Globális válságok közepette bénítja meg az amerikai diplomáciát Donald Trump

Rex Tillerson Moszkvába érkezik Forrás: Flickr - Amerikai Külügyminisztérium
Rex Tillerson Moszkvába érkezik Forrás: Flickr - Amerikai Külügyminisztérium

 

Vlagyimir Putyin 755 amerikai diplomatát utasít ki Oroszországból válaszul arra, hogy Washington újabb szankciókkal sújtotta Moszkvát. Ez óriási érvágás az amerikai külügyminisztériumnak és a titkosszolgálatnak is, ám Donald Trump elnök egy pillanatig sem sajnálkozott. „Szeretném megköszönni neki” mondta egy sajtótájékoztatón nyaralása közepette, az orosz elnökre utalva. „Próbálunk minél kevesebbet költeni a fizetésekre, és ami engem illet, nagyon hálás vagyok, hogy ennyi emberrel kevesebben lesznek, mert így őket már nem kell fizetni” folytatta a választ az amerikai elnök.

 

 

Az amerikai diplomaták és elemzők azonnal levegőért kezdtek kapkodni a hihetetlen kijelentés hallatán. „Ez egy naiv és rövidlátó kijelentés, rossz üzenetet küld minden munkatársnak a világ minden táján” mondta egy diplomata a Politicónak. El lehet ütni Trump válaszát azzal, hogy csak ki akart bújni a válaszadás alól, és ő maga is közölte, hogy szarkasztikusan kell érteni szavait.

Ám még ha rosszul sikerült viccelődésnek is fogjuk fel, ez a mondat is arra világít rá, hogy az amerikai elnök semmibe veszi az ország több mint 75 ezer diplomáciai téren dolgozó polgárának a munkáját.

Ennek pedig egyre több jele van, márpedig ha a világ legerősebb katonai és gazdasági hatalma a diplomácia helyett a nyers erőre támaszkodik ezentúl, annak az egész világra súlyos hatása lesz. Szükség van a profi diplomáciai karra, mert válságok és megoldandó kérdések sorával áll szemben Wasington, amelyek közül csak néhány példa az egyre harciasabb Észak-Korea, a polgárháborús Szíria, az erősödő Irán vagy Oroszország és Kína hatalmi ambíciói.

Nagykövetek és államtitkárok is hiányoznak

Már az is jelzés volt az amerikai diplomácia számára, hogy az elnök Rex Tillerson egykori Exxon-vezérigazgatót nevezte ki külügyminiszterré. Tillerson mind Washington, mind a diplomácia világában újonc. Az amerikai külügyminisztériumban még ma is, hét hónappal az új elnök beiktatása után is két teljes döntéshozatali szintet nem töltöttek be. Huszonnégy főosztályból huszonkettőt megbízottak igazgatnak – ez azért fontos, mert ezekhez a pozíciókhoz szenátusi jóváhagyás kell, az enélkül dolgozó megbízottaknak nincs meg a politikai támogatottsága a gyors és hatékony döntéshozatalhoz.

Olyannyira hiányoznak a döntéshozók, hogy három nagykövet (egy ázsiai és két európai) már a Nemzetbiztonsági Bizottsághoz fordult tanácsért, mert a külügy vagy nem válaszol a kérdéseikre, vagy nincs a válaszaikban semmi kézzel fogható.

A washingtoni külügyminisztérium egyes folyosóin még most is „költözködős” hangulat uralkodik, dobozokkal és félig üres irodákkal. A diplomaták közül van, aki úgy gondolja, a hiányzó posztokat nem is fogják betölteni, hiszen Tillerson cégvezetőként nem szereti a „vízfejet” és úgy gondolja, helyettesek és helyettes államtitkárok nélkül is elboldogul majd.

Hiányzik a nagykövetek nagyjából egyharmada is – elsősorban azok, akik Barack Obama politikai kinevezettjei voltak, és emiatt Trump beiktatásakor azonnal haza kellett utazniuk. Hagyományosan ők a beiktatás napján beadják lemondásukat, de sokukat a posztján hagynak még néhány hónapig.

Colleen Bell budapesti nagykövet is hazautazott ebben a „hullámban” és még pletykákat sem lehet arról hallani, hogy vajon ki ülhet a helyére. Az Átlátszó információi szerint a budapesti követségen átszervezték az ott dolgozó diplomaták feladatait, felkészülve arra, hogy hosszabb ideig kell anélkül dolgozniuk, hogy nagykövet állna a követség élén.

Rejtőzködő miniszter és megalázott diplomaták

Az amerikai diplomácia morálját pedig folyamatosan rombolja, hogy úgy érzik, szükséges rossznak tekintik őket. A Fehér Ház a következő költségvetési évre a Külügyminisztérium büdzséjének 30 százalékos csökkentését javasolja, miközben a védelmi kiadásokat jelentősen növeli. Tillerson néha nagy beszédekkel próbál lelket önteni a diplomatákba, ám eközben 2300 fős leépítésre tett javaslatot. Felmerült az egyébként nem túl nagy, de szimbolikus jelentőségű, háborús bűnökkel foglalkozó iroda bezárása is.

A The New York Times hasábjain Roger Cohen már egyenesen kétségbe esett diplomatákról ír. Leírja, hogy május elején, amikor a minisztérium hagyományosan megemlékezik a szolgálatteljesítés közben elhunyt 284 diplomatáról, annak szervezésében ismét jelentős szerepet vállalt Barbara Stephenson, a diplomata-szövetség elnöke. A három évtizede a külügyben szolgáló Stephenson arra készült, hogy mielőtt Tillersonnal együtt megjelenik az eseményen, átbeszéli vele annak menetét, ám ehelyett erővel kitessékelték abból a váróból, ahol Tillersonnal akart találkozni.

Cohen szerint Tillerson egyszerűen nem kommunikál a minisztérium többi tagjával. Egy másik cikk szerint alig hagyja el hetedik emeleti irodáját, a legfontosabb megbeszélésekről is hamar távozik, és közeli munkatársai senkit sem engednek a közelébe. Ám a miniszteri folyosót már sikerült átalakítani: a régi nagy diplomaták portréi helyett ma már vadnyugati témájú a dekoráció. Hasonló leírást olvashattuk a The Atlantic korábbi cikkében, amely szerint iránymutatás hiányában a korábban elfoglalt diplomaták annyira nem tudják, mit kellene csinálniuk, hogy naphosszat az épület alagsorában kávéznak.

A tapasztalt munkatársak pedig sorra távoznak. A NYT példaként hozza fel az egykori katari nagykövet Dana Shell Smith-t, aki szerinte „teljesen lenézik a szakértelmüket.” Kilépett a 35 évnyi tapasztalattal rendelkező egykori tunéziai nagykövet, Jake Walles is, aki szerint „a szervezet lassan széthullik.”

Wendy Sherman, Obama egyik külügyi helyettes államtitkára szerint „ez egyáltalán nem csak a külügyminisztérium átszervezéséről szól, hanem arról, hogy lerombolják és minimalizálják a diplomácia szerepét a nemzetbiztonsági kérdésekben.”

Az értékalapú politika nem elég jövedelmező Trumpnak

Cohen szerint alapvetően arról van szó: Donald Trumpot csak az érdekli, hogy ha pénzt költ, azért kapjon is valamit cserébe. Legfőbb külpolitikai céljai Kína „legyőzése”, az ISIS megbuktatása és az amerikai üzleti érdekek védelme. Valamit valamiért – és mivel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállam elvei nem válthatók könnyen pénzre, ezek az értékek háttérbe szorulnak.

Colleen Powell egykor republikánus külügyminiszter azt mondta Cohennek: „Az érdekeink az értékeinken alapulnak. Nagyon aggódom, mert úgy tűnik, az ország kezd egyre messzebbre sodródni a számára oly alapvető értékektől.”

A változások a fiatalok figyelmét sem kerülték el: évtizedek óta nem írták meg olyan kevesen a külügyi felvételihez szükséges vizsgát, mint idén nyáron. Nagyon sok tehetséges, jelenleg diplomáciát tanuló fiatal is inkább a magánszektor felé kacsingat – igaz, még így is sokszoros a túljelentkezés minden egyes megüresedő külügyi állásra, írja a Politico.

A koordinálatlanság abban is meglátszik, hogy a Fehér Ház és a külügy van, hogy egymással ellentétes kijelentéseket tesz: Katar és Szaúd-Arábia konfliktusában például az elnök az elsőt, Tillerson a másodikat hibáztatta. Ám mindennek más oka is lehet: Jared Kushner elnöki vő és tanácsadó, illetve Tillerson harcolnak azon, ki határozza meg a közel-keleti politikát.

Utóbbi lehet annak az oka is, hogy az amerikai külügy alig tart sajtótájékoztatót, márpedig évtizedeken át hetente legalább négyszer volt ilyen. Ezek fontos események: így kommunikálja Washington hivatalos álláspontját a világ minden táján bekövetkező eseményekről, amelyet minden országban szoros figyelemmel követnek, hiszen ha csak egy szó változik egy közleményben vagy válaszban, már az is súlyos jelentést hordoz.

PJ Crowley, Obama egykori külügyi szóvivője szerint a katari üggyel kapcsolatos disszonancia valamennyire rávilágít, hogy miért nincsenek sajtótájékoztatók: ha nem lehet tudni, mi lesz a hivatalos fehér házi politika egy kérdésben, akkor azt kommunikálni sem lehet.

Kőműves Anita

 

tetszett_a_cikk3