érdekesség: a 2006-os átadáson Anselin polgármester a lengyel pápa elévülhetetlen érdemeit dicsérte a kommunizmus és a Vasfüggöny lebontásában, miközben az Orosz Művészeti Akadémia hivatalos álláspontja valami egészen más volt: a szobor Oroszország és a többi keresztény európai ország közötti lelki kapcsolat fejlesztésének egy jelentős állomása.

Megkérdeztem Jakub Jandát, a cseh Európai Értékek think tank intéztézet igazgatóját is, mit szól a történethez. Az orosz trollok egyes számú prágai ellenfele szerint bevett orosz törekvés, hogy egy olyan benyomást keltsenek az európai közvéleményben, mintha az Orosz Föderáció védené a konzervatív értékeket, míg az Európai Unió jelenlegi vezető politikusai és országai ennek ellenére cselekednének.

De térjünk vissza egy pillanatra a bretagne-i kisváros polgármesteréhez. Azt már tudjuk, hogy a szobrot az orosz művész ajánlotta fel a francia politikusnak. Megismertük a különös kapcsolat hátterét is.

Valóban csak egy kis bretaigne-i település polgármestere lenne Paul Anselin, aki csak úgy megismerkedett az orosz politikai elit egyik tagjával?

Anselin polgármester 2009-ben újra a francia újságok lapjaira került, mint nemzetközi hírű üzletember, aki magas beosztású politikusokkal találkozott. Abban az évben, október végén hoztak végleges ítéletet Párizsban egy nagyszabású perben, amely során illegális fegyverkereskedelem ügyében nyomoztak. Korábban Franciaország hivatalosan azt kommunikálta, nem szállítanak fegyvereket Angolába, de a titkos diplomácia másképp működött.

 

Ez volt az ún. Angolagate,

amely a francia politikai élet egyik legnagyobb botránya volt a kétezres években. Az ügy négy fő vádlottja a néhai francia szocialista elnök, Francois Mitterand idősebbik fia, Jean-Christophe Mitterand, Charles Pasqua ex-belügyminiszter, Pierre Falcone, francia–brazil– angolai állampolgárságú vállalkozó és az ügy elsőrendű vádlottja, az orosz-izraeli kettős állampolgár Arkagyij Gajdamak oligarcha, üzletember.

A Global Witness 2002-es jelentéséből kiderült:

Gajdamak és Falcone 1993 és 1998 között összesen 791 millió dollár értékű, jórészt az orosz hadsereg arzenáljából származó fegyvert adott el az angolai kormánynak. Az angolai kormányerők (José Eduardo dos Santos) és ellenzéke (UNITA, népi ellenállási front) közötti polgárháborúban félmillió ember halt meg. Gajdamak és Falcone közel 100 millió dollárt költött magas beosztású francia kormányhivatalnokok megvesztegetésére.

 

Paul Anselin, Ploërmel városka ex-UMP-s polgármestere ellen a vád korrupció volt. Anselin egy jól menő tanácsadói céget működtetett, ez volt a PAC (Paul Anselin Consultant), amely Kínába, Mexikóba, Afrikába, Oroszországba és a muszlim világba is végzett tevékenységet.

Anselint a francia megvesztegetéseket irányító Pasqua belügyminiszter kereste meg egy mexikói munkaajánlattal. A PAC üzleti kapcsolatba került a Brenco vállalattal, amely az Angolagate másodrendű vádlottja, Pierre Falcone cége volt. Anselin a munkájáért 25 ezer frankot kapott, havonta.

Ez a munka Anselinnek a legmagasabb szinteken is sok ajtót kinyitott. Baráti kapcsolatokat kezdett el kiépíteni a három mexikói elnök-jelölttel, köztük a későbbi mexikói elnök Vincente Foxszal. Találkozókat szervezett meg a mexikói gazdasági miniszterrel és George W. Bush texasi kormányzóval.

A vád szerint olyan üzleti utakért is kapott pénzt, amely nem volt benne hivatalos munkakörében. Anselin szerint ez Falcone személyes ajándéka volt, akárcsak a Falconi cége által felajánlott 1,9 millió frankos céges autó is, amely Anselin szerint “szükséges alapfeltétele” volt munkájának.

Azzal védekezett, hogy ő csak egy “lobbista” szerepet töltött be az Angolagate mexikói szálában. “Nem tudtam semmiről, de a bíróság úgy gondolta, hogy mint a cég vezetője nem hagyhatom figyelmen kívül a támogatások eredetét“, nyilatkozta 2015-ben a Le Télégramme lapnak Anselin, aki végül az Angolagate során elítélt 36 vádlott egyikeként 15 hónapos börtönbüntetésre ítélték, amelyet felfüggesztettek.

Falcone hat évet kapott befolyással való üzérkedés, fegyverkereskedelem és megvesztegetés tárgyában.

 

Az Angolagate kapcsán az Átlátszón korábban a kormánybarát “polgári underground” magyarországi szócsövének számító Mandiner megvásárlása kapcsán írtunk.

A Fidesz-közeli médiamacher Tombor András reklámcégébe beszállt titokzatos luxemburgi befektető, a Mangusta Invest SA egyik vezetője Joelle Mamane, aki kulcsfigurának számított az 1996-os angolai-orosz államadósság-lebontó ügyletekben, a Corruption Watch nevű brit-dél-afrikai hátterű civil korrupcióellenes csapat tanulmánya szerint.

Mamane pénzügyi főnökként dolgozott az adósságlebontás során meggazdagodó Abalone Investments társaságnak is, amely az Angolagate elsőrendű vádlottjának Arkagyij Gajdamak érdekeltségei közé tartozott. A magyarorszgági érintettségről bővebben itt olvashat:

Fantomtulajdonosok Tombor András médiacégében: a Mandiner a következő befektetési célpont

 

A Le Monde megkérdezte az Angolagate ítélete elől Moszkvába menekülő Gajdanakot is a lengyel pápa szobra körüli botrányról, aki összesen annyit ismert el, hogy tud a szobor létezéséről, de “minden tiszteleletem mellett, nem ismerem Anselin polgármestert“.

Divide et impera!

Az egész szobor-történet kapcsán először az állandóan civakodó, “legyőzhetetlen gallok”, Asterix és Obelix képregény-klasszikusa Oszd meg és Uralkodj! című epizódja jutott az eszembe. A képregény szerint Róma akkor egy intrikust küldött a legyőzhetetlennek vélt faluba, hogy viszályt szítson közöttük és legyengítse őket, majd uralkodjon felettük. Ne legyen kétségünk: kétezer évvel később, ezen az agendán dolgozik a Harmadik Róma is.

Az orosz propagandát és láthatatlan hadviselést sokáig észre sem vettük. Az Egyesült Államok és az Európai Unió láthatóan bénultan figyelte, hogy Vlagyimír Putyin, szovjet reflexek alapján, de új narratívák mentén, nekilátott az orosz érdekek kíméletlen érvényesítésének.

Az európai szélsőséges pártok és mozgalmak moszkvai támogatása, az euroatlanti közösség tagjainak szembefordítása, megosztása és nem legyőzése a legfőbb orosz stratégiai cél.

Ezt az információs csatát elveszíti a Európa, ha a kereszt eltávolításának kapcsán egyfajta új vallási háborút nyit meg, és szembeállítja a szekularizmust a kereszténységgel.

Nem szabad felülni a provokációnak, ki kell venni a provokatőrök kezéből a kezdeményezést, és az európai lakosságnak meg kell tanulni értelmezni az ilyen hibrid háborús helyzeteket is.

Ploërmel jelenlegi polgármestere, Patrick Le Diffon úgy tűnik, látja ezt, mert egy új, kompromisszumos javaslattal állt elő: figyelembe véve, hogy az elmúlt évtizedben a lakosok megbékéltek a monstrum-kereszt látványával, azt javasolta, hogy a jelenleg közterületnek minősülő parkot magánbefektetőnek adják el, így a szobor sértetlenül  a helyén maradhatna.

Írta: Bőtös Botond

Érdekel a külpolitika? Ha igen, kövesd a Világtérkép Facebook-oldalát!

 

tetszett_a_cikk3

 

  • László Kerekes

    Ritka geci anyabaszó vagy Botond.

  • zsíroskenyér

    Fordítsatok le angolra, elküldeném néhány kinti barátomnak a cikket.

    • Bőtös Botond

      Hello!

      Dolgozunk rajta. Ha nincs még meg, kövsed be az Átlátszó angol nyelvű csatornáját:

      https://english.atlatszo.hu/

      Köszi.

  • écassúlédfúl wúlúlcú

    Ez nagyon “sz” cikk

  • Laszlo Tibor Kamuti

    Aki egy kicsit is ismeri az ortodox keresztényeket tudja,hogy számukra a kereszt szent és már a templom elött elhaladva is keresztet vetnek.Mindegy,hogy épp villamoson,buszon vagy autoban vannak.Ezt figyelmen kivūl hagyni és mindenféle hūlyeséget belemagyarázni nagy tudatlanságra vagy rosszindulatra vall.Amikor egy ortodox keresztény keresztet ad valakinek azzal nagyrabecsülését is kifejezi,mert számukra ez szent és sérthetetlen.Az elkorcsosult keresztények,ateisták vagy liberálisok ezt nem érthetik.Az meg már nem titok,hogy nyugaton régóta kereszténygyalázás megy.Még a reklámokból is számüzték a keresztet.Az viszont szomorú,hogy pont egy magyar nevū tolnok állt neki egy liberális gaztett mosdatásának.

    • xcrow

      Tehát ha keresztet, dávid-csillagot vagy félholdat teszek bármire, akkor az feljogosít bármilyen törvény figyelmen kívül hagyására?

    • zsíroskenyér

      Lacika, tudatlanságról te teszel itt tanúbizonyságot, ezek szerint nem ismered a francia 1905-ös törvényt, amit a cikk is bemutat, és ami alapján törvénybe ütköző a szobor keresztje. Hogy te is megértsed: közterületen nem lehet ilyet felállítani. Az pedig, hogy ki mit nem ért, nos, a szobor nem kellett a helyi katolikusoknak sem, de te nyilván jobban tudod a Fidesz trollgyárából, ugye?

  • Szalóczi Béla

    Szegény kereszt.Mért is haragudnak rá oly sokan.Csak nem azért mert felébreszti a bűntudatot?

    • Pali Szántó

      Azért,mert felemeli a fejet.Már akinek van.

  • Na Tibor

    “nem kevésbé érdektelen a szobor alkotójának személye is, akit érdemes megismerni”
    Itt végtelen ciklusra futottam.

    • Dr. Füleskuvik

      😀

  • Zoltán Horváth

    Karol Józef Wojtyła szerintem fantasztikus ember volt, megérdemel egy szobrot bár ki is állítja fel és a kereszt is hozzá tartozik. Nagyon sajnálom ,hogy politikai csatározások és mellébeszélések áldozata lett.
    Kedves Bőtös Botond nem tetszik és nem tudok azonosulni a cikkével.

    • Bőtös Botond

      A cikkem nem arról szól, hogy Karol Józef Wojtyła megérdemlte-e a szobrot vagy nem. Egyébként: igen, megérdemli, nincs ebben vita közöttünk.

      A szoborról senki nem beszélne, ha állítói és készítői nem hajtottak volna végre nyilvánvaló politikai provokációt. A francia állam törvényei még rájuk is vonatkoznak. Üdv.

      • Soroskatona

        Gratula a cikkhez!!!

        • Bőtös Botond

          Kosz, Orban!!!

  • Pali Szántó

    Alávaló ember cikke.Szent János Pált méltató szoborkompozíció bárkitől jöhet.Moslékkeveró Timmermansnak nem jutna eszébe…

  • Károly Kovács

    Kinyalhatjátok Putyin s ……………….. ostobák !!!

  • centurio69/jobber szekértoló

    Kár volt a klaviatúrát koptatni…nem vagyok egy szenteskedő alak, de egy emlékmű kereszttől való megfosztását ilyen ilyen igyekezettel mentegetni…szánalmas.

    • transformer

      Abban egyetértek, hogy kár volt a klaviatúrát koptatni, de nem a mentegetés miatt. Ez az egész ügy vihar egy kávéskanál vízben, egy kis francia belügy, amit majd ott a saját törvényeik szerint elintéznek. A szobor odakerülése idején egyébként messze nem volt ilyen feszült az EU viszonya Oroszországgal, de hát Magyarország tele van Mórickákkal, egyik felül mindenben Putyin, másik felül meg Soros ördögi patáját látja.

      • zsíroskenyér

        A szobrot nem akarták a helyi katolikusok sem, a feszültséget a ruszkik által lefizetett polgármester gerjesztette! Klasszikus “oszd meg és uralkodj”, ahogy a cikk is írja!

        • transformer

          Azt még csak elhiszem, hogy az orosz állam igyekszik külföldön is terjeszteni az “udvari szobrász” alkotásait (ahogyan az USA kulturális selejtjének potenciális európai terjesztése a TTIP egyik fő ütközési pontja sok más mellett); azt azonban legfeljebb összesküvés-elméletnek lehet tartani, hogy ez valamiféle oszd meg és uralkodj lenne: kit oszt meg ? kin uralkodnak ? a bretagne-i minitelepülés lakosain ? ez azért Putyinnak sem ér meg ennyi pénzt.

          Mert ez a kanál vízben folyó vihar nem sok hatással van az EU-ra, amelynek Putyinnál sokkal súlyosabb belső problémái vannak, főleg az a népszerűtlenség, ami a neoliberális gazdasági rend erőszakolásából ered (és amelyben konzervatívoktól liberálisokon át állítólagos szocialistákig széles a bűntársak listája).
          Ami a ruszkik által lefizetett polgármestert illeti, ha jól olvasom a cikit, akkor előttük már lefizette őt Pasqua, a francia konzervatív exbelügyér; továbbá zavaros üzleteket bonyolítgatott mexikói elnökjelöltekkel, meg a később USA-elnökké avanzsált texasi géniusszal, akinek Putyinnál jóval nagyobb megosztottságot sikerült az EU-ban kiprovokálni a primitív hazugságokon alapuló iraki háborúval (elég emlékeztetni a hírhedt “Tony Blair-levélre”, amelyet az USA seggébe bújt kelet-európai kormányfők – köztük a magyar -, valamint a kétes múltú Barrosohoz hasonló nyugati jobboldali konzervatív kormányfők írtak alá, az iraki agressziót támogatva). Egyáltalán ki NEM fizette le ezt a dicső konzervatív polgármestert ?
          Ebből az egész trágyából Franciaországon kívül nálunk (meg talán Lengyelországban) lett ekkora vihar, mert a hazai konzervatív selejtünk felkapta a saját politikai propagandájához.

          Tényleg kár volt a klaviatúráért.

      • centurio69/jobber szekértoló

        …igazad van…; ja, csak lenne, amennyiben a mi belügyeinkbe se pofázna bele mindenki pl. Franciaország…:-) Ez csak élc, van abban (is) igazság, amit írtál! :-)

      • virág elvtárs s.k.

        Az eset a liberalizmus megcsúfolása, egy műalkotás megcsonkítása, a művészi szabadság megsértése.

  • reszelo.aladar

    Gondolom ha egy Dávid király installáció készült volna, netán egy holokauszt emlékmű arról ugyanúgy el kellene távolítani a csillagot.
    Amúgy a multikulti az, hogy egyik felekezet sem tarthatja meg saját szokásait? Vagy csak az őshonosok nem? Azt gondolnám, hogy a multikulti az amikor együtt ünnepli muszlim és keresztény a ramadán végét és a feltámadást.

    • zsíroskenyér

      Ha a Dávid király installáció köztéren készült volna, akkor igen. Gondolom, olvastad a cikk elején, miről szól az 1905-ös törvény. Ha köztéren helyeznek el bármilyen vallási jelképet, az törvényellenes Franciaországban.

      A multikulti azt jelenti, hogy minden vallás elfér egymás mellett és egyik sem nő a másik felé. Épp ezt próbálja biztosítani a szekularista államforma is, amely minden vallásnak lehetőséget ad, hogy híveik megéljék hitüket tempolmaikban, de ne legyenek kizárólagos igényeik.

      • Hugo Bosch

        Amikor szàzan nyomjàk az utcàn szőnyegre borulva? Ezek a franciàk, németek mindig màshol harcoltak, mi meg itthon ezekkel az “igazhitüekkel” ! Ahol a Koràn az alkotmàny….pfff. Most màr onnan is jönnek, csak a vak nem làtja.

  • trubin csaba

    Kedves Pikkelő!Nem értem mire célzol???

  • Pikkelő

    Hát arra amit kijavítottál. Köszi.