Gyomirtó a reggeliben: újabb nyugtalanító hírek a Monsanto slágermolekulájáról

traktor

 

Az EU-nak év végéig kell döntenie a világ legelterjedtebb gyomirtója, a glifozát engedélyének megújításáról. Miközben az Európai Bizottság mindent megtesz egy tízéves hosszabbítás érdekében, ismét nyugtalanító tények kerültek nyilvánosságra az amerikai Monsanto legfontosabb termékével kapcsolatban. Kedden egy újabb francia mérés igazolta, hogy mindennapi ételeinkkel is a szervezetünkbe kerülhet az ENSZ Rákkutatási Ügynöksége által 2015-ben potenciális rákkeltőnek minősített vegyszer. Pénteken pedig az derült ki, hogy a szernek zöld utat adó uniós hatóság előkészítő tanulmányában több tucat oldalon át szó szerint átvette a Monsanto vezetésével alakult vegyipari lobbiszervezet értékeléseit.

 

1xckok

 

Az utóbbi hónapokban már számos kritika érte a glifozát minősítésében szerepet kapó európai ügynökségeket, de a pénteken nyilvánosságra került vádakat nehéz lesz kimagyarázni. Úgy tűnik, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 2015 novemberében közreadott szakvéleményének fontos fejezetei teljesen egybeesnek a glifozátalapú gyomirtókat gyártó-forgalmazó ipari szereplők megbízásából készült anyag szövegével. Véletlenül pont azokat a részeket sikerült copy-paste-elni, amelyek a genotoxikus (a sejtek örökítő anyagát károsító), illetve a rákkeltő jelleget vizsgálják, az előbbit érintő oldalak majdnem egésze „plágium”.

A Global 2000 osztrák civil szervezetnek dolgozó biokémikusnak, Helmut Burtschernek, állítása szerint véletlen tűnt fel, hogy az uniós szakvélemény egyes részei teljesen megegyeznek a Critical Reviews in Toxicology magazinban 2013-ban megjelent cikk mondataival és formuláival, amelyet a Monsanto két szakértője jegyzett. Alaposabb kutatás után pedig rájött, hogy az érintett vegyipari cégek közös platformja, a Glyphosate Task Force dokumentumainak több tucat oldala visszaköszön, egy az egyben az uniós ügynökség anyagában.

Az EFSA minősítése azért is olyan fontos, mert néhány hónappal korábban, 2015 márciusában az ENSZ Rákkutató Ügynöksége, az IARC, épp ellenkezőleg, azt állapította meg, hogy a glifozát genotoxikus, laboratóriumi körülmények között rákkeltő az állatokra, és potenciális rákkeltő az emberre nézve. Erre alapozva több százan indítottak pert az Egyesült Államokban, és a glifozát “anyacége”, a Monsanto, más agrokémiai cégekkel összefogva páratlanul heves lejáratókampányt indított az IARC ellen.

Erről itt írtunk részletesen:
Harc a tudomány ellen: az amerikai nagyipari lobbik esete az ENSZ rákkutatási ügynökségével
Harc a tudomány ellen 2. A végső európai ütközet a glifozát engedélyezéséért?

Az EFSA véleménye az uniós szabályozás során is meghatározó: többek között erre, illetve a Európai Vegyi anyag Ügynökségére (ECHA) hivatkozva indította meg a vegyszer engedélyének meghosszabbítását az Európai Bizottság (EB). A döntéshez szükséges minősített többség (ez az országok 55%-a és az EU-lakosság 65%-a) azonban több szavazás alkalmával sem jött össze – bár a “Brüsszel” és a “multik” erejével egyaránt bátran dacoló kormányunk minden esetben a glifozát engedélyezésére szavazott.

A növényvédő szerek minősítésekor az uniós ügynökségek egy rapportőr állam előzetes szakvéleményére építenek. Ez esetben ez Németország volt, és a Bundesinstitut für Risikobewertung (BfR) szerkesztette az előzetes anyagot, amely az egészségügyi és környezeti kockázatokat mérte fel.

A BfR 4300 oldalas összefoglalójából elsősorban az a néhány száz oldal érintett a copy-paste hadműveletben, ahol a tudományos magazinokban megjelent, független tanulmányokat méltatják. (Az IARC ilyen papírokra alapozza szakvéleményét, míg az uniós ügynökségek figyelembe veszik az ipari szereplők által végzett, és nem publikus anyagokat is.)

A BfR több tucat ilyen független tanulmányt elemez részletesen, és „megbízhatónak” vagy „megbízhatatlannak” nyilvánítja azokat, leszögezve, hogy ezek az összefoglalók és kommentárok saját termékei. Ahogy a dokumentumokba betekintést kapó Le Monde megállapítja, azok a cikkek, amelyek negatív színben tüntetik fel a glifozátot, kivétel nélkül „nem megbízható” címkét kapnak, és a genotoxicitást, illetve a rákkeltő jelleget vizsgáló részek számottevő részét Monsantóék „diktálták”.

Az EFSA a vádakra azt válaszolta, hogy lényegében félreértésről van szó, amely az európai szakvélemények tekintélyének aláásását célozza. A BfR nem tagadja a „szövegkölcsönzést”, de kitart amellett, hogy a tanulmányok értékelése saját munkája. A botránynak plusz politikai súlyt ad, hogy a német agrárminiszter az utóbbi hetekben több ízben is kiállt a BfR mellett, amely kritikusai szerint túlságosan közeli viszonyban van a vegyipari cégekkel.

A Le Monde idézi a belga szocialista európai képviselőt, Marc Tarabellát, aki „dühítőnek és visszataszítónak” minősítette e fejleményeket, de „egyáltalán nem meglepőnek”. Úgy véli, az EB elszánt támogatása a Monsanto termékei felé már megingatta a fogyasztók és a képviselők bizalmát. A Greenpeace illetékese, Franziska Achterberg szerint mindegy is, hogy mindez véletlen vagy szándékosan történt, mert „teljesen megengedhetetlen, hogy az állami hatóságok úgy állítsák be az cégek analíziseit, mintha az a sajátjuk lenne”.

Mifozát? Avagy mi közünk ehhez az egészhez?

A glifozát a világ legelterjedtebb gyomirtója, évente mintegy 800 000 tonnát használnak belőle. Az 1974-ben piacra került szernek a 2000-es években lejárt a szabadalma, ma már bárki gyárthatja: csaknem 750 termék alkotórésze, kb. 20 országban több mint 90 cég forgalmazza.

Főleg a génmanipulációban világelső amerikai Monsanto génmódosított növényeinek „kiegészítő szereként” árulták (ez a hírhedt Roundup), de ma olyan országokban is nagyon gyakori, így hazánkban is, ahol nincs GMO-termesztés. (Darvas Béla blogján több cikket is szentelt a molekulának.)

És nemcsak a termőföldeken, hanem gyakorlatilag mindenütt fellelhető: a német söröktől kezdve, a brit péksüteményeken át a francia hegyi patakokik és vizeletünkig. Az évente használt mennyiség folyamatosan növekszik: az USA-ban 1987 és 2007 között a hússzorosára; a világban pedig a 2008-as 600 000 tonnáról a 4 évvel későbbi 720 ezerre – az IARC adatai szerint.

A glifozát tehát mindannyiunk életében jelen van, anélkül, hogy tudnánk róla, miközben mind a gyártó cégek, mind az engedélyező hatóságok több ízben súlyosan visszaéltek a bizalmunkkal és a lényegében rájuk bízott felelősséggel.

Ezt bizonyítják a glifozát körüli jelenlegi küzdelmek – és az azok során jogi úton kikényszerített bizonyítékok az USA-ban vagy az EU-ban – de ezen túl, a szer sorsa más fontos kérdésekre is rávilágít.

Mennyire független és szakszerű, illetve lakossági vagy ipari érdekeket véd az európai felügyelő hatóságok szakvéleménye? A nagyipari szereplők érdekei milyen feltételekkel minősülhetnek közérdeknek? Van olyan egészségügyi vagy környezeti kockázat, amely felülírja őket? Mennyire demokratikus és transzparens a vegyszerek engedélyezési eljárása? Milyen mezőgazdasági modellt szeretnénk, bele akarunk-e szólni, milyen minőségű és termelési módú étel kerül az asztalunkra – és lehetővé teszi-e e beleszólást a jelenlegi uniós működés? Vagy csupán fogyasztóként, pénztárcánk és lehetőségeink függvényében válogathatunk a termékek között, akkor is részben a „véletlenre” bízva magunkat?

Glifozát a reggeliben

Múlt csütörtökön hozta nyilvánosságra egy francia civil szervezet, a vegyszerhasználat visszaszorításáért küzdő Générations futures, hogy 30 gyakran fogyasztott gabonaalapú készítményből vett minta több mint felében talált glifozátot.

8 reggelire fogyasztott gabonapelyhet vizsgáltak (Nestlé, Kellog’s, Jordan stb.), és hétben lelték fel a vegyszer maradványait. A tészták közül hét mintából 2-ben, a 12 hüvelyes minta (lencse, bab, csicseriborsó, sárga borsó) közül pedig 8-ban leltek a Monsanto egykori molekulájára. Egyedül 3 kétszersült jellegű készítmény volt glifozát-mentes. Minden mintát átlagos élelmiszerboltban szereztek be, és ahogy összefoglalójukban emlékeztetnek is rá, a kutatás természetesen nem fedi le a francia polgárok étkezési szokásait, csupán gyakran fogyasztott, nem bio gabonatermékeket vizsgál.

  • 8 mintából 7 reggeli gabonapehelyben találtak glifozátot (87.5%)
  • 12 hüvelyesből 7-ben (58.3%)
  • 7 tésztakészítményből 2-ben (28,5%)
  • 3 kétszersült jellegű termékből nullában (0%)

A mért koncentrációk az egyik gabonapehelynél talált 40 mikrogramm/kg-tól az egyik lencsében fellelt 2100 mikrogramm/kg-ig terjednek. Az egyesület hozzáteszi, hogy a hüvelyesek esetében ez nem lépi túl a hatóságilag kijelölt határértéket (10 000 mikrogramm/kg), ami szerintük egyébként túl magas, a feldolgozott élelmiszerek esetében pedig nincs ilyen határérték.

A szervezet vezetője, François Veillerette azt is aláhúzza, hogy arról természetesen nincs szó, hogy mindez egyértelműen mérgező lenne, csak tudjuk, hogy ha éveken át ki vagyunk téve potenciálisan rákkeltő anyagoknak, akár csak nagyon kis mennyiségben is, az hosszú távon „nem jó hír az egészségünk számára”.

A témához kapcsolódó további cikkeink:

A Monsanto belső levelezése szerint már 1999-ben tudhattak a glifozát kockázatairól

Mérgező növényvédelem: egy francia gazda először nyert pert a Monsanto ellen

Az EU üzleti titkot védő direktívája ellentétes lesz a közérdekkel?

Sugar papers: hogyan vitte tévútra majd 30 éven át a cukorlobbi az amerikai fogászati programot?

Unhappy Meal: Szakszervezetek torkán akadt a McDonald’s adótrükkje

Meta-tanulmány a méhgyilkos neonikotinoid rovarirtók globális pusztító hatásáról

A végéhez közeleg egy sokszereplős játszma

Az Európai Bizottság idén júliusban javasolta a szer újabb 10 évre való meghosszabbítását, ekkorra már összegyűlt egy 60 civil szervezet összefogásával indult, ún. európai polgári kezdeményezés keretében 1 millió aláírás a glifozát betiltása érdekében.

Jelenleg az összesen 1,3 millió aláírás hitelesítése folyik az egyes országokban, a kezdeményezés azt is szeretné elérni, hogy az EU-ban kényszerítő jelleggel csökkentsük a vegyszerek mezőgazdasági használatát. Illetve azt, hogy a vegyszerek uniós engedélyezési folyamata ne az ipari szereplők, hanem a hatóságok által rendelt tanulmányokra támaszkodjon. A vegyszerhasználattól kevésbé függő mezőgazdasági modell kialakítása már egy 2009-es direktívában is szerepelt, és számos helyi kezdeményezés mutat ebbe az irányba, de állami szinten nem sikerül határozottan fellépni ennek érdekében, sőt a helyzet sok helyütt csak romlott.

A glifozát európai jövője szempontjából aggasztó hír, hogy augusztus végén a francia környezetvédelmi miniszter bejelentette, az engedély meghosszabbítása ellen szavaz majd. A nyár másik nagy csatájában, amely definíciót határozott meg a hormonkárosító anyagok engedélyezéséhez/tiltásához, a szavazáskor Párizs végül kapitulált Berlinnek.

A még elvontabbnak tűnő témát, amelyben a németek ceruzáját többek között a BASF és a Bayer vezette, lázas érdeklődés kísérte Franciaországban – érzékeltetésül: a Le Monde nagyon alapos beszámolóját majd 38 ezren osztották meg Facebookon. Itt is olvasható, hogy a svédekkel és dánokkal évekig közös frontot tartó Franciaország a zöld környezetvédelmi miniszter bevallása szerint is végül a német gazdasági érdekek előtt hajolt meg: a nagy német cégek nem örültek volna egy szigorúbb, az egészségügyi és természetvédelmi kockázatokra jobban figyelő meghatározásnak, amely számtalan termék jövőjét tette volna bizonytalanná az európai piacokon.

 

Néhány
Néhány hétköznapi használtai tárgy, amely tartalmazhat hormonkárosító anyagokat, fotó: Libération

 

A nagy mezőgazdasági szereplők a glifozáttal kapcsolatban is meghúzták a vészharangot: a nagytermelők francia érdekképviselete például jelezte, hogy alternatív gyomirtók egyelőre nem állnak rendelkezésre, a gépi munkák növekedése pedig a szektor üvegházhatású gázkibocsátását növelhetné. Sőt, a szervezet szerint mindez az ökológiai átalakulás céljait is veszélyeztetné – ez az érv különösen azért furcsa, mert a gall mezőgazdaság kiemelkedően magas vegyszerhasználó.

A glifozát esetleges betiltása bizonyosan komoly veszélybe sodorná az európai GMO-növény termelést, és magát a Monsanto gazdasági modelljét, ami az amerikai céggel fúzióra készülő német Bayernek, a gyógyszerek mellett a vetőmagok és növényvédő szerek gyártásában jeleskedő másik cégóriásnak is kellemetlenségeket okozhat.

A tervezett násszal kapcsolatban egyébként az Európai Bizottság vizsgálatot indított, szintén augusztus végén, úgy ítélve meg, hogy az eddig lefektetett garanciák nem elegendőek a monopólium lehetőségének kizárására. Az EB szerint pedig a szabad verseny lenne az, amely leginkább kiszolgálja a lakossági érdekeket.

Az uniós döntésnek tehát év vége előtt mindenképp meg kell születnie, a Le Monde szerint a következő szavazás október elején várható; az utóbbi években jelentős energiákat mozgósító, sokszereplős játszma a végéhez közeleg.

Címlapkép: Glifozátot használó mezőgazdász, fotó: Seth Perlman/AP/SIPA

Dobsi Viktória

Érdekel a külpolitika? Ha igen, kövesd a Világtérkép Facebook-oldalát!

 

tetszett_a_cikk3

 

  • Szilard Szabó

    Jól mutatja a bizonytalanságot, hogy már a címlapkép címe sem igaz, mert legjobb tudomásom szerint a Monsanto-nak csak GMO szójája van, amihez a Roud Up-ot használják, kukoricája nincs.

  • transformer

    Akkor ez micsoda ?: https://en.wikipedia.org/wiki/MON_810
    Más kérdés, hogy szerencsére Magyarországra nem engedték be. Egyébként nem is lenne értelme, mert az a kártevő, ami ellen készítették, nem okoz komoly károkat Magyarországon. Viszont lehetne utána fizetni a szabadalmi díjakat a Monsantonak.
    A szóján és a kukoricán kívül a Monsantonak még számos más GMO-ja is van, az engedélyeztetésük más kérdés.
    GMO ügyekben számos alapos és fontos információ található a szerző által is említett blogon: https://darvasbela.atlatszo.hu/
    Itt azonban nem elsősorban a GMO-ról van szó, hanem magáról a szerről. Hormonmoduláns hatása ismert, a rákkeltő hatás egyelőre “potenciális”, nehéz is bizonyítani, mert hosszú idő alatt okozhat csak rákot, és akkor sem egyértelmű a bizonyítás, mert az áldozat számos más, potenciálisan rákkeltővel szennyezett élelmiszert is fogyaszt. Túl sok ipari-agrár érdek is szól ellene. Betiltása azért lenne előrelépés, mert ha nincs glifozát, a glifozát-tűrő GMO-növénynek sincs értelme. Kormányzati politikusaink szellemi szintjére viszont jellemző, hogy miközben irracionális módon, alaptörvényileg tiltják a GMO-t, ami abból a szempontból érthető, hogy a magyar agrárlobbinak gazdasági előny, ha az ország “GMO-mentes”, ugyanannak az agrárlobbinak a befolyására egy veszélyes vegyszer engedélyezése ellen nem lépnek fel. Arról a kis apróságról nem szólva, hogy az importált szójában, amelyet az állatok nagy dózisban fogyasztanak, nem zavarja őket a transzgén jelenléte.