Amikor egy korrupt kampány emberéletekbe kerülhet: pakisztáni és líbiai pénzek a francia politikában

karachi2

 

Május 29-én eljárás indult Edouard Balladur, volt francia miniszterelnök ellen, erősítette meg a Le Monde a Canard enchaîné hetilap szerdai számának információit. Balladurt 20 évvel azután éri el az igazságszolgáltatás, hogy a feltételezések szerint pakisztáni fegyvereladásból visszautalt „jutalékokból”, kenőpénzekből fedezte 1995-ös kampányát. A választásokat ugyan elveszítette, de a deal közrejátszhatott egy 14 ember halálát okozó merényletben. A 2002-ben meggyilkolt áldozatok családjai másfél évtizede hiába várnak arra, hogy a Karacsi-afférban bíróság elé álljanak a felelősök.

 

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

lopunk

Részletek, támogatási lehetőségek itt

 

2002. május 8-án, 3 nappal a francia elnökválasztás után, amely a leköszönő Jacques Chirac győzelmével zárult, Pakisztán legnagyobb városában, a húszmilliós Karacsiban reggel 7 óra 45 perckor egy öngyilkos merénylő belehajt robbanóanyaggal teli autójával a pakisztáni tengerészet autóbuszába. A jármű a tengerészet egyik bázisára szállítja a francia állami cég munkásait, akik a Párizs által Pakisztánnak eladott Agosta 90B tengeralattjárók építésén dolgoznak. A Sheraton hotel előtt várakozó buszra épp öten szállnak fel, amikor a kamikaze autója beléjük rohan: tizenketten megsebesülnek, és tizennégyen meghalnak a merényletben, a 11 francia dolgozón kívül 3 pakisztáni is.

Hét éven át, egészen 2009-ig júniusáig a merénylet szerzőségével az Al-Kaidát vádolják, ekkor kezdenek az ügyet instruáló bírák egy másik hipotézist előnyben részesíteni.

E szerint a merénylet a pakisztáni titkosszolgálatok műve lenne, bosszú, mert a 3 katonai tengeralattjáró 1994-ben tető alá hozott eladásakor megígért kenőpénzek, ún. komissziók folyósítása elmaradt. Ezekről még az 1993 és 1995 között miniszterelnök Edouard Balladur kötött megegyezést, legálisan. Csakhogy a “jutalékok” egy része aztán visszaáramlott volna a Balladur 1995-ös kampányához felhasznált költségvetésbe, immár teljesen törvénytelenül.

Az 1995-ös választáson a jobboldal megosztott, Balladurt végül legyőzi párttársa, Jacques Chirac, aki hatalomra kerülve rájön, milyen bizniszt kötött riválisa, és felfüggeszti a komissziók folyósítását, nemcsak Pakisztán, hanem a francia fregattokat vásárló Szaúd-Arábia felé is. Hét évvel később a pakisztániak benyújtják a számlát.

A Karacsi-dosszié margóján feltűnik Nicolas Sarkozy neve is

A nyomozás, amely már 5 bíró kezén ment keresztül, hosszú éveken át toporog, mígnem egy 2008-ban a bírákhoz került, még 2002-ben készült titkosszolgálati anyagban felbukkan az elmaradt “jutalékok” és a bosszú tézise. Időközben az is kiderül, hogy a kamikaze által használt robbanóanyag a pakisztáni hadseregtől került, és a két halálra is ítélt gyanúsítottat 2009-ben szabadon engedik a pakisztáni hatóságok.

Miközben más magyarázatok is felbukkannak – a pakisztániak egy Indiának tervezett eladást akartak meghiúsítani; a merénylet a pakisztáni hadseregen belül rivalizáló csoportok műve – a nyomozás tovább folyik az affér pénzügyi vonatkozásait illetően. Bár Balladur mérlegét egykor elfogadta az Alkotmánytanács, több tanú is szabálytalanságokról számol be, például nagy összegű készpénz használatáról.

2011 őszén a több fontos politikai-korrupciós ügyet is instruáló Renaud Van Ruymbeke eljárás alá helyezi a hadihajó-üzletben eljáró közvetítőt, a francia politika piszkos ügyeiről kiváltságos tudással rendelkező franko-libanoni üzletembert, Ziad Takieddine-t; Balladur egykori kabinetvezetőjét, majd kampányigazgatóját, Nicolas Bazire-t; valamint ekkor bukkan fel a dossziéban először, hivatalosan Nicolas Sarkozy neve is.

Az ebben az időszakban már 4 éve köztársasági elnökösködő Sarkozy nemcsak a szóban forgó kabinetvezetővel van kiváló kapcsolatban (többek között házassági tanúja is volt), de ő maga a Balladur-kormány szóvivője volt 1993 és 1995 között, egyúttal költségvetési miniszter is. Egykori miniszteri tanácsadóját, amúgy régóta közeli munkatársát is vád alá helyezik 2011-ben, az illető Thierry Gaubert, ex-neje szerint 1994 és 1995 között Takieddine társaságában cipelte haza Svájcból a bankókkal teli koffereket. (Gaubert ellen 2012 májusában pénzmosás miatt is eljárás indul.)

A súlyos gyanúval szemben az Élysée hevesen, de kissé ügyetlenül tagad, miközben az elnök testőrei is működése lépnek. Például a Sarkozy-klán egyik oszlopos tagja, a belügyminiszter Brice Hortefeux szeptember 14-én felhívja Gaubert-t, hogy megmondja neki, felesége nagyon „kipakolt” a bírónak.

Pedig Van Ruymbeke bíró mindent megtett azért, hogy a tanúvallomás, amit az asszony később a médiának is megerősít, miközben volt férje fenyegetéseiről is beszámol, rejtve maradjon. Hortefeux „kategorikusan tagadja, hogy hozzáfért volna a folyamatban lévő vizsgálat” anyagaihoz, és bájos stílusához híven hangot ad annak a vágyának, hogy az áldozatok ügyvédjét „össze kéne törni”. Ezért a kijelentéséért 2012 őszén 5000 euró felfüggesztett pénzbüntetésre ítélik.

A köztársasági elnöki hivatal nyilatkozatban ítélte el a „rágalmakat és politikusi manipulációt”, hozzátéve, hogy Sarkozy neve „egyszer sem fordul elő a dossziéban… egyetlen tanú sem idézte” – csakhogy a dossziéhoz elvileg nem férhettek hozzá, akkor honnan e bizonyosság?

E kijelentések alapján tesznek feljelentést az elnöki immunitás lezárulása után az áldozatok családtagjai, és 2012 novemberében nyomozás indul az instrukció titkos voltának megsértése miatt Sarkozy ellen.

“Azt mondta, hogy Svájcba megy Bazire és Balladur pénzéért”

Ekkortájt, 2012 őszén a két instruáló bíró már meg van győződve arról, hogy Balladur és kabinet- illetve kampányfőnöke a hadianyag eladások révén egy titkos finanszírozási alapot hoztak létre – ezeket az információkat Guibert ex-neje is megerősíti. Majd 2013 júniusában Takieddine is elismeri, hogy részt vett a Balladur-kampány illegális finanszírozásának megteremtésében, a szaúdiakkal és a pakisztániakkal kötött megegyezések révén. 1994 végén három genfi utazás alkalmával összesen 6 millió frankot (1.220.000 eurót) adott volna át Thierry Guibert-nek.

Edouard Balladur és Nicolas Bazire kampányfőnök az 1995-ös kampány közben; fotó
Edouard Balladur és Nicolas Bazire kampányfőnök az 1995-ös kampány közben; fotó: Pascaul Guyot, AFP; forrás: Le Monde.

 

A bírák végül 2014 júniusában zárják le a nyomozást, 6 embert küldenek bíróság elé: Takieddine mellett egy másik közvetítőt, Gaubert és Bazire mellett az egykori védelmi miniszter egyik tanácsadóját, és a hajóépítő állami cég egykori vezérigazgatóját. Néhány nappal később felkérik az egykori miniszterek feletti ítélkezésre hivatott Köztársasági Törvényszék (CJR) illetékes bizottságát, hogy vizsgálja meg az Edouard Balladur és egykori hadügyminisztere, François Léotard ellen összegyűjtött terhelő bizonyítékokat.

Nicolas Sarkozy, aki saját miniszteri kabinete véleményével szembemenve ellenjegyezte a hadügyminiszterrel a szóban forgó szerződéseket 1994-ben, szintén átléphette a legalitás határát, vélik a bírák. De ennek kijelentéséhez nincs ehhez elég bizonyítékuk, ezért a CJR-re bízzák a tanúként való beidézés lehetőségét.

A CJR a Francia Köztársaság egyik monarchikus maradványa, legalábbis nehéz érvet találni arra, miért kellene, a szokásos immunitáson felül még egy külön bírósággal is védeni a legmagasabb pozícióba jutott politikusokat az egyenlőséget úton-útfélen hirdető államban.

François Hollande betartatlan ígéreteinek hosszú sorában a CJR megszüntetése is szerepelt, és ez az az intézmény, amely Christine Lagarde hanyagságát ugyan bizonyítottnak találta a köztulajdont több százmillió euróval megkárosító Bernard Tapie-val kötött megegyezés ügyében, de szankciót nem szabott ki rá. (Egész pontosan 403 millió eurót kénytelen az Adidas volt tulajdonosa visszaszolgáltatni az államnak az idén május 18-án született jogerős döntés alapján; az affér büntetőügyi részében még nem született ítélet.)

Azaz Lagarde hiába vett részt, alsó hangon oda nem figyelésből egy politikai indítékú, súlyos csalásban, kvázi megúszta egy ejnye-bejnyével 2016 decemberében, és tovább irányíthatja az egyik legrangosabb nemzetközi hitelszervezetet, az IMF-t.

A Karacsi-ügyben 7 magánvádlót képviselő Me Marie Dosé szerint sajnálatos, hogy újabb 3 évet sikerült elvesztegetni, ráadásul egy értelmetlenül kettévágott ügymenetben. „Az instruáló bíráknak, akik több tucat dossziéval foglalkoztak, három évükbe telt lefolytatni a vizsgálatot. A CJR-nek csak ez az egy dossziéja volt, és 3 évébe került, hogy elolvassa.”

A CJR-nél nem értenek egyet: egyrészt ők is folytattak volna további nyomozást, másrészt nem is csak ez az ügyük volt: Christine Lagarde-dal voltak elfoglalva 2016 végéig.

Az idén 88 éves Balladur úgy reagált a vádemelés hírére, mintha nem olvasta volna az utóbbi hat évben a sajtót: szerinte már az Alkotmánytanács is leokézta a kampánybeszámolóját, és különben is, mindez túl régen volt.

A bőrönd ekkora, így nyílik, és benne van a pénz” – Sarkozy líbiai szponzorainak nyomában 

Miközben a CJR-nél araszol Balladur és egykori miniszterének ügye, a francia politika másik nagy nemzetközi afférjában egymást érik a kihallgatások: a téma ezúttal Sarkozy 2007-es kampánya, és annak feltételezett finanszírozása Moammer Kadhafi volt líbiai államfő révén.

Kadhafi és a 2002-től belügy- majd 2004-től gazdasági miniszter Sarkozy jó kapcsolatait szintén Ziad Takieddine egyengette; a biznisz tárgyát ezúttal elsősorban a líbiai embargó miatt diszkréten szállított elektronikai fegyverek alkották, amelyek révén Tripoli kijátszhatta a nyugati titkosszolgálatok felügyeletét.

A sikeres kezdetek után Kadhafi a gyanú szerint Sarkozy kampányába is beszállt, erre Sarkozy személyesen kérte volna meg 2005 októberében Tripoliban, mondja Takieddine, aki tavaly novemberben először a Médiapart portálnak, majd az igazságszolgáltatásnak is megerősítette, hogy 2006 végén és 2007 elején három pénzzel teli bőröndöt szállított a gall belügyminisztériumba, összesen 5 millió euró értékben.

 

Az ügyet évek óta rendszeresen újabb és újabb revelációkkal tápláló Médiapart szerint a korábban létrejött hadvédelmi eszköz-vásárlás vagy gázüzletek mellett a Kadhafi-rezsim több igényt is támaszthatott a kampányfinanszírozásért cserébe.

Ilyen lehetett az atomenergiához való hozzáférés; Kadhafi hírnevének restaurálása, amelyhez az elnök Sarkozy egy párizsi meghívással járult hozzá, amit Kadhafi mondhatni kimaxolt, többek között sátrat vert az Élysée udvarán… És egy elismert, a francia igazságszolgáltatás által elítélt terrorista tisztára mosása.

Több bizonyíték szól amellett, hogy Sarkozyék legalábbis komolyan végiggondolták, hogyan mentethetnék fel Kadhafi sógorát és a titkosszolgálatok egyik vezetőjét, Abdullah asz-Szenusszit, aki megszervezte 1989. szeptemberében az UTA DC-10-es, Párizs és Brazaville közt közlekedő repülőjáratának felrobbantását, 170 ember halálát okozva.

Szenusszi maga is azt vallotta 2012 őszén a líbiai főügyésznek (a vallomást tavaly kapták meg a francia bírák), hogy személyesen felügyelte a Sarkozy miniszteri, majd elnöki kabinetvezetőjének, a „Bíborosnak” is nevezett Claude Guéant-nak eljuttatott 5 millió euró sorsát.

Más líbiai tanúvallomások összesen 50 millió eurós hozzájárulásról beszélnek, de a Takieddine által ismertettt transzfereket a Kadhafi-rezsim egy másik oszlopa, a 2003 és 2011 között kormányfő, majd olajminiszter Sukri Ghanem írásos feljegyzései is igazolják. A politikus testét 2012 tavaszán a Dunából halászták ki Bécsben; akkortájt a Hillary Clinton által folytatott levelezésben „kiemelten gyanúsnak” minősítették a szívinfarktus után a vízbe kerülő holttest esetét az amerikai informátorok.

Nos, ebben a szövevényes ügyben – amelyben egyelőre Sarkozyig még nem sikerült felfejteni a szálakat, csak a Bíboros ellen indult eljárás 2015 márciusában – az utóbbi hetekben több őrizetbe vétel, házkutatás és kihallgatás történt. A 2007-es kampány dolgozóit és középvezetőit vették elő az instruáló bírák, és a Médiapart információi szerint egybehangzóan többen is arról számoltak be, hogy nagy tételben cserélt gazdát készpénz. Több alkalmazott kapott cashben 2-3 hónapnyi fizetésével felérő jutalmat, van, aki jelentős bérkiegészítést kapott papíron alacsony juttatása mellé, sőt a konzervatív párt kincstárnoka is elismerte, hogy annyi készpénzük volt, hogy akár el is égethették volna…

Claude Guéant, Mouammar Kadhafi et Nicolas Sarkozy, en juillet 2007, à Tripoli. © Reuters
Claude Guéant, Moammer Kadhafi és Nicolas Sarkozy, 2007 júliusában, Tripoliban. © Reuters

 

Le akarom leplezni a maffiaállamot, amelyben jelenleg élünk. Nem bírom tovább” – fogalmazott Takieddine tavaly ősszel. Ha a francia politikusok és a pakisztánihoz, líbiaihoz, szaúdihoz hasonló rezsimek üzleteiből évtizedeken át több tízmilliós hasznot húzó fegyverkereskedő bűnbánata nem is meggyőző, van egy ennél fontosabb kérdés.

Vajon képes lesz-e arra a gall igazságszolgáltatás, hogy felderítse ezeknek az ügyeknek hátterét, és szankcionálja azokat, akik a Köztársaság legmagasabb pozícióiban, kvázi az ördögnek is eladták volna a lelküket, hogy néhány millióval több jusson a kampányra, meg arra, hogy saját érdekükben olajozzák a rendszer fogaskerekeit.

Frissítés 06.01. 17.35. : Sajtóinformációk szerint Sarkozyt tanúként hallgatta meg május elején a CJR.

 

Dobsi Viktória

Címlapkép: a merényletben megtámadott autóbusz romjai, 2002. május 8-án; fotó: AFP/AAMIR QURESHI; forrás

Érdekel a külpolitika? Kövesd a Világtérkép Facebook-oldalát!

 

tetszett_a_cikk3

 

  • https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/96/US_one_dollar_bill,_reverse,_series_2009.jpg Bennfentes

    “A CRJ a Francia Köztársaság egyik monarchikus maradványa, legalábbis nehéz érvet találni arra, miért kellene, a szokásos immunitáson felül még egy külön bírósággal is védeni a legmagasabb pozícióba jutott politikusokat az egyenlőséget úton-útfélen hirdető államban.”

    Egyrészt CJR (Cour de justice de la République), másrészt mivel 1993-ban alapították nehezen lehet monarchikus maradvány.

    Létrehozni meg azért kellett, hogy az HIV/Hepatitis C fertőzött vérmintákkal való vérátömlesztések
    politikai felelősségét sikerüljön úgy elsikálni (ha már egyszer felpörgették a népet erre vonatkozóan), miközben színházat is kap azért a nép.

    Ezért megvádolta, aztán kettőt tisztázott ez a testület, egyet meg ‘elítélt’.

    Lehet olvasni erről bőven:
    https://fr.wikipedia.org/wiki/Affaire_du_sang_contamin%C3%A9#France
    https://fr.wikipedia.org/wiki/Cour_de_justice_de_la_R%C3%A9publique