Houstonban évek óta tudták, hogy katasztrófa közeleg

Houston víz alatt - ez a kép a 2016 tavaszi áradáskor készült. Fotó: Houston Chronicle
Houston víz alatt - ez a kép a 2016 tavaszi áradáskor készült. Fotó: Houston Chronicle

 

Történelmi vihar, soha nem látott áradás, természeti katasztrófa – nem fukarkodik a média és a politikai elit sem a nagy szavakkal, amikor a Houston városát lassan egy hete sújtó árvízről és esőzésről beszél. Való igaz: ilyen rövid idő alatt ilyen sok eső még nem esett Amerikában. Húsz fő életét vesztette, a vízből 8500 főt mentettek ki, és az amerikai Nemzeti Gárda helyszínen lévő tízezer fős csapatához hamarosan további tizennégyezren csatlakoznak.

 

 

És a legrosszabbon talán még nincs is túl az amerikai nagyváros: a trópusi viharrá „leminősített” Harvey hurrikán a szárazföldről visszafordult a Mexikói-öbölbe, erőt gyűjtött, majd helyi idő szerint szerda hajnalban ismét elérte az Egyesült Államok partjait, Texas helyett immár Louisiana partjainál. Az eső pedig napok óta nem áll el, ami súlyosbítja az árvizet. Egyes becslések szerint évekre, akár egy teljes évtizedre is szükség lehet majd Houston teljes újjáépítésére.

Nem az időjárás, hanem a rossz várostervezés a hibás

Ám nem arról van szó, hogy Houstont előre nem látható természeti katasztrófa érte volna, amelyre nem lehetett felkészülni. A Texas Tribune és a Pro Publica tavalyi tényfeltáró cikksorozatából kiderül, hogy Houston a városvezetés hibájából egyre kevésbé ellenálló a nagy esőzéseknek. Emiatt egyre több az árvíz, és ez ellen az önkormányzat nem volt hajlandó semmit sem tenni. A cikk megállapította: nem az a kérdés, tönkreteszi-e Houstont egy áradás, hanem az, hogy mikor. Talán a megszólaltatott szakértők sem gondolták, hogy ilyen hamar megvalósul, amit előrejeleztek.

Az is kiderült, hogy Harvey még csak nem is a lehető legrosszabb lehetőség volt: ha egy Katrina-féle hurrikán telibe találja egyszer Houstont, akkor olyan erős áradásra lehet számítani, hogy az hosszú időre megbéníthatja a város legfontosabb iparágát, az olajfinomítást. Ez pedig a benzinárakat is úgy meg fogja dobni, hogy az egész amerikai, illetve akár a világgazdaságra hatása lehet.

2008 szeptemberében már közel volt a katasztrófa: Ike hurrikán egyenesen Houston felé tartott, majd az utolsó pillanatban irányt váltott és megkímélte a várost. Ike még így is a harmadik legnagyobb kárt okozó hurrikán az Egyesült Államok történetében, a 2005-ös Katrina és a 2012-es Sandy után.

Ike hurrikán után a kutatók számítógépes modellekkel próbálták bemutatni a lakosságnak, mi lesz, ha egyszer tényleg letarolja egy hurrikán a várost – hogy pontosan mennyi vizet „nyom fel” a beépített területekre, hajózási útvonalakra és olajfinomítókra a vihar. A következmények katasztrofálisak lesznek, ám azóta sem történt semmi, pedig Houston köré még annyi védelmi rendszert sem építettek, mint ami New Orleans védte a Katrina előtt.

A beton nem szívja fel a vizet

A Texas Tribune hosszú cikkben és kapcsolódó interaktív térképen mutatja be, hogyan járult hozzá Houston rohamos fejlődése ahhoz, hogy egyre többször sújtják áradások a várost. Az Egyesült Államok negyedik legnagyobb városába özönlenek az emberek, Houston terjeszkedik és fokozatosan beépül. Emiatt olyan legelőket is lebetonoztak az elmúlt évtizedekben, amelyek a lehulló esővíz jelentős részét elnyelték.

A beton és a frissen telepített gyeptégla nem képes arra, amire az őshonos, két-három méter mélyre lenyúló gyökerű fűfélék. A beépítések, utak és betonjárdák miatt a lehulló víz ráadásul olyan irányokba folyik, ahová eddig nem, így olyan területek is víz alá kerülnek egy áradás során, amelyek eddig soha.

A cikk 2016-ban jelent meg, és az azt megelőző két évben is súlyos áradások pusztítottak Houstonban. A 2017-es árvízzel így három év alatt immár három olyan áradást számolhatunk össze a városban, amelyeknek száz évben egyszer lenne csak szabad megtörténniük. A várost pedig mindhárom árvíz teljesen védtelenül érte.

Pedig lehetett tudni, hogy ez valós veszély: már egy 1937-es tanulmány is arra figyelmeztet, hogy valamit tenni kell, mert Houston földrajzi fekvése miatt Amerika áradásoknak legjobban kitett városa. Két víztározó meg is épült, ám a közéjük tervezett gát, illetve vízelvezető csatorna már nem – sem pénz, sem politikai akarat nem volt rá.

Csakúgy mint most arra, hogy tegyenek valamit a teljesen nyilvánvaló árvízveszély ellen. Az önkormányzat nem tesz semmit az ellen, hogy egyre több legelő épül be, illetve hogy nagyon sokan építenek árvízveszélyes helyekre, esetleg túl közel a víztározókhoz. Vannak olyan területek, amelyek csak az elmúlt évek fent leírt fejlesztései miatt lettek árvízveszélyesek, ám mivel még nem sorolta át őket az önkormányzat árvízveszélyes területté, így az ingatlanügynökök „elfelejtik” közölni a vásárlókkal, hogy erre számítaniuk kell, és esetleg megérné erre biztosítást kötni.

De nem is kell új lakónak lenni ahhoz, hogy valakit meglepetés érjen: a Texas Tribune-nek meséltek olyanok is, akik 25 éve ugyanott laknak, és 2015 előtt soha nem volt árvíz a házuk közelében sem. A Harvey által hozott eső épp harmadszor mossa el őket.

A szakértők abban is egyetértenek: a klímaváltozás miatt egyre több lesz a heves esőzéssel járó vihar, ami még több esőt hoz, ezért erre fokozottan kellene készülnie a városnak.

Ám a város árvízvédelméért felelős vezetők mindezzel nem értenek egyet. Mike Talbott árvízvédelmi főnök a cikk írásának idején, 18 év szolgálat után ment nyugdíjba, ám utódja is osztja véleményét, mely szerint ezek a viharok különleges események, és sem az észvesztő mértékű építkezésnek, sem a klímaváltozásnak nincs köze az egyre gyakoribb áradásokhoz. Az árvízvédelmi hivatal nem is tervezi, hogy kutatást végezzen a klímaváltozás hatásairól, és Talbott azzal sem ért egyet, hogy a városszéli legelők „csodaszivacsként” magukba szívták volna a vizet. Szerinte aki ezt vallja, az „fejlődésellenes.”

Talbott azt az Amerikában népszerű véleményt osztja, mely szerint mindegy, mit teszünk a környezetünkkel, az emberi találékonyság és a mérnöki tudás majd megoldja a keletkező problémákat. Szerinte például beton vízgyűjtőkkel, a vízelvezető csatornák szélesítésével és a meglévő infrastruktúra karbantartásával lehet harcolni leghatékonyabban az árvizek ellen.

Amikor az újságírók azzal szembesítették Talbottot, hogy egyetlen szakértő vagy tudós sem ért egyet az érveivel, úgy válaszolt: keressenek jobb szakértőket, kezdve például épp vele.

A Columbia Journalism Review a múlt héten hívta fel rá a figyelmet, hogy a Texas Tribune egy éve előre jelezte, hogy hamarosan pusztító árvíz jön Houstonban. Jópár rangos újságíródíjat kaptak a munkájukért, de a város gyakorlatilag semmit sem tett, hogy csökkentse a veszélyt.

A tavalyi tényfeltáró cikk két szerzője pedig most nap mint nap kint van az árvízben, és folyamatosan tudósít arról a viharról, amelyre egy éve figyelmeztették a helyieket.

Kőműves Anita

 

tetszett_a_cikk3

 

  • Bumbus Bumbusov

    “Talbott azt az Amerikában népszerű véleményt osztja, mely szerint mindegy, mit teszünk a környezetünkkel, az emberi találékonyság és a mérnöki tudás majd megoldja a keletkező problémákat. ”

    ezen az állásponton voltak a szovjet komcsik is :(((((