Sokat elmond egy ország állapotáról, ha reklámkampányt lehet építeni a kormányzó párt korrupciójára. Egész pontosan a kormányfő cinkosságára és bűnrészességére a közelmúlt legnagyobb korrupciós botrányában. Spanyolországban a Narcos sorozat harmadik évadát beharangozó Netflix óriásplakátokon és a Twitteren is rájátszik Mariano Rajoy érintettségére a Gürtel-ügyben, amiről épp szerdán kellett számot adni a parlamentben. Eközben az ellenzék a Trónok harcából kölcsönvett mémekkel figurázza ki a túlságosan hosszú évek óta büntetlen korrupciót.
Légy erős. A Narcos visszatér – üzeni hétfő óta Madrid egyik forgalmas főterén az egész homlokzatot beborító óriásplakát. Erről a banális két szóról – légy erős – Spanyolországban ugyanis millióknak egy sms jut eszébe, amit a jelenlegi kormányfő Mariano Rajoy küldött pártja vád alá helyezett pénztárosának, Luís Bárcenasnak.
Az sms-t imitáló szöveg alatt az új évad induló dátuma: szeptember 1. A reklám a Puerta del Sol mozgalmas terén látható hétfő óta.
A Gürtel-ügyként ismert, szövevényes korrupciós affér kulcsfigurája, a konzervatív Néppárt (Partido Popular, PP) pénzügyeibe majd 30 éven át beavatott Bárcenas maga adta át a médiának az üzeneteket. Néhány hónappal azután, hogy nyilvánosságra került a párt általa vezetett, titkos B-kasszájának könyvelése, és vele a vezetőknek zsebbe fizetett kiegészítő jövedelmek listája. 2013 júliusában, nyilván egy feszültebb pillanatában, amikor talán e gesztussal szerette volna jelezni, hogy nem hajlandó egyedül elvinni a balhét az egész pártvezetést érintő ügyben.
A 2009-ben ismertté vált korrupciós dosszié 2013 elején akkorát robbant, hogy majdnem magával rántotta a Néppártot. Ekkor publikálta, egy egyébként jobboldali napilap, az El Mundo, azokat az azóta Bárcenasról elnevezett papírokat, amelyek bizonyítják, hogy a PP B-kasszájába a közbeszerzéseken jól járó cégek fizettek be, és a párt vezetői rendszeres havi bónusz formájában vettek ki pénzt. „Luís, értelek. Légy erős.” A gyorsan szállóigévé vált sms ekkor, 2013 januárjában született, épp egy héttel azelőtt, hogy a már akkor is miniszterelnök Rajoy, a maga sajátosan vicces módján, kijelentette, hogy „nem emlékszik, mikor beszélt utoljára” Bárcenas-szal.
A spanyol igazságszolgáltatás és politikai rendszer minőségét sajnos jól jellemzi, hogy a rendőrség által alaposan felderített (és nagyrészt kiszivárgott, a közvélemény által részletekbe menően ismert) ügy következményei ma is csak módjával érték el a pártot. A börtönben töltött jó másfél év és 200 000 eurós kaució kifizetése után Bárcenas szabadlábon védekezhet; a Gürtel-ügynek csak első fejezete került egyelőre bíróság elé; és ma is a Néppárt kormányoz, azzal a Mariano Rajoyjal az élén, aki 1998-tól évi 27 ezer eurót kapott zsebbe, pontosabban borítékba, legalább tíz esztendőn át.
Ezek a borítékok is szerepet kaptak a Netflix kampányában, méghozzá a Twitteren. „Te is légy erős. A #Narcos következő darabja pénteken érkezik, és nem borítékokban” – üzeni a streaming platform, ráadásul előbányászva Rajoy egyik régi tweetjét.
A célzások legalább olyan evokatívak, mintha Magyarországon nokiás dobozokról vagy a közpénz jellegüket elvesztő összegekről beszélnénk, de a Netflix rájátszik egy aktualitásra is. A Pablo Escobar drogbáró életéről szóló, bár fia szerint a valósághoz képest jóval rózsaszínűbb Narcos új évadjának premierje ugyanis egybeesik az első alkalommal, amikor a kormányfő a Parlamentben kényszerül számot adni a Gürtelben való érintettségéről. Mariano Rajoy július 26-án volt kénytelen megjelenni tanúként meg a bíróságon, ahol azt állította, hogy nem volt tisztában pártja pénzügyeivel, lévén csak politikai pozíciókat foglalt el.
Ennek az idézésnek nyomán harcolta ki az ellenzék Rajoy parlamenti meghallgatását, amelynek során a miniszterelnök, önmagát is fölülmúlva, egyetlen érintett nevét sem mondta ki, sem a Gürtel, sem a Bárcenas szót, ahogy a dosszié legfőbb gyanúsítottjaiét sem. Miközben szokott módján meglehetősen cinikusan abszolválta a feladatot, elhangzott több csúsztatás és hazugság is, ezek részletes listáját például itt lehet elolvasni.
Rajoy többek között a korrupció elleni harc és a transzparencia bajnokaként állította be magát, olyan innovatívan és merészen meghamisítva a realitást, hogy Szijjártó Péter is megtapsolta volna a mutatványt. Arra is több ízben utalt, mennyire tiszteletben tartja a törvényeket és a parlamentet, bár kisebbségben kormányzó pártja – amelyet (miből lesz a cserebogár) számos esetben a politika megújítására felesküdött, fiatal, generációs pártként szerveződött Ciudadanos támogat – épp ellenkezőleg: figyelmen kívül hagyta a Kongresszus számos olyan abszolút többséggel hozott döntését, amely nem volt kedvére.
Így például nem függesztette fel saját népszerűtlen oktatási reformját vagy a bel- és külföldön egyaránt keményen kritizált úgynevezett szájkosártörvényt. De még annak a vizsgálóbizottságnak létrehozását is megtámadta az Alkotmánybíróságon, amely a PP finanszírozását kutatná, és amelyet még saját képviselői is megszavaztak.
De a kormányfőt az sem zavarta, amikor a teljes ellenzék (a 350 képviselőből 225) egyetértett az EU és Törökország menekültpaktumának elutasításában, és az állam aktivizálódását sürgették, még 2016 márciusában, a befogadás érdekében. Rajoy támogatta az uniós paktumot, és a kormány az azóta eltelt másfél év alatt sem járult hozzá, hogy az ország által vállalt, majd 17 000 menekült effektíven megérkezzen az országba.
Felmerül persze a kérdés, ha az ellenzék ilyen szerteágazó ügyekben egyet tud érteni, hogyhogy nem sikerült leváltani egy kisebbségben lévő és közismerten korrupt formációt. A döntő pillanatban, amikor még lett volna esély a 2015 végén tartott választások nyomán Rajoy elmozdítására, az ellenzék nem tudott megegyezni, egy komplex helyzetben, de főképp a szocialisták belső vívódásai miatt. A lehetőség elillanása és a megismételt választások után sokkal távolabb került egy ellenzéki konszenzus esélye, és egyelőre nincs alternatív kormányzóképes többség, azaz, jobb híján marad a PP és Rajoy.
Az egyelőre ennél többre képtelen baloldal kreatív erőit szintén a sorozatok ihlették, hogy a Gürtel valóban hosszú évek óta folyó, végtelenített szappanoperának tűnő újabb epizódját, Rajoy számonkérését „átkeretezzék”. Az ezúttal a Trónok harcából kölcsönzött mémek olyannyira népszerűek lettek, hogy az újbaloldali Podemos hashtagje, a Winter is coming-ra emlékeztető #GÜRTELiscoming trending topic lett a héten.
A plakátra felkerültek a csúszópénzek, a túlárazás, és a kivételezés várható időpontja: az örökkévalóság.
A videó- és képgyártásba beszálltak a radbal Egyesült Baloldal (Izquierda Unida, IU) szervezetei is, majd a felhasználók; többek között például Kasztília foglalkoztatáspolitikai büdzséjével összemérve a Gürtelben ellopott 863 millió eurót (3 évre lenne elég), vagy mondjuk Andalúzia mezőgazdasági támogatásával (5 évre jutna belőle).
Az affér kulcsszereplőiről és legszebb pillanataiból videó is készült:
Több százan vannak, és azért jöttek, hogy kifosszák a közvagyont, és elrabolják a demokráciát: #GÜRTELisComing. Visszatér a saga, amelyet sosem akartunk látni.
Humorba oltani az elfogadhatatlant, aminek megváltoztatására képtelenek vagyunk, jól ismert technika. Éppen csak manapság a paródia és az abszurd terén olykor a parlamentben teljesítenek a legjobban. Mariano Rajoy például többek között ezt állította szerdán:
„Nem igaz, hogy büntetlen a korrupció, mert Spanyolországban vannak kontrollok. Mindig is voltak, de ma erősebbek, mint valaha.”
Ezért is lehetséges, hogy egy politikus, aki borítékban kapta éveken át feketén a fizetését, továbbra is vezetheti az országot.
Négymillió forintos uniós bírság és 70 millió forintos uniós visszatérítési szankció kiszabása után nyomozás indult a sokat vitatott érdi óvodaépítések...
A minap írtunk arról, hogy a megjelent ellenzéki programvázlatban a romák helyzetével foglalkozó részt sikerült egy gazdag indiai családról készült,...
Komposztáló üzemet akart építeni Pátyon Soltész Miklós államtitkár fiának cége, de végül a fideszes polgármester jegyzője akadályozta meg a beruházás...
