Harc a tudomány ellen: az amerikai nagyipari lobbik esete az ENSZ rákkutatási ügynökségével

ependage

 

Mióta 2015-ben rákkeltőnek minősítette a világ legelterjedtebb gyomirtóját, a Monsanto által jó negyven éve piacra dobott glifozátot a WHO Rákkutatási Ügynöksége (IARC), addig soha nem tapasztalt támadások indultak meg ellene. A Le Monde újságírói részletesen is megpróbálták feltárni az Ügynökség ellen több fronton zajló offenzívát, melynek tétje nem csupán egyetlen nagy presztízsű intézmény sorsa, hanem általában véve a szakpolitikai döntéseket meghatározó tudományos kutatás független és transzparens jellege. Cikkünk első részében arról lesz szó, hogyan próbálja módszeresen aláásni az IARC hitelét az elsősorban amerikai nagyipari lobbi, élén a Monsantóval.

 

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

lopunk

Részletek, támogatási lehetőségek itt

 

2015 márciusában látott napvilágot az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a WHO fennhatósága alá tartozó Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) szakvéleménye a világ legelterjedtebb növényvédő szeréről, amelynek az volt a konklúziója, hogy a szer genotoxikus (módosítja a sejtek örökítő anyagát), laboratóriumi körülmények között rákkeltő  az állatokra, és potenciális rákkeltő az emberre nézve.

A szóban forgó gyomirtó a glifozát, az amerikai székhelyű Monsanto vállalat legismertebb termékének, a Roundupnak hatóanyaga, egyben üzleti modelljének alapja.

Bár a 2000-es években lejárt szabadalma, és ma már bárki gyárthatja, mintegy 750 termék alkotórésze; 1974-ben, piacra kerülésekor évi 3.200 tonnát használtak belőle, 40 évvel később évi 825.000 tonnát. Ez a volumennövekedés nagyrészt azzal függ össze, hogy a molekulát toleráló, genetikusan módosított vetőmagok kísérőterméke, de olyan országokban is használják, így hazánkban is, ahol nincs GMO-termelés.

 

Alvaro Ybarra Zavala "Utazás a Roundup földjére" című fotósorozata kíséri a Le Monde 3 témának szentelt cikkét. Ezen a képen a Monsanto gyára az argentin Rojasban 2014-ben, ez a világ legnagyobb genetikusan módosított kukorica vetőmagot előállító üzeme.
Alvaro Ybarra Zavala “Utazás a Roundup földjére” című fotósorozata kíséri a Le Monde 3 témának szentelt cikkét. Ezen a képen a Monsanto gyára az argentin Rojasban 2014-ben, ez a világ legnagyobb genetikusan módosított kukorica vetőmagot előállító üzeme.

Transzparenciát követel a titkolózásáról hírhedt cégóriás

A Monsanto elég keményen reagált slágerterméke rákkeltő minősítésére, közleményében „ócska tudománynak” minősítette az IARC szakvéleményét, a tanulmányok részrehajló szelekcióját, a korlátozott számú adatot, a szervezet rejtett motivációját kritizálta.

Az ENSZ fennhatósága alatt jó félévszázada működő IARC-nél hozzá vannak szokva a támadásokhoz (a szívós dohánylobbi például szintén kampányolt ellenük), de ehhez a hangvételhez nem igazán. Pedig a Monsanto közleménye csak a nyitánya volt az elmúlt két évben több fronton is indított támadásoknak az ügynökség hitele, finanszírozása és kutatói ellen.

Bár a cég a transzparenciát is hiányolja az IARC eljárásában, saját, külsős szakértője teljesen elégedettnek tűnt a 2015. március 14-én kelt beszámolója szerint. Tom Sarahan, a birminghami egyetem professzora részt vett az IARC által megbízott tudósok egyéves munkáját lezáró, több napon át zajló értekezletén Lyonban, és mindent a legnagyobb rendben talált.

A Le Monde megkeresését elhárító kutató külön kérte, hogy a Monsanto ne hivatkozzon rá, bár felajánlotta segítségét a „riposzt”megfogalmazásához. Mindez onnan tudható, hogy egy jelenleg a kaliforniai szövetségi bíróságon folyó per során a Monsanto számos belső dokumentumát volt kénytelen átadni.

Az eljárásban mintegy 800 panaszos vesz részt, akik rákos megbetegedésükért (az elhunytak esetében a családtagok) a glifozátot teszik felelőssé, elsősorban az IARC szakvéleményére alapozva. Az eddig átadott, 10 millió oldalnyi, Monsanto Papers néven ismert anyagból többek között az derült ki, hogy a cégnél már 1999-ben tudtak a Roundup súlyos toxikus kockázatairól.

Korábbi kapcsolódó cikkünk:

A Monsanto belső levelezése szerint már 1999-ben tudhattak a glifozát kockázatairól

Még az IARC bejelentésének napján a Monsanto alelnöke némileg fenyegető hangnemben fordul az „anyaszervezet” WHO-hoz is, a genfi székhelyű vezetésnek címzett levelében azt állítja, hogy az IARC 17 szakértője direkt figyelmen kívül hagyott több tucat nyilvános tanulmányt és értékelést, amelyek szerint a glifozát nem veszélyes az emberre.

Philip Miller sürgős találkozót szorgalmaz, ahol a „rendkívül vitatható anyagot és konklúzióit” kiigazítandó azonnali intézkedéseket szeretné megvitatni, illetve a szakértők szelekciós szempontjait, és az IARC költségvetésének forrásait, az „adományozókat is ideértve”.

Néhány hónappal később az IARC nem amerikai szakértőinek mindegyike levelet kap a Monsantót képviselő Hollingsworth ügyvédi irodától, amelyben felszólítják őket, hogy az összes, munkájukhoz felhasznált iratot – feljegyzéseket, táblázatokat, adatbázisokat, kommentárokat adják át, amennyiben ezt megtagadják, a levél kiköti, hogy mindezeket őrizzék meg, amíg hivatalos értesítést nem kapnak az amerikai igazságszolgáltatástól.

Az amerikai szakértők esetében a stratégia némileg módosul: az információszabadságot szabályozó törvény (Freedom of Information Act, FOIA) lehetővé teszi, hogy a közpénzből fenntartott intézmények és alkalmazottaik által létrehozott dokumentumokat bárki megismerje (bizonyos feltételekkel). A Le Monde információi szerint a Monsantót képviselő irodák több igénylést is beadtak, a kutatókat foglalkoztató szövetségi és állami hatóságokhoz, illetve egyetemekhez; néhány esetben magukat az intézményeket is felszólították saját vonatkozó dokumentációjuk átadására.

Azt, hogy mennyire volt sikeres a megfélemlítési akció, talán érzékelteti, hogy egyetlen érintett kutató sem volt hajlandó névvel válaszolni a mérvadó francia napilap megkeresésére, vagy csak a kommunikáció nem hivatalos csatornáin keresztül.

Támadás az IARC fenntartását biztosító források ellen: a képviselők és kémek offenzívája

Eközben a politikai lobbi is mozgásba lendül, így például az amerikai vegyipar egyik nagyhatalmú szervezetének, az American Chemistry Council (ACC)-nak korábban is kedvére tevő republikánus képviselő, Jason Chaffetz kérdőre vonja az IARC évi 40 millió eurós büdzséjéből 1,2 milliót álló Nemzeti Egészségügyi Intézetet (National Institutes of Health, NIH): hogyan lehetséges, hogy az amerikai adófizetők pénze egy ilyen inkoherens, ingadozó álláspontú, polémiát polémiára halmozó szervezetnél landol, mint az IARC?

Egy másik jelentős lobbiszervezet, a vetőmag- és növényvédőszergyártókat képviselő Croplife International pedig az IARC kormányzótanácsát alkotó, és a szervezet büdzséjének 70%-át álló 25 ország kormányainál panaszkodik az ott végzett munka minőségéről.

 

Az ACC 2017-ben indított Twitter fiókja elvben a transzparens, hiteles tudományért küzd, a gyakorlatban az IARC-ot támadja.
Az ACC 2017-ben indított Twitter fiókja elvben a transzparens, hiteles tudományért küzd, a gyakorlatban az IARC-t támadja.

 

Ezzel párhuzamosan, néhány hónap leforgása alatt legalább öt, olyan magát újságírónak, független kutatónak vagy ügyvédi iroda munkatársának kiadó egyén tűnik fel az IARC eseményein, veszi fel a kapcsolatot kutatókkal, és gyűjt adatot az ügynökség működéséről, akinek identitása legalábbis kétséges.

Egyikükről, egy bizonyos Christopher Wattsról, aki újságíróként mutatkozott be, csak éppen feltételezett lapjánál, a The Economistnál nem ismerik a nevét, a Le Monde azt deríti ki, hogy egy albán címre van bejelentve, és hírszerzéssel foglalkozó céggel rendelkezik; egy másik egy New York-i gazdasági hírszerzéssel foglalkozó vállalat alkalmazottja, akinek már meggyűlt a baja a helyi törvényekkel.

Lobbisták és forgóajtók a Trump-adminisztrációhoz

A Monsanto hivatalos képviseletén és a nagy érdekvédelmi szerevezeteken kívül két szabályozás- illetve zöldellenes lobbiszervezet is „gerillaharcba” kezd az IARC-nak dolgozó kutató ellen, ők 19 közadatigénylés adnak be az illetékes közintézményekhez, többek között minden olyan dokumentumra kíváncsiak, ahol előfordul az „IARC”, a „glifozát” vagy a „Guyton” szó – az utóbbi Kathryn Guytonra, a glifozátot minősítő anyag felelősére utal.

Mindkét lobbiszervezet vezetője David Schnare, aki klímakutatók zaklatásáról is ismert, és 2016 novemberében csatlakozott Donald Trump csapatához. A Le Monde megkeresésére a „Helló, nem érdekel minket a dolog” választ adja emailben.

Végezetül 2017 januárjában az ACC is teljes gőzzel beszáll az IARC ellen indított küzdelembe, egy weboldal és egy Twitter-fiók szolgálja az állami egészségügyi kutatás gondos jellegéért indított kampányt, amely a közpolitikai döntéseket megalapozó hiteles, semleges és transzparens tudományt szeretné előmozdítani. A rokonszenves célkitűzés helyett a gyakorlatban minden egyes poszt az IARC eredményeit kérdőjelezi meg vagy figurázza ki.

 

Egy másik "objektív" poszt az ACC IARC-nak szentelt Twitteréről.
Egy másik “objektív” poszt az ACC IARC-nak szentelt Twitteréről.

 

Az ACC befolyása másképp is érvényesülhet a közpolitikákra: egyik vezetője, Nancy Beck nemrég az Amerikai Környezetvédelmi Ügynökségnél (EPA) helyezkedett el, a vegyipari termékek és növényvédő szerek szabályozásáért felelős osztály igazgatóhelyettesi posztján. Az ACC egyik tagja, a Dow Chemical cég vezetője, Andrew Liveris pedig Trump felkérésére elvállalta az ipari munkahelyteremtést célzó program, a Manufacturing Jobs Initiative vezetését.

Kevesen vagyunk, kevés pénzünk van, de jó kutatók vagyunk, és nem félünk

Egy másik kutatóintézet is felbukkan a Le Monde nyomozásában, ez pedig az olaszországi Bologna közelében található, elismert, független rákkutató szövetkezet, az Instituto Ramazzini, amely 2016 májusában hosszú távú kutatást indított a glifozát potenciális rákkeltő hatásáról.

 

A képen David Rivero és családja tisztelegnek fia sírjánál, aki növényvédő szerek belélegzése miatt halt meg; Argentína a világ harmadik szójatermelője, óriási és egyre növekvő mennyiségben használja a glifozátot; fotó: Alvaro Ybarra Zavala
A képen David Rivero és családja tisztelegnek fia sírjánál, aki növényvédő szerek belélegzése miatt halt meg; Argentína a világ harmadik szójatermelője, óriási és egyre növekvő mennyiségben használja a glifozátot; fotó: Alvaro Ybarra Zavala

 

Az Intézet egyik konferenciáján is megjelenik az albán illetőségű Mr. Watts; az amerikai közintézmények pénzügyi támogatását ez esetben is megkérdőjelezik egyes képviselők, ennek nyomán pedig megindul az írásos hangulatkeltés is az „obskúrus szervezet” ellen, melynek programjai „kemiofóbiától” szenvednek, vagy volt igazgatóhelyettese, Christopher Portier ellen, aki „jól ismert glifozátellenes aktivista”. A hasonló jellegű információkat a Trump stratégiai tanácsadója, Steve Bannon által alapított Breitbart News is átveszi.

A témához kapcsolódó korábbi cikkeink:

Mérgező növényvédelem: egy francia gazda először nyert pert a Monsanto ellen

Az EU üzleti titkot védő direktívája ellentétes lesz a közérdekkel?

Sugar papers: hogyan vitte tévútra majd 30 éven át a cukorlobbi az amerikai fogászati programot?

Unhappy Meal: Szakszervezetek torkán akadt a McDonald’s adótrükkje

Meta-tanulmány a méhgyilkos neonikotinoid rovarirtók globális pusztító hatásáról

Az Intézet mellett a Collegium Ramazini is megkapja a magáét: az 1982-ben alapított, 180 specializált kutató összefogásával működő szervezetet „militáns tudósok Rotary Clubjának” minősítik. És mit szólnak mindehhez az érintett kutatók? A Ramazzini Intézet kutatási vezetője, Fiorella Belpoggi azon kevesek egyike, aki hajlandó volt névvel nyilatkozni a gall napilapnak. Szerinte a valóban függetlennek mondható intézmények száma vészesen csökken, ezért is olyan veszélyes az ellenük indított támadás. Ennek ellenére Belpoggi bizakodó: „Kevesen vagyunk, kevés pénzünk van, de jó kutatók vagyunk, és nem félünk.”

Pedig a támadások, amelyek nem tűnnek spontánnak, feltehetően a jövőben sem gyengülnek majd, annál is inkább, mert a glifozát mellett más szerek minősítése is ádáz csatáknak adhat teret a következő években. A legfontosabbak között találjuk a többek között a cumisüvegekről és a pénztári blokkokról elhíresült biszfenol A-t (BpA), az egyik legelterjedtebb  kemikáliát, vagy az aszpartám mesterséges édesítőszert.

Ezek az anyagok az IARC kutatási prioritásai között szerepelnek a 2014-2019-es időszakban, és az aszpartám lehetséges rákkeltő hatásaira épp az Instituto Ramazzini által vezetett kutatás hívta fel a figyelmet néhány éve.

Dobsi Viktória

A cikk következő részében a médiahadviselésről lesz szó, illetve ellentámadásba lendülnek a világhírű toxikológus, Christopher Portier, az európai polgárok és a transzparencia zöld lovagjai.

A címlapképen vegyszer-permetezés Santiago del Estero megyében, 2012 decemberében. Fotó: Alvaro Ybarra Zavala

Érdekel a külpolitika? Ha igen, kövesd a Világtérkép Facebook-oldalát!

 

tetszett_a_cikk3

 

  • gmihaly

    Aki hitt abban a tündérmesében, hogy a tudomány független politikától, gazdasági érdekektől, és az ő puszipajtásuk, az méreteset tévedett – enyhén szólva. “A pénz beszél, a kutya ugat”.